Megtalálni önmagunkat az alkotáson keresztül

A viaszos vászonból készült kockás terítő közepét beteríti a kiömlött pohár bor, befolyik a tányér alá. A tányéron halcsontváz pihen, a háttérben a Szentendrével szemközti, alkonyati Duna-part sziluettje – Regős István Halvacsora című (2015), akrillal készült, régi nyarakat idéző festménye a május 4-én nyíló Finom életek című kiállítás egyik kiemelt műtárgya. A tárlat azért is különleges, mert az ott szereplő alkotásokat – mind a tizenkettőt – diákok választották ki.

A nyolc tanuló – akik közül a legfiatalabb tizennégy, a legidősebb pedig tizenhét éves – a Géniusz Programnak köszönhetően dolgozhatott együtt kurátorként az FMC csapatában, Sütő Tünde és György Gabriella múzeumpedagógusok irányításával. A résztvevők között akad olyan, aki már alsó tagozatos kora óta jár az FMC múzeumpedagógiai táboraiba, és olyan is, aki az intézmény szervezésében megvalósuló szakkörök valamelyikét látogatta rendszeresen. „Lassan már egy éve kezdtük a programot, és noha eleinte középiskolásokkal akartunk dolgozni, úgy döntöttünk, hogy az általános iskolásoknak is adunk esélyt, hiszen sokan közülükkiemelkedő képességekkel bírnak. Lelkesek, intenzíven érdeklődnek a művészetek iránt, a középiskolások pedig közösségi szolgálatos tevékenységet is végeznek nálunk. Kimondhatjuk, hogy érzelmileg is kötődnek a múzeumhoz, és hozzánk is”– mondja Sütő Tünde magyar és angol szakos középiskolai tanár, drámapedagógus, idegenvezető, a Ferenczy Múzeumi Centrum múzeumpedagógusa.

Sütő Tünde és György Gabriella (fotó: Deim Balázs)

A diákkurátori kiállítás ötlete az önkéntes tárlatvezetői programból alakult ki. Szorosan kapcsolódik az FMC ötéves Gyűjtemény című kiállításához. A kiválasztott diákok egy intenzív, nyári kurzus során, valamint az iskolai szünetekben pillanthattak be a kulisszák mögé, és figyelhették meg, hogyan folyik az intézményben a múzeumi háttérmunka. Ennek során megismerhették a restaurátorok munkáját, a műtárgy gyűjtemény kezelőjének feladatait és általános képet kaptak a kurátorok tevékenységéről.

A tervek szerint a Gyűjtemény-kiállítás időről időre változó képi anyagát alakíthatták volna át a  diákok, végül azonban egy külön termet kaptak, egy önálló tárlat rendezéséhez. „Arra, hogy tízezer darab műtárgyat átnézzenek, nem kárhoztattuk őket, így egy szűkített körből válogattak műtárgyakat, több merítésből, egy kortárs, egy kiemelt és egy portré gyűjteményből. A tárlaton így a korábban említett Regős-kép mellett Barcsay Jenő, Bácsi Róbert László, Bálint Endre, Csontó Lajos, ef Zámbó István, fe Lugossy László, Ferenczy Károly, Kicsiny Balázs, Melcher Mihály, Sipos Balázs és Szántó Piroska műveit állítják ki.

„A diákok több szempont mentén válogatták a műveket, de ami mindegyikben közös, az az otthon és a jelenlét fogalma, valamint az ehhez kapcsolódó étkezés, amely központi témává lett. A kiállítást ráadásul egy pici teremben valósíthatjuk meg, ahol egy kandalló is található, így ez eleve ad egy otthonosságérzetet – mondja György Gabriella rajz-vizuális nevelés, magyar, mozgóképkultúra és médiaismeret szakos tanár, grafikus. – A fiatalokat bevonjuk a május 7-én és 8-án tartandó konferenciánkba is, ahol a múzeumi inklúzió a téma. Plakátkészítő workshopot tartanak majd a felnőtteknek, így a kiállításhoz kapcsolódó plakátot a közönség közreműködésével készítik el. Akad olyan résztvevőnk, aki tárlatvezetést tart majd, és olyan is, aki a kiállításról való posztolást végzi majd a Facebookon” – teszi hozzá.

„Nemcsak mi adunk rendszeresen feladatokat a diákoknak, és segítjük őket módszertani kérdésekben, hanem mi is tanulunk tőlük. Nagyon nehéz például a határidőket megszabni és betartatni velük, emellett nagyfokú rugalmasságot igényel egy-egy találkozó megszervezése is. Online és offline is szoktunk találkozni, utóbbira inkább csak a hosszabb szünetekben kerül sor, például nyáron” – magyarázza Sütő Tünde.

Fotó: Deim Balázs

A Magyar Géniusz Program, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége, a Nemzeti Kulturális Alap és Szentendre városa által támogatott kiállítás központi témája az étkezés mellett az, hogy mennyire lehet a természettel harmóniában boldogulni a mai modern világban. A természet és az emberi kapcsolatok, ezek viszonyrendszere mindegyik beválasztott műtárgyon megjelenik valamiképp. A múzeumpedagógusok szerint az abszurditás is vonzza a diákokat: az étkezésről olyan bizarr, kettős értelmű képeket is beválasztottak, amelyen filozofikus értelemben megjelenik a halál is, az étel maga pedig az életet jelképezi. Az étkezéshez kapcsolódóan feltűnnek olyan témák is, mint a fürdés, a tisztálkodás, a hobbi és a barátok.

Fotó: Deim Balázs

„Az együttműködésünk minősége jól mutatja, mennyire megtaláltuk a közös hangot a csapattal, sőt a tagok is egymással. Sokan itt találkoztak először, de a művészet szeretete és a közös alkotás összehozta őket” – meséli György Gabriella, aki a járványidőszak idején kezdett el együtt dolgozni Sütő Tündével. A mára összeszokott páros kitartó munkájának meglett a gyümölcse: tavaly elnyerték az adott év leginnovatívabb múzeumpedagógiai kezdeményezéseit elismerő Múzeumpedagógiai Nívódíjat, amelyet a Czóbel Béla portréfestészetét bemutató Beszélő tárgyak, beszédes arcok foglalkozásért, valamint a LOOK AT ME! angol nyelvű kiadványukért kapták. Utóbbi a 2022-ben, a Czóbel Múzeumban nyílt Két paletta. Modok Mária & Czóbel Béla című tárlathoz készült, kifejezetten kamaszoknak szóló, angol nyelvű füzet. „Ahogy kinyitjuk a füzetet, egy tükröt találunk benne. Az egész koncepciót arra építettük fel, hogy hogyan reprezentáljuk magunkat, milyen képet festünk magunkról a környezetünkben élő embereknek. Mindez szervesen összekapcsolható az emberábrázolás témájával és az önreprezentáció kérdésével a művészetben.

Fotó: Deim Balázs

A foglalkozásokon is folyamatosan figyelnünk kell önmagunkra és a másikra is. Ehhez segítséget nyújtanak többek között a tükörjátékok is, valamint a különböző vizuális, rajzolós feladatok. A kiadványból pedig nemcsak játékosan tanulhatnak Czóbelről, a barátairól, a festészetről és a portrérajzolásról, hanem a végén önmagukkal is szembesülhetnek, és megrajzolhatják önarcképüket” – magyarázza Sütő Tünde. A Kubinyi Ágoston Program keretében megvalósult kiadvány több ezer példányban jelenhetett meg, így minden, a foglalkozásokon résztvevő diák kap a füzetből.

A Ferenczy Múzeumi Centrum számos művészetpedagógiai programot kínál az óvodás korosztálytól kezdve egészen a középiskolásokig, a családi napok keretében pedig felnőtteknek szóló programokat is. A múzeumpedagógiai foglalkozásaikat minden esetben úgy építik fel, hogy az alkotás, azaz az önkifejezés megjelenhessen bennük. „Amiről beszélünk, mindig arról szól, hogy a résztvevők hogyan találják meg benne önmagukat. Mi, múzeumpedagógusok is ezt tesszük nap mint nap. Olyan feladataink vannak, ahol meg kell találnunk magunkat, a kulcsszó az önismeret és a figyelem. Az egyik legnagyobb kihívás a munkánk során, hogy a mai kor gyermekeit, illetve a figyelmüket a jelenben tartsuk. Akkor működik bármilyen foglalkozás, legyen az múzeum- vagy művészetpedagógiai, ha a gyermek jelen tud lenni.”

Fotó: Deim Balázs

Az állandó kiállítások mellett minden időszaki tárlathoz kapcsolódik múzeumpedagógiai foglalkozás, ahol György Gabriella és Sütő Tünde élményalapú módszerek alkalmazásával, játékos módon adja át az ismereteket a múzeum gyűjteményeiben található műtárgyakról, szem előtt tartva az adott korcsoport életkori sajátosságait. Nagy hangsúlyt fektetnek a csoportmunkára a kommunikáció, a kritikai gondolkodás, a szociális kompetenciák és a kohézió fejlesztése érdekében. Széles spektrumból választhatnak az érdeklődők: a foglalkozások között találunk óvodásoknak szóló művészeti beavató programot, a Szentendrei motívumkereső során Vajda Lajos és Korniss Dezső nyomába eredve készíthetik el a résztvevők saját Szentendre-kollázsukat, a Nyitott műhely tehetséggondozó szakkörben pedig az általános iskolások fejleszthetik rajztudásukat. A szentendrei önkormányzatnak köszönhetően a szentendrei iskolások ingyenesen vehetnek részt a múzeumi programokon és foglalkozásokon, csakúgy, mint több környékbeli iskola tanulói Pomázról, Leányfaluról, Szigetmonostorról és Békásmegyerről.

Fotó: Deim Balázs

„Gabival viccesen azt szoktuk mondani: a cél az, ha idejön egy gyerek, ne sikítva meneküljön, hogy múzeumban találta magát, hanem a lehető legjobb hangulatban teljen az a néhány óra és később is szívesen visszatérjen. Ahhoz, hogy a lehető legtöbbet tudjuk nyújtani a gyerekeknek, nekünk is jó mentális állapotban kell lennünk. Minderről a tágas, erkélyes alkotóműhelyünk is gondoskodik, ahol mi is tudunk alkotni, új technikákat kipróbálni. Az alkotás kikapcsol és feltölt, így tudunk újra és újra megújulni.”

Nyitókép: Múzeumpedagógiai foglalkozás (fotó: Deim Balázs)

Lásd még: „A kultúrát nem lehet megölni” – Georgios Tzortzoglou (Yorgos) videóportréja