Madrid, a világ egyik legvonzóbb úti célja

A mintegy hatszáz négyzetkilométeren elterülő, 3,3 millió (az elővárosokkal együtt körülbelül 6,5 millió) lakost számláló Madrid – Berlin után – a második legnagyobb város az Európai Unióban. De nem csupán méreteiben tartozik a legek közé: az EU országai közül a madridi régióban a legmagasabb (85,2 év) a születéskor várható átlagos élettartam (Magyarországon 76 év). Abban, hogy a spanyolok tartósan a lista élén állnak – a kedvező éghajlat, a sok napsütés, az egészséges táplálkozás mellett – a szellemi élvezetek, a kulturális örömök is fontos szerepet játszanak. A helyiek sugárzó derűje a turisták számára is különösen vonzóvá teszi Madridot.

Madrid látképe (forrás: Pixabay)

A spanyol főváros ezernyi élményt tartogat az egyetemes művészet legértékesebb alkotásaitól kezdve a régi és az új építészet csodáin, a bámulatos zöldövezeteken, a tetőtéri bárokon, az autentikus zenén és táncon át a gasztronómiai remeklésekig. Történelmi emlékek sokaságát őrzi, ugyanakkor ízig-vérig modern metropolisz, ahol rengeteg külföldi diák tanul – és nemzetközi szemlélettel frissíti a társadalmi-kulturális életet. E helyütt, ahogy Barcelona gazdag kínálatából is, csak némi ízelítőt adhatunk.

Fenntartható turizmus

Cervantes emlékmű a Plaza de España téren (forrás: Pixabay)

A pandémia Madridban is visszavetette a turizmust, de 2022-ben már rekordot döntöttek: egyetlen hónap alatt (augusztusban) több mint egymillió látogatót fogadott a régió, az év egészében pedig 12,6 millió turista kereste fel, ami 12,5 milliárd euró bevételt eredményezett. 2023-ban 19,66 millió vendégéjszakát töltöttek a fővárosban. A decemberi ünnepi időszakban annyira megszállták a turisták Madridot, hogy az önkormányzat életbe léptette az úgynevezett fekete szintű intézkedést. Ez azt jelenti, hogy a rendőrség drónokkal figyeli a közterületeket, és ahol az emberáradat veszélyezteti a biztonságot és a mobilitást, ott az újabb érkezők elől lezárja az utcákat.

Az ENSZ 2030-ig tervezett céljaihoz igazodó, Spanyolország fenntartható turisztikai stratégiája 2030 elnevezésű új modell kialakításában a madridi autonóm közösségek is részt vesznek. Kötelezettséget vállalnak arra, hogy a társadalmi, gazdasági, környezeti, területi fenntarthatóságot szem előtt tartva növelik az iparág versenyképességét és jövedelmezőségét: megőrzik a természeti és kulturális értékeket, innovatív desztinációkba fektetnek, és a turizmus előnyeit és terheit igazságosan osztják el. A szektor decentralizálása, a köz- és magánszféra együttműködése meghozza gyümölcsét: a szezonális túlterheltség idején is garantálja a biztonságos vendéglátást – vélik a szakemberek.

„Navigare necesse est, vivere non est necesse”

XII. Alfonz emlékműve a Buen Retiro Parkban (forrás: Pixabay)

„Hajózni muszáj, élni nem” – mondta az i.e. I. században Cnaeus Pompeius arra buzdítván embereit, hogy a vihar ellenére hajózzanak ki a kikötőből. A sokat idézett szólás a tudományos kutatások, a felfedezések és a hódítások világában jelmondattá vált, ez vezérelte Kolumbuszt is, amikor grandiózus tervéhez, „India” felfedezéséhez támogatót keresett. (Mecénását Izabella királynő személyében találta meg, aki 1491-ben a saját ékszereit zálogosította el, hogy a tengerész elindulhasson az ismeretlen földrész felé.)

A Covid-19-járvány – amikor nemhogy az országunkat, de a lakásunkat is csak korlátozottan hagyhattuk el – arra késztette a világot, hogy ki-ki vizsgálja felül utazási vágyait és szokásait. Élesebben vetődött fel a kérdés: nem fizetnek-e túl nagy árat a földlakók – de főként majd utódaik – azért, mert úton, sínen, vízen és a levegőben naponta milliók kerekednek fel csupán „passzióból”, egy minél távolabbi, annál inkább vágyott turisztikai trófea megszerzéséért? A 2023-as évet globálisan 1,3 milliárd turista érkezésével zárta a szektor. A Turisztikai Világtanács (WTTC) előrejelzése szerint az ágazat 2024-ben 11,1 billió dollárral járul majd hozzá a világgazdasághoz,  és tíz éven belül a munkavállalók 12,2 százaléka a szektorban fog dolgozni.

A város egyik legkedveltebb turisztikai látványossága, a Cibeles-kút (forrás: Pixabay)

De meddig tartható így fenn az élhető élettér? Az ENSZ és az EU deklarált célja a helyi turizmus ösztönzése, a korszerű, környezetkímélő utazási, fuvarozási módok, illetve üzemanyagok fejlesztése és támogatása, a károsanyag-kibocsátás radikális csökkentése. A legnagyobb környezetszennyezés a légi és a tengeri közlekedés számlájára írható, a legkisebb ökológiai lábnyomot pedig a vasúti szolgáltatás hagyja.

¿Necesitas volar? – Repülni kell?

Egy tavalyi felmérés szerint a látogatók túlnyomó többsége repülővel érkezett Madridba. A Barajas reptérről származott a madridi tartomány GDP-jének mintegy 10 százaléka. Gazdasági szempontból üdvözítő, környezetvédelmi szempontból inkább aggasztó, hogy idén januárban belefogtak az Adolfo Suárez-Madrid Barajas nemzetközi repülőtér 2,4 milliárd euró értékű bővítésébe. 2031-re a jelenleginél évente 28 százalékkal több, 90 millió utas veheti majd igénybe a légikikötőt. Az átalakítás révén a repülőtér, mint az EU egyik legnagyobbja, az Európa, Latin-Amerika és Ázsia közötti összeköttetés csomópontja, megszilárdítja pozícióját – közölte Pedro Sánchez miniszterelnök a 44. Nemzetközi Turisztikai Szakkiállításon (FITUR). Felhívta a figyelmet a beruházás gazdasági és munkahelyteremtő szerepére, ugyanakkor hangsúlyozta: a projekt világszinten kiemelkedő környezeti fenntarthatósági elemeket is magában foglal, például 140 megawatt csúcsteljesítményű naperőmű épül a repülőtér energiaellátására. (A 2023-as év rekordszámú, több mint 2,5 millió járulékfizető foglalkoztatásával zárult a spanyol turisztikai szektorban.)

A spanyol Királyi Palota (forrás: Pixabay)

Térképen a legálisan működő apartmanok

A spanyol főváros önkormányzata ez év májusában bejelentette, hogy rendezi a turisztikai kínálatot. Ennek érdekében egy évre befagyasztották az új engedélyek kiadását – ennyi idő kell ahhoz, hogy kidolgozzák a szálláshelyekre vonatkozó módosított szabályokat. Növelni kívánják az illegálisan működő vendéglátókra kiszabható bírságok összegét: a legcsekélyebb a jelenlegi ezerről 30 ezer euróra, a legmagasabb pedig 3 ezerről 100 ezer euróra rúgna. 2017 óta több mint 5 ezer lakás került a körforgásba turisztikai céllal, míg a szállodák, hostelek, panziók száma 50-nel emelkedett. A Madridba látogató turisták számára elérhető 13 ezer apartman közül alig több mint ezer bír a szükséges engedélyekkel. Az önkormányzat weboldalán térképet tettek közzé a város legálisan működő szálláshelyeiről.

Madrid négyszázhét éves szíve: Plaza Mayor

A Plaza Mayor (forrás: Wikipedia)

Az óvárosi, bő 12 ezer négyzetméteres, téglalap alakú, árkádos épületsorokkal szorosan körülölelt főtér első köveit 1617-ben tették le, de története régebbi keletű. A területen valaha tó, majd annak kiszáradt medre volt, ott cseréltek gazdát az – akkor még jelentéktelen mezőváros – utcai árusainak portékái. 1561-ben, amikor fővárosi rangot kapott Madrid, a piac fontos kereskedőközponttá lépett elő, felügyelői számára akkor húzták fel a tér első tornácos házait, és a reneszánsz mester, Juan de Herrera akkor kapott megbízást a Plaza Mayor nagyszabású tervének elkészítésére.

Herrera első épületei – a munkálatok többszöri leállítása után – 1590-re készültek el, egyikük a Casa de la Panadería (Pékség Háza) volt. Földszintje a város fő pékségének adott otthont, de az idők során a San Fernando Királyi Képzőművészeti Akadémia, a Királyi Történeti Akadémia, valamint a Városi Könyvtár és Levéltár székhelyeként is szolgált, továbbá földszinti szobáinak egy részét a királyi család használta. Ma ott találhatók a Plaza Mayor Turisztikai Információs Központ és a Madrid Destino önkormányzati cég turisztikai irodái.

A Plaza Mayor egyik első épülete, a Casa de la Panadería, előtérben III. Fülöp lovas szobra (forrás: Wikipédia)

Az 1672-es – a tér történetében a második – tűzvész teljesen elpusztította a Casa de la Panaderíát, de sikerült rekonstruálni. 1790-ben egy újabb tűzvész megsemmisítette a tér háromnegyedét, a Casa de la Panaderíát azonban megmentették. Az épület homlokzatán ma látható festmények Carlos Franco (Madrid, 1951) munkái.

A hatvannyolc, háromemeletes épülettel övezett főtér Spanyolország legnagyobb, ötvenezer férőhelyes szabadtéri színpadává vált, ahol előadásokat és bikaviadalokat éppúgy láthatott a nagyérdemű, mint kivégzéseket, és az idegenforgalomból már kezdetben is profitáltak az ingatlantulajdonosok: jelentős bevételre tettek szert az összesen kétszázharminchét erkély bérbeadásából. A macskaköves Plaza Mayoron ma is egymást érik a programok, és jobbnál jobb vendéglátóhelyek, boltok várják a turistákat.

A világ egyik legszebb kultúrtája

2021-ben a világörökségi helyszínek közé sorolták a Fény kultúrtáját (Paisaje de la Luz), a Paseo del Prado sugárutat. A művészet, a tudomány és a természet városon belüli egységét érdemesítette erre az UNESCO. A XVI. században épült, valamivel több mint egy kilométer hosszú út Európa első olyan sétánya volt, amelynek szélein telepített fák sorakoztak. Ezen a kultúrtájon találjuk a művészet arany háromszögét: a Paseo del Prado köti össze a műalkotások színe-javát bemutató „hármakat”, a Pradót, a Thyssen-Bornemisza és a Reina Sofia (Sofia Királyné) Múzeumot. Az út és a XIX. századi kertépítészeti stílusokat ötvöző Buen Retiro park közel 200 hektáros kulturális térséggé fejlődött. A terület a gyönyörű Királyi Botanikus Kertről is nevezetes. A Paseo del Prado hatalmas fái, üde virágágyásai, stílusos kőpadjai, szobrai, szökőkútjai két múzeumlátogatás között pihentető andalgásra csábítják a turistákat.

A XX. század leghíresebb festménye, Picasso örök felkiáltójele

Picasso Guernica alkotása (forrás: Jules Verne Times Two)

A művész legismertebb alkotása, a Guernica a fővárosi Reina Sofia Nemzeti Művészeti Múzeum Központban (Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofía) látható, ahol a XIX. századtól napjainkig alkotott műtárgyakat csodálhatunk meg.

A Reina Sofia XVIII. századi épülete 1965-ig kórházként működött, 1977-ben műemlékké nyilvánították, három évvel később művészeti kiállítótérré, 1990-ben pedig a modern művészetek korszerű múzeumává alakították. 2005-ös bővítése óta két épületben négy emeletet, 12 ezer négyzetmétert foglal el a mintegy 20 ezer műalkotás, köztük a XX. század legnagyobb spanyol újítói, Dalí, Picasso, Miró és Juan Gris külön termekben elhelyezett munkái.

A Guernica az 1937-es párizsi világkiállításra, állami felkérésre készült. A republikánus spanyol kormány az 1936-ban kirobbant polgárháború tragédiájára akarta irányítani a nemzetközi figyelmet, ezért megbízta a kiemelkedő avantgárd művészt, az akkor már Párizsban élő Picassót, hogy fessen egy nagy méretű képet. A mester kiadásainak fedezéséhez 150 ezer francia frankkal (nagyjából 135 ezer mai amerikai dollárral) járult hozzá a megrendelő.

A 27,3 négyzetméteres alkotást az 1937. április 26-ai légi terrortámadás ihlette: a náci németek földig rombolták a baszkföldi kultúra évszázados központját, Guernica várost, a bombázás több száz civil halálos áldozatot követelt. Picasso képe, a csonka emberi és állattestek, gyilkos fegyverek felkavaró montázsa az értelmetlen és embertelen agresszió, a pusztítás, a szenvedés, illetve az áhított béke örök jelképévé vált.

A művész úgy rendelkezett, hogy a festményt a virágkiállítás után a New York-i Modern Művészetek Múzeumában helyezzék el, és csak akkor kerüljön hazájába, amikor helyreáll a demokrácia. Ez a francóista diktatúra bukása után, 1981-ben következett be. Először a Prado egyik épületében állították ki, majd 1990-ben mostani helyére költöztették, ahol Picasso vázlataival egyetemben külön termet kapott.

Turisták ezrei kifejezetten a Guernica miatt keresik fel a múzeumot. A kép nemzeti és világkincs, értéke felbecsülhetetlen. Természetesen nem eladó, de az Artdependence magazin kísérletet tett arra, hogy felmérje, pénzben kifejezve mennyit érhet. Kalkulációja szerint – Picasso munkáinak 10,3 ezer USD/négyzetcentiméter árat feltételezve – a Guernica biztosítási értéke 2,734 milliárd USD.

Időszakos ingyenes belépés, céges rendezvények és privát túrák

A Museo Reina Sofia hétköznap (kedd kivételével) este 7 és 9 óra között, valamint vasárnap 12:30 és 14:30 között ingyenesen látogatható. De nem csak ezzel kedveznek a közönségnek: egyedi élményeket, zárt körű tárlatvezetéseket is kínálnak azoknak a magánszemélyeknek, cégeknek és szervezeteknek, akik, amelyek barátaiknak, ügyfeleiknek, munkatársaiknak szeretnének lehetőséget nyújtani a kiállítások különleges, vacsorával, színházi és egyéb előadásokkal egybekötött megismerésére. Az épület termei munkahelyi megbeszélések, konferenciák, üzleti rendezvények helyszínéül is szolgálnak.

Egy darab Egyiptom

A Debod (forrás: Pixabay)

Madrid legrégebbi épülete egy ókori egyiptomi templom, a Debod, amely látványában és történetében is különleges. A szentély „születési helye” Núbia, építését az i.e. II. században kezdték meg. 1960-ban, az asszuáni gát létesítésekor a többi műemlékkel együtt veszélybe került. Az UNESCO felhívására Spanyolország segítséget nyújtott a történelmi örökség megmentéséhez, az egyiptomi kormány pedig 1968-ban, köszönete jeléül Spanyolországnak adományozta Debod templomát. A köveket egyesével szállították Madridba, majd 1970–1972 között a Királyi Palota (Palacio Real) közelében, a Montaña Parkban újra felépítették.

A palota is „leg”, Európa legnagyobb – 135 ezer négyzetméteres – uralkodói rezidenciája. Nagytermei (több mint 100 van belőlük) más-más stílusjegyeket viselnek. Az épület ma már csak múzeumként, illetve olykor hivatalos ceremóniák színtereként működik.

A Guinness-rekorder

A Botín épülete (forrás: Wikipedia)

A világ legrégebbi ma is üzemelő étterme az 1725-ben alapított madridi Botín (Sobrino de Botín), amely azon túl, hogy a puszta létezésével kivívta a hivatalosan jegyzett Guinness-rekorder rangot, kultúrtörténeti emlékek őrzője. Francisco de Goya ott kereste – szó szerint – a kenyerét: a Képzőművészeti Akadémiára készülő, éhező művész mosogatóként szolgálta meg a napi betevőt. Ernest Hemingway vacsoravendégként tette tiszteletét gyakorta a Botínban, de más híres személyiségeket is vendégül láttak, látnak, köztük királyokat, politikusokat, írókat, művészeket, hollywoodi sztárokat.

A fogadó még akkor sem zárt be, amikor a háborúk idején bombák süvítettek a közelében. Az érdeklődők vezetett túrákon pincétől padlásig bejárhatják az épületet, a konyhába is bekukkanthatnak, megnézhetik a Botin „lelkét”, a fatüzelésű kemencét, amely 1725 óta nem állt le, és megcsodálhatják a ki-be mozgatott agyag sütőedények tökéletesen koreografált táncát.

A Botín

Az étterem háromszáz éves történetét két család írta, a mostani, második tulajdonos González famíliában százötven éve száll apáról fiúra a mesterség. A harmadik generáció, Antonio, José és Carlos célja, mint írják, hogy a Botín „ne csak a vendégek gyomrához, hanem a szívükhöz is eljusson még legalább háromszáz évig”. Féltő gonddal óvják a történelmi örökséget, a ház specialitása, a malacpecsenye is az évszázados recept alapján készül. Szinte lehetetlen asztalt foglalni náluk, ha mégis sikerül, akkor a kulináris és kulturális élmény – az ételek, italok árán felül – személyenként 27 euró vissza nem térítendő előleget kóstál.

(Madridban egyébként sok étterem próbálja kijátszani a „Hemingway-adut”, a La Taurina viszont szellemesen azt hirdeti a homlokzatán: „Hemingway never ate here”, azaz Hemingway soha nem evett itt).

Függőleges kertváros

Torres Blancas (fotó: Javier Saenz)

A Francisco Javier Sáenz de Oiza (1918–2000) tervei alapján épített Torres Blancas (Fehér Tornyok) Madrid XX. századi építészetének egyik mérföldköve. Megrendelője Juan Huarte navarrai üzletember és filantróp, a Huarte Inmobiliaria SA (HISA) igazgatója volt, aki olyan luxustoronyházat akart építtetni, amely megteremti az ideális otthonok és a közösségi funkciók összhangjának modelljét. A kísérletre hajlandó volt jelentős összeget áldozni. A brutális és organikus stílust rendkívül kreatívan ötvöző, 23,2 ezer négyzetméter összterületű, 24 szintes Torres Blancas hosszas tervezés után, 1972-ben készült el. A brutalizmus ismérveit, a monumentalitást, a technikai és funkcionális megoldások látványelemként való használatát felvonultató „lakószobor” kora egyik legbonyolultabb, impozáns vasbeton szerkezete. 

Oiza arra törekedett, hogy ne szokványos „lakáshalmazt”, hanem emberléptékű, önálló egységekből álló lakóegyüttest hozzon létre, privát teraszkertekkel és a közösségi lét tereinek – uszoda, tetőkert, étterem – kényelmével. A Torres Blancas organikusan tör a magasba, mint egy fa, emeleteinek oldalaiból köríves erkélyek „nőnek ki”, akár egy fatörzs ágain a lomb, belsejébe úgy szervülnek a lépcsők, liftek, mint a növények vízszállító erei. A kerekded formák – komfortérzetet növelő – esztétikája kívül-belül áthatja az épületet, a szobák sarkai is ívekké szelídülnek. Ezek az attribútumok a természettel való szoros kapcsolat iránti vágy kielégítéseként, az „alapvető örömök” forrásaként szolgálnak.

Madrid új múzeumot kap

Látványkép a készülő múzeumról (forrás: Fundación Hispano Judía)

Noha Spanyolország zsidó történelmi-kulturális örökségben is gazdag, nincs olyan kaliberű zsidó múzeuma, mint a kontinens más fővárosainak, Berlinnek, Párizsnak, Amszterdamnak, Budapestnek, Moszkvának. A nonprofit Hispán Zsidó Alalapítvány (Fundación Hispano Judía) kezdeményezésére 2016-ban döntöttek a Hispán-Zsidó Múzeum (Museo Hispano-Judío) létesítéséről. Különböző szervezetek, köztük Madrid Önkormányzatának támogatásával épül, és várhatóan 2026 nyarán nyitják meg a város szívében, a Calle Castelló egykori metróállomásán. Az épület a madridi metrótársaság tulajdonában van, három, összesen körülbelül 2000 négyzetméteres raktárból áll. A fővárosi cég és az alapítvány 30 évre, 19,4 millió euró értékben kötött bérleti szerződést. A belső tér átalakítása további 20 millió euróba kerül.

Az intézmény az Ibériai-félsziget első nagy formátumú zsidó múzeuma és oktatási küzpontja lesz. Küldetése: végigkalauzolni a látogatókat a közös gyökerű zsidó és spanyol nyelvű világ (mintegy 600 millió ember) történelmének évszázadain, hogy elmélyedhessenek a zsidó kultúra társadalomformáló hatásában, és az értékek felismerése révén utat nyithassanak egy ígéretesebb jövő felé. A szervezők azt remélik, hogy az innovatív koncepció, az egyedi kulturális és oktatási tér, az interaktív múzeumi élmény vonzó lesz a nemzetközi turisták számára is.

Nyitókép: Madrid főtere, a Plaza de Mayor (fotó: Roberto Moiola)

Lásd még:

Kulturális turizmus és zarándoklat Spanyolországban – Nem csak a homokos tengerpartokért érdemes felkeresni a mediterrán országot

Barcelona: a történelem, a művészet és a hagyomány vibráló szövete – Barangolások a spanyol kultúra fellegvárában