
„Művészet a pódiumon – a közösség erejével”
– Interjú a Víg Szalon művészeti vezetőjével, Zoltán Áron színművésszel
A Vígszínház legújabb, legintimebb játszóhelye és közösségi tere, a Víg Szalon nem csupán egy újabb színpad a teátrum életében, hanem a szellemi és művészeti találkozások különleges helyszíne. A szalon művészeti vezetője augusztus óta Zoltán Áron, a Vígszínház színművésze. A kezdeti átmeneti időszakról, a műfaji határok átlépéséről, valamint a szalonélet gazdasági és művészi egyensúlyáról beszélgettünk.
A Víg Szalon műsortervét böngészve feltűnően színes és sokrétű a kínálat: A mi Odüsszeiánktól az improvizációs előadásokig terjed a skála. Hogyan rajzolódott ki ez az ív, és milyennek látja saját szerepét ebben a művészeti koncepcióban?
Augusztustól vettem át a szalon művészeti vezetését, addigra az évad első két hónapjának műsorát már meghirdette a színház. Így novemberre értünk el oda, hogy az én művészi elképzeléseim is tükröződnek a műsorban, de természetesen elődeimtől csodálatos produkciókat örököltem, amelyeket a nézők kedvelnek és repertoáron tartunk. A kortárs költészet szélesebb közönségréteggel való megismertetése régóta szívügyem – a versmondás elméletéből és gyakorlatából írtam a doktori disszertációmat –, ezért a repertoár egyebek mellett több költészeti témájú műsorral bővül.
Számomra a Víg Szalon több szempontból is kiemelten fontos. Örömből, afféle örömmunkaként indult. A Vígszínház igazgatója, Rudolf Péter szeretett volna egy olyan teret, ahol teljesen kilazíthatjuk a megszokott színházi kötelékeket. Ahol megnyilvánulhatunk kisközösségek előtt – ez szabaddá tesz minket mind a témaválasztásban, mind a formában. A Víg Szalon körülbelül ötvenfős nézőtérrel működik, úgy is mondhatnám: kávézó, kis pódiummal.
Mennyiben más ez a pódiumműfaj, mint a Vígszínház többi játszóhelye?
Egészen más, mint a Vígszínház bármely másik színpada. A pódium ugyanis nem klasszikus színház. A pódium műfaja sokkal inkább a szalonélet szellemi, történeti hagyománya felé hajlik, semmint a nagyszabású színházi produkciók irányába. Éppen ezért azt a hangot keresem – és ezt a keresést nagyon jó szívvel teszem a társulattal együtt –, amelyre szerintem igény van ma. Olyan helyet, ahová egy kávé mellett leülhetünk verset, szépirodalmi művek felolvasását hallgatni, „szobaszínház” jellegű darabot nézni vagy bekapcsolódni improvizációs játékba, úgy, hogy a családiasság és a közösség ereje végig előtérben marad.
Kik tették le a szalon alapjait, kiknek a munkájára építkezhet most?
Az első két évben Kopek Janka színművész volt a szalon művészeti vezetője, aki Berkes Kornélia művészeti titkárral együtt valósította meg Rudolf Péter művészi elképzelését. Janka a kreatív munkát az Újszínházban folytatja, én pedig nagy kíváncsisággal és örömmel vettem át a stafétát. A Vígszínház Nonprofit Kft. kiemelt minősítésű előadó-művészeti szervezetként működő intézmény, amely ma már négy játszóhellyel működik – ez óriási logisztikai és művészi feladat. A Víg Szalon ebben az óriási gépezetben kis alkatrésznek tűnik csupán, mégis nagy port tud kavarni. Szerencsére az elmúlt években komoly tapasztalatokat szereztem a házon belüli és azon kívüli, egyéni projektjeim útján, és ha nem is volt teljesen tökéletes az örökölt konstrukció, az első néhány hónap fáradhatatlan szervezési munkájának köszönhetően sikerült megszilárdítani a Víg Szalon státuszát a Víg szervezési- és gazdasági gépezetében.
A Víg Szalon pódiuma (fotó: Schumy Csaba)
Milyen előzményei voltak ennek a felkérésnek?
Már tizenegy éve vagyok a Vígszínház társulatának tagja, de az évek során mindig voltak úgynevezett „side projectjeim”, saját művészeti kezdeményezéseim. Említettem már doktori disszertációmat a versmondásról, amely többéves kutató- és gyakorlati munka gyümölcse volt. Ennek részeként indítottam el a VerShakert is, részben a YouTube-on, amelynek keretében 2020 óta költészet tematikájú előadásokat szervezek.
A program a covid-járvány alatt indult stúdióbeszélgetésekkel, amiket aztán kivittünk a közönség elé: fesztiválokra, befogadóhelyekre, de rendeztünk programot templomban, művelődési házban, Budapest utcáin és a Művészetek Völgyében is. A lényeg mindig az volt, hogy közelebb hozzuk a verseket az emberekhez. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy a széles közönségréteg ritkán nyúl a verseskötetekhez. Egy-egy számukra kedves színész azonban képes olyan inspirációt adni, amely újra fellobbantja a lángot. A színészek ugyanis rá vannak kényszerítve, hogy megtanuljanak verset olvasni, befogadni. Képesnek kell lenniük azonosulni költeményekkel, hogy azok a saját gondolatukká váljanak. E szemléletet szerettem volna megmutatni a közönségnek.
Hogyan jelenik meg a versközpontúság a Víg Szalon jelenlegi műsorán?
A VerShakerből a Versmegzenésítés Challenge műsort hoztam be a Szalonba. Ebben nemcsak színész kollégákat ültetek le magam mellé, hanem költői szövegekkel dolgozó zenészeket is. Mi hárman – a zenész, a színész és én moderátorként – a helyszínen zenésítjük meg azt a verset, amelyet a közönség megszavaz.
November közepén például Ady Endre Az idegen arcok művét dolgoztuk fel Prieger Zsolttal, az Anima Sound System zeneszerzőjével és Radnay Csillával, 2027. január 13-án pedig az idén 250 éves Berzsenyi Dániel versei közül választunk Majsai-Nyilas Tünde kollégámmal és Lee Olivér Artisjus-díjas gitáros-énekessel.
A költészeti és szalonprogramok mellett milyen más pillérekre épül a hely profilja?
Négy fő pillérre: az első a már említett irodalmi szalonélet, a versekkel való mély foglalkozás. Ide tartozik például a Költőbemutató Ötvös Andrással, amely legutóbb Báthori Csabával közösen valósult meg óriási sikerrel, telt ház előtt. Áprilisig minden hónapban elhozunk egy-egy olyan kortárs költőt, aki komoly tudásanyagot és tapasztalatot halmozott fel, mégis méltatlanul kevés figyelem jut rá. Decemberben Györe Balázs József Attila-díjas költő, író, irodalmi szervező lesz a vendég.
A második láb a szobaszínházi előadások világa. Ide tartoznak az egy-két fős, intim produkciók. Ilyen például Radnay Csilla Sommerreise című monomusicalje. Nagy érdeklődéssel fogadta a közönség Aszobatárs című darabunkat, amely két eltérő generáció találkozását dolgozza fel Hegyi Barbara és Petrik Andrea előadásában. A színészeink a nagyszínpadi szereplés után, néhány centire a nézőtől, egészen másfajta színészi helyzetben próbálhatják ki magukat – ez a nézők számára is különleges élményt jelent.
Mi a harmadik és a negyedik pillér?
A harmadik pillért a beszélgetős, improvizatív műsorok alkotják. Ilyen a Víg Társalgó vagy a Novák Péter vezetésével futó Szalon Impro. Ennek során Péter egy dramaturg segítségével alaposan felkészül egy-egy témában, és meghívunk mellé egy szakértőt, valamint három vígszínházi színészt. Téma lesz például november 27-én az anyává válás folyamata a Könnyűvel indul című előadás kapcsán, ahol a színészek finom humorral vezetik fel a szituációt, Vadász Eszter szexuálpszichológus és jógaoktató pedig a téma testi-lelki oldalát elemzi nagy szakértői tapasztalattal.
A negyedik fókuszt a felolvasószínházi előadások jelentik: jövő januárban például Molnár Ferenc születésnapja alkalmából Fesztbaum Béla és Láng Annamária olvassák majd fel Molnár egyik utolsó, New Yorkban írt prózai művét, az Útitárs a száműzetésben címűt. De ilyen felolvasószínházi est a Várom válaszát, pá! is: az előadás legendás művésznők sorsába enged bepillantást.
Nem mehetünk el a Szívlapát mellett sem. Hogyan illeszkedik a produkció a szalon koncepciójába?
A Szívlapát kávéházi elrendezésű, közösségi színházi előadás. Igó Évával mondunk kortárs verseket, a másfél–két órás alkalom folyamán többször is megszakítjuk a műsort, és közös versírásba kezdünk a nézőkkel – drámapedagógiai vagy kreatív írásgyakorlatok segítségével. A végére a hat-nyolc fős asztaltársaságok saját költeményeket alkotnak. Elképesztő csapatépítő ereje van! Nemcsak gimnáziumi osztályoknak és céges csapatépítő programnak ajánlom, hanem bárkinek, mert a nyelvvel mint összekötő kapoccsal foglalkozunk benne, miközben észrevétlenül szeretteti meg a kortárs költészetet a résztvevőkkel.
Meséljen A mi Odüsszeiánk című előadásról!
Az apropót Christopher Nolan óriási szakmai és közönségérdeklődést kiváltóOdüsszeia-filmje adta, miközben Uberto Pasolini A visszatérés című 2024-es filmje mérföldekkel jobb Odüsszeia-adaptáció. Homérosz eposza az európai kultúrkör alapköve. Amíg ember él a Földön, újra és újra értelmezi az Odüsszeiát.
Az előadásunk azért kapta A mi Odüsszeiánk címet, mert ez a mi olvasatunk, a mi közös utazásunk a szöveggel. Hegedűs D. Géza és Karsai György professzor úr közös, tíz alkalomra tervezett előadását láthatják a nézők, az előadók végigveszik a teljes eposzt. Itt nem egyszerű felolvasást kell elképzelni: a professzor úr folyamatosan megszakítja a szöveget, elemzi a kulturális kontextust, elmagyarázza, mi miért történik, miközben a folyamatot zenei betétek lágyítják. A rendkívüli érdeklődés miatt a sorozatot rögzítjük, és a VígStreaház oldalán online is elérhető lesz.
Gazdasági szempontból hogyan működik a Víg Szalon? Van-e profitelvárás a művészeti vezetéssel szemben?
A Víg Szalon nem profitorientált magánvállalkozás, kulturális és közösségformáló szerepe, valamint kiegészítő edukációs programjai miatt, tágabb értelemben, közművelődési jellegű térnek tekinthető, amely a Vígszínház mint kiemelten támogatott kulturális intézmény részét képezi. A szalon működtetése mögött álló alapítványi struktúra egyfajta „libikóka-elv” alapján működik. Vannak olyan produkciók, támogatói események, amelyek lehetővé teszik, hogy megvalósíthassunk olyan rétegprogramokat is, mint például a Vallai Péter 80. születésnapjára tervezett minimál jegyáras (1500 forintos) Esterházy-felolvasás, ahol mégiscsak teljes egészében elhangzik a tíz éve elhunyt Esterházy Péter ötven éve megjelent első regénye: a Fancsikó és Pinta – több mint húsz színművész olvassa majd fel. Az a cél, hogy a művészi misszió és a gazdasági fenntarthatóság lehetőleg egyensúlyban maradjon. Ezt szem előtt tartva, művészeti vezetőként kizárólag a Vígszínház gazdasági vezetőségének döntéseihez igazítva formálhatom a működést.
Hogyan tudja összeegyeztetni a művészeti vezetői feladatokat a színészi munkájával és a magánélettel?
Szerencsés alkat vagyok, mert a pályámon mindig akkor találtak meg a vezetői vagy szervezői feladatok, amikor szellemileg és lelkileg is megértem rájuk. 2023-ban fejeztem be a doktorimat, amivel jelentős teher ment le a vállamról, egyszersmind nagy mennyiségű szellemi kapacitásom felszabadult. Most már képes vagyok úgy ellátni egy ilyen feladatot, hogy közben nem sérül a színészi munkám minősége sem. Bár megesik, hogy három nap alatt öt előadást játszottam, és beugrottam egy szerepbe, a fizikai és szellemi rekreációra ma már nagyon hatékony eszközeim vannak: a rendszeres meditáció és a sport, a brazil jiu-jitsu adja meg azt a stabilitást, ami ehhez az intenzív munkához elengedhetetlen. A Víg Szalon pedig olyan örömprojekt számomra, amely nem elszívja, hanem adja az energiát.
Nyitókép: Zoltán Áron (fotó: Emmer László)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, legyen ön is mecénás és támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelent meg A mecenatúra magyarországi története 1900–2025 című kiadványunk, egy könyv azokról, akik fontosnak tartották, illetve tartják a művészet pártolását.
A kötet megvásárlásával a munkánkat támogatja.


A Versmegzenésítés Challenge novemberi csapatával a Vígszínház tetején, balról jobbra: Magyar Bori énekesnő (Anima Sound System), Zoltán Áron, Radnay Csilla, Prieger Zsolt (Anima Sound System) (fotó: Győri Aliz)
A Költőbemutató Ötvös Andrással-sorozat költőivel a Víg Szalonban, balról jobbra: Ötvös András, Cselényi Béla, Balla Zsófia, Győri László, Báthori Csaba, Györe Balázs, Zoltán Áron (fotó: Juhász Éva)
László Rebeka, Nagy-Kálózy Eszter, Hegyi Barbara és Szász Júlia a Várom válaszát, pá! című előadásban (fotó: Juhász Éva)
A mi Odüsszeiánk című darab előadóival, balról jobbra: Zoltán Áron, Karsai György, Hegedűs D. Géza (fotó: Győri Aliz)


