„Molière időtlen, szabad és bátor”

A francia anya, tunéziai apa gyermekeként 1957-ben Tuniszban született musicalproducer, zeneszerző, szövegíró elmondhatja magáról, hogy sokféle életet élt, mielőtt teljesen a zenének szentelte volna magát: kamaszként rockegyüttest alapított, majd a párizsi École Polytechnique elvégzése után fizikát és matematikát tanított. Közben videósorozatot készített a XX. század meghatározó történelmi eseményeiről, volt riporter, főszerkesztő, televízióigazgató. A kreatív, határokat feszegető előadásaival széles közönségrétegeket megszólító szerző és producer nevéhez nyolc nagyszabású musical fűződik, amelyek Franciaországban több mint hétmillió, nemzetközi szinten pedig közel kétmillió nézőt vonzottak. Zenei pályafutása 1999-ben a Tízparancsolattal indult. 2005-ben megalkotta a Napkirály című musicalt, majd a Mozart-rockoperát. A Bastille ostromát megörökítő 1789 és az Arthur király legendája mellett a Casanova, az Elfújta a szél is a klasszikusokat modern hangzással és látványvilággal újraértelmező művei közé tartozik. Legutóbbi produkciója, a 2023-ban debütált, hamarosan Budapesten is látható Molière, a városi opera sikongató, rajongó fiatalokat „csábított” a kortárs musical világába. Dove Attia nemcsak szerzője, hanem művészeti, egyben zenei vezetője is a nagyszabású produkciónak.

Producerként, zeneszerzőként, librettószerzőként hoz létre népszerű, sportcsarnokokat megtöltő közönségét vonzó, javarészt francia történelmi musicaleket. Honnan ez a sokoldalúság? 

Nincs ebben semmi rendkívüli. Nem tettem egyebet, mint hogy a francia prózai és zenés színpad egyik meghatározó személyiségének nyomdokaiba léptem. A külföldön leginkább filmes arcként ismert Robert Hossein még az 1980-as években „honosította meg” Franciaországban az irodalmi-történelmi alapanyagokból született musicaleket, rockoperákat. Ő volt az, aki a műfajt nagy terekbe vitte ki – kezdetben a párizsi Sportcsarnokba. Kultikus művekről, olyan rockopera-történeti pillanatról beszélünk, mint a Nyomorultak eredeti, francia változatának ősbemutatója, a Luc Plamondon–Michel Berger szerzőpáros Starmania rockoperája és nem utolsósorban A párizsi Notre Dame zenés feldolgozása. Ebben a nagyközönség számára vonzó „formulában” találtam meg azt a szabadságot, kreativitást, amelyre mindig is vágytam, és amelyhez a televíziós zenei műsorok produceri tevékenysége adta meg a gyakorlatot számomra.

A történelmi musicalek esetében milyen arányérzékkel teremt egyensúlyt egyfajta korhűség, a hitelesség és a művészi fantázia szabadjára engedése között? A Molière, a városi opera címmel 2023-ban debütált musicalje a vártnál is nagyobb népszerűségre tett szert.

Az mindenképpen szempont volt, hogy Molière élettörténete hasonlítson a művészetére: időtlen, szabad és bátor legyen. Közel két évet töltöttem a librettó megírásával. Számos írott anyag, tanulmány, könyv elolvasása után választok egy perspektívát, mert a teljes történetet lehetetlen belefoglalni egy kétórás előadásba. Molière esetében a választott perspektíva az volt, hogy miként lett Jean-Baptiste Poquelinből Molière. Tehát az apjához fűződő, sérült kapcsolatára összpontosítottam. Az apa – aki udvari kárpitos volt – csalódott a fiában, mert az nem vette át tőle a mesterséget, hanem inkább a szerelem és szenvedély után futott – ezt a színjátszásban találta meg. Molière egész életében az apjának akart bizonyítani, neki akart megfelelni. Kihagytam azokat a történelmi tényeket, amelyek nem támasztották alá a nézőpontomat, hogy azokra összpontosítsak, amelyek Molière sorsát formálták. Az első felvonás fokozott, őrületes: Molière vad ifjúságát követi nyomon a dicsőség utáni hajszában. A második az egyházzal és a hatóságokkal való összetűzéseire, a szerelmeire, győzelmeire és megbánásaira helyezi a hangsúlyt. Bár a darab nagyszabású, a színpad hatalmas, a díszletekben és a színpadképben némi visszafogottságra, letisztultságra törekedtünk, nem zsúfoltuk tele kellékekkel. Az énekesek és a táncosok régi jelmezekben, mai indulatokkal mozognak.

Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie, hogy Molière történetét elérhetővé tegye, őt magát pedig mondhatni, a kortársunknak érezzük?

Univerzálissá és kortárssá kellett tenni a korszakot, Molière személyét, fontos volt megmutatni, hogy sok tekintetben olyan ember, mint mi mindannyian: meg akarja élni a szenvedélyét, szabad akar lenni, nem fél szembeszállni az élet számos akadályával. Végső soron ugyanazokkal az akadályokkal, amelyekkel a férfiak és a nők ma is szembesülnek a sikerhez vezető úton: belső konfliktusokkal, féltékenységgel, versengéssel. Zeneileg szinte adta magát, hogy a rövid, feszes számok is mai zenei világot képviseljenek, ezért van helye például a hip-hopnak a lírai operai dallamok között. Szerettük volna, hogy a közönség modern előadásban találkozzon a komédia műfajának forradalmasítójával, akit rocksztárhoz illő népszerűség övezne manapság.

Jelenet az előadásból (forrás: Molière, l’Opéra Urbain-produkció)

XIV. Lajos, Mozart és Molière után Napóleont „vette célba”. Idézte is valahol Napóleon mondását: „ahol akarat, ott út is van”. Mikorra tervezi a róla készült musical bemutatóját?

Érdekes, Napóleont előbb „vettem célba”, mint Molière-t. Az előző musicalprojektem lett volna, de akkor meghiúsult, Napóleon ugyanis sajnos már nem népszerű Franciaországban.

Az eredeti, francia nyelven írt musicalek reneszánszát azzal is lehet magyarázni, hogy az adórendszer előnyösebb Franciaországban a sokszereplős, telt stadionokat vonzó produkciók számára?

Szó sincs ilyesmiről. Franciaországban nincsenek erre vonatkozó adókedvezmények, állami támogatás meg végképp elképzelhetetlen. Az úgynevezett kulturális kedvezmény, támogatás fogalma a filmgyártásra, a francia filmekre vonatkozik. Hatalmas anyagi és személyes kockázatot vállaltunk producer- és alkotótársaimmal, amikor belevágtunk a Molière őrületes tervének kivitelezésébe. Az elmúlt huszonöt évben készült musicalek túlnyomó többsége pénzügyi kudarc volt. Több mint ötven  készült – jó, ha azokból hét sikeres volt. Mi azon a résen hatoltunk át – szerencsésen –, amelyet a Broadwayről importált, franciára fordított musicalek között találtunk. Ha egy musical kivitelezése magas színvonalú, és a Broadway-előadások fordításai helyett eredeti nyelven íródott, jobban kötődik hozzá a francia közönség és nagyobb lelkesedéssel fogadja, mint az importált „árucikket”.

Dove Attia (fotó: GL Organisation)

Teljes egészében saját finanszírozásból valósult meg a Molière és a többi musicalje, vagy befektetői hozzájárulással? Azt olvastam, hogy e produkciók költségvetése öt és nyolcmillió euró között mozog.

A művészeti produkcióval foglalkozom, a pénzügyi vonatkozásokkal nem. Annyit tudok mondani, hogy a produkciók üzleti modellje magánbefektetőkön és producereken alapul – az én csapatom is köztük van. A Molière-előadásokban olyan, nagy francia médiaorgánumok a partnereink, mint a TF1 és az M6 – ők a saját forrásaikból finanszíroznak.

Jelenet az előadásból (forrás: Molière, l’Opéra Urbain-produkció)

Mekkora a befektetések megtérülése? Milyen mértékben járulnak hozzá a jegyeladások a költségvetéshez?

Lényegét tekintve egy előadás költségeit egyetlen bevételi forrásként a jegyeladás téríti meg. Ehhez jön a turnézásokból származó jövedelem, a nagy helyszínek, sportcsarnokok, arénák megtöltése – első körben Franciaországban, majd a frankofón országokban. A CD- és DVD-eladások eltűntek, maradt a videóklip. Hosszú távú, sokéves megtérüléssel számolunk. Fogadjunk, hogy az előadás kellően színvonalas ahhoz, hogy visszatérjen Franciaországba és újabb nemzetközi turnéra induljon!

Nyitókép: Dove Attia (fotó: GL Organisation)

Lásd még:

Molière újraértelmezve – Klasszikus történet kortárs köntösben a színpadon: októberben érkezik Budapestre a Molière, l’Opéra Urbain című francia musical