Rend és káosz kéz a kézben

Huszonnégy kortárs képzőművész és hetvenhét állami gondozásban élő gyerek dolgozott együtt 2025 tavaszán a Világszép Gyermekvédelmi Alapítvány klubjában: a találkozások inspirálta művek egy hónapra a Ludwig Múzeumban is helyet kapnak idén ősszel – mielőtt műgyűjtők falaira kerülnének.

– Ez meg mi?! – robban ki a kiskamaszból az őszinteség, ahogy lekerül a műtárgyról a papírborítás. A falhoz támasztva Bóbics Diána Game című alkotása, egyenesen Alföldi Róbert gyűjteményéből szállítva. A fiúk nincsenek lenyűgözve, keresetlen szavakkal jellemzik, amit látnak. Ám minél tovább nézik a képet, minél többet beszélnek róla, hogy aztán egy memóriajáték keretében próbálják felidézni a részleteit, annál több apró, különleges vonást vesznek észre rajta. Ha nem is egy műértő megfogalmazásával, de szavaikból érződik, látják benne a koncepciót – hat rájuk az alkotás.

Wirtz Ágnes lerántja a leplet Bóbics Diána Game című alkotásáról

Esős délután ülünk a Világszép Gyermekvédelmi Alapítvány Fabrika szobájában, az asztalnál négy kiskamasz fiú. Nem finomkodó típusú srácok: kóstolgatják az ismeretlent, keresztkérdésekkel, beszólásokkal tesztelik, kivel meddig mehetnek el. Egymást sem kímélik, ám a zrikálás mögött érződik az erős kötelék – összezárnak, ha egy külsős a köreikbe lép.

Nem meglepő a bizalmatlanságuk, állami gondozásban élő gyerekek, többüket bántalmazó családból emelték ki a szakemberek. Péntekenként a Világszép klubjába járnak, minden alkalommal más és más tevékenységgel foglalják el magukat a késő délutáni, kora esti órákban: a foglalkozás rendszerint közös játékkal indul, majd különböző alkotói tevékenységet végeznek, a csapat egy része háromfogásos vacsorát főz a többieknek, mások művészeti babérokra törnek. Hol kisfilmet készítenek, hol képzőművészettel foglalkoznak. 2025 első negyedévében ez utóbbi terület került a középpontba: a Világszép korTárs Kapcsolódások jegyében az alapítvány székházában, kis csoportokban híres és elismert képzőművészekkel tálákoztak a gyerekek. 

A kezdeményezés már a második az alapítvány történetében. Wirtz Ágnes, a Világszép megálmodója először öt évvel ezelőtt kért fel kortárs képzőművészeket: találkozzanak, beszélgessenek az alapítványhoz tartozó fiatalokkal, majd ragadjanak ecsetet. Az ismeretségből ihletett alkotásokat később elárverezték, a bevétel az alapítvány működését segítette. Most, a Világszép tizenötödik születésnapja alkalmából újra lesz aukció, idén azonban kicsit másképp.

– Ezúttal szerettem volna jobban bevonni a gyerekeket. Megkértem huszonnégy csodálatos művészt, jöjjenek el hozzánk, tartsanak workshopot, alkalmanként három-öt fiatalnak. Hozzanak magukkal egy művet – akár korábban, akár erre az alkalomra készítettet –, amelyről beszélgethetünk, és amelyből inspirálódva közösen alkothatnak valamit. A találkozás után a művészek újabb képet készítenek, amelyet az együtt töltött néhány óra inspirált – ismerteti a koncepciót Wirtz Ágnes. A három művet (az eredetit, a gyerekekkel közösen készítettet és a legfrissebbet) a Ludwig Múzeumban állítják ki 2025 őszén egy hónapra, és jótékonysági aukción árverezik el az új alkotásokat. 

Bóbics Diána alkotásának másolata ízekre szedve

– A gyermeki nézőpontból minden művészet kortárs – magyarázza Wirtz Ágnes. – Ők még valóban elfogulatlanul, előzetes ismeretek nélkül tekintenek egy-egy műtárgyra. Nem tudják, ki festette és milyen stílusban alkotott, mely művészeti irányzathoz tartozik. És nem is érdekli őket. Annak azonban hangot adnak, hogyan hat rájuk az adott mű, mit vált ki belőlük. Milyen emlékeket, élményeket hoz elő. A műalkotás vetítővászonként funkcionál: rávetíthetjük az érzelmeinket, az pedig valahogyan rezonál minderre. Persze csak akkor, ha tudunk hozzá kapcsolódni, mert nem mindegyik mű vált ki belőlünk érzelmeket – a gyerekek ezt a legőszintébben jelzik. Csak figyelni kell rájuk, mit mondanak a képről, és már ki is alakulhat a diskurzus. Például: Nemes Csaba Szabadságharcos című alkotása során beszélgettünk a külső benyomásokról, a hősökről, a bizalomról. Meséltek intézetis tapasztalataikról, amikor az első benyomásukról később kiderült, csalóka, megosztották, kikben bíznak, kit tartanak hősnek – míg az egyikük az anyákat jellemezte így, addig a másik visszakézből tüzelt: „hát, az enyém biztosan nem az”. Ezer dologról beszélgethetünk, amelyek kiindulópontja egyetlen műalkotás – mondja az alapítvány létrehozója. 

A gyerekeket nem kvalitásaik alapján válogatták be a programba – Wirtz Ágnes vallja, mindegyikük tehetséges, az alapítvány munkatársainak dolga, hogy megtalálják, ki-ki mely területen alkothat kiemelkedőt –, fontosabb szempont volt, hogy érdeklődjenek a workshopok iránt. – Gyakran a gyerekek lepődnek meg a legjobban, hogy mennyire élvezik a festést. Csodás érzés volt látni, ahogy kinyíltak a művészek mellett, amikor kaptak egy-egy dicsérő szót. Az öröm, ami kiült az arcukra, amikor Nádler István nevetve megjegyezte, hogy a két művet nem szívesen teszi egymás mellé, hiszen nehezen eldönthető, hogy melyiket hozta ő, és melyiket alkották a fiatalok ­– felejthetetlen. De említhetném azt is, amikor őszinte gyermeki komolysággal dicsérték meg a Kossuth- és Munkácsy-díjas Bukta Imrét, hogy milyen jól bánik az ecsettel. Rendszerint nem csak az alkotóhoz, de a hozott műhöz is kötődnek az alkalom végére. A workshop után, a közös vacsoránál minden gyerek licitálhat a kép másolatára. Az viheti haza a dedikált művet, aki a legerősebben, legeredetibben érvel. A döntést a művész hozza meg – mondja Wirtz Ágnes.

Az egyik utolsó workshopon csatlakozom Bóbics Diána festőművésszel a srácokhoz. Eddigre együtt alkotott már más Világszép gyerekekkel az említett művészeken kívül Alföldi Róbert, Barabás Zsófi, Beresin Éva, Bozó Szabolcs, Csató József, Csurgai Ferenc, Fajgerné Dudás Andrea, Esterházy Marcell, Haász István, Sam Havadtoy, Horváth Lóczi Judit, Kármán Dani, Köves Éva, Kusovszky Bea, Nemes Anna, Pap Gábor, Soós Nóra, Varga Rita, Zékány Dia és hátravan még Vojnich Erzsébet. 

„Ki tudja újra összerakni a képet emlékezetből?”

Miután Wirtz Ágnes vezetésével beszélgetnek a fiúk a képről, megosztják egymással, ki mit lát benne, fogadásokat kötnek, vajon férfi vagy nő az alkotó, belép az ajtón a művész. Bóbics Diána mély vízbe kerül, az asztaltársaság szabályosan felkérdezi a kiállított képpel és egyáltalán, alkotói filozófiájával kapcsolatban. Szóba kerül, mit nevezhetünk művészetnek, tud-e, akar-e az absztrakt képet létrehozó művész más stílusban alkotni. Amikor a közös festés előkészítése közben szóba kerül a technika, hogy „lehet fújni”, a fiúk már nem is próbálják leplezni lelkesedésüket. Választhatnak, hogy a négy évszak közül ki melyiket szeretné megfesteni – itt némi nézeteltérés alakul ki –, majd kapnak egy-egy vásznat, festéket, ecseteket, és védőruhában nekiesnek a munkának. Akkurátusan dolgoznak, eleinte a lendület hajtja őket, ám ahogy telnek a percek, az ecsetvonások egyre tudatosabbá válnak. Az őket körülvevő felnőtteket is instruálják, segítséget kérnek a vásznak mozgatásához – a graffitizéshez óvatosan visszük ki azokat az udvarra. Ott kezdődik az igazán elmélyült alkotás, a festékpatronnal a kezükben megállíthatatlanok. Gyors mozdulatokkal dolgoznak, a vászonra felkerülnek a számukra sokat jelentő szimbólumok, szavak, fontos személyek nevei, miközben igyekeznek a választott évszakhoz – és a személyiségükhöz – illő színeket választani. Újabb és újabb ötlettel állnak elő, a festés öröme magával ragadja őket, időnként még a művész véleményét is kikérik, sőt a tanácsát is megfogadják. Amikor a vásznak megtelnek, nekiesnek a falnak: a korábban készült graffitiket újabb részletekkel, szimbólumokkal egészítik ki, a nagy fújkálásnak végül csak az egyre erősödő eső vet véget – noha a fiúk örömmel veszik észre, hogy az elfolyó festék új dimenziót ad a képeknek. 

Segít a művész

Odabenn, a száradó művek között újra elindul a beszélgetés, a fiúk elismerik, másfél órával korábban nem viselkedtek túl szépen a vendégükkel. – Bunkók voltunk – látják be, miközben a képeket rendezgetik, állítják egymás mellé, ügyelve rá, hogy ne sérüljenek, és persze az sem árt, ha kiegészítik egymást Bóbics nagy méretű festményével.

Ifjú alkotó munka közben

– Az absztrakt még a felnőttek számára is nehezen megfogható műfaj – vélekedik a festőművész –, a fiúk mégis ráéreztek. A rend és a káosz az én festményeiben is megjelenik, és én is gyorsan, lendületesen alkotok, mint ahogy most a fiúk tették – mondja nevetve. 

A néhány órája még lesajnált mű az alkalom végére igencsak népszerű lesz, az egyik résztvevő – miután meggyőződött róla, hogy a többiek nem hallják – már jó előre jelzi a művésznek, ő szeretné megkapni a festmény másolatát az aukción.

A Világszép korTárs Kapcsolódások tárlat 2025. szeptember 12. és október 12. között tekinthető meg.
A zárt körű jótékonysági aukció időpontja: 2025. szeptember 25., 18:00. Az árverésre ezen az e-mail-címen lehet jelentkezni.
Helyszín: Ludwig Múzeum, 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.

A kiállítás fő szponzora a Porsche Centrum Budapest.

A különleges kiállításról és a workshopokról további információ, a művészekkel készült videók a Világszép Gyermekvédelmi Alapítvány oldalán és a Ludwig honlapján találhatók.

A cikk alatti galériában további képeket találnak a workshopról.

Nyitókép: Bóbics Dia Game (2022, vegyes technika, vászon, 200 x 200 cm) című alkotásával és a workshopon résztvevő Világszép gyerekekkel (a nyitóképet és a cikkben szereplő fotókat Turós Balázs készítette)

Lásd még:

„Az előítéletre a személyes kapcsolat a legjobb gyógyír” – Interjú Wirtz Ágnessel, a Világszép Gyermekvédelmi Alapítvány megálmodójával

Világszép Kapcsolódások – Magyarországon huszonnégyezer gyerekről a saját szülei helyett az állam gondoskodik. Élethelyzetüket sokszor csak művészek közvetítésével van módunk megérteni, átérezni.