La Monnaie: háromszáz éves, mégis kortárs

A belga La Monnaie (De Munt), vagyis a pénz, valuta névre hallgató dalszínház Európa egyik legelismertebb operája, mely opera- és táncelőadásaival, nagyszabású koncertjeivel több mint háromszáz éve vonzza mágnesként a művészetkedvelő közönséget. Épp idén nyerte el a világ legjobb operája díjat.

Nem véletlenül. Vessünk egy pillantást az elmúlt évek során itt fellépő énekesekre, karmesterekre, sztárokra! 2024 novemberében a világhírű amerikai bariton, Thomas Hampson tartott mesterkurzust, márciusban Christopher Maltman és nemzetközi hírű basszbaritonunk, Bretz Gábor énekelt Mahler VIII. szimfóniájában, de olyan nemzetközi sztárok léptek s lépnek színpadra rendszeresen, mint Anne Sofie von Otter svéd mezzoszoprán és az utánozhatatlan hangú finn lírai tenor, Topi Lehtipuu. Itt mutatták be Eötvös Péter Három nővér című kortárs operáját a szerző vezényletével 2002-ben. Ami pedig a táncot illeti, Maurice Béjart is alapított társulatot a La Monnaie-ban, 1959-ben, amelyet majd’ három évtizeden keresztül, egészen 1987-ig vezetett. A karmesterek közül a japán Kazushi Ono és az olasz Antonio Pappano világhírű maestrók vezényeltek számos alkalommal, mindketten zenei direktorok is voltak az ezredfordulót átívelő tizennyolc évben, a magas minőségéről, modern produkcióiról, újszerű interpretációiról híres, folyamatos megújulásán dolgozó operában. 

Kortárs opera modern köntösben

A február 21-én tartott díjátadó ünnepséget az opera nevét viselő téren, a La Place de la Monnaie-n található gyönyörűséges neoklasszikus stílusú épületben, a nyertes, egyszersmind házigazda operaházban tartották. Ulrich Ruhnke zsűrielnök az intézmény „hatalmas vonzerejét és hívogató nyitottságát emelte ki, ami a legjobb kreatív előadásokra hozza össze a művészeket és a közönséget”. A belgák nemzeti operája valóban nagyon kreatív, innovatív, ifjúság- és közönségbarát, s fontos zenei-színházi edukációs programot mondhat magáénak. Honlapján például teljesen közérthetően, hangokkal, videókkal, magyarázó rajzokkal illusztrálva láttatja az intézményt, vezet a kulisszák mögé, és a zenekartól a hangregiszterekig, a jelmeztártól a díszletig minden kreatív művészeti ágat bemutat. Ha netán valaki zavarba jönne attól, hogy hangzás után nem tudja az oboát a klarinéttól megkülönböztetni, vagy nem biztos abban, milyen énekes a kontraalt vagy a kontratenor, a La Monnaie közérthetően és élvezetesen kalauzoló oldalain komoly elméleti tudásra tehet szert.

A belga operaház fontosnak tartja a társadalmi diskurzusban való részvételt, illetve az aktuális társadalmi ügyek támogatását is, tavaly november 25-én, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján például narancsba borult az intézmény homlokzata, így jelezve az ügyhöz való csatlakozásukat. (Az ENSZ ezt a színt választotta a nőket érő erőszak elleni harc színének.) 

Peter de Caluwe művészeti igazgató (fotó: Marin Driguez)

„Peter de Caluwe művészeti igazgató csaknem két évtizeden keresztül vezette, jelenleg az utolsó évadban vezeti a La Monnaie-t folyamatosan magas szinten és töretlen kreativitással,  ami kivétel a nemzetközi operavilágban, és abszolút méltó egy díjra.” – méltatta a zsűrielnök az intézmény vezetőjét.

Na de mi köze az operaháznak a pénzhez? 

Gio Paolo Bombarda, a spanyol fennhatóság alá tartozó Németalföld kormányzójának pénzügyi tanácsosa már 1700-ban „megrendelt” egy lírai, drámai és balettelőadásokat játszó színházat, amelyet Paolo és Pietro Bezzi olasz építészek terveztek meg a korábbi Ostrevent Hotel helyére. Azelőtt itt verték a pénzt, ezért hívják az operaházat La Monnaie-nak, vagyis pénznek. A területet elfoglaló Napóleon nagyobb színházat javasolt (a meglévő mögé építettek egy másikat a francia Louis Damesme tervei alapján), ezt 1819-ben avatták fel. 1855-ben lángok martalékává vált a nagyterem, de a homlokzat és az oszlopcsarnok szerencsére megmaradt, az újjáépített mai verzió terveit Joseph Poelaert jegyzi. 1963-ban a La Monnaie nemzeti opera lett. 1985-ben a Közmunkákat Felügyelő Minisztérium megkezdte a központi csarnok és a színpad műszaki korszerűsítését.

Pénz, paripa, adótámogatás

Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy még egy ilyen világhírű, a szakma élvonalába tartozó intézmény is arra buzdítja honlapján a látogatókat és az operabarátokat, hogy adományozzanak, s még azt is hozzáteszi, bármily csekély mértékű is adományuk, minden fillér számít és jó helyre kerül. Kultúrával, illetve kultúrafinanszírozással foglalkozó embernek azonban ez cseppet sem meglepő, hiszen ma már nemhogy nem szégyen kérni, de bevett gyakorlat, még az ilyen nagy intézmények esetében is. 

Agathe Chamboredon, a La Monnaie pénzügyi igazgatója kérdésünkre elmondta: a belga szövetségi állam támogatása a teljes büdzséből 66 százalékot tesz ki, a mecenatúra és a szponzori támogatás viszonylag kis százalék, 2,4, a többi pedig jegybevételből származik. A 2024/2025-ös szezon legdrágább produkciója a Ring, melyet jegybevételből, az állam nyújtotta adótámogatásból, szövetségi büdzséből és a Nemzeti Lottócég kiegészítő támogatásából finanszíroznak. A ház fő szponzorai között olyan cégeket találunk, mint a belga székhelyű BNP Paribas Fortis nemzetközi bank, a Guerlain, a Rolex, a Proximus internet- és mobilszolgáltató, az Engie francia multinacionális energiaipari vállalat, a Citroën tulajdonában álló DS Automobile prémium autómárka, illetve a Nemzeti Lottócég és az idősek életkörülményeit javító szervezet, a Be Source. Sokan közülük már tizenöt éve tartoznak a nagy támogatók közé, például a BNP és a Nemzeti Lottócég, mások tíz éve, a Rolex pedig, amely a New York-i Metropolitan, a Londoni Királyi Operaház, a Párizsi Opera, a Milánói Scala és a bécsi Musikverein támogatója is, öt éve csatlakozott a szponzori csapathoz. 

„Vannak magánszemély mecénásaink is, ők olyan filantrópok, akik oktatási, társadalmi és művészeti küldetésünk megvalósításában segítenek, szorosan nyomon követik operaházunk mindennapjait, személyes kapcsolatot alakítanak ki főigazgatónkkal, művészeinkkel és együtteseinkkel. Részei egy rajongói hálózatnak, melynek tagjai rendszeresen találkoznak exkluzív rendezvényeken” – mondta el a pénzügyi igazgató, hozzátéve, a mecénások inkább általánosságban támogatják az intézményt a fenti célok megvalósításában, de olykor előfordul, hogy konkrét produkcióra vagy projektre gyűjtenek pénzt köreikben. – Az állami támogatáson túl nagyon fontos a Nemzeti Lottócég, illetve a belga kormány Tax Shelter nevű adókedvezménye, amely 2023 óta ösztönzi az audiovizuális, előadó-művészeti és játékágazat produkcióinak finanszírozását. Bizonyos cégek, szervezetek közvetlenül az általuk nyújtott szolgáltatással vagy termékkel támogatják az operaházat.”

Peter Caluwe művészeti igazgató viszont a számos szponzor dacára kiemelte: „A források gyűjtése, felkutatása mind a cégek, mind a magánmecénások körében egyre fontosabb lesz a jövőben, nemcsak nekünk, minden kulturális intézménynek. Ugyanakkor viszonylag új jelenségről lévén szó, a megcélozható közönség egyelőre elég szűk. Adózási szempontból Belgiumban továbbra sem túl előnyös az adományozás, és mivel a belga állam segítséget nyújt, az állampolgárok nem igazán támogatják aktívan a kultúrát. Ráadásul a Covid-járvány és az azt követő pénzügyi válság óta a helyzet egyre nehezebbé vált. A vállalati szponzorok támogatásukért cserébe erőteljesebb láthatóságot és célzottabb kommunikációt kérnek, és egyre nehezebb a hosszú távú (három-öt éves) szerződések megkötése is. Összességében mégis azt mondhatom, rendkívül lojális partnerekre számíthatunk, akik tökéletes összhangban vannak belső szabályzatunkkal, működésünkkel.

És hogy miként tudnak új támogatókat megnyerni? Leginkább szóbeszéd útján szereznek tudomást egymásról a leendő partnerekkel. Néha megtalálják őket „hasznos információval” bíró emberek, de ők maguk is időről időre szerveznek kifejezetten célcsoportkereső eseményeket, és kutatásokat végeznek annak érdekében, hogy újabb támogatókra leljenek. 

Az eredeti cikk a 2025 áprilisában kiadott, Belgium kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg. 

Nyitókép: A La Monnaie/De Munt Operaház (fotó: Eric Lalmand) 

Lásd még:

Szolidaritás, hozzáférhetőség, innováció – A Théâtre National Wallonie–Bruxelles alapértékei

BOZAR – avagy a nyitott kapuk művészete – Ismerje meg közelebbről az Európai Kultúra Házát!

Halló, Fine Art Group? Tudnának segíteni? Van egy Caravaggióm… – Így működik a független művészeti tanácsadó csoport

A Belga Nemzeti Bank gyűjteménye a kortárs művészekre összpontosít – A kétezernél is több darabot számláló kollekció mára megkerülhetetlenné vált az ország kulturális életében

Egy biztonságos menedék a periférián – A belga Z33 komplexum a kortárs művészet, az építészet és a dizájn metszéspontja

Eurómilliók a Sablonban – A Brussels Art Square különleges világa

Mi köze volt Napóleonnak a művészethez? – A belga királyi szépművészeti gyűjtemény

„A műgyűjtés benne van a belgák DNS-ében” – Új irodába költözött a Christie’s aukciósház brüsszeli kirendeltsége, amely reményeik szerint a gyűjtők kulturális központjává válik

Az ország, ahol három kulturális miniszter van – Hogy néz ki a kultúra finanszírozása Belgiumban?

Belgium művészeti és vállalati kapcsolatai – Bemutattuk legfrissebb lapszámunkat