Valencia, a lázadó szabadtéri galéria

Ha a főétel Madrid és Barcelona, akkor utána jöhet a desszert, vagyis Valencia. A maga játékosságával, sokszínűségével, olykor kamaszokat megszégyenítő fricskázásával, társadalmat pukkasztó erejével simán válik az egyszerű turista kedvenc zarándokhelyévé, ahova újra és újra vissza kell térnie. Nem pusztán azért, mert Spanyolország harmadik legnagyobb városa, lenyűgöző az éjszakai élete, hamisítatlan mediterrán hangulatú, vagy mert egyedülálló és elképesztő szépségű parkot hoztak létre egy folyó medrében, hanem mert kulturális, művészeti élete sem pusztán a zárt falak közé szorítkozik.

Valenciában ugyanis virágzó utcai művészeti élet zajlik, ahol tehetséges alkotók keltik életre és töltik meg színekkel a város legelhanyagoltabb részeit. A valenciai street art a 90-es évek végétől kezdett igazán fejlődni olyan helyi művészekkel, mint Escif, David de Limon, Julieta XLF, DEIH és La Nena Wapa Wapa, valamint olyan nemzetközi alkotókkal, mint Disneylexya és Hyuro.

Elképesztő látni, hogy például az El Carmen negyed egy huszonnégy órás szabadtéri street art múzeummá vált. Ez a szcéna folyamatosan fejlődik, változik, természeténél fogva hol megjelenik, hol eltűnik.  Az utcai művészek vászonként használják a város hanyatló részeit, a leomlott falakat, az elhagyatott épületeket, de Valenciában a kirakatok redőnyeire is előszeretettel tekintenek díszítendő, illetve reklámfelületként. 

A városi művészet azonban múlékony, ezek a produktumok gyakran eltűnnek vagy cserélődnek. Ezért is marad friss és aktuális a street art, komoly megélhetést biztosítva egyes alkotóknak, valamint az őket bemutató guide-oknak, azaz idegenvezetőknek. Ez utóbbiak többnyire idegen nyelveken jól beszélő egyetemisták, illetve olyan külföldi fiatalok közül kerülnek ki, akik egyszer idevetődtek, és végzetesen beleszerettek Valenciába. Ők szintén legalább három nyelven beszélnek folyékonyan, és óriási teljesítményt nyújtanak egy-egy vezetett streetart-túra során, amikor szimultán kell angolul, németül és mondjuk hollandul tolmácsolniuk a látottakat.

Hogy mi is az a gyalogos streetart-túra? Amikor vezető kalauzol minket Valencia kevésbé ismert utcáin, ahol falfestményeket, rejtett graffitikincseket és városi művészeti remekműveket láthatunk. A festmények gyakran erőteljes társadalmi és politikai üzeneteket hordoznak, elgondolkodtató, olykor megrázó élményt nyújtanak.

Ha visszaemlékszem a 90-es évek Budapestjének úgynevezett graffitijeire, elég sok minden eszembe jut, kivéve, hogy az a tevékenység művészet lett volna. A gyönyörű, klasszicista stílusban épült házak lábazatait elcsúfító trágárságokra és a mindent átható, szúrós  vizeletszagra emlékszem leginkább. És arra, milyen dühöt éreztem a szándékos rombolás láttán. A művészet és a vandalizmus közötti határvonal gyakran nagyon vékony. A két megközelítés tetten érhető különbsége sok értelmezésnek, vitának és jogi következménynek ad teret.

Valenciában is jelen van mindkettő. Például az Institut Valencià d'Art Modern (IVAM) Escif városi művészt bízta meg az épület hátsó falának festésével, Cabiscol utcafestő pedig a valenciai Idősek Szövetsége, a CIMA székhelyét díszítette. Sok üzlet is művészeket alkalmaz redőnyei festésére, talán a barbárság megelőzéseképpen is. Ezzel párhuzamosan rengeteg vad és dühös műalkotás utal politikai problémákra és társadalmi igazságtalanságokra szerte Valenciában. A városi művészetben gyakran találkozhatunk lázadó felhangokkal, nem szokatlan, hogy az elhagyott épületeket, a városi területek spekulációinak tárgyait telefújják trágárságokkal. A lepusztult negyedekben a graffitik és falfestmények társadalmi problémákat ábrázolnak, míg más területeken az értelmetlen firkálás egyszerűen vandalizmus.

Valenciában a spontán graffitizés tiltott, ezért titkos tevékenység, de – mondhatni, kis szerencsével – mégis, akár nappal is találkozhatunk dolgozó művészekkel. Az utcai művészet nagy népszerűségnek örvend a helyiek körében, ezért a hatóságok gyakran szemet hunynak felette. A városi tanács ugyan „Grey Rita” színnel le is fedi a rajzokat,  ha azok nem megfelelőek vagy illegálisak, ennek ellenére sok egyesület, szomszéd,  vállalkozás dönt úgy, hogy graffitivel díszíti falait vagy redőnyeit, és helyi művészeket szerződtet.

Valencia gyakorlatilag egy szabadtéri falfestmény-galéria, csak nyitott szemmel kell sétálni, hogy észrevegyük a város számos csodálatos utcai műalkotását. Élvezetesebb a vezetett túra, ami többnyire ingyenes. Természetesen a végén mindenki kifejezheti köszönetét néhány ropogós euróval, és szívesen meg is teszi az ember a nem mindennapi élményért cserébe.

Ebben a műfajban is vannak abszolút szupersztárok, mint például Blu és David De Limon, de ne hagyjunk figyelmen kívül néhány kevésbé ismert, ám ugyanolyan tehetséges művészt sem. A vibráló színeket alkalmazó, chilei származású Disneylexya Dél-Kaliforniában nőtt fel, sok mexikói művésszel találkozott, de ma Valenciában él. Munkái a latin-amerikai bennszülöttdizájnt ötvözik a középkori európai bestiáriumokkal és az alkímiai esztétikával. Az ősi mitológiát egyedi, személyes szimbolikával kombinálja.

Disneylexia egyik alkotása

Bevalljuk, a körülöttünk fotózgató élelmes magyar turistákat hallgatva bennünk is megfogalmazódott a kérdés: miért nem csinál ebből valaki üzletet? Milyen fantasztikus pólókat lehetne gyártatni ezekből a zseniális falfestményekből! Kisvártatva megérkezett a válasz Martól, a túravezetőnktől: amellett, hogy Valenciában utcai művészként alkot, Disneylexya pólókat és sörösüvegeket is tervez, magazinokat illusztrál, valamint az Audi cégnek is fest. Együttműködött David De Limónnal és La Nena Wapa Wapával a Mahou spanyol sörmárka művészeti projektjében.

Raquel Ruiz, más néven La Nena vagy La Nena Wapa Wapa Valenciában született. 2004-ben szerzett festészeti diplomát a Valenciai Műszaki Egyetemen. Munkái a nőiesség fogalmát járják körül, teret hagyva az egyéni értelmezésnek. 2009-ben női városi művészeti csoportot alapított Fatal Maris néven, ami sajnos nem működött sokáig. Stílusa retró hatású, fekete-fehér alapmotívumokkal. La Nena az egyik legnépszerűbb utcai művész, ikonikus, megdöbbent nőket ábrázoló portréi számos épületen megtalálhatók Valenciában. Amikor hazatértünk, nem bírtuk ki, hogy az egyik fotónkból ne készítsünk  pólót, szigorúan saját használatra.

La Nena egyik alkotása

Ángel Caballero Rioja 1982-ben született L’Alcudia de Crespins városában, és Xolaka álnéven dolgozik vizuális művészként, multimédiával és webdizájnnal is foglalkozik. Csak nemrégiben  kezdett városi művészettel, például falfestéssel foglalkozni, de elmondhatjuk, hogy talán az egyik leglátványosabb módon alkotó graffitis: hatalmas felületekre fújja fel megálmodott portréit, állatfejeit.

Jimi Hendrix Xolaka egyik művén

Ahogy említettem, a street art folyamatosan változik, feltűnnek, majd eltűnnek művek, Valencia sem kivétel ez alól.  Az alábbi térkép mutatja, pontosan vagy hozzávetőlegesen hol táthatók bizonyos műalkotások, azonban lehetséges, hogy mire odaérünk, már eltűntek vagy egy másik csodás produktum váltotta fel őket. Mindenesetre érdemes legalább egy mobiltelefonnal dokumentálni a látványt, ahogyan ezt mi is tettük vezetett túránk során.

Ez a szenvedély, a streetart-fotográfia mindig jó alibit fog szolgáltatni ahhoz, hogy miért is kell visszatérnünk újra meg újra Valenciába.

* Az Art is Business következő, augusztusban megjelenő nyomtatott lapszáma Spanyolország kulturális életével foglalkozik.

Nyitókép: Street Art Valenciában. A fotókat Maholányi Gabriella készítette.

Lásd még:

A tehetség kultúrája – Egy katalán alapítvány, amely munkatársai három évtizede dolgoznak egy igazságosabb, befogadóbb társadalom felépítésén

A klasszikus színház nemzetközi reneszánsza – Interjú az Almagro Nemzetközi Klasszikus Színházi Fesztivált menedzserével, Tania Swayne Obregonnal