„Mi közöm a businesshez?!”
– Gergye Krisztián története a Bátorságok Könyvében
A Független Előadó-művészeti Szövetség segélyalapot hozott létre 2021-ben, hogy a Covid miatt nehéz helyzetbe került színházi dolgozókat támogassa. A FESZ meghívott tizenkét nagykövetet, hogy segítsen a pénzgyűjtésben. Én voltam az egyik nagykövet – meséli Gergye Krisztián táncos, koreográfus, képzővűvész.
– Volt egy tíznapos kampány, ahol minden napra készítettem egy színház-tematikájú festményt. A Fidelio magazin mellém állt ennek a kampánynak a kommunikálásában, és a segítségükkel még többekhez jutott el az adománygyűjtés híre, olyannyira, hogy az emberek napról napra várták az új képeimet.
Fotó: Bielik István
Az Art is Business azt gondolta, hogy az én kampányom olyan példamutatás volt, ami érdemes a 2021-es év kulturális mecénás díjára.
Én ettől még mindig nagyon zavarban vagyok…
- Kapcsolódó: A létezés útjelzői
Mi közöm a businesshez? Mi ez a kulturális mecénás megnevezés? Hol vagyok mecénás?!
Számomra a FESZ kezdeményezésénél azon a figyelmen volt a hangsúly, amit a szervezet a független színházi dolgozókra fordított. Szerintem a valódi figyeléshez nagyon nagy bátorság kell, és a figyelmetlenség a legnagyobb bűn, amit el lehet követni a világban, legyen szó művészetről, életről, halálról, akármiről. Ez az akció arra hívta fel a figyelmet, hogy a szabadúszó művészek mekkora létbizonytalanságban élnek, és mennyire nincs mögöttük védőháló.
Mészáros Piroskával, a Bátorságok Könyve társtulajdonos-szerkesztőjével a díjátadón
Akik pályázatot nyújtottak be a FESZ-hez, segítséget mertek kérni, és a döntőbizottságban empatikus emberek mérlegelték a pályázók igényeit. Az volt a cél, hogy a független színházi dolgozók érezzék: nincsenek az út szélén hagyva, mert van egy szervezet, ami megfogja a kezüket. Szerintem nagyon sokat segít ez a gesztus és gondoskodás.
Büszke vagyok az Art is Business Díjra, mert ez is figyelmet mutat a függetlenek irányába.
„A megvalósulás pillanata”
Krisztián (Gergye Krisztián) története
Tizenhárom éves voltam, amikor a szüleim elváltak, és ez instabillá, bizonytalanná tett. Festőművész szerettem volna lenni, de nagyobb figyelemre lett volna szükségem, mint amennyit kaptam. A rajztanáromon és egy-két barátomon kívül senki sem ismerte fel, hogy jó képességeim vannak a festéshez, ezért nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy felvételizzek a Kisképzőbe.
Fotó: Várhegyi András
Az általános iskolából többen egészségügyi szakközépbe mentek, és én is velük tartottam, már csak azért is, mert a szüleim válását az osztálytársaim támogatása mellett éltem túl. Habár azt érzem, hogy inkább a félelem miatt mentem oda, sorsszerűnek gondolom, hogy az egészségügyi pálya bekerült az életembe. Ott nagyon sokat tanultam az emberekről és a kiszolgáltatottságról. Az egész iskolában négy fiú volt, szóval, utólag belegondolva, oda járni is bátorság volt, akárcsak az, hogy bementem a kórházba, és valóban beteg emberekkel foglalkoztam, próbáltam segíteni…
Még a szakközépiskola után se mertem a Képzőművészetire felvételizni, de a sorsom végül nem került el, és elindultam a művészet útján.
Fotó: Dömölky Dániel, illetve Hapák Péter
Feljöttem Budapestre, és itt több művész emberrel megismerkedtem, akik támogattak, és bevittek a tánc világába, holott előtte egyáltalán nem foglalkoztam semmilyen táncirányzattal. Szerencsére ahhoz elég bátor voltam, hogy arról álmodozzam: én ebben jó lehetek…
Két évig indonéz táncot táncoltam Budapesten, aztán mindenféle nyelvtudás nélkül jelentkeztem egy Indonéz ösztöndíjra, amit meg is nyertem. Ez volt az első igazán bátor lépésem. Három másik magyarral utaztam ki Yogyakartába, életemben először ültem repülőn, tízezer kilométeres volt az út és körülbelül húsz órán át mentünk…
Miután visszajöttem Budapestre, elkezdtem komolyabban táncolni. Próbálom tudatosan leépíteni a félelmeimet, de ez lassú folyamat, és sok kis lépést kell megtennem azért, hogy elérjek egy régóta vágyott dolgot. Ma már festek is, és a képeim az előadásaimban is meg szoktak jelenni.
Van olyan, hogy eléred a célod, és csak a megvalósulás pillanatában jössz rá, hogy már régóta elindultál a bátorság útján.
(MP)
Meghatározó művek az életében:
könyv: Nádas Péter – Világló részletek,
zene: Zombola Péter művei – Passió és Requiem,
film: Lars von Trier – Melankólia.
A Bátorságok Könyve szerkesztői, Gerlits Réka és Mészáros Piroska e-mailben várják az inspiráló történeteket. További információk a magazin honlapján, Facebook- és Instagram-oldalán.
Nyitókép: Gergye Krisztián (fotó: Dömölky Déniel)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
