Kortárs képzőművészet a jog világában

Elsőre talán szokatlannak tűnhet, hogy kortárs képzőművészeti kiállítás kapjon helyet ügyvédi irodában – az SBGK Ügyvédi és Szabadalmi Irodában azonban ez a találkozás természetes. Szamosi Katalin elnök nemcsak a szellemi tulajdonjogokat védi elkötelezetten, de az értékteremtés több formájában is hisz. Az általa kezdeményezett, a cég épületében helyet kapó, Fiatal magyar kortársak kamarakiállítások fiatal alkotóknak nyitnak teret. A sorozat első tárlata Valkó Dávid Boldogság-absztrakció című kiállítása. Szamosi Katalinnal a jog és a művészet találkozásáról, a mecenatúra szerepéről, a mesterséges intelligencia kihívásairól, valamint arról beszélgettünk, hol húzódik a határ inspiráció és jogsértés között.

Hogyan kapcsolódott össze a kortárs művészeti világ és a SBGK Ügyvédi és Szabadalmi Iroda?

Az iroda a megalakulása óta a szellemi tulajdonjogokra építi fő tevékenységét – így természetes közelségben vagyunk minden, az emberi kreativitáshoz kötődő területtel. Legyen szó szerzői jogról, szabadalmakról, know-how-ról vagy azok jogi védeleméről, amely innovációhoz, alkotáshoz kötődik – mindezek működésünk központi elemei. A művészetek világa tehát szakmailag is szervesen kapcsolódik hozzánk.

Személyesen is szoros viszonyt ápolok a művészetekkel: rendszeresen járok színházba, koncertekre, és hosszú évek óta támogatója vagyok a Fesztiválzenekarnak is. A képzőművészet iránti vonzalmam pedig családi hagyományokra épül, otthon már gyerekként is festmények és szobrok vettek körül, a műgyűjtés nálunk a mindennapok természetes része volt. Így a szakmai pálya és a magánéleti érdeklődés természetes módon talált egymásra – most pedig az irodán belül is teret adunk ennek.

Valkó Dávid alkotásai az ügyvédi irodában (forrás: Valkó Dávid)

Eddig azonban nem szerveztek kiállítássorozatot az irodában. Mi indította el a Fiatal magyar kortársak kezdeményezést?

Nem ez az első alkalom, hogy a művészet teret kap az iroda falai között: néhány éve például a magyar üvegművészek tárlata aratott nagy sikert. De ezek az események inkább egyedi alkalmak voltak, nem tudatosan felépített, hosszabb távra tervezett program részei. Most viszont új irányt jelölünk ki: átgondolt koncepció mentén, fiatal alkotókra fókuszálunk. Célunk, hogy félévente kamarakiállításon mutassunk be egy-egy tehetséges művészt, emellett a látogatók tárlatvezetésen is részt vehetnek, megismerkedhetnek és beszélgethetnek az alkotóval. Az irodánk adottságai – az Andrássy úti elhelyezkedés, a nyitott belső terek, a befogadó szemlélet – ideális hátteret biztosítanak a kortárs művészet méltó bemutatásának.

Valkó Dávid alkotásai az ügyvédi irodában (forrás: Valkó Dávid)

Milyen megfontolás alapján esett a választás Valkó Dávidra a sorozat nyitókiállítójaként?

Nem szerettünk volna egyedül dönteni a bemutatott művészekről, ezért felkértük kurátornak dr. Jusztusz Noémit, aki kiváló szakmai háttérrel, nagy tapasztalattal segítette a kiválasztási folyamatot. Több fiatal alkotót ajánlott, közülük választottuk végül Valkó Dávidot. Dávid személyisége az első pillanattól kezdve rendkívül szimpatikus volt: kedves, nyitott, határozott fiatal, akiről érezni, hogy tudja, merre tart. Nem vagyok műkritikus, számomra mindig az a mérvadó, hogy az alkotás mit vált ki belőlem – az ő képei azonnal megszólítottak. A kiállítás címe, a Boldogság-absztrakció, tökéletesen visszaadja azt a hangulatot, amit a képei üzennek: kiegyensúlyozottságot, derűt, letisztultságot.

Valkó Dávid alkotásai az ügyvédi irodában (forrás: Valkó Dávid)

A kiállítássorozat nyilván nem csak azért jött létre, hogy különleges vizuális környezetet teremtsen az irodában. Ön szerint kik és milyen módon profitálhatnak ebből a kezdeményezésből?

Nehéz erre a kérdésre hagyományos értelemben vett „nyereségként” tekinteni, hiszen nem üzleti modellről vagy befektetésmegtérülésről van szó. Inkább szemléletváltásról. A hagyományos ügyvédi munkánkon belül is igyekszünk támogatni azokat, akik valamilyen kreatív utat választanak, legyen szó induló vállalkozásról, szellemi terméket fejlesztő start-up cégről, esetleg fiatal alkotóról. Ilyenkor szakmailag és anyagilag is rugalmasabb feltételekkel dolgozunk, hiszen tudjuk, hogy ezek az emberek még a pályájuk elején járnak. A mostani sorozat ehhez kapcsolódik, csak épp nem jogi szolgáltatással, hanem lehetőséggel: megmutathatják magukat.

Ugyanakkor ez nem csupán egyfajta támogatói gesztus – nekünk is sokat ad. A kiállítás, a találkozás, a beszélgetés: az alkalmakon más minőségű kapcsolat jön létre az ügyfél és az iroda között. Nemcsak szerződés aláírása vagy szabadalmi kérdést illető konzultáció miatt jönnek be hozzánk ügyfeleink, hanem azért is, mert itt valamilyen élményt kapnak. Valami mást, mint amit egy hagyományos ügyvédi iroda kínál. Ezt partnereink is értékelik – sokan kifejezetten örülnek, hogy ilyen miliőben lehetnek részesei a szakmai együttműködésnek.

A kiállítás meghívóján Valkó Dávid montázsa (forrás: SBGK Ügyvédi és Szabadalmi Iroda)

Mitől lehet különösen értékes egy fiatal művész számára, ha ilyen közegben mutatkozhat be?

Olyan emberek látják a munkáit, akik nemcsak megnézik azokat, de érdeklődnek, kérdeznek, beszélgetnek – és akár vásárolnak is. Ez több, mint egyszerű jelenlét – valódi kapcsolódási helyzet: a művész ott lehet, reagálhat, visszajelzéseket kap, ami sokféle irányba viheti tovább szakmailag, emberileg és akár konkrét lehetőségek szintjén is.

Mely képzőművészethez kapcsolódó, gyakorlati jogi kérdéseket tartja a legérdekesebbnek, legvitatottabbnak?

Az egyik legérdekesebb és legkényesebb kérdés mindig ez: hol van az inspiráció és a másolás határvonala? Mikor merít az alkotó valaki más munkájából ihletet, és mikor lépi át azt a pontot, ahol már nem reflexióról, hanem átdolgozásról, azaz egyszerűen jogsértésről beszélhetünk? Ezeket a kérdéseket nem lehet sablon szerint kezelni, minden esetben máshol húzódik a határ, és a szakmai megítélés mellett jogilag is rendkívül érzékeny területről van szó.

Szintén gyakori kérdés a szerzőség vitatása: amikor az alkotás alatt nem az szerepel szerzőként, aki valójában készítette, vagy amikor a művész nevét egyszerűen lehagyják. Ez látszólag egyértelmű helyzet, szerzői jogot sért, mégis nagyon sok bonyodalmat okozhat. Mit tehet ilyenkor a művész? Hogyan bizonyíthatja alkotói szerepét? Ilyen esetekben gyakran kiszolgáltatott helyzetbe kerül – ezért is lenne fontos, hogy már a folyamat legelején tudatosan kezelje a jogi kérdéseket.

Valkó Dávid a kiállításmegnyitón (forrás: SBGK Ügyvédi és Szabadalmi Iroda)

Lát olyan területet a művészeti szférán belül, ahol az alkotók még nem élnek kellőképpen a jog adta lehetőségekkel – ahol több tudatosságra lenne szükség?

Igen, határozottan. Úgy látom, hogy a magyar képzőművészek még mindig nem fordítanak elég figyelmet arra, hogy megvédjék a munkáikat az online térben. Sokan teszik fel a műveiket az internetre – ez teljesen érthető, hiszen így jutnak el a közönséghez –, de közben nem számolnak azzal, hogy a képek jogtalanul letölthetők, felhasználhatók, akár gazdasági célra is. Sajnos sok esetben nem történik semmiféle fellépés.

Egy német művész például ilyen esetben azonnal lép, követeli a jogos felhasználási díjat, és rendszerint érvényt is szerez neki. A zenei világban ez már teljesen természetes: ott a jogérvényesítés gyakorlata, akár közös jogkezelőkön keresztül is, jól működik. A képzőművészeti szférában viszont még mindig kevésbé jellemző ez a hozzáállás – és nem is feltétlenül csak azért, mert nincs tudás, hanem mert sokszor nem is érzik, hogy ez jogilag érvényesíthető lenne.

A jogérvényesítés területén élen járnak a német jogászok, akik akár a legkisebb gazdasági célból felhasznált kép esetében is azonnal több tízezer eurós követelést támasztanak. Az engedély nélküli használatból fakadó díjkövetelés teljesen jogos. Nyilván Magyarországon kisebb díjakra lehetne számítani, de a németországi tudatosság példaértékű lehetne nálunk is. 

Valkó Dávid kiállításmegnyitója (forrás: SBGK Ügyvédi és Szabadalmi Iroda)

A mesterséges intelligencia ma már képes tökéletesen utánozni az alkotók stílusát. Mit kezd a jog azzal a helyzettel, amikor valaki a szoftver segítségével ismert alkotó stílusában hoz létre új művet?

Ez valóban az egyik legfrissebb és legizgalmasabb kérdés, ami most a szerzői jog területén megjelent. Ki a szerző? Az, aki a mesterséges intelligenciát „utasította”? Aki kódolta? Vagy senki? Egyáltalán: védhető-e a stílus? Vajon az alkotói kézjegy, a festői gondolkodásmód tekinthető olyasminek, amit jogilag védeni lehet?

Valkó Dávid alkotásai az ügyvédi irodában (forrás: Valkó Dávid)

Abból, ahogyan a jog és a művészet világáról beszél, számomra egyértelmű, mennyi örömöt okoz önnek mindez. A kiállítás címe – Boldogság-absztrakció – pedig mintha épp ezen állapot megragadására törekedne. Mit jelent önnek a boldogság?

Leginkább lelki békét jelent. Amikor egyensúlyban vagyok önmagammal. Ez nem feltétlenül hangos vagy látványos állapot, sokkal inkább egyfajta belső nyugalom, amikor a dolgok a helyükön vannak. Talán éppen ezért érzem közel magamhoz ezt a kiállítást is: bár absztrakt formákban jelennek meg a képek, mégis valamiféle arányosságot, kiegyensúlyozottságot és harmóniát sugároznak.

Nyitókép: Szamosi Katalin (forrás: SBGK Ügyvédi és Szabadalmi Iroda)

Nyitókép:

„Kulturális és művészeti projektjeink középpontjában az emberek támogatása áll” – Ingyenesen látogatható galéria, ösztöndíjprogramok és társadalmi felelősségvállalás a spanyol pénzintézet finanszírozásában

A fehér falak elfedésénél jóval többre hivatott: belépő a művészet világába – A Budapest Contemporary Képzőművészeti Vásáron nemzetközi és hazai példákon keresztül jártuk körbe a vállalati gyűjtemények helyzetét

Védett kincseink – Amint leütjük az utolsó karaktert a billentyűzeten, „felvéssük” az utolsó hangjegyet a kottára, az utolsó ecsetvonást a vászonra, a mű az egész világon védetté válik