Stéger Ferenc és az opera világa

A szentendrei születésű, világhírű tenorénekes, Stéger Ferenc születésének bicentenáriuma alkalmából nyílik kiállítás a Ferenczy Múzeumi Centrumban október 24-én. A tárlat 2025. március 9-ig tekinthető meg. Ebből az alkalomból kérdeztük a kiállítás kurátorát, dr. Fábián Laura történészt a kutatási, feldolgozási szakaszról és a kiállításban szereplő anyagról.

Szentendreiként, ráadásul Stéger-közi lakosként gyakorlatilag az életem jelentős részét azzal töltöttem, hogy állandóan magyarázkodtam a hivatalokban: tudnám betűzni, milyen utcában is lakom? Ki az a Stéger Ferenc? A második keresztnévről, a Xavérról még nem is beszéltünk. Az ön elhivatott kurátori munkájának köszönhetően a látogatók betekinthetnek a művész rendkívül mozgalmas színészi pályájának főbb állomásaiba. A tárlaton láthatóak lesznek a külföldi vendégszerepléseihez kötődő emlékei, például a Karintiai-kapu melletti, bécsi színháztól kapott babérkoszorúja, színészektől és zenészektől kapott emléklapok, fényképek korabeli énekesekről, színészekről, de külön helyet kap a spanyol lovagkereszt kitüntetése is. Hogyan talált önre Stéger Ferenc, illetve fordítva: ki talált kire?

Stéger Ferenc Torinóban, 1867-ben (forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum)

Azóta a szemem előtt volt a téma, amióta a Ferenczy Múzeumi Centrumban dolgozom, hiszen Stéger hagyatéka nálunk található. Ráadásul több gyűjteményen átívelő hagyaték: bizonyos tárgyak a történeti gyűjteményben vannak, néhány festmény pedig a képzőművészeti gyűjteményben. Tudtam erről a hagyatékról, elő-előkerült az évek során, pár évvel ezelőtt pedig eszembe jutott, hogy közeledik a művész születésének évfordulója. Akkor kezdtem el igazán beleásni magam, kideríteni, hogy mi is található meg nálunk. Ugyanis eleinte én sem tudtam sokkal többet Stégerről annál, mint hogy híres tenorénekes volt. Ezért aztán elkezdtem kutatni, hogy pontosan milyen előadásokban és hol lépett föl, miközben elővettem a nálunk őrzött dokumentumokat, fényképeket. Kiderült, hogy sokkal-sokkal nagyobb ez a téma, mint azt korábban gondoltam.

Ismeretlen nő arcképe Stéger Ferenc hagyatékából (fotó: Tóth Artin)

Meg kellett fejteni, hogy tulajdonképpen kik írták azt a rengeteg levelet, kik vannak a fényképeken, honnan kapott tárgyakat. Ahogy beleástam magam a hagyatékba, kiderült, hogy Stéger négy naplót is vezetett. Ezekből egy itt van nálunk, a Ferenczy Múzeumi Centrumban, három pedig az Országos Széchényi Könyvtárban. És ez a négy napló volt a legnagyobb segítségem a kutatásaim során. A hagyaték ugyanis önmagában nem feltétlenül segített volna, hiszen nem tudtam mindenkiről, hogy kicsoda. Szerencsére a művész ezeket a naplókat úgy vezette, hogy tulajdonképpen a harmincévnyi pályafutását végig dokumentálta. Az első napló inkább egy személyes hangvételű jegyzetfüzet, de a másik háromba már tételesen fölírta, hogy mikor, hol lépett föl, a színlapokról szépen átvezette az információkat. Tehát a naplókat meg a hagyatékot, mint egy puzzle darabkáit, össze tudtam passzítani. Előfordult például, hogy kezembe került egy fénykép, amin egy énekesnő volt látható, akit én nem ismertem fel, de a képen láttam, hogy Prágában készült. Szerencsére a gondosan vezetett naplóból vissza tudtam az információt keresni: 1852. Prága – na, ő az a színésznő. Tulajdonképpen így kezdtem el feldolgozni ezt a hatalmas anyagot.

Ezek szerint kiváló állapotban sikerült megőrizni a naplókat, és gondolom, az írás is olvasható.

Stéger Ferenc egyik naplója (fotó: Tóth Artin)

Persze. Stéger a naplókat alapvetően németül vezette, levelezni is így levelezett, ez volt az elsődleges nyelv az életében. Nyilván tudott magyarul és más nyelveken is, de a németet használta leggyakrabban. Viszont külföldön járva az adott ország nyelvén jegyezte le az adatokat: tehát ha például Bukarestben lépett fel egy itáliai társulattal, akkor olaszul vezette fel a színlapot, de találtunk angol, francia és spanyol nyelvű bejegyzést is. Szerencsére az alapinformációkat mindig ki tudtam olvasni: melyik város, évszám, színház vagy darab került a naplóba a színlapról. Igaz, a színműveket nem volt egyszerű rekonstruálni, mert rengeteg olyan előadásban lépett fel, amelyek ma már abszolút ismeretlenek, meg nincs is magyar változatuk.

Ki ruházta át a családból a hagyatékot a magyar államra? Mit lehet tudni a gyökerekről? Hiszen külön érdekesség, hogy egy alapvetően szerbek és dalmátok lakta településről származó művész elsődleges nyelve a német lehetett.

Családi fotók a hagyatékból (fotó: Tóth Artin)

Igen, Stéger német családból származott. Valamikor az 1818–19-es években költözhettek Szentendrére, még nem tudjuk, hogy pontosan mikor. Munka közben derült ki, hogy alig tudunk valamit a családjáról. De azt például sikerült kiderítenem, hogy Stéger nagyapja egy péterváradi orvos volt, aki Vácott praktizált. Párhuzamosan zajlott a családtörténeti kutatás, emellett pedig Stéger művészi karrierjének a feltárása.

Amikor Stéger 1911-ben meghalt, az özvegye a legfontosabb, legszebb darabokat elkezdte eladogatni. Többek között a négy naplóból hármat a Magyar Nemzeti Múzeumnak adott el, később ezek kerültek az Országos Széchényi Könyvtárba, illetve egy Borsos József-festményt – ami majd a kiállításon is látható lesz – a Nemzeti Galéria vásárolt meg. Sok minden maradt a leszármazottaknál, a múzeum az ötvenes-hatvanas években, több lépcsőben kezdte el megvásárolni azokat az örökösöktől. Az özvegye és a rokonság egyébként a művész halála után elköltözött Szentendréről, Óbudára meg vidékre.

Voltak gyermekei?

Volt egy lánya, neki pedig három gyereke, vagyis Stégernek három unokája született. Érdekes módon mind a háromnak volt szentendrei kötődése, így vagy úgy. Az egyikük ide házasodott, másikuk is élt itt egy ideig a feleségével, a harmadik unokája pap volt, őt itt, a Kálvárián temették el, nagyapja mellé.

Ha lánya volt, akkor értelemszerűen a Stéger név sem öröklődött tovább. Ilyen nyom hiányában mennyire volt nehéz megtalálni a releváns kiállítási tárgyakat?

Stéger Ferenc utazóládája (forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum)

Egyfelől szerencsés vagyok kutatóként, mert adta magát a téma. Egyre több új részlet derült ki a művész életéről, izgalmas szálakat találtam, és folyamatosan nőtt ez a kirakó. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy egyre nagyobbá válik a leendő tárlat.

A kerek évforduló miatt nyilván az volt a célom, hogy átfogó képet mutathassak a művészről, és mivel 1966 óta nem rendeztek önálló kiállítást Stégerről, így nagyon is időszerű volt ezt megálmodni. De valahol meg kellett találni az arany középutat, hiszen közel ötven városban lépett föl, majdnem hatvan szerepe volt, és ezt nem lehet mind bemutatni. És nem is az volt a célom, hogy a szerepein keresztül állítsam össze a koncepciót, hanem a hagyatéknak a legjobb részeit szerettem volna bemutatni. Ezt úgy oldottam meg, hogy kiválasztottam azokat a régiókat, színházakat, ahol a legtöbbször megfordult, és ahonnan a legtöbb, legszebb tárgyunk van, vagy amelyeket valamilyen történetbe beágyazhatunk.

Stéger Ferenc babérkoszorúja a k. k Hoftheater nächst dem Kärntnertorból, 1856 (forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum)

A kiállítás egyik termében csak a külföldi szereplések emlékeit láthatjuk majd, és lesz egy olyan szoba is, ami pedig csak a Nemzeti Színházhoz kötődik. Kicsit nehéz volt a Nemzeti Színház köré építeni egy egész termet, mert abból a színházból szép, csak viszonylag kevés tárgycsoport maradt nálunk. Ezt tehát ki kellett egészíteni rengeteg kölcsönzéssel, másolattal. Ide kerülnek majd a naplók is.

Úgyhogy elég nagy feladat volt, és nem is állítjuk ki a hagyaték egészét, hiszen ez, tekintve, hogy körülbelül ötszáz tételről van szó, képtelenség lenne. A tárlatba a legfontosabb tárgyak kerültek, a hagyaték körülbelül negyede-ötöde.

Hogyan nézett ki a kiállítás szervezése a megálmodásától a megvalósításáig?

Először a naplókon kellett végigrágnom magamat, és az nem volt kis falat. Előfordult, hogy fordító segítségét kértem, mert nem minden levél, illetve német nyelvű irat volt magától értetődő. Ugyanakkor elég sok fordítás maradt fent a hagyatékkal korábban dolgozó történészektől, ami nagyban segítette a munkát.

Az első, amihez alkalmazkodni kell, ha tetszik, ha nem, az a helyszín. Tehát: ha adott, hogy hol lesz a kiállítás, akkor ahhoz igazítva kell méretezni az elképzeléseket. Miközben kutattam, írtam a katalógust – ami majd a megnyitóra jelenik meg –, próbáltam fejben is összerakni az anyagot. Az a nehéz ilyenkor, hogy nem csak a termek méretéhez, számához kell igazodni, de meg kell határozni azt is, hogy melyik falra mi kerülhet, mi fér fel. A már említett, kölcsönzött Borsos József-kép olyan magas, mint én. A mérete tehát már eleve meghatározza, hogy a rendelkezésre álló négy falból melyikre kerülhet.

Mekkora tér áll a rendelkezésére?

Dr. Fábián Laura és Bernhardt Levente muzeológus egy Stéger Ferencet ábrázló grafikával (fotó: Tóth Artin)

Három közepes méretű, illetve egy kis terem, ez utóbbiban Stéger szentendrei visszatérését szeretném bemutatni, hiszen élete felét itt töltötte. Amikor hazatért, kialakított magának egy kis műhelyt, ahol barkácsolgatott, kosarakat fonogatott. A kiállításon igyekszünk rekonstruálni egy ahhoz hasonló kis műhelyt, mint amilyenben tevékenykedhetett egykor. Körülbelül százötven műtárgyat állítunk ki: a hat centistől a százhatvan centis fényképig mindenféle lesz, szóval nagyon heterogén az anyag.

A naplók kapcsán említette, hogy az első inkább magánjellegű írásokat tartalmazott. Mennyire volt Stéger kitárulkozó a magánélete tekintetében?

Levél Stéger Ferencnek (fotó: Tóth Artin)

Azt hiszem, magánéleti szempontból viszonylag zárkózott ember volt. Botrányokról nem igazán lehetett olvasni, legalábbis a lapok nem írtak róla, feleségével 1850-ben ismerkedett meg, majd fél évvel később összeházasodtak, és életük végéig együtt maradtak. Fennmaradt pár magánlevele, érdekes módon mindet a lányának írta. Ezekből az rajzolódik ki, hogy bensőséges kapcsolatot ápoltak. Nagyon-nagyon szerette őt, pedig nem sok időt töltöttek együtt, Stéger külföldön vendégszerepelt sokat, miközben a lánya itt, Budán egy lánynevelő intézetben élt. A Stéger család több ingatlant birtokolt a Budai Várban, a Dísz tér több épülete is az övék volt, mégis ide, Szentendrére jött vissza. Úgy gondolom, erősen ragaszkodott a gyökereihez.

Most jön a nehéz, ugyanakkor örömteli része a munkának: a kiálltás rendezése. Kik a segítői?

Bernhardt Levente gyűjteménykezelő (fotó: Tóth Artin)

A muzeológiai osztály a múzeumon belül nagyon-nagyon sok segítséget nyújt. Gyűjteménykezelő kollégám, Bernhardt Levente mindig minden tárgyról tudja, hol van, és hogyha szükség van valamire, ő segít mindent feltérképezni. Szilágyi Zsófia Júlia osztályvezetőnek köszönhető, hogy itt lesznek Stéger naplói. Csak januárig ugyan, de mind a négy naplót kiállítjuk. Ezeket a naplókat az Országos Széchenyi Könyvtár digitalizálta, és a megnyitó előtt elérhetőek lesznek az interneten, a könyvtár Copia oldalán [Copia Digitalizált Kéziratok (a szerk.)]. Mi pedig igyekszünk úgy megrendezni a kiállítást, hogy egy képernyő felületén lapozható is legyen, vagyis mindenki belekukkanthasson, láthassa, milyen sok helyen lépett fel Stéger.

A kutatási folyamat során volt olyan tárgy, dokumentum, személyes emlék, ami nagyon megérintette?

Dr. Fábián Laura (fotó: Tóth Artin)

A naplói nagyon izgalmasak voltak. Érdekes pillanat volt, amikor felfedeztem, hogy Stéger a londoni Buckingham-palotában is fellépett, hiszen erről korábban nem lehetett hallani semmit. A kiállításnak hála ki tudtam kérni annak az estének a programját egy nyomtatott lapban, és valóban ott szerepel a neve.

Annak is örültem, amikor a Nemzeti Színházból kapott emléklapjait bogarászva felfedeztem ismerős arcokat: hú, hiszen ez Doppler Ferenc! Hú, hát ez Doppler Károly! Az akkori híres zeneszerzők, színészek emléklapjai voltak a kezemben, és bár tudtam róla, hogy Erkel írt Stégernek egy ilyen emléklapot 1852-ben, de nem tudtam, hogy hol van. Nyomozni kezdtem, végül nagy nehezen ráakadtam a Liszt Múzeumban. Nagyon örülök annak, hogy a Liszt Múzeumból kölcsönadják ezt az emléklapot, mert amelyeket Stéger ’52-ben a Nemzeti Színházban kapott, javarészt nálunk találhatóak, ám így a kiállítás idejére Erkelé is visszakerül ebbe a csoportba. 

Nyitókép: Dr. Fábián Laura (fotó: Tóth Artin)

Lásd még:

Motívumok bűvöletében – 2024. szeptember 14-én Bartl József-kiállítás nyílik Szentendrén

Jazzkoncerttel nyílik meg Barcsay Jenő kiállítása Szentendrén a Múzeumok Éjszakáján