Üres falak helyett kortárs festmények

Külföldi utazásai, tanulmányai nagy hatással voltak a művészethez fűződő viszonyára, most mégis magyar művészek alkotásait vásárolja. Dr. Kovács Szabolcsot arról kérdeztük, mi áll a műgyűjtés és a művészek támogatásának hátterében.

A járványhelyzet miatt telefonon beszélgetünk, de ha személyesen készülne az interjú az ügyvédi irodájukban, látnék festményeket a falakon?

Az irodánkban azon túlmenően, hogy különféle szakmai okleveleket is elhelyeztünk, kizárólag kortárs képzőművészeti alkotások láthatók a falakon. Ezzel is támogatjuk a kortárs képzőművészetet, másrészt fontos számunkra az ügyvédi irodánk esztétikai megjelenése. Továbbá úgy gondoljuk, hogy ezeknek a munkáknak a szellemisége közel áll hozzánk, és így talán a munkánkhoz is. Károlyi Zsigmond, Bernát András, Bullás József, Szilágyi Teréz művei találhatóak meg nálunk. Amellett, hogy az irodában, az otthonomban is részben ezektől a művészektől vannak alkotások.

Honnan jött az ötlet, hogy az ügyvédi irodában képzőművészeti alkotásokat helyezzenek el?

Az ügyvédi iroda vezetője az édesapám, Dr. Kovács Kázmér, ezeket a képeket ő választotta ki. Ha jól emlékszem, a 90-es évek legelején jelent meg Hajdu István szerkesztésében egy kortárs képzőművészeti album, Budapesti Műtermek címmel. A könyvben szereplő művészek alkotásaira figyelt fel édesapám, végül antikváriumból én is megszereztem ezt az albumot – innen datálható a fokozott érdeklődésem a kortárs képzőművészet iránt.

Miért a kortárs képzőművészek alkotásait részesítik előnyben a klasszikus művek helyett?

Az egyik szempont, hogy ezek az alkotók a mi kortársaink, vagyis – ha áttételesen is – azokra a helyzetekre, kérdésekre reagálnak a munkáikkal, amelyekben mi is élünk, amelyek minket is foglalkoztathatnak. Továbbá a ma is élő alkotókkal személyes kapcsolat alakítható ki, és így dialógust lehet folytatni velük, amit szintén kiemelten fontosnak tartok.

Ha valakinek nincsenek műtárgyak az irodai környezetében, miért ajánlaná ezeket? Miért jobb egy ilyen térben dolgozni?

Én nem szeretem az üres falakat. Ha innen indulunk ki, akkor számomra nyilvánvaló, hogy az út végén a kortárs képzőművészeti alkotások állnak, hiszen, ha valamit a falra lehet helyezni, akkor én a képzőművészetet preferálom, és nem egy posztert, ami akár egy bútorboltban is megvásárolható. Ez egyben azt is tükrözi, hogy számunkra mi a fontos, mi képvisel értéket.

A művek elrendezésében milyen koncepciót követnek?

Az irodában van egyfajta elgondolás, de ez kevésbé tudatos. Nálam otthon egy erősebb rendezőelv működik: megpróbálom úgy elhelyezni a képzőművészeti alkotásokat, hogy azok egymást erősítsék, közösen hassanak a nézőre. Például mester és tanítványok egy térben vannak, vagy olyan alkotók műveit helyezem egymás mellé, akik egy-egy időszakban együtt alkottak, egyazon művészeti csoportosulásnak voltak a tagjai. Bizonyos esetekben lehet, hogy ez a rendszerezés csak számomra egyértelmű, más esetben egy kívülálló számára is nyilvánvaló lehet. De hozzá kell tennem, hogy sem az ügyvédi iroda, sem az otthonom nem galéria. Olyanfajta tudatos elhelyezés nincs, ami egy múzeumban vagy egy kurátor által összeállított anyagban felfedezhető.

A műtárgyak vásárlásán túl más módon is támogatják az alkotókat?

Segítettük például az Auer Lipót hegedűművész, karmester és zenepedagógus életéről megjelent film elkészítését. Mostanában azonban a kortárs képzőművészet kapott hangsúlyosabb szerepet. Jelenleg is a terveink közt szerepel egy festőművész munkáit bemutató album támogatása.

Vannak az ügyfeleik közt is művészek vagy művészeti intézmények?

Többször is előfordult, hogy művészek voltak az ügyfeleink – ez általában klasszikus polgári jogi területen végzett tevékenységet, például szerződésszerkesztést jelentett. Ha az ügyvédi irodánk tevékenységi körébe tartozó területekkel (ingatlanjog, biztosítási jog, kártérítési jog, büntetőjog területén a közlekedési büntetőjog, polgári peres jogi képviselet) kapcsolatban fordulnak hozzánk, akkor természetesen szívesen segítünk művészeknek is, és ellátjuk a jogi képviseletet, vagy a szükséges okiratot megszerkesztjük a számukra. De olyanra is volt már példa, hogy egy galéria fordult hozzánk, és számára készítettük el az elsődleges gazdasági tevékenységéhez szükséges szerződéstervezeteket.

Milyen szerepet játszik a magánéletében a kultúrafogyasztás?

A kultúra számomra szabadidős szellemi tevékenység: lehetőséget biztosít arra, hogy tartalmasan kikapcsolódjak. Amikor elmegyek egy kiállításra, vagy képzőművészeti tárgyú könyvet, folyóiratot olvasok, ilyen tematikájú beszélgetésen vagy esetleg vitán veszek részt, akkor kiszakadok a szürke és stresszes hétköznapokból. 

A művészet szeretete, ahogy korábban említette, önöknél családban öröklődik.

Otthon mindig szép tárgyak vettek körül – a szüleim erre tudatosan figyeltek –, bár amikor kisgyerek voltam, még kevésbé voltak jellemzőek a kortárs képzőművészeti alkotások, elsősorban a XX. század első harmadából származó művek voltak a lakásunkban. Az utóbbi három évtizedben ugyanakkor édesapám esetében is egyre meghatározóbbá vált a kortárs képzőművészet előnyben részesítése. Egy szép polgári lakáshoz, azt gondolom – és bizonyára ezzel nem vagyok egyedül –, hozzátartozik, hogy képek lógjanak a falon. Régen is így volt, és szerintem most is így van.

Talán csak az változott, hogy mikor mi számít éppen kortársnak.

Amit ma klasszikus modernnek hívunk, a megalkotása idejében kortárs volt. Száz év elteltével persze ezeknek a munkáknak egy része már bekerült a képzőművészeti kánonba, és ezt most nyilvánvalónak tartjuk, de aki a XX. század elején a lakását képzőművészeti alkotásokkal kívánta díszíteni, jellemzően akkori kortársakat vásárolt, és ez abban az időben  is egyfajta szellemi kihívás volt. Ez most is így van, csak időközben más lett a kortárs.

Mennyiben voltak hatással a kultúrához fűződő viszonyára a Kanadában és Németországban töltött évei?

A középiskola egy osztályát töltöttem Ottawában, és ez alatt az idő alatt az ottani galériákat, illetve múzeumokat amennyire csak tudtam, bejártam. Később a Deutsche Bank ösztöndíjasaként közel három évig Németországban dolgoztam. Fontos megemlíteni, hogy a Deutsche Bank rendelkezik az egyik legkomolyabb intézményi kortárs képzőművészeti gyűjteménnyel Európában, és számos szakmai anyagában megjelenteti ezeket a gyűjteményi darabokat. Kassel városában éltem, ott rendezik meg ötévente az egyik legfontosabb kortárs képzőművészeti seregszemlét, a Documentát. A város a száz nap alatt, amíg tart a kiállítás, a Documenta lázában ég, a látogatók száma sokszorosan meghaladja a város lakosságát. Ez a progresszív művészeti esemény nagyon erős hatással volt rám. Akkor még nem tudtam, hogy a kortárs képzőművészet nálam „be fog kattanni”, de lehet, hogy ez a Documentának is köszönhető.

Nemzetközi művészektől is vásárol festményeket, vagy inkább a magyar alkotókat részesíti előnyben?

Figyelem a különböző nemzetközi tendenciákat, és hogy azok a magyar művészek, akiket én kedvelek, hogyan illeszthetők be a nemzetközi irányvonalakba, milyen külföldi alkotók munkáival mutatnak rokonságot. De sem időm, sem energiám, sem megfelelő anyagi forrásom nincs arra, hogy ezeknek a külföldi alkotóknak a munkáit vásároljam. Nagyon nehéz lenne számomra felelős döntést hozni, hogy mik azok a külföldi munkák, amiket szívesen megvásárolnék. Ráadásul külföldi alkotók esetében kevésbé alakulhat ki az a személyes kapcsolat, amit én nagyon fontosnak tartok.

Megjelent: 2020. október