Barcelona: a történelem, a művészet és a hagyomány vibráló szövete

Katalónia kozmopolita, vendégszerető fővárosa – a napsütés, a tengerpart, a pezsgő éjszakai élet, a mediterrán ételek, a tapasbárok, az elragadó kávézók mellett – megszámlálhatatlanul sok kulturális élményt kínál. Magazincikknyi terjedelemben legfeljebb néhányat villanthatunk fel közülük.

Az Ibériai-félsziget északkeleti partján fekvő Barcelonát átlengi valami megfoghatatlan, nagyszerű energia és szellem. Több mint város: élő múzeum, ahol a múlt és a jelen, a mudejár, a gótikus, a modernista, a kortárs stílusok és a mélyen gyökerező hagyományok harmonikusan megférnek egymással. 2023-ban több mint 12 millió látogatót fogadott, ami ugyan enyhe csökkenést mutat az előző évekhez képest, ám a turisták tavaly 9,6 milliárd eurót költöttek ott, ami az alacsonyabb látogatószám ellenére is növekedést jelent. Tükrözi a város tartós vonzerejét.

A Güell park (fotó: BCN Travel)

Habár a kulturális turizmus kulcsfontosságú Barcelona gazdaságában, egyszersmind Katalónia kulturális örökségének megbecsülését is elősegíti, a városvezetők – Velence és Amszterdam példáját követve – igyekeznek fellépni a túlturizmus ellen: limitálják a központi kikötőben fogadható óceánjáró hajók számát. A károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében például a Muelle Barcelona Norte és a World Trade Center mólója egyáltalán nem engedi majd ilyen típusú járművek behajózását, azok a jövőben csak a déli kikötőben horgonyozhatnak le. Ez egyben azt is jelenti, hogy az utasoknak harminc percet kell majd utazniuk transzferbuszokkal a városközpontba. 

Az elsőre drasztikusnak tűnő tiltás nem szegi kedvét az utazóközönségnek, Jordi Hereu ipari és turisztikai miniszter szerint „a nemzetközi turisták átlagos költéseit figyelembe véve az év első negyedéve, amelyet korábban utószezonnak tartottak, az eddigi valaha mért legjobb eredménnyel zárult”.

Ahány negyed, annyi arculat

Katalónia fővárosa tulajdonképpen sok kicsi Barcelonából áll: kerületi központjai ősi települések, amelyeket alig több mint egy évszázada egyesítettek, és még őrzik történelmi identitásukat. A városi tanács 2013-ban körzeti turisztikai terveket dolgozott ki, amelyek magukban foglalták Barcelona „új turisztikai térképének” elkészítését a látnivalók teljes listájával. A cél az volt, hogy a turizmus ne csupán a közismert helyszínekre összpontosuljon. További üzleti lehetőségek felkutatására törekednek, hogy a turisztikai szektorban érintett vállalatokat új projektek fejlesztésére ösztönözzék. 

A helyi vállalkozásoknál szervezett módon, biztonságosan zarándokolhatunk végig a városon, akár elektromos biciklivel is, miközben minden lényeges információhoz hozzájutunk, a főbb nemzetközi nyelveken tolmácsolva.

A Sagrada Família (forrás: Pixabay)

Mi mással kezdhetnénk egy barcelonai látogatást, mint az Antoni Gaudí által tervezett grandiózus Sagrada Família (Szent Család) templom megcsodálásával? A bazilika a város ikonikus nevezetessége. A méltán világhírű Gaudí nagyszerű tankönyvnek tartotta a természetet, és arra biztatott mindenkit, hogy olvassa. A természeti formák tanulmányozása révén jutott el merőben új építészeti megoldásokhoz: az alakzatokat mértani vonalakká absztrahálta, és alkalmazásukkal mind statikai, mind esztétikai szempontból különlegeset alkotott. A hagyományos építészeti formákat elhagyva a hiperboloid és paraboloid geometriához nyúlt, az úgynevezett tiltott oszlopok (többtengelyű támasztás) technikáját is beépítette terveibe. Ez a metódus attól egyedi, hogy az oszlopok nem függőlegesek, hanem bizonyos szögben dőlnek, így lágyan ölelik körül az épületet, miközben sokszoros stabilitást nyújtanak neki. A hatalmas, mégis légies bazilikát nem véletlenül tartják a modern építészet egyik kiemelkedő, csodaszép alkotásának.

Több mint száznegyven éve épül 

A Sagrada Família (fotó: Bernard Gangon)

Alapkövét 1882-ben tették le, és bár építése máig nem fejeződött be, az UNESCO-világörökség részévé nyilvánították. A város fölé magasodó tornyok, bonyolult homlokzatok, erdőszerű belső oszlopok, mennyei hangulatot árasztó ólomüveg ablakok teremtette szakrális tér évente több millió látogatót vonz. A tervezett tizennyolc toronyból – amelyek közül a legmagasabb 172 és fél méteres és Jézus Krisztust szimbolizálja, a többit pedig Szűz Máriának, az evangélikusoknak, valamint a tizenkét apostolnak szentelték – eddig kilenc készült el. Az alapítók szándékának megfelelően kizárólag adományokból, alapítványi felajánlásokból finanszírozzák az építkezést. A konzervatív katolikus csoportok és japán turisták a fő mecénások. Évente 22 millió euró áll rendelkezésre, a megmaradt pénzt továbbadományozzák. 

A Sagrada Família optimista becslések szerint 2026-ra, Gaudí halálának századik évfordulójára épül fel. Úgy vonul majd be a történelembe, mint a világ egyik leghosszabb ideig épített temploma – habár a prágai Szent Vitus-székesegyház, a kölni és a milánói dóm évszázadokon át tartó munkálataihoz képest a szűk százötven év elenyésző. 

A katedrális Barri Gótic szívében (forrás: Pixabay)

A gótikus negyed (Barri Gòtic) a régi Barcelona szíve, ahol szűk, kanyargós utcák repítik vissza a látogatót a múltba. Megtekinthetjük az ókori római falakat, a rejtett tereket, felfedezhetjük a város legrégebbi épületeit, köztük a katedrálist (Catedral de la Santa Creu i Santa Eulàlia), csakúgy, mint a helyi kézművesportékákat kínáló üzleteket és kávézókat.

Mi mással folytathatnánk túránkat, mint a Picasso Múzeummal? A XX. század egyik legjelentősebb művészének munkásságát Barcelona óvárosában, öt szomszédos középkori palotában mutatják be. A gyűjtemény több mint négyezerkétszáz alkotást foglal magában Picasso korai vázlataitól a híres kék korszakáig. Átfogó képet nyújt művészi fejlődéséről és Barcelonához fűződő kapcsolatáról: akkora hatással volt rá a város, hogy nemcsak megtanult katalánul, de katalánnak is vallotta magát, noha valójában andalúz volt.

Barcelona fő turisztikai, szórakoztató- és bevásárlóutcája, a La Rambla sugárút tengerparti végében találjuk az 1888-ban épült Kolumbusz Kristóf-emlékművet. A legenda szerint a navigátor éppen ott állt meg Amerika felfedezése után hazafelé menet, és az Újvilágról szóló információkkal együtt néhány indiánt is hozott a karibi térségből. A majdnem nyolcméteres Kolumbusz-szobor lába alatt van egy kilátó, ahonnan madártávlatból tekinthetünk a városra. 

A Port Vela kikötő fölötti dombtető történelmi emlékhelye, a Montjuïc-kastély lélegzetelállító panorámát kínál Barcelonára és a Földközi-tengerre. A XVII. századi, egykor katonai erődítményként és börtönként szolgáló épület ma kulturális nevezetesség, különféle kiállítások és rendezvények helyszíne. A környező terület, a Montjuïc-kertek és a Varázskút növeli népszerűségét.

A szecesszió katalán változata, a modernizmus a XIX. század végén és a XX. század elején virágzott Barcelonában. Ez a művészeti irányzat, amelyet az organikus formák, a gazdag ornamentika és az új anyagok használata jellemez, kitörölhetetlen nyomot hagyott a város építészetében. Gaudí építményei mellett például a fényűző Palau de la Música Catalana (a Katalán Zene Palotája) és a Casa Amatller (Amatller-ház) is hozzájárul Barcelona és a világ lenyűgöző kulturális örökségéhez. 

Gaudít csak Gaudí szárnyalta túl

Güell Park (fotó: Getty Images)

A világ csodáinak egyike a Güell-park. Építtetője, gróf Eusebi Güell iparmágnás felismerte Gaudíban a modernizmust és a katalán hagyományokat különleges módon ötvöző, korszakalkotó művészt, pártfogásába vette, barátjává fogadta, és 1886-ban őt bízta meg óvárosi új háza, a Güell-palota felépítésével. 1898-ban a textilgyárában dolgozó munkások számára létesítendő Güell-kolónia építését bízta rá, majd 1900-ban a Güell-park tervezését. 

Az építész egyedi látásmódját és kreativitását híven tükröző, merész és kissé hóbortos lakóparkot már Gaudí életében is Barcelona egyik attrakciójaként tartották számon, és a nagy tereket gyakran adták át katalán kulturális események, tradicionális táncestek, civil és társadalmi események megrendezésére. A kanyargós ösvényeiről, fantasztikus építményeiről, gyönyörű kerámiamozaikjairól híres park mára nyüzsgő nyilvános térré vált, Sárkánylépcsőjén és szerpentinpadján különösen sokan időznek szívesen. A terület a város „zöld tüdeje”, ahol Gaudí munkássága mellett a természeti értékeket, a fajok sokféleségét is bemutatják. A turizmusból származó bevételt visszaforgatják a park és környezete folyamatos fejlesztésébe. 

Güell park (forrás: Archer All Square)

A Casa Battló szintén Gaudí innovatív építészeti megközelítésének bizonyítéka. Ezt a hullámvonalas kőhomlokzatával, vaserkélyeivel, színes kerámiáival hódító épületet csontvázszerű kialakítása miatt „Csontok Házaként” is emlegetik. Belső tere ugyancsak impozáns – organikus formákkal, bonyolult famunkákkal, átriummal, áradó természetes fénnyel.  Gaudí utolsó polgári építészeti munkája, a Casa Milà (Milà-ház), más néven La Pedrera (Kőbánya) lakóépület is az UNESCO-világörökség része. Névadója, a Milà család anno a felső emeletét foglalta el, a többi lakást bérbe adta. A La Pedrera elnevezés onnan ered, hogy az épület külseje egy nyílt kőbányára emlékeztet, a természetből merített formákat vonultatja fel. A látogatók a tetőteraszról megcsodálhatják Gaudí jellegzetes kéményeit és szellőzőtornyait is, amelyeket gyakran szürreális szobroknak neveznek. 

A Casa Battlo (forrás: Pixabay)

Gyárépületből modern kulturális központ – mindez egy bank jóvoltából

A kortárs művészet egyik fellegvára a barcelonai ipari örökség gyöngyszemének számító ruhagyár épületéből kialakított CaixaForum kulturális és közösségi központ. Élő példája annak, hogyan tud értéket teremteni egy bank, illetve az általa létrehozott alapítvány. A La Caixa Alapítvány rendelkezik Európa egyik legfontosabb kortárs művészeti gyűjteményével: a CaixaForum Barcelona Múzeumban több mint nyolcszáz alkotás látható, többek között Joseph Beuys, Anish Kapoor, Tony Cragg és Juan Uslé művei, és olyan művészek munkáiból rendeztek kiállításokat, mint Dalí, Rodin, Freud, Turner, Fragonard, Hogarth és Cartier-Bresson. Emellett koncerteknek, előadásoknak, irodalmi és multimédiás művészeti eseményeknek is otthont ad a CaixaForum. 

Holá!

Barcelona legnagyobb fesztiválja a szeptember végi, ötnapos La Mercè, amelyet a város védőszentje, az Irgalmas Szűzanya (La Mare de Déu de la Mercè) tiszteletére rendeznek minden évben. Az élő katalán kultúra áradó, színes forgataga, számtalan eseménnyel, a felvonulásoktól a tűzijátékokon, koncerteken, utcai előadásokon, táncprogramokon át a híres embertornyokig.

Embertorony (forrás: CBS)

Az embertorony-építés a XVII. században gyökerező hagyomány, amelyet az UNESCO 2010-ben az emberiség szellemi örökségévé nyilvánított. Az „Els castells” (Kastélyok) mutatvány az ön- és csapatfejlesztő munka példája: a csoportok a saját testükből próbálják felépíteni a legmagasabb és legbonyolultabb kastélyokat.

A legrégebbi források még csak különböző fesztiválok alkalmából épült, két-három szintes tornyokat említenek, később a produkciókból önálló sportág fejlődött. Ma több mint száz katalán csoport (kollégium) működik tizenkétezer résztvevővel, és mintegy tizenkétezer „kastélyt” építenek évente. Az emberi torony csak akkor válik teljessé, ha egy öt év körüli gyerek felkapaszkodik a tetejére, és felemeli a karját. Mintha azt intené: „Holá (helló), itt vagyok! A világ tetején!”

Nyitókép: A Sagrada Família (fotó: Bernard Gagnon)

Lásd még:

Kulturális turizmus és zarándoklat Spanyolországban – Nem csak a homokos tengerpartokért érdemes felkeresni a mediterrán országot

A tehetség kultúrája – Egy katalán alapítvány, amely munkatársai három évtizede dolgoznak egy igazságosabb, befogadóbb társadalom felépítésén