Legendás angol tájak és megfigyelésük

Európai kultúránk szerves része az angol történelem, irodalom, film, képzőművészet és zene – az Egyesült Királyságot mindenki „ismeri”, az is, aki járt már a szigetországban és az is, aki nem. Mi, akik idén tavaszig az utóbbi csoportba tartoztunk, úgy készülődtünk az útra, mintha kedves, öreg nagybácsinkhoz mennénk látogatóba.

Oxford: a tudósok és Harry Potter városa

Ha a középkorúnál idősebb magyar fül hall Oxfordról, az egyetem, a tudományos felfedezések és Nobel-díjas tudósok nevei jutnak  eszébe. Már önmagában ezért is vonzó úti cél, amire a Harry Potter-filmek rátettek még egy lapáttal. A százharmincezer fős városban rengeteg fiatal sétál és nézelődik, keresik a film helyszíneit, hiszen a sorozat több jelenetét rögzítették itt, és a történetek írónője, J. K. Rowling is merített ihletet – többek között – oxfordi helyszínekből. Persze nem csak az ifjú varázslótanoncról szóló filmekben, hanem más alkotásokban is megjelenő helyszínek is emelik a campus kultuszát, elegendő csak a Morse és a Lewis felügyelő sorozatokra gondolnunk.

Oxfordban érdemes meglátogatni több múzeumot és könyvtárat, felkeresni a város középső, egyetemi és kollégiumi környékét is. Természetesen adott a vezetett városi séta lehetősége is az iskola különböző részein, illetve az egykori filmforgatás helyszínein.

Itt élt és dolgozott C.S. Lewis, Lewis Carroll, J.R.R. Tolkien, Colin Dexter író és Ian McEwan forgatókönyvíró. Ide járt iskolába az Arábiai Lawrence – azaz Thomas Edward Lawrence – alezredes és kalandor, John Kendrew Nobel-díjas kémikus, Tim Henman teniszező, Hugh Laurie és Emma Watson színész is. 

Oxfordi utcakép

Oxford macskaköves utcáin sétálva, a földszintes házak és különleges belső udvarok mellett magunkon érezzük a történelem simogató jelenlétét. A településen rengeteg templom, de annál is több kollégium található – az egész egyetemi rész mesevárosra emlékeztet a tornyos épületeivel, a kis kápolnákkal, a csodás ajtókkal és a csúcsos ablakokkal, a megpihenésre csábító teázókkal, kávézókkal, könyvesboltokkal, a szuvenírárusokkal és a varázslótanuló nevével ellátott tárgyak boltjaival.

Egészen más építészeti stílust képvisel, de nem kevésbé érdekes a modern tudományokat oktató és kutató informatikai és műszaki egyetemi épület hatalmas, téglatest formájú, üveg- és betontömbje. Varázslatos hangulatot árasztanak a múzeumokban pihenő kincsek (például Einstein táblája, az utolsó dodó madár példánya, a régi kódexek, az ősnyomatok, a kutatásra szánt eszközök garmadája) és a botanikus kert is.

Einstein táblája az oxfordi Tudománytörténeti Múzeumban

A bevásárlóközpont és a főutca igényes üzletei mellett meg kell említeni az 1774-ben alapított fedett piacot, a The Covered Marketet is. Igazi piaci hangulat, finom ételek, csecsebecsék, házi készítésű termékek, antik holmik, papíráruk várják a vásárlókat.

Oxford színházának, a Sheldonian Theatre-nek – ahogy a legtöbb angol teátrumnak – nincs saját társulata. Oxfordi professzorokból álló kurátorok irányítják, önfenntartó, állami támogatást nem kapnak. A pop-rock koncertek, színházi előadások, író–olvasó találkozók, felolvasóestek, komolyzenei hangversenyek, musicalek helyszínéül szolgáló épület bárki számára kibérelhető.

Oxford minden látogatás alkalmával más arcát mutatja. Mindig új felfedezni valót kínál, és mindezt úgy, hogy a turista is otthon érzi magát.

Cambridge és a menekülő oxfordi egyetemisták

Az egyetemisták már a XIII. században is szerettek bulizni, nem volt ez másként Oxfordban sem, ahol a helyi polgárok nem nézték jó szemmel, sőt egyesek haragja a tettlegességig fajult: a deviánsabb oxfordi diákok a szó legszorosabb értelmében az életüket védve a szomszédos Cambridge-ig futottak. Ott alapították meg egyetemüket, és akkor kezdődött a két város rivalizálása. Mindenben vetélkednek, mára a legnagyobb presztízsű versenyszám az evezés lett. 

Az egyetem látképe az óriáskerékről

Cambridge látképe egészen más, mint a szomszédvár Oxfordé. E településen eklektikus városfejlődést láthatunk: a Tudor-kori és a gótikus díszekkel teleaggatott épületektől a legmodernebb, üveg- és betonszerkezetű múzeumokon át a sikátorokig és a többszintes kerékpártárolókig. Csónakázhatunk a Cam folyón, ahol a gondolákon – ösztöndíj-kiegészítésként – diákok utaztatják a turistákat.

Nagy élmény a folyó felől látni az egyetemváros arcát: a belső kerteket, a nyolc híres kollégiumot, a Matematikai hidat is. A városi és az állami múzeumok Cambridge-ben is ingyenesek, a Természettudományi Múzeumot és a város történetét bemutató múzeumot nem érdemes kihagyni. 

A Királyi Kollégium épületeit összekötő Fahíd, amelyet mindenki csak Matematikai hídként emleget

Az egyetemvárosban fogalmazták meg a modern labdarúgás első, egységes szabályrendszerét 1848-ban: itt játszották az e szabályok szerinti első „football” mérkőzést is. 

Mint a képeslapokon: Whitstable, Durdle Door, Bournemouth tengerpartja

Nyaralók Whitstable-ben, a tengerparton

A három tengerparti településben egy valami közös: gyönyörűek. Whitstable-ben – a legtöbb tengerparti városhoz hasonlóan – a kavicsos plázson a helyiek apró házacskái, a vakációzók még kisebb, szinte gardróbnyi emeletes kabinjai, a színes, kertiszerszám-tároló nagyságú öltözők, kis parkolók és kerékpártárolók váltják egymást. A parttól kicsit eltávolodva színes, szűk ajtókkal és ablakokkal ellátott, nádtetős, hangulatos házacskák fogják közre az elmaradhatatlan körforgalmakkal tarkított szűk autóutakat.

A parton kavicsok és kagylóhéjak ropogtak a cipőnk talpa alatt, a szél rettentően fújt, a Nap időnként igen, de inkább nem sütött, a felhőket cibálta a légmozgás. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy ki angol és ki turista: míg az utazó magára kapott néhány réteg ruhát, addig a helyiek a metsző hideggel és a szemerkélő esővel dacolva, lengén öltözve élvezték az időjárást.

Naplemente Whitstable tengerpartján

A könyöklőmagasságú pici gát közvetlen szomszédságában található éttermekben gyertyafény mellett szolgálják fel a tenger adta finomságokat. Kicsit odébb büfék sorakoznak, ahol a napi fogást kínálják a halászok. A mélázva sétáló előbb vagy utóbb eljut a kagylóhéjakból emelt óriási dombig, majd a roncshajók után, a rozsdás traktoroknál visszafordul. A turista csak visszafelé veszi észre a bárki számára nyitott sörfőzdét, a réz sörfőző üstökkel – az épületből hallatszó jókedvű társalgás magával ragadja a parton sétálót is.

Durdle Door lankái

A tenger vájta kapu, a Durdle Door partszakasza, a mészkővel körbevett öböl és a környező sziklák, valamint a strand is az UNESCO Világörökség része, amelyet ennek megfelelően folyamatosan szemmel tartanak a nemzetközi környezetvédelmi szakemberek. De nem csak ők: az angolszász pop-rock rajongói is jól ismerik az ország egyik legtöbbet fotózott pontját.

A Durdle Doornál forgatta klipjeit több, a világ zenei életét meghatározó zenekar és előadó: itt vette fel például a Tears for Fears a legnagyobb slágere, a Shout videóját, itt készültek a képek Bruce Dickinson, az Iron Maiden frontembere szólóalbumának Tears of the Dragon című számához és Billy Ocean Loverboy-klipjéhez. A csodálatos természeti képződmény mára a popkultúra részévé vált, fényképeken, reklámokban, filmekben, videókban köszön vissza, még Anglia legnépszerűbb és legrégebben vetített sorozatában, a Doctor Who-ban is „szerepelt”. 

A világörökségi helyszínen található hatalmas kempingben a tisztaság és rendezettség már szinte éteri. Mérnöki pontossággal kijelölt, sövénnyel elválasztott, bérelhető faházak, sátor- és lakóautóhelyek sorakoznak.

Az egyre meredekebbé váló út tetőpontján elállt a lélegzetünk: a sziklákat ostromló tenger őserőt mutató, érző, nagy kék élőlényként tárult a szemünk elé. Lenyűgöző látvány.

Bournemouth

Utazásunk utolsó tengerparti helyszíne Bournemouth volt, látványa az USA-béli üdülőhelyeket idézi. Hatalmas, túldimenzionált szállodák sora a dimbes-dombos út mentén, díszes kaszinó, homokos parton álló kicsiny átöltöző, hűst adó, színes fából készült pavilonok. A központi móló képzeletbeli serpenyőnyélként nyúlik a tengerbe, körülötte a parton éttermek, bárok, szabadtéri fitneszterület, strandholmikat és mindenfélét áruló üzletek váltogatják egymást.

Az erős szél nem kedvezett a strandolásnak, így a mólóhoz indultunk. Az építmény olyan, mint egy túlméretezett lábakon álldogáló százlábú. Szakadatlanul mossa, csapkodja a tengervíz, öblös hangon dong a fémből, fából készült sétatér.

A sirályok annyira közel repkedtek és sétáltak körülöttünk – harsány visítozással jelezve: nem vagyok szívesen látott vendégek –, hogy feszélyezve éreztük magunkat. A mólón mindenféle – borsos árral dolgozó – büfé, étterem és kávézó; kicsit odébb minividámpark és óriáskerék árválkodott, várva a jobb időt és a sok turistát. 

Nyitókép: Durdle Door híres látképe (a cikkben szereplő fotókat a szerző készítette)

Lásd még:

Erős múltra építkező jelen – A máltai kulturális színtér

Német egyetemi városok és a művészet – Kirándulás Tübingenben és Heidelbergben

A tavaszt nem lehet eltörölni – David Hockney univerzuma a Fondation Louis Vuitton termeiben