Kenyér kell és cirkusz

Magyarország egyik legnagyobb múltú klubja, az A38 Hajó immár huszonkét éve kínál változatos programokat a koncertek mellett a partik kedvelőinek is. Tóth-Józan Gábort, a hajó – és emellett több hazai és nemzetközi fesztivál – elektronikusprogram-szervezőjét, a Dublic DJ-duó tagját, az idén tízéves Next Level Budapest alapítóját többek között arról kérdeztük, mekkora űrt hagyott maga után a közel két évtized után megszűnt Balaton Sound, és szóba kerültek az A38-cal együttműködő Liveurope program által biztosított lehetőségek is.

Hogyan fordult az érdeklődése az elektronikus zenei színtér felé?

Fiatalabb koromban hosszú ideig játszottam klarinéton klasszikus zenét, majd később tenor szaxofonon jazzt, amit nagyon élveztem, de sosem gondoltam, hogy ez lenne számomra az önkifejezés megfelelő formája. Tizenhét évesen elmentem egy breakbeat buliba a Citadellára – ott megváltozott minden. Az ikertestvéremmel eldöntöttük, hogy eladjuk a hangszereinket, majd vásároltunk egy Pioneer DJM 300 keverőt és két Technics MK2 lemezjátszót. Ekkoriban, 2004 körül szerettem meg az elektronikus zenét. Onnantól minden pénzünket lemezekre költöttük, és keményen dolgoztunk az álmainkért.

A Dublic DJ-duó (forrás: Tóth-Józan Gábor)

Nemzetközi összehasonlításban hol helyezkednek el a zenei színtéren a hazai klubok, illetve az A38? Mennyire számít trendinek manapság egy külföldi előadó számára itt fellépni?

Az A38 Hajó minden kétséget kizáróan Európa egyik legkülönlegesebb közepes méretű klubja, ahová minden nemzetközi előadó szívesen jön. Aki egyszer játszott itt, bizonyára sosem felejti el. Magyarországon nem sok klub éli meg a huszonkét évet, és ahhoz, hogy ez megtörténjen, időnként teljes megújulásra van szükség. Így van ez most is. Azt, hogy éppen mennyire trendi egy klub, nem a fellépők és a szervezők, hanem a közönség dönti el.

Mennyire alakultak át a klublátogatási szokások az elmúlt években, különösen a Covid-19 óta?

Szinte teljesen. A járvány hatására megnőtt a kereslet a szabadtéri események iránt, a zsúfolt klubokat nem szívesen látogatták az emberek. Megváltoztak a jegyvásárlási szokások is, sokan csak az utolsó pillanatban döntik el, hogy elmennek-e egy eseményre, ami a szervezői oldalon jelentősen megnehezíti egy-egy rendezvény kiszámíthatóságát. 

Ritkábban engedhetik meg maguknak az emberek a szórakozást, és ha kimozdulnak, gyakrabban választanak egy kihagyhatatlannak tűnő arénashow-t, amelyre akár a drágább belépőt is hajlandóak kifizetni. Így aztán, ha például egy hónapon belül koncertezik a kedvenc bandád egy stadionban, és jön a kedvenc techno DJ-d egy klubba, akkor dönteni kell, hogy melyiket választod. Mert nem biztos, hogy mindkettő belefér anyagilag.

Nem most élik a reneszánszukat Európában a közepes méretű klubok. Sokan kénytelenek voltak bezárni pénzügyi problémák, ingatlanfejlesztések vagy a Covid utóhatásai miatt. Ide tartozik a londoni Printworks, a párizsi Concrete, az ikonikus berlini Watergate és a milánói Dude Club – csak hogy párat említsek.

Milyen korosztály jár elektronikus bulikba? Törvényszerű, hogy mindig az aktuális tizen-, huszonévesek vannak többségben?

A partik közönségére általánosságban igaz, hogy a fiatalabb generációk dominálnak, de az elmúlt harminc évben annyira differenciált lett az elektronikus zene, hogy egyre több korosztály és szubkultúra marad aktív látogató idősebb korára is. Az aktuális trendeket mindig a fiatalok diktálják, de egy-egy niche műfaj kedvelői idősebb koruk ellenére is összejönnek időnként nosztalgiázni.

A Dublic a Balaton Soundon (forrás: Tóth-Józan Gábor)

Idén, közel két évtized után nem lesz Balaton Sound, amit a legtöbben a műfaj alaprendezvényeként tartottak számon. Ön szerint mekkora űrt hagy maga után, és mi jöhet helyette?

Bennem biztosan nagy űrt hagy. Az első Balaton Soundon még látogatóként vettem részt, sátraztam is a kempingben. Ahogy teltek-múltak az évek, lehetőségem adódott fellépőként, majd szervezőként is részt venni a fesztivál életében. Először száz fő előtt, egy kis színpadon zenéltünk, 2024-ben, az utolsó bulinkon pedig a nagyszínpadon játszhattunk gyerekkori példaképeink mellett. Ezt nem sok hazai DJ mondhatja el magáról, és ezért életünk végéig hálásak leszünk.

Az, hogy mi jön ezután, szorosan összefügg azzal, amiért vége lett: az emberek bulizási szokásai folyamatosan változnak. Mostanában a kisebb, családiasabb és olcsóbb, úgynevezett butikfesztiválokat részesítik előnyben a drága, multizsáner rendezvények helyett. Előbbi fesztiválokon ugyanis a többnyire hozzájuk hasonló emberekkel találkoznak, ami nagyobb komfortérzetet, jobb közösségi élményt okoz.

Palotai Zsolt, azaz DJ Palotai a halála előtt többször nyilatkozott arról, hogy a közönsége nagy része alig néhány év leforgása alatt külföldre költözött. Ön mennyire tapasztalja ezt?

Sokat beszélgettem Zsolttal annak idején erről a témáról. Amikor a fiatalok elhagyják az országot, a különböző zenei stílusoknak és szubkultúráknak nem lesz utánpótlása és kontinuitása. Ez azt eredményezi, hogy kisebb buborékok alakulnak ki egymástól függetlenül, ami jelentősen nehezíti a fejlődést. Nem véletlen, hogy az 1990-es években szocializálódott emberek kedvenc popslágerei máig tízezreket mozgatnak meg Magyarországon. Ők még itt vannak.

Dublic Gábor és Palotai Zsolt 2014-ben a Corvintetőn (fotó: Lőrinczy Dóra)

Mennyivel nehezebb tartósan lekötni a fiatal generáció figyelmét a bulikban? Szintén Palotai nyilatkozta, hogy húsz-harminc másodpercnél többet nincs értelme játszani nekik egy-egy számból, annyira sűrű ingerekre van szükségük.

A zene önmagában ma már nem elég – a produkciót vizuális és egyéb elemekkel kell kiegészíteni, különben a show unalomba fullad. Ha nem is másodlagos a zenei tartalom, de amennyiben nincs mit videózni, akkor ­annyira már nem is izgalmas. Tizenöt-húsz éve azért mentek klubba az emberek, hogy új zenéket ismerjenek meg, ma pedig azért, hogy a kedvenc számaikat ott is meghallgassák, jó hangosan és lehetőleg attól az előadótól, aki csinálta – vagy akinek csinálták. A mai világot tökéletesen leírja a régi mondás: „Panem et circenses”, vagyis „Kenyeret és cirkuszt” – ez kell a közönségnek.

Nem is olyan rég láttam egy videót egy nemzetközi világsztár DJ-ről, aki a TikTok-csatornáján örömmel adta hírül, hogy megírta az új zenéjét, amire nagyon büszke. Az egyetlen bökkenő csak az, hogy nem ő írta, hanem egy úgynevezett „ghost producer”. Mégis azt kommunikálta a rajongóinak, hogy saját művét mutatta be. A videó kedvéért még egy laptopot is maga elé vett, hogy hiteles legyen a színjáték. Ez a jelenség viszonylag gyakori a mai elektronikus zenében. Ilyen világban élünk.

Mekkora kihívást jelent a művészi színvonal megtartása a gazdasági fenntarthatóság mellett?

Ez örök dilemma az előadók és a klubok számára is. A művészi színvonal és a gazdasági fenntarthatóság közötti egyensúly megteremtése folyamatos kihívás, amely sok rugalmasságot igényel, de fontos figyelni a kognitív disszonanciára is. Az örökérvényű szabály híve vagyok: „kettőt a közönségnek, egyet magadnak”.

Hogyan hat a Liveurope program a Hajó működésére és a nemzetközi előadók fellépési lehetőségeire?

A Liveurope a klubok és előadók nemzetközi integrációját segíti, ösztönzi az együttműködést, ezáltal erősíti az európai zenei és kulturális színteret globális és helyi szinten is. Ez nagyon szuper dolog.

Hogyan egyensúlyozik az A38 a zenekaros koncertek és az elektronikus bulik között? Mi lenne ön szerint az ideális arány?

Az A38 alapvetően koncerthelyszín, ezért itt a zenekarok mindig prioritást élveznek. Sokan viszont éjszakai klubként tekintenek a Hajóra, köszönhetően annak is, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen szaporodott az elektronikus zenei rendezvények száma nálunk. A tavalyi évben a körülbelül ötszáz programból kétszázötven parti volt. Szerintem ez több mint ideális.

Nyitókép: Tóth-Józan Gábor (forrás: Tóth-Józan Gábor)

Lásd még:

Európai összefogás a zenei tehetségekért – A Liveurope nemzetközi koncerthelyszíneket kapcsol össze, bővítve a feltörekvő művészek bemutatkozási lehetőségeit

A38: Az egykori kőszállító uszályból lett koncerthajó