Tintin földje

Ha van olyan hely, ahol a képregény nemcsak egy gyerekeknek szóló szórakoztató füzetet jelent, hanem valódi művészeti és kulturális értéket képvisel, az Belgium. Ez a kicsiny ország a világ egyik legnagyobb képregény-nagyhatalma, ahol a bande dessinée – vagyis a képregény – a nemzeti identitás része. A történetek nem érnek véget a füzetek lapjain – a karakterek kilépnek a valóságba. Nem véletlen, hogy a belga utcákon sétálva lépten-nyomon hatalmas falfestményeken láthatjuk a legismertebb képregényhősöket, hogy nevüket utcák viselik, alakjaik bélyegeken és útlevelek lapjain tűnnek fel és hogy Brüsszelben egy egész múzeumot szenteltek ennek a műfajnak, méltó emléket állítva a belga képregény örökségének.

Miért éppen Belgium lett a képregények egyik központja? Hogyan fejlődött ki ez a különleges kulturális örökség? Milyen hatást gyakorolt a világ többi részére? A válaszokért érdemes visszatekinteni a kezdetekre.

Tintintől a webcomicokig*: a belga képregények evolúciója

A XX. század elején Belgiumban egyre nagyobb teret nyertek az illusztrált magazinok, amelyekben humoros és kalandos történetek elevenedtek meg képek és rövid szövegek segítségével. Az olvasók hamar megkedvelték ezt a sajátos műfajt, amely így egyre inkább önálló formává alakult. Az első nagy áttörést Georges Remi, vagyis Hergé hozta el 1929-ben, amikor a Le Vingtième Siècle (A Huszadik Század) című lap Le Petit Vingtième (A Kis Huszadik) elnevezésű gyermekrovatában megjelentette Tintin első történetét. A fiatal riporter és hűséges kutyája, Milu kalandjai gyorsan hatalmas sikert arattak, és a belga képregények arculatát hosszú időre meghatározták. Hergé munkájában egy új grafikai stílus is kibontakozott, amelyet később „ligne claire” (tiszta vonal) néven emlegettek. Ez a világos, részletgazdag, de egyszerű vonalvezetés és a karakterek letisztult formavilága olyan védjeggyé vált, amely később számos alkotóra hatással volt.

Tintin és hű kutyája, Milu (forrás: Wikimedia)

A második világháború után a képregények Belgiumban robbanásszerű fejlődésnek indultak. Az újságosstandokon egymás után jelentek meg a színes, heti és havi magazinok, amelyek nemcsak gyerekeknek, hanem egyre inkább a felnőtteknek is szóltak. Az 1940-es és ’50-es években olyan figurák születtek, akik ma már a popkultúra részei. Lucky Luke, a vadnyugat leggyorsabb pisztolyforgatója, Peyo kék törpjei, Spirou, az újságkihordóból lett kalandor. Ebben az időszakban két meghatározó vizuális irányzat alakult ki. Az egyik a ligne claire stílus, amelyet Hergé fejlesztett tökélyre Tintin kalandjaiban, a másik a Marcinelle-iskola, amely dinamikusabb, mozgalmasabb megközelítést alkalmazott, és a Spirou mellett számos humoros, lendületes karaktert hozott létre. A két, eltérő vizuális filozófiát és stílust képviselő irányzat máig hatóan meghatározta a belga vizuális történetmesélést. 

Lucky Luke témájú falfestmény a charleroi-i Parc metróállomáson (forrás: Wikimedia Commons)

A XX. század második felében a képregény tovább fejlődött, és új műfajokkal, valamint friss alkotói látásmódokkal bővült. A klasszikus figurák népszerűsége nem csökkent, de mellettük egyre több kortárs szerző karakterei kaptak teret. Benoît Sokal a Canardo sorozattal a krimi és a noir világába kalauzolta az olvasókat, Philippe Geluck pedig Le Chat (A Macska) című képregényével hozott új szatirikus hangot a műfajba. A fiatalabb generációt képviselő Brecht Evens már művészibb, kísérleti stílusú képregényeket alkotott, amelyekben a történetmesélés és a vizualitás új utakat keresett.

A digitális korszak is új lehetőségeket nyitott a belga képregény számára. Az online térben egyre több képregény jelenik meg webcomic formában, és a kiadók is egyre inkább alkalmazkodnak az új olvasási szokásokhoz. A Spirou Magazine és a Le Lombard kiadó már saját digitális platformokat üzemeltet, ahol klasszikusok és kortárs alkotások egyaránt elérhetők. Egyre népszerűbbek az interaktív képregények és a görgethető formátumok, amelyek a mobileszközökhöz igazodnak. Az olyan online kezdeményezések, mint a Webtoon és a belga művészek által létrehozott digitális antológiák, új terepet biztosítanak a kísérletező kedvű alkotóknak.

Le Chat és az egér mérleghintán – Philippe Geluck szobra a Genfi-tó partján, Genfben (forrás: Wikimedia Commons)

A belga képregények népszerűsége gyorsan túllépte az ország határait. A történeteket számtalan nyelvre lefordították, és a figurák világszerte ismertté váltak. Tintin kalandjai több mint 70 nyelven olvashatók, és eddig több mint 250 millió példányt adtak el belőlük. Lucky Luke történetei 30 nyelven jelentek meg, a Hupikék Törpikék pedig a rajzfilmsorozatoknak és licencelt termékeknek köszönhetően már több mint 100 országban lettek közismert karakterek

Rajzolt világok, valódi milliók: a belga képregény üzleti diadalútja

A kiadók, mint a Dupuis, a Le Lombard és a Casterman, jelentős nemzetközi hálózatot építettek ki, és együttműködéseik révén a belga képregények az európai piac egyik meghatározó exportcikkévé váltak. A képregények mellett hatalmas iparág épült a merchandising köré: a képregényalakokból készült figurák, ajándéktárgyak és kiállítások évente milliókat mozgatnak meg.

A gyűjtők számára a belga képregények különösen értékesek. Egy első kiadású Tintin-album például akár több tízezer euróért is gazdát cserélhet az aukciókon. 2015-ben egy eredeti Tintin-illusztráció 2,5 millió euróért kelt el egy párizsi árverésen, ezzel minden idők egyik legdrágább képregény-relikviájává vált. 2021-ben a Kék Lótusz című 1936-os Tintin-kötet borítótervét 3,2 millió euróért ütötték le egy párizsi aukción, ezzel új rekordot állítva fel a képregényművészeti alkotások között. Az aláírt példányok, eredeti borítótervek és ritka kiadások a gyűjtői prémium kategóriát képviselik. A piac másik fontos része a limitált kiadású szobrok és figurák világa. Egy exkluzív, kézzel festett Lucky Luke vagy Blake és Mortimer szobor ára több száz, sőt akár több ezer euró is lehet. A brüsszeli MOOF Museum és a rendszer párizsi képregényárverések vonzzák a nemzetközi gyűjtőket, akik hajlandók komoly összegeket fizetni egy-egy különleges darabért.

A képregények filmes és televíziós adaptációi is hatalmas bevételeket generálnak. Steven Spielberg Tintin kalandjai című filmje világszerte több mint 370 millió dolláros bevételt hozott, A Hupikék Törpikék hollywoodi filmjei összesen közel 1 milliárd dollárt termeltek a mozikban, és újabb produkciók vannak előkészületben. A Netflix is érdeklődik a belga képregények iránt: az elmúlt években több sorozatfejlesztési projekt is elindult, amelyek célja a klasszikus figurák modern feldolgozása.

A bande dessinée mint nemzeti örökség

A belga képregények nem csupán szórakoztató médiumként élnek tovább, hanem a kulturális örökség szerves részévé váltak. Az ország városaiban járva nemcsak könyvesboltokban és kiállításokon találkozhatunk képregényhősökkel, hanem az utcákon és hivatalos dokumentumokon is. Több mint 60 ikonikus képregényfalfestménnyel tisztelegnek a legismertebb karakterek előtt, Tintin, Lucky Luke, Spirou, Fantasio és a Hupikék Törpikék kalandjai megelevenednek az épületek falain. Az állam pedig hivatalos szinten is elismeri a képregényeket: 2022 februárjától Belgium útleveleinek minden oldalát képregényhősök díszítik. A belga posta rendszeresen ad ki limitált kiadású bélyegeket, a nemzeti vasúttársaság, az SNCB pedig Spirou figuráját használja arculati elemként. 

Spirou hatalmas falfestménye a Place Sainctelette téren, Brüsszelben. A falfestmény a híres Brüsszeli Képregényút (Parcours BD de Bruxelles) projekt része, amely során több tucat belvárosi házfalat díszítenek ismert belga képregényfigurákkal (forrás: Wikimedia Commons)

A Brüsszelben található Belga Képregényközpont (Centre Belge de la Bande Dessinée) az egyik legfontosabb intézmény, amely a képregényművészet történetét és fejlődését mutatja be.  Az art nouveau stílusú épületben lévő múzeum állandó kiállítások mellett interaktív tárlatokkal és időszakos bemutatókkal várja a látogatókat – a klasszikus alkotók mellett a kortárs belga képregényművészek is megjelennek. A kiállítások betekintést nyújtanak a képregényrajzolás folyamatába, a karaktertervezéstől a történetmesélés technikájáig. A kulturális örökség megőrzésében fontos szerepet játszik a Brüsszeli Képregényfesztivál (Fête de la BD), amely Európa egyik legnagyobb ilyen témájú rendezvénye, és évente több tízezer látogatót vonz. Ez a hatalmas érdeklődés is bizonyítja, hogy a belga képregény nem csupán a múlt része, hanem a pezsgő jelené is, folyamatosan alakuló műfaj, amely generációkon átívelve vonz új alkotókat és olvasókat.

*A webcomic kifejezetten internetre készített, rugalmas képregény-publikálási forma. Az alkotók közvetlen kapcsolatba léphetnek olvasóikkal. A webcomicok gyakran nagyobb művészi szabadságot biztosítanak, mivel nem kötődnek a hagyományos kiadói rendszerekhez.

Az eredeti cikk a 2025 áprilisában kiadott, Belgium kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg. 

A nyitókép forrása: Tintin.com

Lásd még:

Kulturális és turisztikai paradicsom: Vallónia – Több, mint a csoki és a sör fellegvára

Kis nagy város: Brüsszel

Antwerpen, a rubensi örökséggel átfont gyémántváros – Látogatás Flandria egyik legfontosabb kulturális csomópontjában

Flandria földje – A kulturális aranybánya

Az ország, ahol három kulturális miniszter van – Hogy néz ki a kultúra finanszírozása Belgiumban?

Ahol nem egyszerű turisták, hanem vendégek lehetünk – Kalandozások Gentben

Belgium művészeti és vállalati kapcsolatai – Bemutattuk legfrissebb lapszámunkat

„A műgyűjtés benne van a belgák DNS-ében” – Új irodába költözött a Christie’s aukciósház brüsszeli kirendeltsége, amely reményeik szerint a gyűjtők kulturális központjává válik