Mefisztóland, Válaszút, Ólomszív

Mefisztóland

A budapesti Katona József Színház új előadása

Bemutató: 2024. április 27.

Írta: Dömötör András, Laboda Kornél, Benedek Albert
Rendező: Dömötör András

„Mefisztóland fővárosának ünnepelt színházában vagyunk, ahonnan – nagyon úgy fest – mennie kell az eddigi igazgatónak. Az Elnök és az Aorta, telibe szarva a Nyolcak tanácsát, új igazgatót akar a társulat élére. Legyen a színjátszás végre egészséges és derűs, ne szolgálja a nemzetközi jakobinus erők luciferi esztétikáját. Mert a kritikai gondolkodás bűn Mefisztólandban. Önök, kedves nézők, végignézhetik, hogy ebben az ördögi helyzetben mit tesz a társulat: ki milyen és mekkora alkut köt, hogy mentse a bőrét. Az emberek Mefisztólandban is emberek, hiába jár közöttük sántítva maga Mefisztó. Lesz, aki lázad, lesz, aki boldogan adja magát oda a Sötétségnek, és lesz, aki észre sem veszi, hogy már elveszett a lelke.

2015/16-ban a berlini Maxim Gorki Theater felkérésére írtuk ezt a darabot. Szeretem úgy látni, mint egy bizarr atlaszt, csodakamrát, szörnygyűjteményt: alaposan feltérképeztük, milyen szintjei és mélységei vannak a megalkuvásnak, milyen változatos formákat öltve tud meghajolni az emberi gerinc. Az Európa-szerte növekvő populizmus és nacionalizmus hatását szerettük volna megvizsgálni a művészetben. Klaus Mann Mefisztójának elemeiből kiindulva egy sötét és szabadszájú komédiát írtunk, amelyben egy – épp a Mefisztót próbáló – társulat tagjainak keserves megpróbáltatásait követjük végig. Akiknek nem sok esélyt adunk sajnos, mert egy ponton maga az Ördög fog megjelenni.

A mostani szövegváltozat kifejezetten a Katona József Színház számára készül, új történetszálakkal és karakterekkel alakítjuk a társulat színészeire.” (Dömötör András)
 
Az előadást 18 éven felülieknek ajánlják.

Fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum

Válaszút – műhelykiállítás 2024. április 25-étől június 2-áig

Ferenczy Múzeum Centrum

A Ferenczy Múzeum Centrum Muzeológiai és Irodalmi Osztálya 2022-től rendhagyó várostörténeti kutatásba kezdett Válaszút címen. A múzeum ennek keretében a hagyományos helytörténeti kutatás módszerei mellett a város egykori és mai lakóinak, építészeinek bevonásával próbálta megérteni a 11-es út építésének és használatának társadalmi hatásait: miképpen alakította a városképet, a Szentendréről alkotott elképzeléseket, hogyan hatott a város további fejlődésére, és milyen ma az út által kettészelt városban élni.

A kutatás tanulságait és eredményeit megelevenítő műhelykiállítás röviden bemutatja az út építésének körülményeit: a várostervezők által megálmodott alternatív nyomvonalakat, az útépítéssel kapcsolatos társadalmi konfliktusokat és a kádári kompromisszum révén megszülető építkezést és következményeit. A kutatás során interjúkat készítettek olyan városlakókkal, akiknek az útépítés miatt a házát lerombolták és a frissen emelt lakótelepen helyezték el őket, valamint olyan szentendreiekkel, akiknek együtt kell élniük az otthonuk tőszomszédságába költözött főúttal. Az interjúk alapján megmutatkoznak az út építésével kapcsolatos ellentmondások, tágabban pedig érzékelteti, hogy a város történetével, fejlődésével kapcsolatos párbeszédben ott rejlenek a diktatúra nehéz nyomai.

Az egykori Betérő Vendéglő a Bocskai utca és a Kossuth utca sarkán (fotó: FerenczyMúzeumi Centrum)

A kutatás következő fázisaiba a Válaszút azokat a szentendreieket is bevonta, akik a jelen mindennapjaiban birtokba veszik és használják a várost. A kiállítás felvillantja a felnőtt lakosság várossal kapcsolatos attitűdjében mutatkozó mintázatokat, a városi terekhez és az úthoz kapcsolt képzettársításokat, emellett pedig – a leglátványosabb elemeként – betekintést enged a gyermeki fantázia világába, megmutatva milyen érzelmeket és élményeket társítanak a város tereit felfedező legfiatalabb generációk. Szentendre gyermekszemmel megformált tereit a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium diákjai rajzolták meg a Ferenczy Múzeumi Centrum múzeumpedagógusaival együttműködve.

Turistatérkép az 1960-as évekből – még a 11-es út nélkül (fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum)

A kiállítás arra tesz kísérletet, hogy elindítson egy társadalmi párbeszédet a város örökségével kapcsolatban, amely révén a város történelmét nem hatalmi elitek, elidegenedett intézmények, hanem maguk a közösség tagjai mondhatják el. Az esemény nem véletlenül kapta a műhelykiállítás nevet, a kis méretű, emberléptékű tárlat a tudásátadás mellett elsősorban interaktív szemléletre és a városról való közös gondolkodásra invitálja a befogadót.

A kiállításhoz kapcsolódó, két éve indított Facebook-csoportba továbbra is várják a 11-es úttal kapcsolatos személyes fotókat, tárgyakat, dokumentumokat és történeteket:

Kurátor: Mravik Patrik történész
Koncepció: Szilágyi Zsófia Júlia muzeológus

A kiállítás 2024. április 25-étől június 2-áig, csütörtöktől vasárnapig, 10 és 18 óra között látogatható.

Fotó: Kalligram Kiadó

Zoltán Gábor tollából megjelent az Orgia ikerregénye, az Ólomszív.

„Nagyon erős, friss élményem Zoltán Gábor kéziratának olvasása. Ha patetikusan akarnék fogalmazni, afféle cellatársi viszony köt össze minket, tizenhárom éven át hallgattunk együtt, a szó mindkét értelmében, a hallgatást pár perces beszélgetésszünetekkel tagoltuk, a jobb napokat látott Magyar Rádió egyik körülbelül nyolc négyzetméteres szobájában. Bármikor, habozás nélkül a hátának vetném a hátam, szénszünet, hóvihar, black friday, armageddon stb. Kemény sorsot választott magának, befejezhetetlennek látszó elbeszélésbe fogott a magyar történelem talán legsötétebb éveiről. Az Ólomszív című regény ennek az elbeszélésfolyamnak a régi-új hulláma. Úgy tudom, még az Orgia előtt írta meg az első változatot. Azt kérdezte, szerintem ez egy könyv-e, és ha esetleg az volna, kiadhatja-e. Esetében ez a kérdés pont azt jelentette, amit. Tehát valóságos kérdés volt, zavarba is ejtett a komolyságával. Debrecen és Budapest között olvastam el, a vonaton, tehát egy ültő IC-helyemben, osztályon felüli utazás volt. Csodálatos könyv, igazi hazafias tett, ezt bátran az arcába is vágtam telefonon, vagy a fülébe, vagy hogy. Ráadásul azért mondtam neki ezt, mert tényleg ezt gondolom.” (Németh Gábor író)

Zolán Gábor (forrás: Kalligram Kiadó)

„Ólomban megképződött a gondolat, hogy a rendőrségnek és az ügyészeknek igazából nem is okoz fejtörést, hogy negyvennégy szentestéjén valaki kitalálta: Tamást és Klárát ki kell vinni a kertbe, és le kell lőni. Úgy képzelte, hogy egy angol krimiben, az angol bíróságon zajló perben, amikor a korona nevében vádolja meg az ügyész a vádlottat, a korona sértve érezné magát a Klára és Tamás nevű alattvalókat ért sérelem miatt, de itt nincs korona, és Klára szülein kívül senki, de senki nem érzi sértve magát a rajtuk esett sérelem miatt, egyáltalán, rajta, Ólom Pálon kívül senkinek föl sem tűnik ez.

Ólom azt sem érti, mi az, hogy nyolc-tíz zsidó. Nyolc és tíz között tudvalevőleg kettő a különbség. Már egyetlenegy emberi élet kioltásáért simán akasztanak Angliában, guillotine alá kerülnek elkövetők Franciaországban és villamosszékbe Amerikában. Itt meg nem kötnek bele abba, hogy Bokorék hány zsidót öltek meg szenteste!
És hogy kiket. Tessék felsorolni, kiket. Név szerint.
És akkor azt is, hogy mikor kerültek be a nyilasházba, kinek a feljelentése alapján. Mert arra mi kíváncsiak vagyunk, és maga el fogja nekünk mondani. Ráérünk. Mondhatták volna neki, Ólom szerint. De nem mondták, és nem értek rá.”  (Kalligram Kiadó)

Zoltán Gábor az új kötetéről:

A szerzőről bővebben ITT olvashat.

Nyitókép: Dömötör András a Mefisztóland olvasópróbáján (fotó: Dömölky Dániel

Lásd még:

Budapest Art Cosmos: a Hampton by Hilton Budapest City Centre kortárs művészeti sorozata