by artisbusiness.hu 2022. jún 20.

Kultúrcsaták

– Csak a kultúra veszíthet

A kíméletlen és bestiális harci cselekmények erősen oroszellenes közhangulatot szültek Ukrajnában. A történtek után az lett volna a csoda, ha a közhangulat oroszbaráttá válik... És megjelent pár kótyagos fejű kultúrharcos – írja Szele Tamás a huppa.hu-n.

Eddig két Puskin-szobrot vittek el közterületről (az egyiket vissza is vitette és lemosatta az SBU, amikor elkapta a túl lelkes honfit, aki ludas volt az eltűnésében), de szóba került „az ukrán könyvtárak deruszifikálása”, „depuskinizálása” is.

Mi a baj Puskinnal? Hát nem az Anyegin. Hanem az Oroszország rágalmazóihoz című, 1831-es verse, amit már nem száműzetésben, hanem I. Miklós cár udvaroncaként írt:

„Ti hitvány szónokok, miért zajongtok újra?
Mért szórtok átkokat vadul orosz honunkra?
Mi háborgat vajon? A litván lázadás?
Ugyan! A szlávoké e pör, csak szláv akarja.
Ez ősi belviszályt, mit sors vetett a latra,
Mi döntjük el magunk, helyettünk senki más.

Évszázadok teltek, mióta
E törzsek testvérharca dúl;
Ahogy a hadszerencse hozta,
hol ez, hol az maradt alul.
Ki lesz a győztese e harcnak?
Hiú polyák, vagy hű orosz?
A tét: a szláv folyók orosz tengerbe tartnak,
Vagy elapad, kiszáradoz.”

(Soproni András fordítása)

Puskin-szobor az ELTE Bölcsészettudományi Kar Puskin utca melletti, az Orosz Nyelv és Irodalom Tanszéket is magában foglaló D épületének előcsarnokában (forrás: kozterkep.hu)

Nem tett jót Olekszandra Koval (az Ukrán Könyvek Intézete igazgatója)  nyilatkozata sem: szerinte a közkönyvtárakból mintegy százmillió „orosz propagandakiadványt” kéne eltávolítani. Majd, amikor lesz rá idő, hogy kiválogassák, és lezajlik a vita, hogy mi minősül annak. „Mindenekelőtt az ukránellenes, birodalmi indíttatású, erőszakot propagáló, oroszbarát, soviniszta politikát folytató könyvek eltávolításáról van szó”  – mondta.

Ezzel nem volna baj. De sajnos mondott mást is: „Az orosz költők, például Alekszandr Puskin és Fjodor Dosztojevszkij voltak azok, akik megalapozták az „orosz világot” és az orosz miszticizmust. Személyes véleményem, hogy ezeket a könyveket is el kellene távolítani a köz- és iskolai könyvtárakból. Valószínűleg az egyetemi és tudományos könyvtárakban maradnak, hogy a tudósok tanulmányozhassák a gonoszság és a totalitarizmus gyökereit.”

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (forrás: kulturpart.hu)

Szerencsére Olekszandra Kovalból csak egy van, és erről a kérdésről nagyon komoly vita folyik, amit valószínűleg nem az ő szava fog eldönteni. Én csak annyit mondok, írja Szele, hogy magyar irodalmi nagyságnak is csúszott már meg úgy a tolla, hogy máig vállalhatatlant írt, hát még ha nem az óriásokat nézzük, hanem a törpéket, akikből minden nemzeti kultúrának több van…

Ez egyelőre egyetlen ember javaslata, és súlyos vita tárgya, amely többek között a Novaja Gazeta Europán zajlik. Ukrajnában nem égetnek könyvet és nem is készülnek ilyesmire még félkomolyan sem. Nagyobb bajuk van annál, minthogy ostobaságokra pazarolják az időt.

Hanem ha a sáncok orosz oldalán vizsgálódunk, ott nem találunk vitát, de bizony találunk nagyon súlyos, gyakorlati intézkedéseket  folytatja Szele Tamás. Dmitrij Gluhovszkijt körözi az orosz belügyminisztérium „az orosz fegyveres erők alkalmazásával kapcsolatos tudatosan hamis információk nyilvános terjesztése” miatt. Ennek büntetési tétele öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, amely akár börtön, akár szigorított büntetőtábor, kényszermunkatábor is lehet.

Gluhovszkij ugyan Barcelonában él, onnan nem fogják kiadni – de hát pacifista Instagram-posztért világhírű, sikeres írót esetleg tizenöt évre fegyenckolóniára, a Gulágra küldeni? Bár igaz: megjárta az orosz büntetőintézeteket nem egy Nobel-díjas is.

Ami a népszerű krimik szerzőjével, Borisz Akunyinnal történt, nagyon jellemző. Mint a Meduza írja: „A moszkvai Molodaja Gvardija (Ifjú Gárda) könyvesbolt levette Borisz Akunyin műveit a polcokról – közölte a Zakharov Kiadó. „Tájékoztatjuk olvasóinkat és partnereinket, hogy a Molodaja Gvardija üzlet úgy döntött, hogy nem várja meg, amíg felülről parancs/utasítás érkezik, hogy levegyék a polcokról az egykor szeretett Borisz Akunyin könyveit, és nagy akaraterőről tanúbizonyságot téve maga is meghozta ezt a minden szempontból merész döntést” – áll a kiadó oldalán a közösségi médiában.

Erre válaszul a Zakharov Kiadó bejelentette, hogy felhagy az Ifjú Gárdával való együttműködéssel, és kivonja az összes többi könyvét is a boltból. „Mi is úgy döntöttünk, hogy lépést tartunk, és a fent említett szerző könyveivel együtt elvittük az összes többi, nálunk megjelent könyvet. A nem azt jelenti, hogy NEM!” – írta a kiadó.

Borisz Akunyin következetesen és nyíltan ellenezte a háborút Ukrajna orosz megszállása óta. Márciusban Jelena Jampolszkaja, a Duma kulturális bizottságának elnöke bírálta az írót háborúellenes álláspontja miatt, a könyvesboltokat pedig azért, mert „Akunyin sajtpapírját” árulják.

(Gluhovszkijt és Akunyint nemsokára pult alól árulják, törtarany-árban a moszkvai feketepiacokon. De egy általános cenzúrához törvényt kell hozniuk, igaz, ez nem lehet akadály: munkakörük a törvényhozás, ők emelték meg nemrég a pacifista tevékenységért járó büntetés felső határát is tizenöt évre.)

Az ukránok egy kis része most furcsákat beszél az orosz irodalomról, de nem tesz ellene jelenleg semmit. Az oroszok egy még kisebb része szintén furcsákat beszél az orosz irodalomról, de tesz is ellene, tűzzel-vassal pusztítja.

Nincsenek itt jók és rosszak, itt csak rosszak vannak. Éspedig nemzetiségre való tekintet nélkül azok a rosszak, akik ártanak a kultúrának. Akik tevőlegesen ártanak.

Itt csak a kultúra veszíthet.

Nincs cenzúra, még nincs. Azonban, ahogy a régi vicc mondja: igény, az volna rá!

A cikk teljes terjedelmében ITT olvasható.

A nyitókép forrása: magyarnarancs.hu

 

Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!

Támogassa a kezdeményezésünket, legyen Ön is mecénás!