Prosperáló gyárigazgatók, ledér prostituáltak és a pesti gettó világa elevenedik meg Budapest egyetlen titkos múzeumában 

2021-ben zárt be a pesti Belváros egyik legendás szórakozóhelye, a Mika Tivadar Mulató. Ezt követően a Hotel Mika Downtown vette át a Kazinczy utca 47. alatti ház akkor már üres helyiségeit. Elsőként a földszinten nyitották meg egzotikus hangulatú bárjukat, 2024-ben pedig a pinceszintet is elérhetővé tették a nagyközönség számára, ott titkos múzeumot alakítottak ki. Végh Júlia képzőművész és Batuska Richárd ügyvezető arra törekedett, hogy a magyar történelem hol vidám, hol szomorú epizódjainak bemutatása mellett a nemzetközi összefüggések is hangsúlyt kapjanak. 

Mi volt a fő elgondolás amögött, hogy a Hotel Mika Downtown múzeummal egészítse ki a kínálatát?

Végh Júlia: Lassan tíz éve dolgozom kreatív tanácsadóként és lakberendezőként a Hotel Mika Downtown mögött álló vállalattal. Miután bezárt a 2010-ben alapított Mika Tivadar Mulató, az épület szállodává alakult, mi pedig Batuska Richárd ügyvezetővel együtt nagyjából két évvel ezelőtt kitaláltuk, hogy a pincehelyiségekből múzeumot hozunk létre. A döntés mögött gazdasági és kulturális szempontok álltak. Azt szerettük volna, ha a szálloda különleges helyszíne lenne a hazai kulturális életnek, másrészt egy akkor éppen kihasználatlan ingatlanrész hasznosításával pluszbevételhez is jutna a cég.

Végh Júlia (fotó: Karasszon Kata)

Batuska Richárd: Először arra gondoltunk, hogy konferenciatermet alakítunk ki az alagsori helyiségekben, de erre nem volt elég anyagi fedezet, így végül sikerült rávennem görög-magyar üzlettársamat, hogy néhány millió forintból inkább egy titkos múzeumot hozzunk létre, amellyel méltó emléket állítunk a névadónak, az egykori rézművesnek, Mika Tivadarnak is. Szenvedélyesen érdekel az épület és a környék történelme. Talán még ma is kevesen tudják, de a jelenleg elsősorban bulinegyedként aposztrofált Kazinczy utcában működött az Első Magyar Gőzfürdő; volt az utcában szalámigyár; a Kazinczy és a Király utca kereszteződésében pedig Budapest első mozija kapott helyett. Ilyen és ehhez hasonló várostörténeti érdekességeket, a környék XX. századi mindennapjait szerettük volna bemutatni.

Batuska Richárd ügyvezető (forrás: RD Hotels Management)

Úgy tudom, az épület akár el is tűnhetett volna, ahogy lebontásra ítéltek több más értékes ingatlant is a környéken.

B. R.: A házat már 1938-ban le akarták bontani a Madách sugárút építése miatt, a kétezres években pedig szinte magától összeomlott. A mostani szálloda mellett 1957 óta foghíjként létező telket már a kétezres évek közepén is beépítették volna. Később a területre, az akkor lebontásra ítélt Mika Tivadar építette házzal együtt az amerikai-izraeli ingatlanbefektető, a Georgette Avruch (született Schmidek Györgyi) egy lakóházat és szállodát képzelt el. Egy másik elgondolás szerint csak a homlokzatot tartották volna meg. Perczel Anna építész és urbanista elérte, hogy a teljes épület megmaradjon, minden értékével együtt, sőt 2006-ban műemléki védettséget is kapott, így bontási engedélyt már nem lehetett rá kiadni. Az Óvás! Egyesület egyik alapítójaként folyamatos harcot vívott, hogy megmentse a VII. kerület történelmi jelentőségű épületeit. Hihetetlenül imponált, hogy milyen bátor ember volt, aki anélkül, hogy bármilyen ellenszolgáltatást kapott volna érte, önzetlenül fellépett különböző üzletemberekkel és érdekcsoportokkal szemben… Ahhoz is értett, hogy olyan méretű nyilvánosságot szervezzen maga köré, amelynek már messzire elér a hangja. Fontos volt számomra, hogy a kiállítóhelyen megemlékezzünk Perczel Annáról is.

Georgette Avruch – Perczel Anna és az Óvás! Egyesület nyomására – 2009–2016 között teljesen felújította a házat, amelynek 2013-ra a tulajdonosa is lett a fiával közös cégén, a Sabor Group-on keresztül. Az épületet jelenleg az RD Hotel Kft. üzemelteti, ahogy több más fővárosi szállodát is. Minden egységünkben hangsúlyozzuk a lokalitást, és törekszünk a helyi értékek valós megjelenítésre. Így a gazdaságosság mellett támogatni tudunk művészeket is, illetve a bárban olyan zenekaroknak biztosítunk fellépési lehetőséget, amelyek például kereskedelmi tévécsatornákon nehezen kapnak teret. Ezt csak azért tartom fontosnak megemlíteni, mert a Titkos Múzeummal nem más kulturális intézményekkel konkurálunk, hanem helytörténeti érdekességeket bemutató tárlatot kínálunk elsősorban a szálloda vendégeinek, illetve a környék iránt érdeklődőknek.

A budapesti gettó térképe (fotó: Bodorkós Máté)

Milyen koncepció rejtőzik az elnevezés mögött?

B. R.: A múzeum abból a szempontból nem titkos, hogy bárki megtekintheti, viszont a benne rejtőző történeteket eddig nem mesélte el senki. Olyan suttogott legendákat és nem publikus fényképfelvételeket lehet felfedezni, amelyeket a történelemórákon nem hallani, nem látni, és amelyeket az interneten sem írtak még meg. Ha már fényképeket említek, a múzeum törzsanyagát azok a fotók adták, amelyeket korábban, a műemlékvédelmi tervdokumentáció részeként kaptunk meg. Szóval, titkos-e a múzeum? Csak addig, amíg be nem lép a látogató.

A múzeum egyik tematikája a környék éjszakai életére, a prostituáltakra fókuszál (fotó: Bodorkós Máté)

V. J.: Képzőművészként számtalan kiállítást láttam a világban, kurátorként pedig több tárlatot is rendeztem, így volt rálátásom arra, mit bír el a szóban forgó száznegyven négyzetméternyi terület.

Miután Richárddal és Jamrik Levente helytörténésszel – aki valósággal beleásta magát a városrész titkaiba – kitaláltuk a tematikákat, igyekeztem azok mentén berendezni a tereket, elhelyezni a különböző, kifejezetten a tárlathoz készült installációkat. A kiállított tárgyak egy része valódi, de vannak jó minőségű replikák is.

A kellékek és az interaktív segédanyagok révén bejárhatjuk a budapesti gettó területét és az 1933-ban épült Hugmayer-Michalovits-házat: a földszintjén működött a Merkúr Kávéház, amelyet Krúdy Gyula is látogatott. További érdekesség, hogy az épület udvarán tartották az ország első mozgóképvetítéseit is, és ezen a területen működött Magyarország első filmszínháza is, ahol az Oscar-díjas rendező, Michael Curtiz, azaz Kertész Mihály kezdte pályafutását…

Mika Tivadar eredeti réz gyárának tárgyai (fotó: Bodorkós Máté)

Visszatekintve mi volt a legnagyobb kihívás a fejlesztés során?

V. J.: Talán az volt a legnehezebb, amikor valamiben nem értettünk egyet. Már a projekt elején határozott elképzeléseim voltak, és szerettem volna, ha az ötleteim maradéktalanul megvalósulnak. Az egyik tematikánk a környék éjszakai életére, a prostituáltakra fókuszál. Nem véletlenül, hiszen a Király utca 15. alatt működött a híres-hírhedt Kék Macska nevű mulató és bordélyház, ahol Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Ady Endre is gyakran megfordult. Ahogy több arisztokrata is, például Otto von Bismarck birodalmi kancellár fia, Herbert, a walesi herceg, a későbbi VII. Eduárd király, Lajos Fülöp Albert orleans-i herceg, I. Milán szerb király és néhány Esterházy és Széchenyi gróf. Szerettem volna, ha inspirációs forrásként különböző művészeti ágak, így az irodalom és a festészet is képviselteti magát, mégpedig aktrajzok formájában. Híres magyar írók női testről írt verseit is szerettem volna angolra fordítani, majd ezeket illusztrálni… Ez nem valósult meg, de szerencsére többnyire szabad kezet kaptam. Alapvetően a múzeumot nem is tekintjük késznek, hiszen folyamatosan gyarapszik a gyűjtemény, és tervezünk apróbb változtatásokat is.

Bordélygyertyák (fotó: Bodorkós Máté)

B. R.: Hozzá kell tennem, hogy korábban nem foglalkoztam kultúraszervezéssel, de lelkesen fogtam bele az új feladatba. Én gyűjtöttem össze a kiállított tárgyak egy részét is, például a Mika Tivadar gyárában készült eredeti réztárgyakat és a bordélygyertyákat, amelyeket Amerikában sikerült vásárolnom. Ezeket eredetileg egy belga cég gyártotta, és Párizs, Bécs és Budapest piroslámpás házaiban használták őket. A hölgyek ezzel mérték, mennyi idő jut egy ügyfélre: általában hét perc. Ennyi idő alatt égett le a gyertya.

Milyen a fogadtatás?

B. R.: Kedvező. Sok izraeli, spanyol, francia és latin nyelveket beszélő vendég jön, hogy megnézze a kiállítást. Havi több százezer forintos marketing költségvetéssel dolgozunk. Google-kampányt futtatunk, és plakátokat is kihelyeztünk. A múzeumot a szálloda vendégei ingyenesen látogathatják, sétálójegyek pedig a recepción válhatóak.

Eredeti menlevelek, húsjegyek, munkakönyvek és a sárga csillag (fotó: Bodorkós Máté)

Mit értékelnek leginkább, melyik tematikus rész áll a legközelebb önökhöz?

B. R.: 2022-ben nyílt meg a szálloda bárja, a Mitico. A koncepciónk az volt, hogy az egzotikus, különleges állatokat ábrázoló, faltól falig tartó festményekkel latin-amerikai atmoszférát idézzünk meg. Mivel a bár a múzeumi tárlatnál korábban készült el, lázasan kerestük, hogyan kapcsoljuk össze a két tematikát. Jamrik Levente – aki e témát szeretné megfilmesíteni – adta a „vörös ördögök Mexikóban” ötletet. Vörös ördögöknek a latin-amerikai országban harcoló magyar huszárokat nevezték, az I. világháború idején az ellenséges katonák is így hivatkoztak rájuk, később a vörös ördög kifejezést már maguk a magyar honvédek is átvették, a ruhájukon is szereplő motívum (egy lóval ugrató vörös ördög) más alakulatok jelvényén is megjelent. Ők harcoltak légiósként a Habsburg–Lotaringiai-házból származó I. Miksa mexikói császár oldalán is, ahol az volt a feladatuk, hogy leverjék a polgárháborút. Azt hiszem, a nálunk megszálló vendégeknek ez történelmi érdekesség. Számomra talán ez a legizgalmasabb.

Az I. Miksa mexikói császár oldalán harcoló magyar huszárok, a vörös ördögök (fotó: Bodorkós Máté)

V. J.: Számomra az egyik legfontosabb küldetés az volt, hogy a mulatozástól hangos évek, évtizedek bemutatása mellett szerepet kapjanak a II. világháború borzalmai is, amelyeket a város zsidó lakossága az ezen a területen kialakított gettóban élt át. Ezt az időszakot eredeti menlevelekkel és húsjegyekkel, valamint egy deszkapalánkokból épített gettófallal idéztem meg. Azt hiszem, ennek révén is sikerül közel hozni a látogatókhoz a hely hol bohém, hol tragikus, de mindenképpen érdekes szellemét.

Nyitókép: A Titkos Múzeum bejárata (fotó: Bodorkós Máté)

Lásd még:

Párhuzamos világok a Mabelle-ben – Interjú Didier Lambrechttel, a Three Corners Hotels & Resorts szállodalánc vezérigazgatójával

Igényesség és minőség – Mit adhat hozzá a művészet egy luxushotelhez? –  Interjú Stephan Interthallal, a Kempinski Hotel Corvinus igazgatójával.

A Káli Art Inn méhecskéje szorgosan dolgozik, és közben mosolyog – Az Art is Business Díj Vállalati kategóriájának győztese