Teatro Real: ahová a cégeknek sikk befektetniük

A Teatro Real, vagyis a spanyol királyi színház az első számú kulturális intézmény Spanyolországban, egyben a spanyolok nemzeti operája is, amely már hosszú ideje a nemzetközi operajátszás fókuszában van, a legjobb produkciókkal és legnagyobb sztárokkal. Működésében a jelentős állami támogatáson túl nagy szerepet játszik a vállalati szponzoráció, több tucat cég járul hozzá ahhoz, hogy a néző estéről estére elmondhassa: az egyik legnívósabb operaházban látott előadást.

A Madrid szívében, a királyi palotával szemben található épület nemcsak az operaőrülteknek és színházbarátoknak kedves, az átlag turista sem hagyja ki megtekintését, és beles útja során, ha máshová nem, legalább a pompázatos foyer-ba. Hogy ez így legyen, arról a színház is gondoskodik, különféle megtekintéscsomagokat kínál, köztük olyat, amelynek programjában egy-egy művésszel is találkozhat a látogató. A Teatro Real repertoárjában a hagyományos lírai operák éppúgy megtalálhatók, mint a kortárs művek, produkciói a neves klasszikus zenei tévécsatornák programkínálatában rendszeresen szerepelnek, s az intézmény, ahogyan a többi európai operaház is, nagy hangsúlyt fektet a legfiatalabb korosztály megnyerésére. Kénytelen is, hiszen az operakedvelő közönség szerte a világon öregszik, s ennek enyhítésére minden marketing- és koncepciós trükköt be kell vetni.

Országgyűlés, Nemzeti Operaszínház, lőporos hordó

Grafikán a Teatro Real épülete 1860-ban (forrás: Wikipédia)

A Teatro Real története egészen 1738-ig, V. Fülöp uralkodásáig nyúlik vissza, amikor is felavatták elődjét, a Real Teatro de los Caños del Peralt, Johann Adolph Hasse Demetrio című operájával. A mostani színház épületének első kövét 1818. április 23-án rakták le VII. Ferdinánd uralkodása alatt, viszont az építkezés meglehetősen vontatottan haladt, az építész halála és a költségvetés hiánya miatt összesen 32 év kellett a nyitásig. Menet közben politikai célokat is szolgált az épület: 1841-ben az országgyűlésnek adott helyet. Színházként végül 1850. november 19-én nyílt meg II. Izabella királynő uralkodása alatt, és innentől 75 évig Európa élvonalbeli színházai közé tartozott. A José Manuel González-Valcárcel és Francisco Rodríguez de Partearroyo által tervezett izgalmas és esztétikus épület 1850-es megnyitása óta különféle használatban volt, de számos reformot és bezárást is megélt.

Az intézmény az 1868-as forradalom és II. Izabella száműzetése után a Nemzeti Operaszínház nevet kapta. 1925 októberében egy összeomlás miatt ideiglenesen bezárták, és megkezdődtek a 41 évig tartó újjáépítési munkálatok. A polgárháború (az épület belsejében elhelyezett lőporos hordó felrobbanásával) és a világháború utáni állapotok tovább nehezítették a félig bénult állapotban maradt színházban a munkálatok folytatódását. 1966-ban az épület a Színház- és Zeneművészeti Akadémiának adott otthont, ugyanakkor a vezetőség érzékelte, itt az idő arra, hogy a Teatro Real a világ legjobb operaházai közé emelkedjen. 1988-ban tartották az utolsó koncertet a Nemzeti zenekar fellépésével, majd 1991-ben újabb, ezúttal csak hat évig tartó felújítási munkák kezdődtek: 1997-ben a színház újranyitott János Károly és Zsófia királyné elnökletével, azóta pedig mintegy tizenöt világpremiernek adott otthont, köztük Philippe Glas A tökéletes amerikai című produkciójának.

A Teatro Real 1900-ban (forrás: Wikipédia)

2007 decemberében, a gazdasági válság kezdetével egy időben a Kulturális Minisztérium kezdeményezésére a Teatro Real megkapta az állam kiemelt kulturális intézményeinek járó autonómiát, az első független elnök, Gregorio Marañón kinevezésével. Ez az autonómia a mai napig megmaradt, ahogy az elnök is, akit a kultuszminiszter javaslatára választanak meg a kuratórium független tagjai közül öt évre.

Anna Netrebkótól Juan Diego Flórezig

Fotó: Luis De Pablo

A színház reprezentatív jellegénél és rangjánál fogva jó ideje nemcsak a klasszikus opera-előadásoknak ad otthont, az elmúlt évek során a művészvilág, a mozi, a divat, a rockzene és a reklámipar jeles eseményeit és gálaestjeit rendezték ott, illetve cégeknek is lehetőséget ad kiemelt eseményeik megünneplésére. 1997-es teljes felújítása óta mintegy kétezer fő befogadására képes, és technikailag is Európa legjobb színházai közé tartozik. 2012-ben a Minisztertanács az épület kezelését átengedte a Teatro Real Alapítványnak 75 évre. A színházat a nemzetközi operaszakma is elismerte, 2021-ben elnyerte az International Opera Awardst, vagyis a világ legjobb operaházának kijáró díjat.

De vessünk egy pillantást a 2024/25-ös évad műsorára! A természetesen már rendelkezésre álló, a jövő évadra szóló műsorfüzet szerint olyan sztárok lesznek a szezon fellépőművészei, mint Elīna Garanča, Joyce DiDonato, Franco Fagioli, Juan Diego Flórez, illetve olyan együttesek, mint a San Fransisco Ballet és a Staatsoper balett-társulata, a Wiener Staatsballett, a koncerteket pedig többek között Anna Netrebko, Yusif Eyvazov, Ludovic Tézier és Piotr Beczała neve fémjelzi.

Opera-előadás banki támogatással

A Teatro Real előcsarnoka (forrás: Wikimedia)

A színházat a patronátus (Patronato) irányítja, ez valójában egy kormányszerv, melynek vezetőjét a kulturális minisztérium delegálja, tiszteletbeli elnöke pedig a spanyol király és királyné, VI. Fülöp, aki 2014-től ül a trónon, és felesége, Letícia, az első nem nemesi származású és 1879 óta az első, spanyol földön született spanyol királyné. A tanácsadó testület tiszteletbeli elnöke pedig a világhírű, Nobel-díjas perui író, Mario Vargas Llosa.

Mint minden nagy operaháznak, a Teatro Realnak is számos, a működést lehetővé tevő szponzora és mecénása van az állami támogatáson túl, akik a nemzetközi rangot kivívó színvonalat és a szerteágazó aktivitást biztosítják.

A Teatro Real nézőtere (forrás: Wikimedia)

Bár a jelenlegi spanyol törvények szerint a cégek negyven százalékot vonhatnak le adójukból minden egyes kulturális célú adományozás után, ezt a spanyol színházi szakemberek és vezetők keveslik, nem tartják szponzorbarát politikának. A szponzorok logója megjelenik a színház minden kiadványában, a programfüzetekben, évadbeharangozókban, a honlapon és a közösségi médiában, illetve a színház foyer-jában is látható. A szponzoroknak az adott színházi évadban lehetőségük van konkrét opera-előadásokat vagy bármilyen eseményt, projektet támogatni. A jövő évad nyitóelőadását, az Adriana Lecouvreuert és a Stuart Máriát például a BBVA bank, Csajkovszkij Anyeginjét pedig a Santanders támogatja. A szponzorok az előadások során exkluzív tereket kapnak, a szünetekben a De Falla terem fogadja őket, melynek teraszáról csodálatos kilátás nyílik a királyi palotára és a Plaza de Oriente kertjére. A szponzorok egy évben egyszer ingyenesen használhatják a Teatro Real különböző termeit, illetve a kávézót is, a központi színháztermet pedig 20 százalék kedvezménnyel bérelhetik. Ha hirdetni szeretnének, azért fizetniük kell, de az évkönyvben 25, az egyéb kiadványokban 15 százalék kedvezményt kapnak.

Szponzorok, mecénások és jótevők

A színház támogatói összetétele rendkívül változatos aszerint, melyik cég milyen mértékben vesz részt a színház dotációjában. Az öt-hat főtámogató (mecenas principales) között találjuk a BBVA bankot, a Telefónica spanyol telefontársaságot, az Endesa energiaszolgáltatót, valamint az ismert spanyol pénzintézetet, a Santandert. A következő kategóriában, a mecénások között többek között a Barceló szállodalánc és a madridi biztosítótársaság, a Mutua Madrileña szerepel, a patronálók (patrocinadores), vagyis a harmadik kategória tagjai sorában a Deutche Bankot, a Deloitte-ot, a spanyol lottócéget, a BMW-t, a Huaweit, a Yamahát, a Grupo Ibéricát, valamint a leghíresebb spanyol áruházláncot, az El Corte Inglest találjuk. Együttműködőnek (colaboradores) titulálják a következő, a negyedik kategóriát: itt a Mapfre biztosítótársaság, az Uber, a KPMG és a Mitsubishi Electric sorakozik fel, míg az ötödikben, a jótevők (benefactores) között pedig az American Expresst, az Iberia légitársaságot és a Siemenst tüntetik fel. A nagyvállalatok érzik, hogy jó ügyet támogatnak, a márkáknak pedig sikk a színházzal együttműködni.

A színház pénzügyi helyzete teljesen transzparens és publikus, honlapjukon minden évben közzéteszik a különböző támogatásokat és bevételeket, öt évre visszamenőleg minden információ hozzáférhető. Az adatokból világosan látszik, hogy a marketingesek és különböző kreatív szakemberek, illetve természetesen a művészek jó munkát végeztek, a jegyeladásból származó bevétel összértéke ugyanis évről évre nőtt. 2023-ban a teljes bevétel 63 százaléka származott jegy- és bérleteladásból, a magánszektor támogatásából és egyéb jegyeladásból (például rendezvényekből), ami óriási eredmény, és csak 37 százalékot tett ki az állami és önkormányzati támogatás.

A közszféra hozzájárulása egyébként a Spanyol Kulturális- és Sportminisztérium (73%), Madrid autonóm tartomány (15%) és Madrid város (12%) támogatásából tevődik össze. Hogy a nagyságrendeket is érzékeljük, 2023-ban 47,5 millió euró volt a magánszektorból származó bevétel és 27,6 millió az állami támogatás, míg mondjuk 2019-ben 14,7 milliót költött az állam és Madrid városa (illetve a tartomány) a színházra, és 41,7 millió euró folyt be a magánszektorból, ideértve természetesen a jegy- és bérleteladásokból származó bevételt is.

A színház ezenfelül folyamatosan építi, bővíti baráti körét, jelenleg a bérletük megváltásán túl 135 euró befizetésével lehetünk a színház baráti körének tagjai, amivel különböző előnyök járnak. Külön pozíciót tartanak fenn a Teatro Real márka jó hírnevének megőrzésére és építésére, amit a széles szponzori kör, a közönség, a fellépő művészek és különösen a folyamatosan megújuló minőségi repertoár kiválóan visszaigazol.

Nyitókép: A Teatro Real épülete (forrás: Teatro Real)

Lásd még:

Madrid, a világ egyik legvonzóbb úti célja – A spanyol főváros számos kulturális látnivalóval vár

„Kulturális és művészeti projektjeink középpontjában az emberek támogatása áll” – Ingyenesen látogatható galéria, ösztöndíjprogramok és társadalmi felelősségvállalás a spanyol pénzintézet finanszírozásában