Nem csak a rossz példa lehet ragadós

A Soroksári úti Gizella Malom több szempontból is figyelmet érdemel. Jó ízléssel, pontos érzékenységgel újították fel, loft lakásokat és irodákat kialakítva az épületben. A felfrissült és új funkciókat kapott egykori malomépületben azonban valami olyasmi is történik, ami nem csak a háznak, de a jelenkori képzőművészetnek is jó lehet. Az épület belső átriumos terében szaporodnak az óriási méretű kortárs falfreskók. A történetet most négy szereplő, az írónő Kállai Katalin, a mecénás-menedzser Boros Péter, a KÖMI Mérnökiroda tulajdonosa, Ferenczy Zsolt festőművész és Szurcsik József képzőművész, a galéria kurátora segítségével foglaljuk össze.

A Gizella Gőzmalom 1920 körül (forrás: mult-kor.hu)

A Gizella Malom épülete napjainkban

Az első szó természetesen az ötletgazdáé, Kállai Kataliné, aki nem akarja, de nem is tudná titkolni lelkesültségét, ha a projektre terelődik a szó. Az egykori Gizella Malom belső átriumos udvarán körben a falakon tizenkilenc üres keret található, amelyekben annak idején a beruházó a régi malmot ábrázoló felnagyított archív fotókat tervezett elhelyezni. Ekkor lépett a színre az egyik ingatlan tulajdonosa, Kállai Katalin, aki nem sokkal korábban a londoni Tate Modernben járt. Lenyűgözte, mennyire izgalmas hatást keltenek a régi ipari épületben a képzőművészeti alkotások, így felvetette, hogy legyen inkább itt a jelenkor művészeinek munkáiból összeálló kortárs galéria, és a művek korunk lenyomataként tükrözzék azt az izgalmas korszakot, amit a nagy múltú, de újragondolt műemléki épület lakói megélnek.

Fotó: Szabó Gábor/welovebudapest.hu

Szóljanak a képek az álmaikról, az elvágyódásaikról, a metropoliszban való létezésről! Színházzal és irodalommal foglalkozó művészetkritikusként és íróként Kállai maga sem érintetlen a művészetektől, de mivel nem a képzőművészet a szakterülete, felkérte tanácsadónak, művészeti vezetőnek Szurcsik József Munkácsy-díjas festőművészt, az MKE rektorhelyettesét, aki immár harmadik esztendeje a galéria kurátoraként működik.

A galéria legújabb festményének, Gulyás Andrea Katalin Error című művének avatója (Kállai Katalin és Szurcsik József)

A finanszírozás két fontos elemből tevődik össze. A közös költségbe beépítve a lakók elkülönítenek egy összeget a következő évi festmény céljára, ezt egészítik ki szponzorpénzzel. Az ingatlan értéke is nő ezzel, és nagyon nagy vonzerő az ingatlant kereső vásárlóknak. Két szponzor, Boros Péter és a Bartók házaspár egybehangzóan arról számoltak be, hogy a IX. kerület rehabilitált részén kerestek ingatlant, de amikor beléptek a Gizella Malom kapuján és meglátták a falfestményeket, egyértelművé vált, hogy csakis ebben a házban fognak vásárolni. Azóta mecénásként új festmények megrendelésébe is beszálltak.

Az előtérben Péter Ágnes szobrászművész Kapu című munkája

Boros Péter nem tiltakozik a mecénás meghatározás ellen, de azt mondja, ebben a vállalásban a jó érzések, a „well being” a legfontosabbak számára. Szerinte ez a galéria térben, időben és minőségben olyan közösségépítésről szól, ami példaértékű ma Budapesten. „Amikor erről a támogatásról döntöttem, már volt előttem pár jó példa, nem én voltam az első, de végig az lebegett a szemem előtt, hogy az itt lakók életterét jobbá tegyük, és a mai napig büszkén megyek be a házba. Más területen dolgozom, de egyidősek vagyunk Ferenczy Zsolt festőművésszel, aki az általam szponzorált képet festette, és nagyszerű élmény volt az egész folyamatot együtt végigélni, részese lehettem az alkotásnak. Emberi kapcsolat alakult ki köztünk, azóta is összejárunk.

Készül Ferenczy Zsolt Itt az idő című festménye

Sokat tanultunk egymástól, amit ő elvállalt és ahogyan dolgozott, főként amilyen humorral vittük végig ezt a folyamatot a kezdeti karantén alatti online egyeztetésekről a nagyon hideg és esős májusban történt kivitelezésig, az számomra felemelő volt. Megismerésből fakad az elfogadás. Ugyanazokat a döntési folyamatokat élik meg a művészek is, mint az üzleti világ menedzserei. Befolyásolással élünk, de az út is fontos, aminek a végén elérjük a hatást. Remélem, ragadós lesz a példánk, tele van Budapest olyan értékes ingatlanokkal, ahol át lehetne venni ezt a gyakorlatot. Ahogy Szurcsik József szokta mondani, hogy »innen százhúsz évvel ezelőtt a gabonát szállították szerte szét az országba«, remélhetőleg most a kortárs képzőművészet jó hírét fogják.”

Ferenczy Zsolt Itt az idő című művének avatója

Ferenczy Zsolt két képet is festett ebben az évben, májusban az Olvadás címűt, Boros Péter felkérésére, amely annyira elnyerte a lakóközösség tetszését, hogy egy további festményt is megrendeltek tőle, így augusztusban azt is megfestette. „Nagyon inspiráló volt, hogy ez nem állami, hanem alulról jövő igény, magánkezdeményezés. Az is példaértékű, hogy szabad kezet adnak a művészeknek. A festés ideje alatt együtt éltem a ház lakóival, tanúja voltam, ahogy elmennek dolgozni, majd este hazajönnek, jöttek a futárok, hozták az ebédet, a csomagokat, sok lakóval össze is barátkoztam. Szereplője lettem a ház életéről szóló »szappanoperának«. Odajöttek, megálltak, nézték hogyan dolgozom, váltottunk pár szót.”

Fotó: Szabó Gábor/welovebudapest.hu

Szurcsik Józsefet is az ügy újszerűsége, frissessége motiválta, amikor lelkesen beleállt a meghívásos pályázat megszervezésébe, és mélyen hitt ebben a formában, olyannyira, hogy a legfiatalabb generációt, a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóit is bevonta: „Azokat az alkotókat keressük, akik a saját vízióikat megvalósítva valami relevánsat tudnak megfogalmazni a korról, amiben élünk. Egy XIX. századi épületben, megújult jelenkori környezeteben jövőbe mutató műveket keresünk. Kihívás a közeg is és a méret is, de éppen ez benne a szép. Mindenki, aki itt alkotott, a végén arról számolt be, hogy ez nagy kaland volt, ami oda-vissza fontos üzenetet hordoz. Az alkotóknak azt jelzi a közösségi megrendelés, hogy ezek az emberek, akik itt élnek, kíváncsiak arra, amit a mai kor művésze készít. Az itt megnyilvánuló nyitottság nagyon jó minta.

Kótai Tamás Futva álmodás II. című művének avatója

Nem csak a rossz példa lehet a ragadós, abban bízom, hogy ami itt történik, annak az üzenetértéke elég erős ahhoz, hogy mások is kedvet kapjanak kortárs művészetet beemelni a lakókörnyezetükbe. A jelenkor művészete minél több közösségi térben helyet kaphatna – ami az élhető élet és a minőségi létezés irányába mutat. Nagyon lelkes tudok lenni, amikor azt látom, hogy a művek készülése igazi akciófestészet, a lakók fotózzák a fázisokat, beszélgetnek a festővel, közel kerülnek egymáshoz. Az alkotó végre nem az elefántcsonttoronyból tekintget kifelé és elérhetetlen, hanem benne van a valóságban. Szükség van arra a diskurzusra, amiből kiderül, hogyan gondolkozik a művész, és transzparenssé válik az alkotófolyamat. Ez óriási élmény művésznek, befogadónak egyaránt és ez a »Gizella-szellemiség« legfontosabb eleme.”

Fotó: Szabó Gábor/welovebudapest.hu

Minden egyes falfestmény elkészülését képavatóval és a művész egyéb munkáit felvonultató egyestés pop-up kiállítással ünneplik, amivel nemcsak elhelyezik az életmű kontextusában a friss faliképet, hanem még közelebb hozzák a ház lakóit a művészhez, s ily módon lehetőség nyílik arra is, hogy a falfreskó elkészülte után vászonképet vásároljanak az alkotótól. Boros Péter is őrzi a lakásában a megvalósult nagy méretű secco kisebb változatát. Szerinte a jelenről és a jövőről való gondolkodásban, a fiatal generációk megszólításában sokkal intenzívebben lehetne „használni” a kortárs képzőművészetet. Nem arra gondol, hogy hivatásos műértőket kell nevelni, de műélvezőket mindenképp, és érdemes lenne, megtanulni a művészektől azt is, hogy szeretik a tevékenységet, amit művelnek. „Az egymástól távoli hivatások képviselői gyakran téves elképzeléseket táplálnak egymás munkájáról. Engem leginkább az lepett meg, hogy mennyire azonosan működünk Ferenczy Zsolttal. A lényeget tekintve nincs különbség művész és menedzser között, amennyiben az út, az értelmes élet és a létrehozás fontos mindkettőnek.”

Nyitókép: Gulyás Andrea Katalin: Error