Veres Tamás: Autómosó

„A történetek összekötnek minket, a történetekben találkozhatunk” – szól a JCDecaux hetedik alkalommal meghirdetett Álljon meg egy novellára! irodalmi pályázat szlogenje. Az idén a Librivel közösen megvalósított pályázatra több mint háromezer-kétszáz alkotás érkezett. A kiválasztott húsz nyertes novella megdöbbentően ismerős jeleneteket és hétköznapi helyszíneket elevenít meg, amelyekben újra és újra visszatér a kapcsolódásra való igény.

A JCDecaux ikonikus novellapályázata évek óta meghatározza a hazai nagyvárosok látképét: hét év alatt közel huszonkétezer-ötszáz alkotás érkezett a felhívásra, melyek közül mostanra már száznegyven jelent meg az ország legforgalmasabb busz- és villamosmegállóiban, beleértve az idei húsz győztest is. A pályázat célja tartalmas olvasnivalót kínálni a tömegközlekedésre várakozóknak, a kortárs irodalom köztereken való népszerűsítse. Olyan szerzőknek is kiemelt felületet biztosít a megjelenésre, akik korábban még nem publikálták az írásaikat.

A zsűri elnöke ismét Grecsó Krisztián József Attila-díjas író volt, aki Vecsei H. Miklós színművésszel, Jamniczky Tímeával, a JCDecaux Hungary vezérigazgatójával, valamint Ludvig Orsolya Stefanie-val, a Libri marketing és kommunikációs igazgatójával választotta ki a húsz nyertes alkotást.

Ezeket az írásokat közöljük hétről hétre.

– Üdv a pokolban!

Rudi igyekezett nem elhúzni a száját az üdvözlés hallatán. Felmérte a terepet. Minden vizes volt. Tisztítószerek illata terjengett a levegőben. Ez az első napja a kézi autómosóban. Laci fogja betanítani.

– Sportcipőben jöttél? Szét fog ázni. Holnapra szerezz be egy gumicsizmát!

– Nem fog abban fázni a lábam?

– Fázni fog, de legalább nem kell kidobnod a cipődet. Remélem, váltózokni van nálad!

– Nincs. Nem mondta a főnök, hogy kell!

– Joci nem szokott apróságokkal foglalkozni. Úgy működünk, hogy az ügyfél itt hagyja a kocsit és elmegy. Mi egy óra alatt kitakarítjuk. Mindig a porszívózással kezdünk.

Laci bekapcsolta az ipari porszívót. Kinyitotta az autó ajtaját. Először a hamutartót nyitotta ki a kocsiban és beledugta a porszívó csövét. A csőből csörömpölés hallatszott.

– A hamutartóban a legtöbb autós nem hamut, hanem aprópénzt tart. Először ezt szippantjuk ki a kocsiból. Miután a sofőr távozott, szétszedjük a porszívót és kivesszük belőle az aprót. Ebből kávézunk.

Laci Rudi kezébe nyomta a porszívót, aki lelkiismeretesen kezdte el takarítani az ülések kárpitját és a padlószőnyeget. Utána a műszerfalat törölgették le.

Becsukták az ajtókat és kívülről kezdték el mosni az autót. Rudinak a mosópisztolyról a ruhája alá csapódott a víz. A cipője és a zoknija teljesen szétázott.

– Nem szoktak a sofőrök reklamálni, ha eltűnik az aprópénz a kocsijukból?

– Kifizetnek egy vagyont a mosásért. Gondolod, érdekli őket egy kis aprópénz? Sokan tudják, hogy így szerezzük be a kávéra valót és direkt tesznek pénzt a hamutartóba. Utána mi is lelkesebben varázsoljuk szebbé a kocsijukat. Így adnak borravalót.

– Mióta dolgozol itt?

– Öt éve. Ide azért jönnek az emberek, mert éppen nincs más. Amint találnak jobbat, odébbállnak.

Rudi se akart hosszú távon itt dolgozni.

– Te is itt vagy öt éve!

– Nekem muszáj itt lennem! Joci nem jelent be senkit. Ha be lennék jelentve és folyószámlára kapnám a fizetésemet, nem készpénzben, a nagy részére rátenné a kezét a végrehajtó.

– Devizahiteles vagy?

Laci gúnyosan felnevetett.

– Rosszabb! Elvált. Nem vagyok hajlandó tartásdíjat fizetni a három gyerek után. Az ex-feleségem a válás után közölte, hogy egyik se tőlem van. Utána beperelt a tartásdíj miatt.

– Miért nem csináltatsz DNS vizsgálatot?

Laci a zsebébe nyúlt. Elővett egy féldecis üveget. Lecsavarta a kupakját és megitta az ócska löttyöt. Az üveget elhajította az autómosó mellé ültetett sövény mögé.

– Ahhoz józannak kell lenni. Én öt éve nem voltam az.

Piros Mercedes kanyarodott be az autómosó parkolójába. Jól öltözött ázsiai férfi szállt ki belőle. Odasétált Lacihoz és a kezébe nyomta az autó kulcsát.

– E! – mondta és elsétált.

Rudi értetlenkedve nézte a jelenetet.

Laci megivott még egy féldecit, amelynek üvegje szintén a sövény mögött végezte és elmagyarázta Rudinak, mi történt.

– Övé a szomszéd utcában a fél kínai piac. Nem beszéli a nyelvünket. Ha azt mondja, hogy „E”, akkor csak külső mosást kér, ha azt mondja, hogy „EE”, akkor mindent.

– Ha fél óránként jön egy autó, elég nagy lesz a forgalom! Hogy fogjuk győzni?

– Nemsokára jönnek a kollégák. Tudunk több autót takarítani egyszerre.

– Ők nem nyolcra jönnek dolgozni?

– Mind tudjuk, hogy Joci nem fog tíz óra előtt megérkezni. Három házzal lentebb van egy öregasszony, aki otthon árulja a pálinkát. Abba a zugivóba szoktak bemenni reggelente.

– Te miért nem mész velük?

– Valakinek ki kell nyitni a boltot. Én vagyok itt legrégebben. Joci rám bízza a kulcsokat. A fiúk szoktak nekem is hozni egy fél litert az öregasszonytól minden nap.

– Minden pénzeteket piára költitek?

– Ne aggódj! Neked még nem lesz rá pénzed! Az első öt nap ingyen dolgozol.

Rudi döbbenten nézett fel az autó csomagtartója mögül. Laci elmagyarázta.

– Az első öt nap azért ingyenes, mert ha összetörsz valamit egy autón, Joci ebből fizeti ki a tulajnak. Ha elmész innen, és nem törsz össze semmit, oda fogja adni.

– Tényleg?

Laci felröhögött.

– Dehogy! Még senkinek se adta oda! De miért kérdezel ilyeneket? Beépített adóellenőr vagy?

– Igen.

Nyitókép: Veres Tamás (forrás: JCDecaux)

Lásd még:

Csák-Nagy Kriszta: Aki épp arra járt – A 2024-es Álljon meg egy novellára! pályázat nyertes írása

Lengyel Hajnalka: Hazatérés – A 2024-es Álljon meg egy novellára! pályázat második helyezettje

Kiss Zsuzsanna: Tűzijáték – A 2024-es Álljon meg egy novellára! pályázat harmadik helyezettje

Czerovszki Lilian: Falak – A 2024-es Álljon meg egy novellára! pályázat döntőbe jutott írása

Várfalvy Emőke: Ember a gépben – A 2024-es Álljon meg egy novellára! pályázat döntőbe jutott írása

Összekötnek minket a történetek – Kihirdették az Álljon meg egy novellára! irodalmi pályázat 2024-es nyerteseit