by Szele Tamás 2021. aug 16.

Városnegyedet álmodni

"Hosszan gondolkodtunk azon, hogyan lehet előre, jól elmagyarázni a vevőinknek, bérlőinknek, hogy nekünk mennyire fontos a kultúra. Az előnyök középhosszú távon fognak jelentkezni, és éreztük: valami nagyon erős gesztust kell tennünk, amivel a motivációnkat, az elkötelezettségünket világossá tesszük."

Városnegyedet építeni azért nehéz, mert nagyon nem mindegy, hogyan fogják érezni magukat benne a lakói. Ezer szempontot kell figyelembe venni, hogy kellemes legyen az élet a lakókörnyezetben, közösséggé váljanak a beköltözők, és ennek a felelőssége mind a tervezők, kivitelezők vállát nyomja.

Amikor megtudtuk, hogy BudaPart néven új negyed épül a Kopaszi-gátnál, sőt már a Dürer Kert is odaköltözött, elhatároztuk, hogy a legilletékesebbet, dr. Schrancz Mihályt, a BudaPart beruházással foglalkozó Property Market Ingatlanfejlesztő Kft. ügyvezető igazgatóját kérdezzük meg, hogyan is kell ilyesmit építeni. 

Önök egy egész városnegyed megalkotását vállalták ezzel a projekttel. Nagyon nagy feladat, hogyan képesek megbirkózni vele?

Igen, ez óriási feladat, és azt gondolom: óriási felelősség is. Úgy áll neki az ember egy ilyen feladatnak, hogy borzasztóan sok szakirodalmat próbál olvasni mindenféle témában – a műszaki jellegű várostervezéstől szociológiai ügyeken keresztül a közlekedéssel kapcsolatos tanulmányokig –  arról, milyen trendek vannak a világban. Végignézi, milyen nemzetközi példák léteznek. A következő lépés, hogy a megfelelő gondolkodó- és tervezőtársakat válogassuk ki, és a harmadik, ami nagyon izgalmas, hogy megpróbálja azt a fejlesztési víziót megálmodni, ami erre a konkrét területre vonatkozik. Tíz olyan nemzetközi várostervező irodát találtunk, amelyeknek tényleg rengeteg nemzetközi tapasztalata van. Ezek körét szűkítettük végül háromra, egy dán, egy holland és egy német csapat volt, akikkel hosszan beszélgettünk. Végül a dán várostervező csapat, az Adept lett a győztes. 

Azt szoktam mondani, hogy a dánok azok a németek, akik egy kicsit olaszok is egyben. Ez nagyjából jól összefoglalja, miért őket választottuk. Az is fontos, hogy az elmúlt ötven-hatvan évben a dán várostervezési építészeti iskola tart legelőrébb a világban. A dán építészeti tervezőcégek  huszonöt százalékban hazai piacra, hetvenöt százalékban külföldi piacra dolgoznak, tehát nagyon sok tapasztalatuk van arról, hogyan kell ezt jól csinálni. A dán Jan Gehl talán a várostervezés megreformálásának legfontosabb alakja a világban. Fiatal építészként összeismerkedett egy szociológus lánnyal, aki elmagyarázta neki, hogy „Ti építészek, mind ostobák vagytok, mert elmozdultatok egy olyan irányba, ahol a forma, az arányok, a geometria, a kompozíció sokkal nagyobb jelentőséget kapott, mint az, hogy az ember jól érezze magát egy házban vagy az adott térben” – és a világ építészete valóban ebbe az irányba tartott. Jan Gehl ebből kiindulva reformálta meg a dán várostervezést és építészoktatást – ez nagyon-nagyon jó irányzat.

Nemzetközi példákból indultunk ki. Koppenhágában van két városrész, amit nagyon hosszan elemeztünk, Südhafen és Nordhafen.  A hamburgi Hafencity, a milánói City Life, illetve a bécsi Aspern City városnegyedek szintén sok ötletet adtak, de az is fontos, hogy a BudaPart nagyon egyedi helyszín a vízközelséggel és a húsz hektáros parkkal. 

Látom, külön gondot fordítanak arra, igazi dán szellemben, hogy ne csak ingatlannal, irodával, lakóépülettel, irodaépülettel töltsék meg a BudaPartot, hanem gondolattal, élettel, lélekkel, közösségi terekkel is. Miket terveznek létesíteni az odaköltöző közönség és a reménybeli közösség számára?

Az első pillanattól kezdve központi kérdésnek tartjuk, hogy mitől lesz itt jó minőségű az élet, mitől fogják az emberek jól érezni magukat. Ez – azt hiszem, bátran elmondhatjuk – filozófiai mélységekig jutott, a szociológus kollégákkal hosszan elemeztük, mitől élhető egy város, és hogyan befolyásolja az érzetünket például az utcaszélesség. Ha keskeny az utca, akkor túl közel vannak egymáshoz az emberek, ha széles, akkor ugyanannyi ember távolabb kerül egymástól, és ez esetleg a közösségépülés ellen hat. Közösségépítésre alkalmas tereket kell létrehozni az épületek között, ahol köztéri szobrokat, dizájnelemeket, dizájntárgyakat helyeznünk el, amik gazdagítják a tereket. Olyan motívumrendszert kell végigvinni, ami kellően részletgazdag, kellően szórakoztató – hogy jó legyen ezeken az utcákon sétálni. 

Arra is kell ügyelnünk, hogy elegendő partner legyen a BudaParton, akik majd a kulturális élet megteremtésével foglalkoznak. Nemrégiben jelentettük be, hogy a Dürer Kert nevű szórakozóhely ideköltözött. Ők koncerteket, különböző kulturális programokat, irodalmi esteket szerveznek majd, de próbálunk megszólítani graffitiművészeket is, akik folyamatosan friss alkotásokat tudnak készíteni az arra alkalmas,  kijelölt felületeinken. Filmvetítéseket szeretnénk szervezni a parkban, szabadtéri mozi keretében, és célunk az is, hogy kulturális, sportesemények vetítésére alkalmas helyeket hozzunk létre, fesztiválokat rendezzünk évente.

Sokat mond a kultúra iránti elkötelezettségükről az a videósorozat, amivel a járványügyi zárlat idején a Youtube-on kedveskedtek a közönségnek. Ady-, Kosztolányi-, József Attila-verseket hallhattunk, neves színművészek előadásában. A színészeket, a verseket milyen szempontok alapján választották?

Hosszan gondolkodtunk azon, hogyan lehet előre, jól elmagyarázni a vevőinknek, bérlőinknek, hogy nekünk mennyire fontos a kultúra. Az előnyök középhosszú távon fognak jelentkezni, és éreztük: valami nagyon erős gesztust kell tennünk, amivel a motivációnkat, az elkötelezettségünket világossá tesszük. Tanácskozás közben felmerült egy-egy színész neve, és hamar konszenzusra jutottunk abban, kiket szeretnénk megszólítani. Ők olyan karakterű színészek, akiknek a személyisége és a BudaPart brandje nagyon jól illik egymáshoz. A versek kiválasztásának szempontja pedig az volt, hogy a vízhez kapcsolódjanak. 

Vannak a cégnek külön kulturális szakértői, tanácsadói, vagy a vezetőség a think-tank foglalkozik a kultúra kérdésével?

Kommunikációs vezető kollégámmal ketten visszük ezt a koncepciót. Illetve az a tervünk, hogy az ideköltöző partnerekkel közösen fogjuk a stratégiát alakítani. De bátran el lehet mondani: ez az én kezdeményezésem.

Milyen forrásból gazdálkodják ki a kulturális beruházásokat? A befektetés arányaiban mennyi jut a kultúrára, milyen konstrukcióban?

Az épületek értékesítésének kommunikációjára fordítható büdzséből gazdálkodunk, és ezt próbáljuk úgy csoportosítani, hogy a lehető legtöbb jusson belőle kultúrára. Azt tapasztaljuk, hogy ha a marketingköltségeink, kommunikációs kiadásaink jó részét ezekre a helyben lévő kulturális programokra fordítjuk inkább, az hasznos befektetés. Azt hiszem, már látszik is a hozadéka.

Említette, hogy köztéri szobrok, plasztikák, egyéb műalkotások vásárlását is tervezik. Pontosabban mire gondolnak?

A beépítési koncepció kialakítása során már 2016-ban elkezdtünk azon gondolkodni a dánokkal, hogy hol vannak azok a területek a BudaParton, ahol érdemes lenne köztéri alkotásoknak helyet adni. Kortárs műveket szeretnénk valamilyen pályáztatás útján beszerezni, és várhatóan az egyik múzeum kurátorcsapata fog bennünket segíteni. Egyelőre két koncepció fut párhuzamosan, hogy csak hazai művészekre támaszkodunk-e vagy külföldi szobrászokat is meg tudunk hívni, még nem dőlt el, de azon vagyunk, hogy ez a stratégia letisztuljon. 

Terveznek esetleg galériát, könyvtárat, múzeumot, kultúrházat?

Éppen a minap keresett meg bennünket egy galéria azzal, hogy szeretne a BudaPartra költözni – ennek nagyon örülünk. És van egy álmunk... Áll egy harminc kilovoltos energiaelosztó műemlék épület a területünkön. Ez tizenkétezer négyzetméteres, van benne egy ovális, zöld art deco kapcsolóterem, gyönyörű üvegtetővel, ami számtalan reklámfilmben szerepelt. Az a vágyunk, hogy sikerüljön meggyőzni a kulturális intézmények egyikét: költözzön bele.

Ön szerint mikor nyeri el véglegesnek mondható formáját ez az új, élettel teli és kultúrától pezsgő negyed?

2029-ben szeretnénk átadni az utolsó épületet is. A BudaPartot úgy találtuk ki, hogy „minivárosnegyedek” sorakoznak egymás mellett. Amikor elkészül egy ilyen, az önmagában is teljes értékű életteret biztosít, és ahogy fejlődik a BudaPart, egyre nagyobb élményt nyújt. 

Minivárosok, folyópart, zöldövezet, kultúra – ennél többet nehezen kívánhatna a közönség. Érdemes lesz figyelni, hová fejlődik a BudaPart negyed, milyen szerepet játszik majd a főváros életében, mennyire válik a kultúra központjává. Jó szándékban nincs hiány most, a tervezés idején sem.