A bajor érték- és élménycunami

Amikor eldöntöttük, hogy délnémet autós túrára vállalkozunk, München volt az első állomás, amire több napot szántunk. Igaz, két nap sem sok, hiszen a harmadik legnagyobb német város  annyi művészeti és kulturális élményt kínál, hogy arra egy hét sem lenne elegendő. Ezért is voltunk nagyon céltudatosak, és a „must-see” történelmi látnivalók mellett a kortárs kiállítótereket és múzeumokat vettük fel a listánkra. Persze nem hagyhattuk ki a müncheni sörkultúrát és a fesztiválozást sem.

A legnagyobb és leggazdagabb németországi tartomány, Bajorország fővárosában csupán  negyvennyolc órát tölteni kihívásnak tűnt, hiszen a minőségi programokat kereső turista számára München maga a Kánaán. A 1,5 milliós lélekszámú tartományi központ – a vonzáskörzetében élő még egyszer ennyi lakos miatt is – egy folyamatosan duruzsoló metropolisz képét mutatja. De nem azzal a sűrűséggel, amire az ember azt mondaná, hogy fullasztó, sőt! Kifejezetten tiszta, baráti és élhető volt még annak ellenére is, hogy sokszor inkább autóbarát városnak éltük meg. Mondjuk, ez ellen az elmúlt években rengeteget tett a városvezetés, hiszen több sétálóutcát alakítottak ki, drága a parkolás – ami Németország más településeire is jellemző, 3–10 euró közötti az óradíj –, és bevezették az úgynevezett Umweltzonéket. Ezekbe az övezetekbe csak olyan járművek hajthatnak be, amelyek megfelelő típusú környezetvédelmi matricával bírnak. Mi is igényeltünk és kaptunk is behajtási engedélyt. Azért szerencsére a két nap alatt nem kellett sokat használnunk az autót, mert a szállásunk harmincperces sétatávolságra volt a Marienplatztól, azaz a Belvárostól.

München alapításának dátuma a múlt homályába vész, nincsenek pontos dokumentumok arra nézve, hogy ki és mikor említette először a várost, de azt biztosan tudjuk, hogy 1158 óta zajlik kereskedés a területen. 1180 és 1918 között Bajorországban a Wittelsbach család uralkodott, ők alapozták meg München ma is ismert városképét. Lépten-nyomon olyan emlékekbe botlottunk, amelyeket valamelyik évszázad őrgrófja, hercege vagy királya építtetett, alakíttatott át; közös jellemzőjük a grandiózusság. Több száz év román, gótikus, rokokó, klasszicista épületeit nehéz lenne felsorolni, de azt meg kell említeni, hogy a második világháború idején – mint a legtöbb német városban – München központjában is csaknem az összes épületet megsemmisítették a bombázások. A német kormány többé-kevésbé korhűen újjáépíttette a paloták, kastélyok, múzeumok nagy részét, és ma már az eredeti formájukban látogathatók.

Rezidencia

A műemlékek közül mi talán a legnagyobbat választottuk ki és jártuk be több órán keresztül. Ez a Rezidencia volt, ami a város egyik fontos csomópontja mellett, az Odeonplatznál található.  Az 1385-ben épült első szárny mellé 1508–1918 között készült még másik három, ezzel együtt 23 ezer 500 négyzetméternyi tetőfelülete, több mint 130 szobája van – és ezek a számok csak a nyilvános, ma látogatható  részek nagyságára vonatkoznak. Már a bejáratnál jelzik kedvesen, hogy minimum három órát szánjunk a bejárásra, mert annyi látnivaló van. Volt is, és mi rászántuk az időt. Az említett tetőből a második világháború után csak 50 négyzetméternyi maradt épségben, de a bútorok nagy részét még a bombázások előtt kimenekítették a lakosok, így sok eredeti darab látható.

Amit nagyon szerettünk, az az épület egyik sarkában található kápolna volt, amelyet kortárs téglaburkolattal állítottak helyre rendkívül minimalista jelleggel. Mondhatjuk, ez volt az egyik legmegrázóbb terület a bejárás során.

Espace Louis Vuitton

A Rezidencia utcájának másik oldalán találtuk az Espace Louis Vuittont, azaz a Louis Vitton Alapítvány ingyenesen látogatható kiállítóterét. A francia luxusmárka a párizsi múzeumán kívül időnként Münchenben is létrehoz kiállításokat saját gyűjteményéből, és a tárlatokat helyi kurátorral, illetve a helyi egyetem művészettörténész hallgatóival együtt működteti. Az egyik ilyen hallgató tartott nekünk tárlatvezetést Rineke Dijkstra holland művész The crazy House című kiállításán.

Rineke Dijkstra - Nicky, 2009

Deutsches Theatermuseum

Tízperces sétára onnan, a Hofburg másik oldalán, az árkádok alatt bújik meg a Német Színházmúzeum, amely több évszázad színházművészetével kapcsolatos kiállításokat szervez. Azért is voltunk kíváncsiak erre a térre, mert éppen Jassica Lang amerikai színésznő Through her Lens című fotókiállítását lehetett megnézni. Csodálatos volt, hogy amikor beléptünk, megkérdezték, művészeti vagy színházi világban dolgozunk-e, és mivel igen, engedményt kaptunk a belépő árából. A tárlat kicsi volt, de annál inkább megbecsülve éreztük magunkat.

Museum Brandhorst

Utunk következő állomása a Maxvorstadt kerületben, a Rezidenciától huszonöt percnyire lévő Museum Brandhorst volt. Ez a múzeum egyszerűen hívogatja az embert, hogy lépjen be. Egy csodálatos kortárs épület, 2009-ben nyitották meg nem kisebb szándékkal, mint hogy Németország első számú kortárs múzeuma legyen, amely az 1960-as évektől mutat be művészeket, műtárgyakat és korszakokat.

Kollekciójának alapjai Anette és Udo Brandhorst magángyűjteményéből származnak. A házaspár alapítványi formába csatornázta és a nyilvánosság számára elérhetővé tette a gyűjteményt. Egy 1993-ban kötött megállapodás értelmében a múzeumot a bajor állam tartja fenn, működteti,  sikeresen: a nyitás óta 700-ról 1200-ra bővült a művek száma. Ebben a gyűjteményben olyan művészek alkotásai találhatóak, mint Cy Twombly, Sigmar Polke, Gerhard Richter, Bruce Nauman, Jeff Koons, Mike Kelley és Cady Noland. Látogatásunkkor éppen Andy Warhol és Keith Haring: Party of life címmel rendeztek a két művész kapcsolatának szentelt nagyszabású tárlatot. A háromemeletes épületben sikerült úgy eltöltenünk két órát, hogy észre sem vettük, mennyire elszaladt az idő.

MUCA – Museum of Urban and Contemporary Art

Kis pihenő után újra egy kortárs múzeumban találtuk magunkat, ami nem a nagysága, inkább különleges atmoszférája és a Damien Hirst amerikai világsztár képzőművésznek dedikált tárlat miatt maradt emlékezetes. A Dolgok súlya (The Weight of Things) című kiállításon a német közönség először kaphat átfogó képet  a művész munkásságáról, hiszen ilyen léptékű bemutatót nem szerveztek még neki az országban. A MUCA egyébként magánalapítású múzeum, nemrég ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. 2019 óta alapítványi struktúrában működik, és kiemelkedően magas számban támogatják mecénások.

Ahhoz, hogy ennyi szépséget meg tudjunk emészteni, ki kellett szakadnunk a városi nyüzsgésből, így elhatároztuk, hogy elmegyünk az Olympiaparkba, ahol épp az egyik legfontosabb fesztivál, a TollWood zajlott. Az eseményen csak a nagyobb koncertekre kell belépőt váltani. Az ottaniakkal beszélgetve kiderült, hogy a városban minden egyes héten rendeznek fesztiválokat, nagyobb programokat, így sosem unatkoznak a müncheniek. Ezt mi is alátámaszthatjuk, mert miközben a park egyik sarkában kóstoltuk bajor sörünket, a másikban az egészséges életmód jegyében épp egy nagyszabású futóversenyt tartottak. Mindezt egy sima szerda este. Egyébként az Olympiaparkot az 1972-es nyári olimpiára hozták létre, és a legtöbb épületét mind a mai napig használják a sport szerelmesei. Na jó, nem csak ők, hiszen nemrég épp Taylor Swift tartott ott telt házas koncertet.

Az aznapi 30 ezer lépés után, a sörök és az ücsörgésre csábító zöld fű hatására hirtelen nagyon elfáradtunk, így nagy nehezen hazavánszorogtunk, majd másnap kezdődött minden elölről, csak épp más helyszíneken.

A délelőttöt Ingolstadtban, egy órányira Münchentől, az Audi Múzeumban töltöttük, de erről majd egy másik cikkben számolok be.

Nympenburg palota

Ingolstadtból visszafelé megálltunk az 1664-ben épült, majd kétszáz évig folyamatosan fejlesztett Nympenburg palotánál. A Rezidencia után a második legnagyobb palotakomplexum Münchenben, amely a bajor uralkodócsalád nyári bázisaként szolgált.  A tényleg óriási, barokk stílusú épületnek csak a középső része látogatható – arról a gazdagságról árulkodik, ami az uralkodókat évszázadokig jellemezte. A komplexum mögött lévő több száz hektárnyi fás és tavas park kiváló lehetőséget nyújt lehűlni a nyári forróságban.

Lenbachhaus

A történelmi visszatekintésből a kortárs művészet egyik szentélyébe, a Lenbachhausba érkeztünk.  Az 1929-ben alapított állami múzeum Franz von Lenbach festő korábbi villáját és a mellette álló másik két házat foglalja magába. Kollekciója XIX. századi, klasszikus modern, valamint a háború utáni modern és kortárs műalkotások összessége. A világ legnagyobb Blue Rider-gyűjteményét tudhatja magáénak.

Az 1911 és 1914 között működött német festőket tömörítő Blue Rider kör tagjai Franz Marc, August Macke, Wassily Kandinsky, Marianne von Werefkin és Alexej von Jawlensky voltak. Ottjártunkkor igyekeztek a kört teljes valójában megmutatni, megismertetni a látogatókkal. Mire végeztünk a kiállítással és a múzeum állandó gyűjteményének körbejárásával, teljesen megtelt a vizuális „merevlemezünk”.

Kunstareal

Fontos megemlíteni, hogy azt a müncheni belvárosi szakaszt, amelyben több mint ötezer év felhalmozódott művészeti értékét ismerheti meg a közönség,  Kunstarealnak hívják. Többek között 18 múzeum és kiállítótér, valamint 20 galéria várja az érdeklődőket. Mi ezek közül csak a Musem Brandhorstban és Lenbachhausban jártunk, de feltétlenül ajánljuk az alábbiakat is, amelyek rajta voltak a listánkon, de „végelgyengülés” és idő hiányában kimaradtak:

Az 1836-os alapítású Alte Pinakothek a világ egyik legkiválóbb múzeumának számít, a középkortól a XVIII. századig mutatja be a művészet fejlődését. Az 1853-ban alapított Neue Pinakothekben főleg XIX. századi alkotásokat láthatunk. A 2002-ben megnyitott Pinakothek der Moderne a kortárs grafika, a dizájn, az építészet összefoglaló bemutatásának helyszíne.

A harmadik napon búcsúzóul, Münchenből kifelé ellátogattunk még a BMW Welt és BMW Múzeumba.

Néhány tanács: Münchenre feltétlenül érdemes legalább négy napot szánni; megéri München Cardot venni; mindig legyen aprópénzük, készpénzük, ha ételt és italt akarnak vásárolni bárhol is. És készítsék fel szívüket-lelküket, mert tényleg olyan élmény- és értékcunamival találkoznak majd, amit nem lesz könnyű feldolgozni!

A cikkben szereplő képeket a szerző készítette. Nyitókép: München (Joerg Lutz, München Tourismus)

Lásd még:

Hogy lehet valami ilyen szép? – Salzburg egy napban

Bad Ischl és Salzkammergut „kulturális szuperéve” – EKF 2024