„Az, hogy közel negyvenen leszünk majd a színpadon, egészen egyedülálló”

Nyolc év után, augusztus végén jelent meg a Random Trip második nagylemeze Zenehíd²címmel. Az album a jazz, a hiphop, az alternatív pop és a kortárs elektronika világát kapcsolja össze, nem kevesebb mint ötven közreműködővel. Az anyag különlegessége, hogy a dalok döntő része színpadi rögtönzésekből született, majd stúdióban formálódott feszes, három-négy perces szerkezetekké. Az ünnepi premier 2025. szeptember 14-én lesz a Budapest Parkban, ahol közel negyven zenész lép színpadra. A projekt alapítóját és motorját, Delov Jávort az album kulisszatitkain kívül arról is kérdeztük, mennyire tartja erős brandnek a Random Tripet, és milyen szponzorok álltak melléjük az elmúlt bő másfél évtizedben.

Tavaly ünnepelték a Random Trip tizenötödik születésnapját. Gondolta volna a kezdetekkor, hogy ennyi ideig tarthat a projekt?

Őszintén szólva, egyáltalán nem. Nem is voltak konkrét tervek a fejemben, hogy meddig szeretném csinálni, egyszerűen csak így alakult. Szerettünk volna fejlődni, és megélni azt, hogy egyre nagyobb helyeken, technikailag egyre jobb színpadokon játszhatunk. Ez megvalósult: az Instantból először az A38-ra költöztünk, aztán egy időre az Akvárium lett az otthonunk, ezzel párhuzamosan rengeteg fesztiválra és városi rendezvényre is eljutottunk.

Random Trip koncert a Budapest Parkban

Azért nincsenek már jó ideje heti rendszerességű Random Trip-klubkoncertek, mert „kinőtték” az összes helyszínt?

Kisebb klubokat akár hetente meg tudnánk tölteni, viszont a projekt technikai igényei már túlnőttek ezeken a helyszíneken, illetve az anyagi vonzatát se igazán tudnák kitermelni. Egy nagyobb klub, mondjuk az Akvárium nagyterme vagy az A38 heti rendszerességű megtöltését pedig nem tudnánk fixen garantálni, mivel a közönségünkből sokaknak családja van már, illetve a gazdasági helyzet sem kedvező. A másik ok, hogy személy szerint elfáradtam a hétről hétre történő szervezésben és állandó megújulásban.

Mennyire tartja erős brandnek a Random Tripet? Egyáltalán: márkaként tekint rá?

Az én fejemben sokkal inkább közösségként él. Égi áldás, hogy időközben szerethető brand is lett belőle, amely elég komoly nívót vívott ki magának a hazai kulturális életben. Direkt nem zenei szcénát mondtam, mert szerintem azon túlmenően, a teljes magyar kultúrában különleges színfoltot jelent. Alkalomról alkalomra összetrombitálni egy csapatnyi, más-más műfajból érkező embert, akikkel az esetek kilencvenkilenc százalékában nem tudjuk előre, mit fogunk játszani ­– ehhez nagyon nagy bátorság kell. Fantasztikus közösség alakult az évek során, azt hiszem, mindenkinek jólesik kilépni kicsit a komfortzónájából. Ha pedig valakiről kiderül, hogy ez mégsem az ő világa, mert inkább a járt utakat preferálja, egyáltalán nem szégyen az sem.

Mi a helyzet a szponzorokkal? Álltak az elmúlt tizenöt évben a projekt mellé cégek, márkák?

Igen, hatalmas segítség volt például, hogy az első albumunkat az Opellel együttműködve hozhattuk össze. A Random Trip kistestvérénél, a Vibe Changersnél – amit a Seven Seconds in the Future (röviden 7s) nevű, szintén jól ismert improvizációs klubestsorozat vezetőjével, Nagy Kristóffal közösen álmodtunk meg – nagy ajándék, hogy szponzorként mögénk állt az Audmax Kft., akmely számos fülhallgatóval, mikrofonnal és egyéb technikai eszközzel támogatott bennünket. Ezeket a legtöbb pontot gyűjtő játékosok kapták meg ajándékként az évadok végén [A Vibe Changers klubestjein profi zenészek és lelkes – akár amatőr – jelentkezők közösen zenélnek, majd a közönség és a zenekar együtt dönt arról, ki hozta a legerősebb „vibe-ot”. Az este játékos keretét az adja, hogy a fellépők pontokat szerezhetnek a produkcióikért– a szerk.]. Hasonlóan pozitív dolgokat mondhatok a Paloznaki Jazzpiknikről, valamint idén az utolsó pillanatban a Heineken is mellénk állt az Artisjussal karöltve.

Az új lemez kapcsán volt valamilyen együttműködés?

Közvetlenül nem. Az NKA viszonylag kis százalékot kitevő támogatását leszámítva teljesen önerőből készítettük. Viszont – ha nem nézzük annyira szigorú szemüvegen keresztül – közvetve volt segítségünk. Az Aki bújt, aki nem című dal elkészültét Veszprém városa támogatta az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerése idején. A Wolfie, Meszi, Dipa és Sub Bass Monster közreműködésével készült Valaki jár a fák hegyén eredetileg Pilvaker-dal volt, így természetesen a Red Bullnak is nagy szerepe van abban, hogy annak idején megszületett, most pedig erre az albumra került. A zene benned című dal a Paloznaki Jazzpiknik fesztiválhimnusza volt néhány éve, nekik is rengeteget köszönhetünk, még ha a Fábián Juli & Zoohacker-féle, legendás Jazz and Wine-nak nyilván nem is érhet a nyomába.

Random Trip a Budapest Parkban

A címén kívül miben folytatása ez az album az előzőnek?

Ugyanúgy ötven alkotó munkáját dicséri, és mindkét esetben feltett szándékunk volt, hogy átíveljük a generációs szakadékokat. Több ízben nyitottunk a fiatalabbak felé, ők pedig felénk. Ennek köszönhetően lehet olyan új arcokkal találkozni a lemezen, mint például Lil Frakk és Deva.

A sajtóanyag szerinta dalok döntő része színpadi rögtönzésekből nőtt ki. Hogy néz ki eza gyakorlatban? Egy-egy téma elhangzásakor egyből tudják, hogy jó alapanyag lehet későbbre, vagy utólag hallgatják vissza a koncertek felvételét, használható ötleteket keresve?

Is-is. A Hajolj közel például tökéletes példája annak, amikor már a helyszínen érezzük egy témáról, hogy nagyon jó hangulata van. Visszahallgatva aztán kicsit megdöbbentünk, hogy tizenegy és fél perces jam volt, amiből végül egy három és fél perces dal lett. Az Unstable próbatermi jammelés eredményeként született meg, eredetileg egy vicces számot szerettünk volna Lil Frakkal, de aztán valahogy komolyra fordult a dolog. A régi idők Irie Maffia-féle metodikáját próbáltuk megidézni a félig magyar, félig angol szöveggel, ami tudom, most már nem annyira divat, de szerintem hiteles szám lett belőle. A Wake up egy bécsi koncertünk lenyomata, ahol a Parov Stelar és a DelaDap trombitásával játszottunk, valamint ott volt Lengyel Johanna, MC Zeek és a már említett Nagy Kristóf is.

Az album egyik különlegessége az Újra élek, amit eredetileg Dés László aktív zeneszerzői közreműködésével szerettük volna összerakni, de egyéb elfoglaltságai miatt inkább azt ajánlotta fel, hogy ha nem vesszük rossz néven, küld nekünk egy olyan instrumentális dalt, amire nagyon büszke. Végül erre írt Palya Bea csodás szöveget – megtartva az eredeti énekdallamot –, Füstös Bálint pedig formába öntötte.

A Vihar szintén egy próbán született, érdekessége, hogy másfél-kétórás beszélgetés előzte meg, ahol direkt témát kerestünk a dalnak. Szóba került a bölény, mint az egyik olyan állat, amelyik nem bújik el, ha közeleg a vihar, hanem szembefordul vele, és elsőként vészeli át. Ez jól jellemzi a Random Tripet is 2025-ben: teljesen szembe megyünk a mainstreammel, inkább csinálunk egy kilenc és fél perces sámánszertartást, mint egy „mezei” dalt.

Vitáris Iván, Szebényi Dániel és Tátrai Tibor egy Random Trip koncerten

Hogyan hangoznakmajd el a lemezbemutatón a dalok?

Természetesen megpróbáljuk őket úgy előadni, ahogy az albumon szerepelnek, de nem lenne Random Trip, ha teljesen kimaradna az improvizáció. Szóval, lesznek szólók és extra részek, ha már ilyen nagy számban összegyűlünk – a cél, hogy akár újabb ötletek is kiguruljanak az előadásokból.

Vagyis a koncert egyszeri és megismételhetetlenalkalom lesz?

Abszolút! Ilyen sokan soha nem léptünk még fel a Budapest Parkban, a pár évvel ezelőtti Fábián Juli-emlékkoncertet leszámítva életünk legnagyobb produkciójára készülünk. Az, hogy közel negyvenen leszünk majd a színpadon, egészen egyedülálló, szerintem a Park történetében se sok példa volt rá eddig. A második lemez pedig ebben a formában jó eséllyel soha többé nem szólal majd meg.

Van olyan dal, ami a későbbi koncerteken mégis előkerülhet?

Biztos lesz köztük, amit a jövőben is lehet még hallani élőben, ahogyan most is lesznek olyan számok (például a már említett Hajolj közel), amelyek még az első lemezre kerültek rá, de egy ilyen kaliberű társasággal vétek lenne nem előadni őket. Hasonló analógia mentén: ha újra összesodor majd bennünket az élet az albumon szereplő előadókkal, aligha fogjuk kihagyni, hogy az improvizációk mellett egy-egy stúdióban rögzített dal is felcsendüljön koncerten – adott esetben akár már slágerként.

További információ és jegyvásárlás ITT.

Nyitókép: Delov Jávor (fotó: Vince Liza / Budapest Park. A cikkben szereplő fotók forrása a Budapest Park)

Lásd még:

Hiánycikk a kamaszbuli? A Park megcsinálja! – Interjú Mayer Diánával, a Budapest Park JusTeenTime projektvezetőjével

A monumentális élmények éve – A Budapest Park a tizennegyedik évadban is tud újat mutatni

Közös érdekünk, hogy az itteni buli legyen minden produkció életében „A KONCERT” – Mi a Budapest Park népszerűségének titka?

„Belső motivációnk az, hogy minden évadban újabb szintet lépjünk” – Interjú Rimóczi Imrével, a Budapest Park üzemeltetési és művészeti vezetőjével

„Egy banki céges csapatépítő résztvevőit is elkapta a hév, és beálltak táncolni” – Hogy került a népzene és a táncház a Budapest Parkba?

„Olyan előadókra vesznek tízezren jegyet, akiknek a számait egyáltalán nem, vagy csak elvétve játsszák”– Miért indított saját online rádiót a Budapest Park?