A csend fesztiválja

Dombtetőn álló, hatalmas épületegyüttes, bazilika, kollégium, modern étterem, lila levendulamezők és gyógynövénykert – olyan hangulatot talál Pannonhalmán az utazó, amit máshol nem. Most a fesztiválozók is „bevehetik” a dombot: augusztus utolsó hétvégéjén összművészeti programmal várják a látogatókat.

A bencéseknél mindig is találkozott a múlt és a jelen: a hagyományok ápolása mellett teret adtak a modernnek, az újnak is. Itt működik az ország egyik legjobb étterme, innen származnak a régió legfinomabb borai. Progresszívek akkor is, ha kultúráról van szó: másfél évtizede szervezik meg nyaranta a Pannonhalmi Művészeti Fesztivált, ami a zene, az irodalom, a képzőművészet és a spiritualitás jegyében vár minden érdeklődőt, vallási hovatartozástól függetlenül. Idén augusztus 23. és 25. között.

Már a fesztivál honlapja is végtelenül modern és kreatív. Takács Benedek grafikus, volt pannonhalmi diák az elkövető, aki arról is gondoskodott, hogy játsszunk, alkossunk magunk is az oldalon. (A fesztivál minden programja leírható egy-egy „kóddal”, amelyek a programokhoz kapcsolódó öt paraméterből állnak össze: nap, műfaj, irány, fesztivállogó, illetve mindezek körforgása.)

CSENDBEN, EGYÜTT

A fesztivál latin neve magyarul annyit tesz: időívek. Méltó a névhez a tartalom is, erről Dejcsics Konrád fesztiváligazgató, szerzetes így mesél: „A rendezvény az elmúlt tizenöt év alatt a pannonhalmi monostor és a szerzetesközösség életének, egyben hazánk kulturális arculatának meghatározó részévé vált. A legnagyobb természetességgel beszélünk arról, hogy »idén is lesz Arcus«, vagy hogy »akkor ugye találkozunk az Arcuson Pannonhalmán«. Tartalmak és időívek, párhuzamok és témák változhatnak, a találkozás különleges tapasztalata viszont biztos és változatlan pontja maradt a fesztiválnak. Az öttel osztható évforduló fontos állomás az Arcus életében, arra indít, hogy visszatekintsünk az elmúlt évek jelentős fordulataira, felelevenítsük a közreműködők, tanácsadók, munkatársak, fellépők, egyben a találkozások sorát”.

Az idei Arcus hívószava a csend. Nem a magányos, nem az elfojtós, hanem az intenzív csend. Amikor van idő befelé figyelni és épülni a csend által. A csend, amiből zene születik. Amiből irodalmi előadás születik. A csend, amiben aktívan fogadhatjuk be a képzőművészet remekeit. A csend, amivel bejárhatjuk Pannonhalma labirintusát – egyedül, vagy társaságban. Dejcsics Konrád így invitál: „Az arborétum jól ismert, madárdalos, fák alatti labirintusa és szimbolikusan, a fesztivál történetének koncentrikusan – semmiképpen sem nyílegyenesen –, mégis a középpont felé tartó útja. Ide, a csendbe invitáljuk a fesztiválozókat. Mert a labirintusban, akár egyedül, akár közösségben járjuk végig, csendben kell lennünk, hogy teret adjunk a múltnak és a jövőnek. Az egyes nagy körök éveket, ötéveket jelentenek, a középpont a jelent vagy egy egykori csúcspontot, esetleg egy előttünk álló beérkezést. De az is lehet, hogy a labirintus az életünk nagy útja, amelynek egyik szakasza a fesztivál története is egyben. Az lesz a legjobb évfordulós ünnep, ha a fesztivál minden alkotója, művésze, látogatója, segítője a három nap alatt legalább egyszer belebocsátkozik a labirintusjárás tapasztalatába”.

„Minden korábbinál nagyobb szükségünk van a művészetre, az azzal járó katarzisra, megtisztulásra” – ezt már Rácz Zoltán, az Amadinda ütőegyüttes oszlopos tagja, a fesztivál egyik zenei művészeti vezetője mondja. „Arra a csendre, amely a megtisztult lélek csendje, amelyet a remekművek idéznek elő bennünk, és amelyek elérésére a mindinkább lármás világban állhatatos szellemi magatartást követel meg mindannyiunktól. Abban a csendben – Pannonhalma csendjében – összetalálkozhatunk önmagunk legjobb énjével, ami segíthet felismernünk gyarlóságunkat, és ami helyes cselekedetekre sarkallhat. Az Arcus Temporum Fesztivál nem is tűzhetne ki maga elé nemesebb feladatot, mint hogy segítse ennek a csendnek a meglelését, megismerését.”

Hasonlóképpen vélekedik Keller László hegedűművész, aki Rácz Zoltánnal évek óta részt vesz a fesztivál szervezésében mint művészeti vezető (természetesen ő is a zenei programért felel): „Pannonhalmán nagy csend tud lenni, de az gazdag csend. Az nem üresség. Pannonhalmán a különleges, erős atmoszférától lesz rendkívüli a kortárs zene. Ezt nem tudjuk megmagyarázni. Talán nem is szükséges”.

A szombati, irodalmi programokért idén részben Gálffi László színművész felel. Különleges előadással készül: a negyven évvel ezelőtt előadott Egy évad a pokolban című Rimbaud-darabból ad elő részleteket. „A Rimbaud-előadásom az önként vállalt csendről fog szólni. Arról, hogy valaki négy év alatt létrehoz egy életművet, megírja, amit meg akart írni, és utána elhallgat. Költői zsenijének csúcsán abbahagyja. Nem véletlen, hogy négy évtized után Pannonhalmán adom elő ismét a Rimbaud-t. Színpadon, a városban nem lenne kedvem hozzá. Nem tudom már úgy előadni, ahogy negyven évvel ezelőtt. Az erő, az előadási stílusom is más lett. Nagyon nehéz a szöveg, az Egy évad a pokolban, és most nem lesz körülöttem színházi támogatás, segítség. Izgulok, hogy jól választottam-e, hogyan sikerül. De ha már, akkor egy nagy röpülés legyen! Lehet, hogy lezuhanok. De lehet, hogy nem.”

Pannonhalmán természetesen a spiritualitásnak is kiemelt szerepe van, most pedig civilek is betekintést kaphatnak, ha szerzetesi létbe. Nem ritkán fordul elő itt, hogy a vendégek „beülnek” a szerzetesek imaóráira, most azonban a fesztivál programja is az itt élők napirendje köré fonódik, a hajnali imákhoz, a misékhez, a közös Szentírás-olvasáshoz. Maga a fesztivál a Bazilikában kezdődik, a templom csendes bejárásával, amit vesperás, vagyis a szerzetesek közös esti imája követ. Ebben a csendben készülhetünk fel az esti koncertekre. A csendes elvonulásra, az imára és a meditációra a fesztivál többi napján is lesz lehetőségünk: egyedül vagy csoportosan – a döntés szabadsága, hogy részt veszünk-e a lelkiségi programokon is, a miénk.

A csend hangjai olyan kiváló muzsikusok lesznek, mint például a díszvendég, a világhírű Gidon Kremer hegedűművész és Kremerata Baltica együttese, mellette Csalog Gábor zongoraművész, Gőz László harsonaművész, Fenyő László csellista, Fábry Boglárka zongoraművész, Keller András hegedűművész, a Purcell Kórus.

Hiába a kerek évforduló, a bencések idén nem nosztalgiázni készülnek, és nagy bejelentésre se számítsunk a kerek évfordulóra való tekintettel. Csak legyünk együtt, épüljünk közösen, a csendben, a zenében, a természetben. „Az, aki kiteszi magát a csendnek, előbb-utóbb önmagával, kapcsolatainak hálójával és Istennel is találkozik. Az Arcus Temporum XV. Pannonhalmi Művészeti Fesztivál egy ilyen percnyi csendre szeretne meghívni minden résztvevőt. Intenzív, történésekkel, találkozásokkal, hangokkal teli csendre, amelyben együtt vagyunk Isten és egymás előtt” – hívogat Dejcsics Konrád.

Ha további információra kíváncsi az Arcus Temporum kapcsolatban, látogasson el a honlapjukra.

Megjelent: 2019. augusztus