Motívumok bűvöletében

Bartl József festőművész tiszteletére rendez életmű-kiállítást a Ferenczy Múzeumi Centrum a Szentendrei Képtárban. A 2024 őszén megvalósuló tárlat fókuszában a Munkácsy Mihály-díjas alkotó művészi identitásának kifejezési formái állnak, amelyek amellett, hogy a lokális motívumvilágból merítenek, mélyen gyökereznek az európai modernizmus és a háború előtti magyar festészet hagyományaiban. Deim Réka, a kiállítás kurátora szerint bár Bartl művészi pályája a Kádár-korszakban bontakozott ki, jellegzetes, néhány alapmotívumra épülő művészetében mégsem játszott központi szerepet a politikai állásfoglalás kérdése. Sokkal inkább saját belső világának feltérképezésére összpontosított, amelyre a Bartl József – Az önazonosság motívumai címválasztás is utal.

Bartl József (fotó: Deim Péter)

„A cím nem csak Bartl művészetének esszenciáját érzékelteti, de tágabb értelemben annak a generációnak a törekvéseit is, amelyek egy igazán egyedi vonulatát képviselik a kelet-európai művészetnek. Az 1950-es években tiltott absztrakt művészeti trendek – leginkább nyugati hatásra – a hatvanas években kezdtek el újra kibontakozni. A progresszív trendek iránt nyitott alkotóknak ugyanakkor erős ambíciójuk volt mindezt a helyi motívumvilággal is összeegyeztetni. Elsősorban Bak Imre, Nádler István, Keserü Ilona és Deim Pál 1960-as évek második felétől készült műveire gondolok, amelyek különböző módokon kísérleteztek az archaikus motívumok és az absztrakció összeegyeztetésével” – avat be a címválasztás kulisszatitkaiba Deim Réka. Ebbe a trendbe passzol, főleg az 1976 után készült műveivel, Bartl József művészete is.

Fejfák, 1977, olaj, vászon, 48,8 × 36,7 cm, Ferenczy Múzeumi Centrum

Ez a fajta gondolkodásmód nem előzmény nélküli a magyar művészetben. Erősen kapcsolódik az Európai Iskola alkotóinak törekvéseihez, különösen Korniss Dezső és Vajda Lajos, a magyarországi avantgárd kiemelkedő képviselőinek művészetéhez. Így az említett fiatalabb festőnemzedék munkássága fontos kontinuitást képvisel a magyar művészettörténetben.

A szentendrei festészeti hagyományok folytatója és megújítója

Bartl József festőművész (1932–2013) a hatvanas-hetvenes években megújuló magyarországi absztrakt képzőművészet egyik jelentős alakja. Művészi identitását két helyszín és a hozzájuk kapcsolódó kulturális közeg határozta meg: Soroksár és Szentendre. Soroksáron született, német nemzetiségi családban, és a sváb kultúra egész életében lényegi azonosulási pont maradt számára. Mindez inkább implicit módon jelent meg a művészetében. „Az archaikus motívumvilág és a népművészet iránti érdeklődése valahol Soroksár falusias világában gyökerezik. Korai művein gyakran megjelent a trombita, a sváb zenei világ jellegzetes hangszere. Ez azért is fontos, mert édesapja szabadidejében trombitás volt. Ezenkívül Bartl József számára egész élete során nagyon fontosak voltak a német nemzetiségi barátokkal és szervezetekkel fenntartott kapcsolatai. Alapító tagja volt például a VUdAK képzőművészeti szekciójának, amely a magyarországi német kisebbség egyik fontos kulturális szervezete” – mondja a kurátor.

A Duna mentén, 1980, olaj, vászon, 90 × 90 cm, Wolfart János gyűjteménye

Miután 1972-ben műtermet kapott a szentendrei Régi Művésztelepen, művészi látásmódja radikálisan átformálódott, és néhány éven belül végérvényesen kialakult a népművészeti motívumokat festői jelekké transzponáló művészi formavilága. Szentendre építészeti és festészeti hagyományai a lokális motívumkincs egyre mélyülő értelmezési lehetőségeire inspirálták, és a művésztelepen olyan intellektuális környezetbe került, amely egyéni hangja megtalálására ösztökélte. „Szentendre festészeti hagyományai, különösen Korniss Dezső és Vajda Lajos helyi motívumgyűjtésre alapuló „szentendrei programja” nagy hatással volt Bartl művészetére. Ebben az időben Korniss Dezső is a művésztelepen alkotott, így szorosabb kapcsolatba kerültek. Emellett a művésztelep tagjainak támogató légköre és a Szentendrén alkotó, progresszívebb személetű művészek is inspirálták” – teszi hozzá Deim Réka.

Tulipán kékben, 1978, olaj, vászon, 49,5 × 70 cm, Bélai György gyűjteménye

Bartl művészetére leginkább a népművészeti, valamint a geometrikus és szimbolikus jelek használata jellemző. Ilyenek a szív, a tulipán, a kereszt, a kopjafa, a hullám, a bábu vagy az ék. Ezekkel gyakran visszautalt az említett festészeti hagyományokra. A kifejezetten szentendrei kötődésű, 1977-es Sárkányos című alkotása például konkrét utalás Korniss Dezső egyik legismertebb művére, amely 1947-ben készült, és ugyancsak a Sárkányos címet viseli. Érdemes azt is megemlíteni, hogy Bartl 1964-től kezdődően több népművészeti gyűjtőúton járt. Korai művein gyakran megjelentek a gyűjtőutak során talált tárgyak, például a decsi baba. Később egyre inkább ötvözte a csendélet hagyományos elemeit a népi díszítőművészet elvontabb formáival. 1976-tól készült műveinek főszereplőivé már a többrétegű jelentéssel felruházott motívumok váltak, és ez a szimbolikus, „képírásszerű” kifejezésmód az 1981-től jelentkező „rácsozatos” képein még inkább meghatározóvá vált. A történetmesélés igénye és az absztrakt formavilág összeegyeztetése izgalmas feszültséget eredményezett művészetében.

Ami már megtörtént, 1986, olaj, vászon, 120 × 100 cm, Ferenczy Múzeumi Centrum

Bár pályája jelentős részére rányomta bélyegét a korszak keretek közé szorított világa, jellegzetes, néhány alapmotívumra épülő művészetében mégsem játszott központi szerepet a politikai állásfoglalás kérdése. Ennek oka, hogy alapvetően nem volt „politikus” alkat. Amint Kopin Katalin művészettörténész is említi a Bartl József művészetét feldolgozó Jel-Tranzit című katalógusban, Bartl 1959-től a Fiatal Művészek Stúdiójának tagja, majd később vezetőségi tagja is volt. Ezekben az években megjelent egy progresszív vonulat a vezetőség szemléletében, és a Stúdió kiállításainak történetében először 1966-ban került sor olyan tárlatra, amelyet külső zsűri nélkül rendeztek meg. Ezen maga Bartl is kiállított, és jó kritikákat kapott. 1967-ben viszont a hatalom intézménye, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus az előző évből okulva már nem tették lehetővé a független rendezési elv megvalósulását. Ugyancsak 1966-ban Bartl részt vett a Bak Imre által rendezett, többnyire a Zuglói kör alkotóinak szereplésével megvalósult ÚT (Új Törekvések) '66 tárlaton is, amelyet a megnyitó után betiltott a Lektorátus. Tehát elmondható, hogy bár nem volt forradalmár típusú művész, aki mindenképpen reflektált volna a kor politikai visszásságaira, az 1960-as, 1970-es évek bonyolult világban navigálva egyre inkább a szocialista rendszer által megbélyegzett absztrakció felé fordult.

Kék kép, 1999, akril, vászon, 100 × 80 cm, Bartl József hagyatéka

A közéletre való reflektálás helyett elsősorban saját belső világának feltérképezésére összpontosított és olyan művészi kifejezésmódokat keresett, amelyekben otthonra talált. Mint azt Deim Réka korábban már említette, Bartl életműve abban a szellemi közegben gyökerezett, amely meghatározta a hatvanas években induló művészgeneráció látásmódját, különösen Keserü Ilona, illetve Bak Imre, Deim Pál, Nádler István és a Zuglói Kör egyéb művészei tekintetében. A klasszikus avantgárd mesterek, mint Braque, Klee, Matisse vagy Picasso, művészetéből levont tanulságok mellett elsősorban a harmincas-negyvenes évek progresszív hazai törekvései inspirálták, így munkássága szervesen illeszkedik abba a Korniss Dezső és Vajda Lajos, illetve tágabb értelemben az Európai Iskola által képviselt hagyományba, amely kijelölte a háború utáni művészet magyarországi történetének irányait.

Keresztek – Tóth Menyhért emlékére, 1981, olaj, vászon, 40 × 100 cm, Bartl József hagyatéka

A festészet határain túl

A nyolcvanas évek elejétől – egy viszonylag rövid ideig – Bartl József kitekintett a festészet határain túlra is. A híres magyar üvegfestő és mozaikművész, Róth Miksa hagyatékából származó üvegekből készített üvegplasztikát, stilizált népművészeti motívumokat faragott fából, de kísérletezett a szitanyomattal is a Szentendrei Grafikai Műhelyben, valamint felkérést kapott falikárpitok megtervezésére és kivitelezésére is. A Ferenczy Múzeumi Centrum munkatársa szerint ez utóbbi technika és kifejezési forma különösen közel állhatott hozzá, hiszen az édesanyja szövőnő, a felesége pedig textilművész volt. Megbízásain feleségével együtt is dolgozott. „Az életmű szempontjából kiemelten fontos a mátészalkai falikárpit, amelyet a helyi MSZMP székház számára készített, és amelyen az olyan a szocializmus idején kötelező figurák ábrázolása mellett, mint a dolgozó nép vagy a gyermekét ölében tartó anya, már lehetősége volt elmélyülni azoknak a motívumoknak tanulmányozásában is, amelyek idővel önálló festői jelekké váltak a művészetében.”

Jótékonysági árveréssel és közösségi finanszírozással gyűjtenek

A Szentendrei Képtárban nyíló kiállítást egy reprezentatív, 208 oldalas, kétnyelvű katalógus kíséri, amely az első igazán átfogó kiadvány a művész munkásságáról. Tanulmányokkal, részletes életrajzi adatokkal és több mint 110, gondosan válogatott reprodukcióval tekinti át a teljes életművet. A múzeum – sajnálatos módon – jelenleg csak az online megjelenést tudja támogatni, ezért a készülő kötet nyomdaköltségét jótékonysági árveréssel és közösségi finanszírozással szeretnék összegyűjteni.

Gyertek velem mind, 1983, olaj, vászon, 90 × 120 cm, Ferenczy Múzeumi Centrum

A gyűjtés a Faur Zsófi Galériában rendezett támogatói esten indult el július 10-én, majd a hónap folyamán Bartl József jogörököse jóvoltából egy festményt és több szitanyomatot árverésre bocsátottak a Darabanth Aukciósház online jótékonysági árverésén. Szeptember 30-ig lehetőség van pénzadománnyal is hozzájárulni a nyomdaköltségekhez. A gyűjtés részletei a múzeum honlapján olvashatók.

„Ahogy korábban említettem, az archaikus motívumok használata az 1960-as és 1970-es években megújuló absztrakt művészetben nagyon fontos és egyedi trend a kelet-európai művészettörténetben. Bartl József munkássága is ebbe a vonulatba illeszthető. Nagy öröm, hogy egy nagy léptékű katalógussal most végre igazán részletes képet kaphatunk erről a fontos életműről. Ezért is fontos e hiánypótló kiadvány megjelenése, amely méltó emléket állít Bartl művészetének” – zárja gondolatait Deim Réka.

A Bartl József Munkácsy Mihály-díjas festőművész tiszteletére rendezett életmű-kiállítás 2024. szeptember 14-től látható a Szentendrei Képtárban.

Nyitókép: Soroksári Duna-part, 1965, olaj, vászon, 29 × 50,5 cm, Bélai György gyűjteménye

Lásd még:

„A kultúrát nem lehet megölni” – Georgios Tzortzoglou (Yorgos) videóportréja

Szántó Piroska és Vas István hagyatékának kálváriája  – Avagy miért éri meg bezárva tartani egy múzeumot?