Művészet és divat párbeszéde a Louvre falai között

A Louvre történetének első nagyszabású divatkiállítása, a Louvre Couture – Art and Fashion: Statement Piece közel száz ikonikus ruhát és kiegészítőt vonultat fel legendás divatházaktól és tervezőktől. Balenciaga, Saint Laurent, Iris van Herpen, Rick Owens és még számos kivételes alkotó ruhakölteményei láthatók a történelem, a képzőművészet, a luxus és a kortárs gondolkodás metszéspontjában létrehozott kivételes tárlaton.

A történelmi mesterműveket ötvözi haute couture és újhullámos alkotásokkal a párizsi Louvre múzeum történetének első divatkiállítása, a LOUVRE COUTURE – Art and Fashion: Statement Piece. A Richelieu-szárny első emeletén, a Dísztárgyak részlegen található, kilencezer négyzetméteren elterülő tárlat 2025. július 21-éig várja a látogatókat: számos kivételes műtárgy mellett közel száz ikonikus ruhadarabot és kiegészítőt mutat be negyvenöt divatháztól és tervezőtől, 1949-től napjainkig.

A Louvre bejárata

Olyan dizájnerek sziluettjei rezonálnak többek között a középkor és a reneszánsz legértékesebb alkotásaival, mint Azzedine Alaïa, Rick Owens, Hubert de Givenchy, Marine Serre, Thom Browne, Alexander McQueen, Yves Saint-Laurent, Versace, Demna Gvasalia és Karl Lagerfeld.

Ruha Maison Margeila 2014-2015-ös őszi/téli kollekciójából,

A művészet egyik legdinamikusabb területeként mind gyakrabban kerül a divat a tudományos kutatások és a művészettörténeti érdeklődés fókuszába. Számos tanulmány és monográfia vizsgálja a divatházak munkásságát stílustörténeti szempontokon túl történelmi és esztétikai összefüggésekbe ágyazva. A divat alakulása nemcsak az újdonságok és szezonális változások mentén értelmezhető, hanem a múlt művészeti hagyományainak visszhangjaként is. A nagy hatású divattervezők és a képzőművészet közötti kapcsolat gazdag és sokrétű: a művészettörténet és a múzeumi gyűjtemények – ahogy a Louvre kollekciói is – fontos referenciapontként szolgálnak a vizuális kultúra és a formavilág fejlődésében. A múzeumok múzeumának mondott Louvre divatkiállítása egyedülálló módszertani megközelítést képvisel: a díszítőművészetek, a kézműveshagyományok és az ornamentika történetét járja körbe. 

Rabih Kayrouz 2019-2020-as őszi-téli kollekciójának egy darabja, mellette a 2010/11-es bizánci ihletettségű kollekciójának egyik ruhája

„A Louvre termeiben sétálva mindenhol tetten érhető a divat” – állítja a kiállítás kurátora, a Louvre Múzeum Objets d’art osztályának igazgatója, Olivier Gabet művészettörténész. Úgy látja, az elmúlt években nem akadt olyan neves intézmény, amely ne jelentkezett volna saját divatkiállítással. A magas- és popkultúra metszéspontjának tekinthető téma tömegeket vonz, különösen a vizualitást szinte elsődleges nyelvként használó Z generációt érdekli.

A Christian Dior divatház 2006-2007-es Haute Couture kollekciójának darabjai

Bár a Louvre-ban nem találunk külön divatrészleget, az intézmény kiemelkedő textilgyűjteményei – például a középkori faliszőnyegek és a pazar egyiptomi szövetek – már régóta tanúskodnak a múzeum kézművesség iránti elkötelezettségéről. Az ókori festmények, a domborművek és a görög szobrok mellett a ruházat kérdése is intenzív művészi megközelítést igényel és tükröz. Az intézmény nemcsak a múlt művészeti örökségét őrzi, de a kortárs divatvilág legnagyobb neveit is vonzza. Számos tervezőt inspiráltak és inspirálnak terei és gyűjteményei, a Louis Vuitton luxusház  több kollekcióját is bemutatta már az épületben. A múzeum legismertebb udvara, a Cour Carrée 1982 óta rendszeresen ad otthont divatbemutatóknak.

Olivier Gabet-nek sem ez az első divatkiállítása. Korábban közel tíz évig vezette a Louvre szomszédságában található, a műtárgyak, a formatervezés és a divat egyik legmeghatározóbb európai múzeumát, a Musée des Arts Décoratifs-t (MAD). Az irányítása alatt rendezett, nemzetközileg is elismert divatkiállításoknak köszönhetően új lendületet kapott a MAD. A Thierry Mugler: Couturissime a tervező radikális vízióját, színházi jelmezeit, avantgárd ruháit mutatta be. Az Iris van Herpen: Sculpting the Senses című tárlat a holland dizájner futurisztikus, technológiát és kézművességet ötvöző munkáira összpontosított. 

A kurátor arra törekszik, hogy a divat ne csak alkalmazott művészetként, hanem a kortárs kultúra és vizualitás egyik legfontosabb médiumaként jelenjen meg a múzeumok falai között. Vallja: a tervezők érzékenysége és éleslátása tükrözi, amit ma a világról gondolunk, munkájukon keresztül a jelen hangulata és értékei is visszaköszönnek.

JC DE Castelbajac 2010/11-es "Go! Go! Diva" ready to wear kollekciójának egyik ikonikus darabja

Úgy véli, a legtöbb ember felszínesnek találja a divatot, hóbortnak, amelynek nincsen helye a Louvre-ban. „A Louvre főigazgatója, Laurence des Cars kockázatosnak, de izgalmasnak találta a kiállítás ötletét. Valóban kihívás a régi gyűjtemények újraaktiválása. A festészet, az ókor, a régészet rendkívül fontosak, meghatározzák a Louvre identitását, azonban mindezt meg kell mutatnunk a divat kontextusában is, hiszen az szintén a történelmünk részét képezi. A Louvre nem divatmúzeum és soha nem is lesz az. Semmi kedvem nem volt XVIII. századi ruhákat tenni a XVIII. századi termekbe. Ilyen már volt, ha nem is a Louvre-ban, de máshol” – magyarázza Gabet a kiállítás üzenetét. Mert ha a kortárs festőknek, fotósoknak, íróknak van helye a múzeum falai között, akkor miért ne lehetne a kreatív területek egyik legizgalmasabbjának, a divatnak is? – teszi fel a kérdést.

A kurátor a L’Officiel-nek adott interjújában elmondta: a válogatás során elsősorban a modern és kortárs darabok bemutatására törekedett, amit az Alaïa Alapítvány és a Saint Laurent Múzeum kivételével közvetlenül a divatházaktól kértek kölcsön. A kiállítás legrégebbi darabjai: az 1961-es Cristóbal Balenciaga ruha, illetve egy Paco Rabanne-darab 1967-ből.

A tárlat kialakításakor a kurátori csapatnak figyelembe kellett vennie a múzeum hatalmas méretét. Entitásonként haladtak a megfelelő kronológia szerint, a középkor, a reneszánsz és a XVIII. század elválasztása érdekében. Figyelembe vették a „kötelező házasításokat” is: Gabet előre tudta, hova szeretné illeszteni a művészetért köztudottan rajongó John Galliano, Hubert de Givenchy és Karl Lagerfeld alkotásait. Gondoljunk csak a reneszánszra! Hatalmas, sokrétegű örökség, amelyből a Viktor & Rolf divatház, Alexander McQueen, Maria Grazia Chiuri és Iris van Herpen is merítettek, ám mindegyikük különbözőképpen értelmezi és más nyelven szól róla.

A Schiaparelli divatház 2022-es tavaszi/nyári, Daniel Roseberry által tervezett kollekciójának egy darabja

Többek között ezért is tartom egyedülállónak a tárlatot: hiszem, hogy a divat önálló művészi kifejezésforma, nem csupán a műtárgyak illusztrációja – ahogyan a múzeumi műtárgyak sem arra valók, hogy kiegészítsék a divatot. A kiállítás célja, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki közöttük, és a látogatók érezzék: egyik sem fontosabb a másiknál. Mindkettő más módon, de ugyanolyan jelentőséggel szól hozzánk. 

Olivier Gabet, aki néhány éven át az haute couture bizottság tagja is volt, tisztában van a műfaj szigorú szabályaival. A kiállításon helyet kaptak olyan újhullámos tervezők is, akik inkább az avantgárd és a prét-a-porter (tömeggyártásra szánt ready-to-wear, azaz „kész viselet”, konfekcióruha) felől közelítik meg a divatot. A szakember úgy látta, csak „bizonyos mértékig működött” volna, ha kizárólag az haute couture-rel foglalkoznak, hiszen manapság éppen a divatipar hierarchikus határai lebontásának lehetünk szemtanúi. Megjelent a tervezők új generációja, akik friss szemléletmódjukkal izgalmas irányokat mutatnak. Olyan tervezők tartoznak ide, mint Pieter Mulier, Louise Trotter, Matthieu Blazy, Jonathan Anderson, Daniel Roseberry, Marine Serre és Erdem – mindannyian egyedi stílusukkal és újító, radikális gondolkodásmódjukkal formálják a jövő divatirányzatait. Simon Porte Jacquemus 2024-es, Diana hercegnő és Marie Antoinette ihlette Le Chouchou kollekciójának egyik darabja a III. Napóleon lakosztályban kapott helyet. Ikonikus Chiquito minitáskáját pedig a XVIII. századi miniatűrökkel állították párhuzamba, ezzel is kiemelve a luxushoz és kifinomultsághoz fűződő kapcsolatát. Jonathan Anderson híres galamb minaudiére-je (kézitáskája), ami jól tükrözi a tervező kísérletező hozzáállását, egy csodálatos eucharisztikus Limoges zománc galamb mellett kapott helyet.

Karl Lagerferd tervezte ruha a Chloé 1972-1973-as őszi/téli kollekciójából

A kiállítás az intézmény tárgyainak újrafelfedezésére ösztönöz, és segít abban is, hogy más kontextusban is megismerjük a divatot. Természetes, hogy egyes divatházak hangsúlyosabban jelennek meg, ám a válogatás nem a teljességre, hanem az aktualitásra törekszik. Hogy megmutassa: a múzeum a szabadság tere, a divat pedig ezen alkotói szabadság egyik legélőbb formája. A Louvre a stílus múzeuma is – ahol a művészet története nemcsak tanulmányozható, hanem újragondolható is.

A kulisszák mögé enged bepillantást a közel egyórás, a kiállítás előkészületeit bemutató dokumentumfilm, amelyből megismerhetjük, hogyan találkozik a kortárs divat és a művészettörténet a világ egyik legikonikusabb múzeumában.

*A szerző közgazdász, diplomáját a milánói SDA Bocconi Egyetemen szerezte. Pályafutását a pénzügy és technológia területén kezdte, majd egy merész váltással a luxusipar felé fordult. A Szépművészeti Múzeum Docent programjának elvégzése tovább mélyítette a kultúra iránti elkötelezettségét. Szenvedélye a művészet, a dizájn és a luxus világának összekapcsolása, valamint a tudásmegosztás: PR- és marketingterületen osztja meg tapasztalatait a hallgatókkal. Jelenleg a Four Seasons Gresham Palota kommunikációs, marketing- és PR-vezetőjeként dolgozik.

Nyitókép: A Christian Dior divatház „Barokk fenség" című, 2006-2007-es őszi/téli kollekciójának egy darabja  (a cikkben szereplő képeket a szerző készítette)

Lásd még:

A város, amely mindig egy lépéssel előrébb jár – A tavasz legizgalmasabb londoni divatkiállításai és -eseményei

Luxus: a művészvilág csodafegyvere – Mecénási szerepben a nagy divatházak

A divat és a kultúra találkozása –  Új dimenziók a turizmus területén