Mesterséges művészet?

A mesterséges intelligencia és a művészetek viszonyát lehetne „divatos” témának tekinteni, de sajnos nem divatos, hanem égető kérdés ez. Az elmúlt évben olyan alkalmazások jelentek meg, amelyek már a szerzői jog, sőt, az alkotás fogalmának alapkérdéseit feszegetik: a korábban hasznos segédeszközök hirtelen veszedelmes piaci vetélytárssá váltak.

Európa (fotó: MI)

Tegyük hozzá: nem önszántukból. A kialakult helyzetnek inkább piaci okai vannak, maga a mesterséges intelligencia nem jó vagy rossz, és a fejlesztői is inkább érdekes lehetőséget láttak abban, hogy „művészi” alkotásra is képessé tették. Az Art is Business már foglalkozott azzal a csodával, mikor a Deutsche Telekom szakemberei nagy munka árán, de megíratták egy mesterséges intelligenciával (a továbbiakban MI) Beethoven tizedik szimfóniáját, és már akkor nyilvánvaló volt, hogy Beethoven nélkül erre a szoftver képtelen lett volna: ugyanis nem zenét szerezni tanult meg, hanem a zeneszerző stílusát imitálni. Ez viszont nem vigasz azoknak a képzőművészeknek, fotósoknak, sőt íróknak, újságíróknak, akik helyett az MI-t kívánják dolgoztatni a takarékos munkaadók – ingyen. Más a helyzet, mint régebben, amikor a sajtó maximum illusztrációkat generált vagy hangfelvételeket íratott le az MI-vel.

Kínai metropolisz (fotó: MI)

Igen, ez nagyon is lehetséges, annyira, hogy épp nemrégiben derült ki a PetaPixel című szaklap és az Ars Technica nyomán, hogy az Instagram egyik, érdekes módon tavaly ősszel berobbant fotográfuscsillaga, Jos Avery, nem készít fényképet. MI-vel generálja a fotót, más szoftverekkel szerkeszti, és szerinte ez művészet. Ami lehet, hogy igaz: de nem fotóművészet.

Kubizmus (fotó: MI)

Megkérdeztem Hegedűs Ákost, hogyan látja az MI és az alkotás kapcsolatát és annak buktatóit, konfliktusait. Ákos nemzetközi hírű fotóművész és fotóriporter, több nemzetközi díj birtokosa. A Jethro Tull és az R.E.M. turnéfotósa is volt, de Los Angelestől Tokióig mindenhol állította már ki képeit és aratott velük elismerést.

Hegedűs Ákos (forrás: adrot.hu)

Mit gondol az MI és az alkotás kapcsolatáról?

A mesterséges intelligencia által gyártott műalkotások szerintem sokkal súlyosabb problémát jelentenek, mint amilyennek ez most tűnik. Nem, nem attól tartok, hogy a Skynet öntudatra ébred, bár ez sem elképzelhetetlen, hanem attól, hogy a művészetből az emberi tényező teljesen marginálissá válik, sőt kihal.

Kínai nők esőben (fotó: MI)

Ez valós veszély lehet?

Művészberkekben két alapvetően ellentétes álláspont van kialakulóban, de erről majd később. Először is válasszuk külön az irodalmat, a zenét és a képzőművészetet (festészet, szobrászat, fotográfia). Az irodalomban nagyon erős problémának látom a ChatGPT-jelenséget. Az, hogy a megjelenő könyvek jelentős százalékát chatbotok írják, rémisztő. Nem csak prózát, de verset is tudnak írni és ha belegondolunk, egy közepes képességű magát írónak, újságírónak képzelő átlag propagandista színvonalát simán képes teljesíteni egy chatbot, az átlagolvasók meg nem vesznek észre semmit. Egyedül a témafelvetésben jobb még Nádas Péter vagy Závada Pál, de nem tudom, hogy ez meddig lesz így. A könyvek (bestsellerek) nagy részét eddig is szellemírók írták, de mostantól őket sem kell majd kifizetni. Úgy tudom, egyelőre „csak” a beprogramozott adatkészletből tudnak dolgozni, de ez sem lesz mindig így. Mi lesz, ha ráengedjük őket a netre?

Mesterséges intelligencia (fotó: MI)

Képes lehet az MI zenét szerezni? Tudtommal csak „hozott anyagból” dolgozik.

Ami a zenét illeti, már régóta létezik számos olyan szoftver, amelyik különböző stílusirányzatokból gyakorlatilag bármilyen dallamot össze tud rakni. Sok ilyet hallottam már, és ismerek is olyan embert, aki különböző algoritmusok által kreált „zeneszámokat” rak össze és árulja a neten. A forrás ellenőrizhetetlen, ráadásul még zeneszerzőnek is képzeli magát közben. Komolyan. Itt azért egyelőre nehéz kihagyni az emberi tényezőt, mert az MI dallamvilágot csak hozott anyagból tud gyártani, az pedig jól ismert.

Langley (fotó: MI)

Hogy látja a vizuális művészetek helyzetét?

A legnagyobb problémám a képzőművészet. A szobrászatot talán ne értsük bele, mert ugyan lehet 3D nyomtatókkal szobrokat gyártani, de ott a nyersanyag és a technológia jelenleg még kizárja az MI-t. Maximum egy szobortervet tud összerakni, amit ugyan le lehet gyártani, de azért az nem lesz ugyanaz, mint amikor Michelangelo nekimegy a vésőjével a márványnak… De a festészet, a fotográfia már kemény ügy. Simán lefest egy algoritmus Van Gogh stílusában bármit. Én kitalálok egy témát, a többi a szoftver dolga. Nem tudom, mi lesz ebből. A széthype-olt fényképekkel ugyanez van. Gyakorlatilag bármit le lehet gyártani egy jó szoftverrel, mindenféle művészeti beavatkozás nélkül.

Világháló (fotó: MI)

Említette a kétféle álláspontot, melyek ezek?

Én a pesszimistát képviselem. E szerint az emberi tényező fokozatosan teljesen ki fog szorulni a képzőművészetből (és itt nem száz évekre, hanem mondjuk egy évtizedre gondolok), mert ha egy program is tud olyat, mint én, akkor rám nincs szükség. Ráadásul nem versenyezhetek olyanokkal, akik szoftvereket használnak, aztán ezt sajátként eladják, én meg vért izzadok, hogy kitaláljak valami eredetit, aztán nem megyek vele semmire. Attól tartok, hogy egy idő után a Pinterestet böngészve ötletelni is fognak az algoritmusok és gyorsabban fognak jobbat kitalálni, mint a művészek.

Égig érő vascsicsergő (fotó: MI)

A másik álláspont ennél jóval optimistább és megengedőbb. Ők azt mondják, hogy soha nem lehet kikapcsolni az emberi tényezőt a művészetből, mert az emberek mindig jobb és kifejezőbb ötletekkel fognak előállni, mint a chatbotok, hiszen ők az emberek által kreált világból táplálkoznak, ezért a művészek mindig egy lépéssel előttük járnak majd. Őszintén remélem, hogy nem nekem lesz igazam, de ha abból indulok ki, hogy mozifilmekben nem létező karakterek sztárok lehetnek, és itt nem Tapsi Hapsira gondolok, hanem olyan „színészekre” akik sosem léteztek, legalábbis nem úgy, ahogy a filmben látjuk őket, akkor legalábbis aggasztó a helyzet.

Art is Business (fotó: MI)

Felmerül még a honorárium kérdése – az kit illetne egy teljesen mesterséges alkotás esetében?

A jogdíj megint csak nagyon nehéz ügy. Egyrészt bizonyítani kell, hogy tényleg Van Goghtól lopta a szoftver a stílust, másrészt pedig: hogyan állapítjuk meg az összeget?

Népfelkelés (fotó: MI)

Igen, ez ilyen témakör: több kérdést vet fel, mint amennyi válasz egyáltalán lehetséges. Piaci szempontból sajnos tényleg jobb üzlet ingyen vagy nagyon olcsón előállított alkotásokat eladni valódi pénzért, mint megfizetni az alkotókat. Ha jogi szempontból nézzük a kérdést, olyan ellentmondásokba ütközünk, amik jelenleg feloldhatatlanok: azt sem lehet megállapítani, kit illetne az esetleges honorárium. Az MI tulajdonosát? Az csak egy befektető, nem alkotó. A fejlesztőjét? Ő sem alkotott semmit. A felhasználót? Ő csak a készen kapott lehetőségek közül válogatott... Magát az MI-t? Nem természetes, de nem is jogi személy. Egyáltalán nem is személy, csak egy szimuláció.

Nagy, sötétlő erdőben bolyongunk, ahogy Dante mondaná, de megpróbálunk kitalálni belőle.

Folyt. köv.

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Az illusztrációkat a szerző készítette képgenerátorral.

Nyitókép: Hegedűs Ákos Fagypont alatt című fotója (forrás: Morphologia – morphoto)