
„Már nem a tökéletes illúziót keresem”
– Interjú Lakatos Márkkal
Az élete mindig a szabálytalanságokról, a kísérletezésről, a szokatlan dolgok kipróbálásáról szólt. Szeret megkérdőjelezni dolgokat, játszani, ami egyben a szabadságot is jelenti számára. Vannak, akiknek ez provokációt, lázadást jelent. Ahogy az is, amikor drag queenként lép színpadra egy Mephisto-szerű karaktert megszemélyesítve. Lakatos Márk szerint a valóságban akaratunkon kívül is belecsúszhatunk ilyen ellentmondásos szerepbe, ezért a kormánykritikus médiaszereplőknek nagyon el kell gondolkozniuk azon, hogyan viszonyulnak mindehhez, mert egy lépésre vannak attól, hogy a hatalom majmaivá váljanak.
Kezdjük egy idézettel! Kíváncsi vagyok, mit gondol róla: „Bárkinek letolom a gatyám egy kis tapsért.”
Világéletemben központi figurája voltam a közösségeimnek. Már kisgyerekként megpróbáltam a körülöttem lévőket szórakoztatni. Harsány, közvetlen, nyitott, ugyanakkor túl érzékeny gyerek voltam.
Mennyiben függ ez össze a szeretetéhségével és azzal, hogy mások iránt nem képes kifejezni a szeretetét?
Sokáig élt bennem a vágy, hogy mindenki szeresse ezt a furcsa ufót, aki állandóan sziporkázik, és hihetetlen energiát közvetít. Ezért is írtam meg a fenti mondatot a Mimi című első regényemben. Egy idő után be kellett látnom, hogy soha nem leszek képes mindenki tetszését elnyerni. Feladatom van azzal, hogy jól szeressek, és hagyjam magam szeretni. Maga a szeretet szó körül is megannyi torzulás van. Elegendő csak a saját, sok irányból manipulált, keresztény kultúránkat megnézni. Nem csoda, hogy kevés ember képes ezt a fajta energiát teljesen természetes módon működtetni az életében.
Illya Ovchar fotósorozata Lakatos Márkkal a 2023-as Pride-ra (fotó: Illya Ovchar)
Harsány és provokatív ember. Szeret tabukat döntögetni. Mi ellen lázad?
Elsősorban az apám, rajta keresztül pedig az olyan megkérdőjelezhetetlennek hitt társadalmi tekintélyek ellen, mint az egyház és az állam. Főleg a mai Magyarországon, ahol ezt a patriarchális rendszert akár régi, történelmi időkből vett titulusok és közigazgatási rendszerek újbóli bevezetésével próbálják meg lenyomni a torkunkon. Az életem mindig is a szabálytalanságokról, a kísérletezésről, a szokatlan dolgok kipróbálásáról szólt. Szeretek megkérdőjelezni dolgokat, játszani, ami egyben a szabadságot is jelenti számomra. Vannak, akik számára ez provokáció, lázadás. Nem hiszek abban, hogy az apáknak, az államnak vagy az egyháznak mindig igaza van. Sokkal kevesebb problémánk lenne, ha a világot nem csak egyfélének látnánk, vagy legalább elfogadóbbak lennénk azokkal szemben, akik bizonyos kérdésekről másképpen gondolkodnak.
Milyen volt olyan családban felnőni, ahol mindenki szégyellte magát?
A keresztény kultúra nagyban épít a szégyenre és a bűntudatra. Ne legyünk álszentek! Maga az egyház mindig is együtt járt a pénzzel és a hatalommal, sőt, az emberi gyarlósággal. Hazánkban a politikával kéz a kézben tartják sakkban az embereket ezer éve, és folyamatosan olvassák ránk a bűneinket Szent Istvántól a jelenlegi miniszterelnök-helyettesig, bár előbbit igazán nem szeretném megsérteni az egy lapon való említéssel. Ember legyen a talpán, aki a kollektív szégyenérzettől és bűntudattól képes függetleníteni magát. A családom sem volt erre képes.
Arra, hogy a saját élete melyik szakaszában és mennyire sikerült megélnie a szabadságot, térjünk vissza később! Stílustanácsadó, színházi és filmes látványtervező, show-rendező. Közben pedig a lineáris és a közösségi médiában is aktívan jelen van, könyveket ír, tévéműsorokban szerepel. Ki Lakatos Márk a márka mögött?
Olyan alkotó ember vagyok, akinek a tevékenysége a ruhákon keresztül elsősorban a vizuális kultúrához köthető. Mindig az érdekelt, hogyan tehet az ember különböző ruhadarabokat a testére, és azokkal milyen jelrendszert alakíthat ki. Ha van önazonos szerepem, akkor ez az. Korán elkezdtem képzeletbeli jelmezeket tervezni, színházi, fiktív karaktereket képezni. Az első nagy élményem az óvónőim karakterológiai megalkotása volt. Azután különböző filmek hatására elkezdtem a húgomat öltöztetni. Hulahoppkarikákból és köntösövekből állítottam össze neki egy puccos rokokó ruhát, amiben a szűk panellakás folyosóin kellett felvonulnia. Négyévesen már autentikus tanácsokkal láttam el a fogorvosi kongresszusra készülő édesanyámat, akit olyan boltokba vittem, ahova egyedül nem ment volna be. A médiában – legyen az színház vagy televízió – betöltött későbbi pozícióim is mind a ruháknak voltak köszönhetőek. Ezzel együtt egyfajta hedonista életstílust képviselek és kommunikálok is.
Illya Ovchar fotósorozata Lakatos Márkkal a 2023-as Pride-ra (fotó: Illya Ovchar)
Ösztönös ember. Hogyan viseli a racionális, üzleti élettel járó terheket?
Egyáltalán nem vagyok annyira tudatos a karrierem alakításában, mint ahogy az kívülről látszik. Sok arcom van, már régen nem csak az ország meleg stylistja vagyok, bár ezt azok, akik szeretnek mindenkit egy címke alá besorolni, nehezen fogadják el. 2004-ben kezdtem el műsort vezetni a Rádió Caféban mindenféle tapasztalat nélkül. A Megasztár után nem sokkal indult a Viasat3-on az első átalakítós műsorom. Ekkor jelent meg az a fajta elfogadó, nőket felemelő karakter, akit sokan megszerettek. Addig a fejekben csak az affektáló stylist voltam.
Az üzlet mindig is a kreatív, alkotó munkám következménye volt. Soha nem koncentráltam arra, hogy vállalati birodalmat építsek. Volt olyan időszak az életemben, amikor volt mellettem szakember, aki tudatosan próbálta felépíteni a márkámat. A Lakatos Márk Group megalakulásában fontos szerepe volt Hámori Barbarának, akinek markáns elképzelései voltak, de már akkor sem csak az a cuki, mainstream médiaszereplő voltam, akivé szerette volna, hogy váljak. Igen, az átalakítós műsoraimban kedves és elfogadó voltam a nehéz sorsú nőkkel szemben, ahogy most is az vagyok. Ezt a húszéves karrierem során végig megőriztem. Az, aki tanácsért fordul hozzám, bízhat benne, hogy a legjobb tudásom szerint keressük meg közösen a számára megfelelő megoldást. Senkit nem akarok a sarkából kifordítani. Amikor Tóth Gabit vagy Dúró Dórát kritizálom, az sem a nőiességüknek szól, hanem a számomra hiteltelen megnyilvánulásaiknak. Visszatérve az üzleti tudatosságra, Náray Tamás egyszer azt mondta nekem: „Muci! Ha csak egy kicsit is rendezettebben intézted volna az üzleti ügyeidet, ma már milliárdos lennél.” Nem lettem, ahogy világhírű divattervező sem. Mondjuk, ebben más magyarok sem előztek még meg…
Van konkurenciája?
Természetesen van stílussal, divattal, öltözködési kultúrával foglalkozó személy és csapat a magyar piacon. Olyan meleg karakterek is megtalálhatók a médiában, akik idővel ismertté váltak. Lakatos Márk viszont csak egy van, minden hibámmal és előnyös tulajdonságommal együtt.
191 ezer követő a Facebookon, 129 ezer az Instagramon, 154 ezer a TikTokon. Egyértelmű, hogy ezek kereskedelmileg is jól értelmezhető felületek. A reklámszakemberek egy része szerint azonban egy teljes generáció dimenzionálja túl az online térben történő márkaépítést, mert abban minden márka bizsuvá válik.
Mindig is kerestem az új feladatokat, lehetőségeket. Izgalmasnak találom azoknak a képességeimnek a megtalálását, amelyek révén hitelesen kommunikálhatok online. Jó influenszernek lenni semmivel sem lebecsülendőbb dolog, mint beülni egy irodába, és napi nyolc órában verni a billentyűzetet. Van, aki az energiájával, kisugárzásával képes százezreket megmozgatni akár napi szinten, ami igenis kemény munka. Erre a legjobb példa Kajdi Csaba.
A stílustanácsadó feladata meglátni az ügyfelének egy olyan arcát, amelyet még ő maga sem ismer. Nem arról van szó, hogy ön pontosan azért lépett erre a pályára, mert mindig is vágyott arra, hogy valaki felfedezze azt, amit még ön sem ismer magában?
Már hároméves koromban volt bennem egy ösztönösen kibomló vonás, amit számomra teljesen természetes módon női ruhákkal fejeztem ki. Vélhetően azért, mert a férfiak számára előírt kötelező szerepekkel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Ma már tudom, hogy a nem bináris identitásomat próbáltam meg felkutatni, majd kifejezésre juttatni, amelynek a drag queen [olyan férfi, aki szórakoztatás céljából nőnek öltözik – a szerk.] korszakom lett az egyik nagy kicsúcsosodása.
Tizennyolc évesen Madridba ment, ami a felszabadulása pillanatait jelentette. Ekkor végleg kiszabadult a szellem a palackból, vagy később azért újra és újra meg kellett küzdenie a szabadságáért?
Bármennyire hiszünk a liberalizmusban, az emberi kultúra a szabadság megnyirbálásáról szól. Azzal sincs problémám, ha valaki elfogadja, és belesimul az adott civilizációs rendszerbe. Azt sem ítélem el, ha valaki nem coming out-ol, ha rejtőzve éli meg az életének egy részét. Nem hiszem, hogy jó döntés hazugságban leélni az életünket, de meggyőzni sem kívánok senkit a saját igazamról. Visszatérve Madridra, mindig is színész akartam lenni, de nem vettek fel a főiskolára, így apám kérésére jogot tanultam, azután idegenvezetőként dolgoztam. Tizenkilenc évesen, idegenforgalmi ösztöndíjjal mentem ki Spanyolországba, ahol hamar beszippantott a csodás madridi éjszakai élet Pedro Almodóvarral és a többiekkel.
Lakatos Márk az első regényének, a Miminek a könyvbemutató partiján (fotó: Gregus Máté)
A mindenféle felkészülés nélküli mélyvízbe ugrás mindig jellemző volt önre.
Miközben gyáva embernek tartom magam. Sok dologtól félek a kígyóktól az erőszakig, nem beszélve a tériszonyomról, mégis sokszor sikerült merész döntéseket hoznom. Sok esetben a lépéseim hátterében az állt, hogy nem voltam tisztában azzal, mire is mondok igent. A Beau Monde magazinban az első munkám annyira jól sikerült, hogy elkezdtem velük dolgozni, majd annak kapcsán, hogy Hernádi Juditot öltöztettem, megismerkedtem Zoób Katival. Nyolc évig voltam a divatháza stylistja. Azután Tombor Zoltán fotós hívott el, hogy csináljunk egy fotózást a VIVA tévének Liluval, Sebestyén Balázzsal… Így lettem a televízió hivatalos stylistja. Nem sokkal később jött az első Megasztár, amelynek főszerkesztője, Csényi Katalin azt mondta, annyira állat vagyok, ahogy rohangálok a neccharisnyámban és a DIOR csizmámban, hogy szeretne velem dolgozni. Egyáltalán nem voltam tisztában a feladattal, az első három évadot két segítővel csináltam végig. Ma egy hasonló showműsorban ugyanezt a feladatot három főállású stylist végzi hatalmas költségvetéssel.
A kereskedelmi médiumokat sokan vádolják azzal, hogy kifacsarják az embert, majd eldobják.
Lehet, hogy ez történt velem, amikor az RTL Reggeliből kirúgtak? Vagy túl nagy volt a pofám a TikTokon? A médiának mindig is volt törekvése arra, hogy a benne szereplő arcokat beskatulyázza. Rám olyan címkéket kívántak aggatni, amely nem volt komfortos. Egy idő után beláttam, hogy nem leszek egyik nagy kereskedelmi csatorna főműsoridős műsorvezetője sem, mert nem olyan a karakterem. Megosztóbb figura vagyok, mint Istenes Bence vagy Sebestyén Balázs.
El tudja képzelni, hogy teljesen kivonuljon a média világából?
Biztos vagyok benne, hogy ha egy faluban élnék, ahol padlizsánt termesztenék, az adott közösségben ugyanúgy figyelnének rám. Viszont, amíg van lehetőségem rá, hogy valamely médiacsatornán keresztül magyarázzam a hülyeségemet, és mások reagálnak rá, folytatni fogom.
Nagy Ervint ön készítette fel a történelemérettségijére. Gryllus Dorka a megismerkedésük másnapján már önt vitte magával egy fotózásra. Mit árulnak el önről ezek a történetek?
Nehezen kapcsolódom az emberekhez. Ez összefügg azzal, amiről már beszéltünk: a szeretetenergia kezelésével. Ervinnel kamaszkorunk óta jó barátok vagyunk. Penge voltam történelemből, ezért segítettem neki. Egy alternatív színházi előadás kapcsán találkoztunk. [Kamaszkorukban ugyanabba a színjátszókörbe jártak – a szerk.] Később Ungvári Dávid filmrendező főiskolás filmjébe három főszereplőt választott ki: Ervint, Gryllus Dorkát és Kolovratnik Krisztiánt. Ervin egy kokaindílert alakított, és nagyon nem volt megelégedve a jelmezével, rólam viszont tudta, hogy szenvedélyesen szeretek öltözködni. Akkor még sok bundám is volt, és mivel igazi pimp dílert akart megformálni, megkért, találjuk ki együtt a megjelenését. Ha már így alakult, a rendező azt kérte, mindhárom színész öltözékét állítsam össze. Dorkával volt egy emlékezetes jelenetünk, ugyanis kiakadt, hogy mit keresek a forgatáson, hisz addigra már rég lepróbálták a kosztümöket. Nem hagytam magam! Miután egymásnak feszültünk, felpróbálta a jelmezeket, és tetszettek neki. Olyannyira, hogy másnap elhívott a Beau Monde magazin fotózására a Hiltonba.
Az Ervinnel és a Dorkával való kapcsolatomban voltak nehéz periódusok, de sikerült visszatalálnunk egymáshoz. Ez számomra azt bizonyította, hogy képes vagyok rálátni saját gyengeségeimre. Az is igaz, hogy velük soha nem jutottunk el egy olyan mérgező szintre, mint Kajdi Csabival, akivel nagyon jó barátok voltunk, majd a kapcsolatunk látványosan és zajosan kapott léket. A megismerkedésünk pillanatától kezdve rivalizáltunk egymással, de közben erős és sziporkázó kapcsolat volt közöttünk. Azt hiszem, amíg ő raktározta a sérelmeket, én elsiklottam felettük.
Lakatos Márk Mimi című könyvének bemutatóján Nagy Ervinnel (fotó: Nagyházi Dávid)
A bántó, megalázó, lekicsinylő szavak mélyen befészkelik magukat a tudatunkba, és később is hatnak. Élete egyik legnagyobb fájdalmát a gimnáziumi legjobb barátja okozta, aki élete első nagy szerelme is volt. Ő azóta ismert médiaszereplő lett, aki a Mimi című könyvében Nimródként szerepel…
Amikor Madridban éltem drag queenként, a Pro7 német csatorna forgatott velem egy riportot, amelyet átvett az RTL Klub éppen akkor induló Fókusz című műsora – első adásainak egyike velem foglalkozott. Sokak számára ekkor derült ki, hogy meleg vagyok. A szerelmem mindezt úgy élte meg, hogy elárultam a kapcsolatunkat. Nehéz volt elmagyaráznom neki, milyen érzelmi folyamatok zajlottak bennem. Azzal szembesített, hogy ha nem olyan vagyok, amilyennek ő elképzel, akkor nem kellek neki. A pszichológusommal folytatott terápiás folyamat egyik célja, hogy az általa okozott fájdalmat feldolgozzam.
A Mimi főhősét, Orsós Miksát a kötődési problémái, a saját magával kapcsolatos kishitűsége hamar a prostituáltak világa felé tereli. Ön fizetett valaha a szexért?
Igen. Az életem sok aspektusa miatt könnyebbnek, problémamentesebbnek gondoltam. Persze a kapcsolódási problémáimon nem segített. Egyébként sem tartok semmi kivetnivalót a szexmunkában, amennyiben szabad akaratból történik.
Milyen űrt töltöttek ki az életében a kábítószerek?
Miközben a felszínen csillogtam és sziporkáztam, mélyen belül menekültem és pánikoltam. Tudatmódosító szerekkel igyekeztem csillapítani a feszültséget. Rémálmaim voltak. Hároméves korom óta félek a haláltól. Néhány évvel ezelőtt volt egy pont az életemben, amikor azt éreztem, hogy minden, amit csinálok, azért van, hogy ne kelljen szembe nézni saját magammal. Sorra kaptam a pofonokat a magánéletemben és a szakmámban is, ezért elkezdtem kérdéseket feltenni. Jelentősen változtattam az életvitelemen is. Szerettem volna mindent felszínre hozni, ami elől addig menekültem. Kemény menet volt, máig nincs vége.
A közönségét érdeklik a lelki problémái?
Azt hiszem, igen. Sok pozitív visszajelzést kapok.
A divat nagyon érzékeny társadalmi jelenség. Az, amit a testünkön viselünk, megfogalmazott jelek összességeként is leírható, utal az adott társadalom aktuális állapotára is. Hogyan írná le a magyar társadalom helyzetét?
Egyértelműen zárt. Nagyon jól tetten érhető az, amire a kormány több mint tíz éve kondicionálja az embereket. A külvilág folyamatos monitorozása, ellenségkép keresése, a saját szorongó egóm megnyugtatása érdekében, lehetőség szerint minél agresszívebben, hogy a másikat magam alá gyűrjem. A magyarok stílusát egyértelműen a NER határozza meg. Ott van egy pontosan definiálható öltözködési stílussal és státusszimbólumokkal bíró, egyértelmű fogyasztási szokásokkal leírható rendszer.
Huszonöt év után tavaly tűnt fel újra drag queenként a Szegedi Szabadtéri Játékok Chicago című előadásában, ahol egy Mephisto-szerű konferansziét alakított, aki a darab végén veszi a kabátját, és búcsút int. Klaus Mann regénye egy színész történetét meséli el, aki lepaktál a hatalommal, és túl későn jön rá, hogy valójában alkut kötött az ördöggel: a hatalom majma, gyilkosokat szórakoztató bohóc lett belőle. Hogyan viszonyul a Mephisto-jelenséghez?
Onnantól kezdve vált ez érdekes kérdéssé az életemben, amikortól a Fidesz-rendszer elkezdte a kultúrát szisztematikusan maga alá gyűrni, mondhatni, megerőszakolni. Döntést kellett hoznom arról, mennyire leszek az a cuki meleg fiú, akit még ezekben a homofób körökben elviselnek, aki valamennyire belefér a kulturális kontextusukba, így képernyőre kerülhet. Túl nagy volt a pofám, így az állami médiában és a jelenlegi kormánnyal szoros kapcsolatot ápoló csatornákon tiltólistán vagyok. Én is dolgoztam együtt, szigorúan szakmai alapon, az Orbán Ráhel barátnője által vezetett Magyar Divat & Design Ügynökséggel. A dolog pikantériája, hogy pont azután, hogy einstandolták a Budapest Central European Fashion Weeket, aminek előtte a művészeti vezetője voltam. Lelkileg nem volt egyszerű igent mondani, de úgy voltam vele, hogy ameddig a magyar divat támogatása a cél, addig nem esik le a karikagyűrű az ujjamról. Azután az élet, mielőtt még túlságosan egymásba szerettünk volna, elrendezte a dolgot. Nem voltam sokáig kaszinóképes a köreikben. Ettől függetlenül, ha időm engedi, ott vagyok a bemutatókon, mert a tervezők a barátaim, és drukkolok a sikerüknek. A MOME végzős hallgatóinak vizsgabemutatójára is rendszeresen járok.
Drag queennek lenni egyet jelent a tökéletes illúzió megalkotásával. Alice Miller pszichológus szerint az élet tele van illúziókkal, valószínűleg azért, mert a valóság elviselhetetlennek tűnik számunkra.
Szorongó, túlsúlyos, lányos fiúként éltem le a tinédzserkoromat, amelynek lezárásaképpen Madridban megszületett egy szép illúzió, a drag karakterem. Nem véletlen, hogy a regényemben, amikor Miksa először ölt magára női ruhát, egyfajta szimbólumként megjelenik a fekete hattyú. Nagyon lassan mertem felvállalni, hogy az életem egy részében szeretek neccharisnyában, a fejemen tollakkal megjelenni. Közel ötvenévesen sokkal inkább a csodálatos Psota Irénhez hasonlítok, mint Beyoncéhoz. Ezt sokan kritikai éllel vágják a pofámba a közösségi média kommentszekcióiban. Persze ebben benne van a melegellenes kultúránk, ahogy vaskosan a nőgyűlölet is, aminek értelmében az emberek elvárják, hogy ha már férfiként nőnek öltözöm, akkor legyek szép és fiatal. Én viszont már nem a tökéletes illúziót keresem, hanem az őszinte és önazonos hangot a drag karakteremben is.
Lásd még:
Nyitókép: Lakatos Márk (fotó: Nuno Montoito)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelentetjük meg A mecenatúra 125 éve 1900-tól napjainkig című kiadványunkat.
Támogassa a kiadvány létrejöttét, legyen Ön is mecénás!