by Szele Tamás 2022. Nov 29.

Minimal szecesszió és techno Bauhaus a szivárvány árnyékában

Ábel Tamás képzőművésszel beszélgettünk

Egy szivárványtükör és egy performance-videó hozta meg neki az első amerikai sikert 2019-ben, amikor bekerült a Corning Museum of Glass (NY, USA) nemzetközi utazó kiállításába és a múzeum gyűjteményébe. Ezen műveit már kiállították a Renwick Galleryben, Washington, D.C.-ben, és jelenleg Japánban, Toyamaban látható. Olyan „szupersztár” művészekkel szerepel együtt a kiállításon, mint Monica Bonvicini és Erwin Wurm. Ábel művei túlmutatnak az üvegen, amelyet csupán médiumként használ, akárcsak egy festő a vásznat.

Fotó: Hidvégi Aszter

Szeptemberben New Dimensions címmel volt kiállítása a DS Automobiles budapesti képviseleténél az Art is Business szervezésében, zárt körű megnyitóval. Mivel járt egy ilyen együttműködés, és mit jelentett önnek?

Végtelen szabadságot és egy újabb francia márkához köthető referenciapontot a karrieremben. Kanalas Gergely és Borbély Lőrinc révén a DS Automobiles budapesti képviseletének első képzőművésszel való együttműködésében vehettem részt. Autómániám révén gyermekkori álmom volt, hogy egyszer egy ilyen létrejöjjön. Külön öröm volt számomra, hogy teljes bizalmat kaptam a projektben végig, így számukra is meglepetés volt az eredmény, mert teljesen új művekkel szerettem volna visszatérni a hazai közönséghez. Így tudtam bemutatni a teljesen fekete szalonban egy új, laza geometriájú és elektronikus zenei kötődésű, minimal szecesszióba hajló plasztikasorozatot, valamint egy techno Bauhaus jellegű festészeti sorozat totemét a lebegésről és az egyensúlyról. Ez a lebegésérzés a márkától sem ismeretlen, hiszen egy különleges futómű miatt is lett híres már a DS őse, amit egy szobrászművész tervezett, és a lebegés a mai autóikban is érezhető. Azért is örülök különösen az egymásra találásunknak, mert az együttműködés részét képezte egy performance-videó létrehozása, amelyben Hidvégi Aszter és Váczi Lilla közreműködésével megjelent a rám jellemző szivárvány is és korunk egyik esztétikailag legkülönlegesebb autója – a DS 4 –, amely tényleg egy guruló szobornak tekinthető.

Kevesen mondhatják el itthon, hogy már több, világszinten is ismert francia márkával működtek együtt képzőművészként. Mi volt az első ilyen projektje, és hogyan találták meg?

Tavaly nyáron épp a Balatonban egy gumimatracon lebegve ért a meglepetés, amikor jött egy e-mail, hogy látták a honlapomat, és engem szeretnének felkérni a Moët Hennessy európai viszonteladói díjtárgyának megalkotására. A díj tervezésekor szempont volt, hogy az újrahasznosítás jegyében az eredeti Moët & Chandon Imperial Brut palackokból készült, és egy nagyobb történet részeként a kreatív csapattal (Casbaah Production) egy film szereplőjévé is válhattam – önmagamat alakítva, amint kiveszem a palackokat a Dunából és megtalálom bennük az üzenetet... Az ilyen pillanatokért szeretem ezt a világot; hogy megtalálnak és csodák történnek.

Ha már díjprojekt, akkor Art is Business Díj, amelyet 2019 óta készít. Mesélne arról, hogy mitől különleges ez az alkotás?

Ebben a díjban alkalmaztam először képzőművészeten kívül azt a különleges kézi festési módszert, amelynek köszönhetően szikráznak a színek az üvegben. Ehhez persze kellett a tökéletes együttállás, mint a szuper színesség szeretete és gondolati, tartalmi relevanciája, ahogyan az Art is Business tekintetében is jelen van, a kultúra és vállalati szféra sokszínűsége okán.

Mitől olyan fontosak önnek az együttműködések a forprofit vállalatokkal is? Az ön által űzött művészeti ág komoly műszaki hátteret, technológiát igényel – ennek az anyagi feltételeit hogyan lehet megteremteni? Léteznek alapítványi támogatások vagy mecenatúra?

Ezeknek a rövid vagy hosszabb távú együttműködéseknek köszönhetően szabadabb tudok maradni a műtárgypiac viszontagságai mellett is. Ez rengeteg lehetőséget ad a képzőművészeti-alkotói függetlenségemhez. Például a DS Automobiles-szal tudtam új szintre emelni a videó minőségét a performance-ötletnek köszönhetően, ami nekem új távlatokat nyitott. A művészet létrehozása rendkívül költséges is tud lenni, ha magas szintű kvalitást és nagyobb léptéket, mennyiséget céloz meg az alkotó. Ennek anyagi fedezetét elő kell tudni teremteni attól függetlenül, hogy ki milyen médiumban, műfajban alkot. A szabadságnak köszönhetően el tudok utazni konferenciákra, tanulmányutakra, külföldi kiállításokon tudok részt venni és közben haladni saját alkotásaimmal is, de ez nagyon sok lemondással is jár, amit nem művész ismerőseim fel sem tudnak fogni. Ma már olyan, hogy mecenatúra, talán nem is létezik. Alapítványi támogatások akadnak, de ezekből nagyon kevés van.

Hogyan látja a képzőművészet és az üzleti élet kapcsolatát ma és a jövőben, Magyarországon és világszerte?

Az biztos, hogy egyre kifinomultabb az emberek ízlése, és egyre különlegesebb élményekre vágynak, így folytatódhat az a trend, hogy márkák-brandek kapcsolódnak össze, és ebben kulcsszerepe lehet a képzőművészetnek. A világban már nagyon jó példákat láttam az üzleti és művészeti szféra összekapcsolódására, de legalább ugyanannyi rosszat is. Például beszélhetnénk egyes médiavállalatokról vagy nemzetközi kommunikációs cégekről, amelyek belépnek egy ország piacára, és úgy gondolják, elég, ha egy alapítványon keresztül segítik a rászorulókat vagy start-up projekteket, de a kulturális kapcsolódásuk teljes mértékben kimarad. Talán ezt – a helyi kulturális mecenatúrát – is kötelezővé kéne tenni minden EU-s országban.

Nem rossz ötlet, valóban. És nem is lenne nehéz elfogadtatni...
Törékeny világ Ábel Tamásé, mely elfordul a rikító színektől, finom nüanszok adják a hangulatát, de számol a kemény realitásokkal is.

--------------------------------

Ábel Tamás 1991-ben született. Üvegszobrokat tizenöt éves korában kezdett készíteni. Műterme Budapesten található. Munkái az egyenlőséggel, a toleranciával, a megfoghatatlannal foglalkoznak a geometria és a színek tükrében. Műveit Európában, az USA-ban, Kínában, Japánban állították ki.

2021-ben felkerült a Forbes magazin harminc legsikeresebb harminc év alatti magyart bemutató listájára, aminek alapján elmondató róla, hogy generációjának és műfajának legsikeresebb hazai művésze. Talán művészi hitvallásának is tekinthető, amit három éve a Papageno munkatársának mondott egyik meghatározó művéről: „A 4000 g tolerance az elfogadásról szól, arról, hogy bár különbözőek vagyunk, mégis tudnunk kellene együtt élni. A kapszulaformába bezárt színek is ezt a harmóniát és egyenlőséget hivatottak közvetíteni. Azt reméltem, hogy ez a kapszulaforma afféle felnagyított gyógyszerként szolgál majd, nemcsak a környezetemnek, hanem az egész magyar társadalomnak, hogy nyitottabbá váljunk.”

--------------------------------

Nyitókép: Ábel Tamás (forrás: a művész archívuma)
Fotók: Váczi Lilla és Hidvégi Aszter

 

Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!

Támogassa a kezdeményezésünket, legyen Ön is mecénás!