A dalszínház, ahová muszáj a könnyedebb műfajt is behozni

A Grazi Opera már a kezdetek kezdetén szembesült azzal, hogy a kultúra bizony jobban nyeli a pénzt, mint gondolnánk. A kor sztárépítész párosa, a budapesti Vígszínházat és az akkori teátrumok közül számos jelentőset jegyző Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervei alapján készült neobarokk épületet mindössze húsz hónap alatt húzták fel. Ez alatt az idő alatt azonban nemcsak a városi tanács által megszavazott 800 osztrák–magyar forint (németül Österreichisch–ungarische Gulden) fogyott el, hanem az az összeg is, amelyet a Mura folyó túlsó oldalára tervezett Volkstheater építésére irányoztak elő. Az intézmény tehát már ekkor tapasztalhatta: amit megnyerünk réven, az odavész a vámon, ráadásul a büdzsé kimerítésének áldozatául esett egy leendő koncertcsarnok is, ami egybeépült volna a házzal.

A mi Vígszínházunkra kívül-belül rendkívül hasonlító, szinte testvérének tekinthető intézmény végül Stadttheater, vagyis Városi Színház néven 1899. szeptember 16-án nyílt meg, nevéhez hűen prózai darabbal, Friedrich Schiller Tell Vilmosával. Azért ne ijedjünk meg, a másnapi premier már egy opera volt, mindjárt egy veretes opus, Wagner Lohengrinje. A már a kezdetet is jellemző műfajváltás jelképesnek is mondható a ház életében: újból és újból zsonglőrködni kellett, azaz biztos „befutót” felvonultatni, hogy elegendő pénzt teremthessenek elő a meglehetősen drágán kivitelezhető opera-előadásokhoz.

A Grazi Opera épülete (fotó: Graz Tourismus / Harry Schiffer)

Üzletemberek mentőangyal szerepben

Az első világháború után pénzhiánnyal küzdő dalszínház 1922-ben egy nagyiparos, Viktor Wutte kezébe került, aki a jobb kihasználtság és a profitnövelés érdekében mozielőadásokat is rendezett az épületben. Az intézmény különös, „hibrid” jellege (délután mozi, este színház), csak akkor szűnt meg, amikor 1924-ben az Opera irányítását ismét átvette a város. 1926 és 1928 között azonban megintcsak változott a helyzet: operákat alig játszottak, vígjátékokat, revüket és operetteket viszont annál gyakrabban. 1932-ben a városi tanács már azt fontolgatta, hogy bezárja a házat, amikor újfent egy üzletember mentőangyal, Heinrich Haas segített: bérbe vette az épületet. Az ötvenes évek kezdetétől szilárdabb anyagi alapokat biztosított az operának a Graz–Stájerország művészeti együttműködés, innentől kezdve kizárólag zenés darabok kerültek színre.

Lássuk, mi a helyzet napjainkban!

A Grazi Opera a méltán világhírű bécsi Staatsoper után Ausztria második legnagyobb operaháza, amely operák és balettek mellett operetteket és musicaleket is játszik, koncerteket is ad. Az intézmény szorosan együttműködik a Grazi Zeneművészeti és Előadóművészi Egyetemmel, így kisebb produkciókban lehetőséget ad a még képzési idejüket töltő fiatal zenészeknek, énekeseknek, zeneszerzőknek is. (Ez az egyetem volt az, amely öt másik ausztriai univerzitásszal közösen kiállt a magyar Színház- és Filmművészeti Egyetem mellett, majd a 2020-as tüntetéssorozatok után az intézmény alapítványi, illetve politikai kézre kerülése miatt ellehetetlenült végzős hallgatók egy részét befogadta és tanulmányai befejezéséhez, diplomaszerzéséhez segítette.)

A műfajokkal ma is zsonglőrködni kell, most sem csak klasszikus és romantikus operák és balettek, hanem könnyedebb zenés-táncos darabok, sőt pop- és rockkoncertek is szerepelnek a grazi évad programjában. Az intézmény – funkcióját tekintve – inkább a zenés színházhoz közelít, azzal a különbséggel, hogy itt a társulati tagok énekesek, nem prózai színészek, illetve táncművészek és zenekari zenészek. Utóbbiak a Grazi Balett és a Grazi Filharmonikusok tagjai. Akárcsak a magyar vidéki színházaké, a Grazi Opera repertoárja is sokféle közönségigényt elégít ki. 2024. május elsején például a Joe Cocker Coverband és a Grazi Filharmonikusok együtt léptek színpadra, és adták elő a rocklegenda legnagyobb slágereit. A jegyek 69–119 eurót kóstálnak. (Verdi Machbetjét 5–72, Eötvös Péter Álmatlanok című opera-balladáját 7–78 euróért nézhetik meg az érdeklődők.)

Energiaszolgáltató, gyógyszercég és takarékszövetkezet

A grazi operát ötven százalékban Stájerország, Ausztria második legnagyobb szövetségi tartománya, ötven százalékban pedig Graz városa támogatja. Ezenfelül persze szponzorok is vannak. A főszponzor a Steiermärkische Sparkasse, vagyis a Stájerországi Takarékszövetkezet, amely 1899 óta segíti az intézményt, fontos partner továbbá a Holding Graz, a második legnagyobb osztrák önkormányzati szolgáltató, az Apomedica Pharmaceutical Products vezető osztrák gyógyszercég (2016 óta) és az E-Werk Franz, a grazi gázszolgáltató (2018 óta). A grazi operának egy magánszponzora van, ő a ház által befogadott projekteket támogatja, illetve van egy támogatói kör, amely az oktatási programban részt vevő énekeseket szponzorálja.

A Grazi Opera (fotó: Graz Tourismus / Harry Schiffer)

Kérdés, hogyan lehet folyamatosan új partnereket, támogatókat megnyerni. Nora Cartellieri, az opera szponzorációs ügyeiért felelős munkatársa elmondta, mindig azt keresik, hol van közös nevező, melyik lehet az a projekt, amelyikbe a másik fél szívesen invesztálna. „Kapcsolatba kell lépni az emberekkel, és ápolni is kell ezeket a kapcsolatokat. Egy ügynökséggel épp most dolgozunk azon, hogyan tudnának újabb ötletek és szinergiák születni.”

Csökkenő támogatói hajlandóság

Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy a vállalati, illetve privát szponzoráció mennyire van jelen Ausztriában, illetve mennyire nehéz új partnereket találni, figyelembe kell venni, hogy melyik szövetségi államról, városról, illetve melyik színházról van szó. Attól is függ, hogy reklámpartnerről, projektszponzorálásról vagy főszponzorról beszélünk-e. „A Staatsopernek könnyebb szponzort találnia, mint egy kisebb zenés színháznak a környező területen, és az időszaki fesztiválok is gyakran vonzóbbak a szponzorok számára, mivel a jegyárusítás egyetlen helyen zajlik. Ugyanakkor mindannyian érezzük, különösen, amikor a támogatók egymást közt beszélgetnek, hogy financiális szempontból sem a vállalatok, sem a magánszemélyek nem olyan rugalmasak már, mint korábban voltak” – állapítja megCartellieri.

A Grazi Filharmonikusok és vezető karmesterük, Vassilis Christopoulos (fotó: Oliver Wolf)

Abból a szempontból szerencsés helyzetben van a grazi intézmény, hogy zenés színházként többféle műfajban alkotnak, így kvázi jobban megéri támogatni őket, másrészt kevesebb a nyelvi akadály, nemzetközi bemutatóik is vannak, így a szponzorok számára láthatóbbak. De „a Covid-járvány óta a cégek támogatási hajlandósága érezhetően kisebb, ezért új koncepciókat kell keresni, megnézni, mire fókuszálnak aktuálisan a vállalatok és annak megfelelően bekapcsolni őket a szponzorációs folyamatokba”, mondja a szakember.

A Grazi Opera legrégebbi főszponzora az osztrák pénzintézet, a Steiermärkische Sparkasse, együttműködésük kezdete 1899-re datálódik, ekkor adták azt a kezdőtőkét a városnak, amelyből a ház egyáltalán felépülhetett. Az együttműködés máig tart, ma a pénzintézet fenntartható módon támogatja a művészetet és a kultúrát, évente 170 ezer nézőt vonzva az opera-előadásokra. A Sparkasse nemcsak a grazi operát támogatja, más kulturális projekteket és együtteseket is segít, például a Grazi Nemzetközi Mountainfilm Fesztivált, a Grazi Zenekart, kórusfesztivált és egyéb helyi zenei eseményeket, illetve a Schreiberei irodalmi díjat is kiadja.

Csakúgy, mint a budapesti Operában, a graziban is létezik támogatói kör – Förderkreis néven –, amelynek bárki tagja lehet. Ez elsősorban a fiatal, feltörekvő tehetségeket támogatja, filozófiája pedig az, hogy magánszemélyként is el lehet köteleződni a színház által közvetített értékek mellett, egyénileg is kultúrafinanszírozóvá válhat bárki. A támogatásnak, ahogyan a hasonló gyakorlattal bíró intézményeknél nálunk is, különböző fokozatai vannak, egyedi támogatóvá már évi 120 eurótól válhatunk, támogatópárrá 180 eurótól, a huszonöt év alattiak pedig már 25 euróval bekerülhetnek a Förderkreisba. Az egyéni támogató titulus még csak egy laza tagság, a tagok részt vehetnek nyílt próbákon, a produkciókról és a kedvezményekről még a premierek előtt információt kapnak. 350 eurós támogatástól már egy újabb személyt hozhatnak magukkal a nyílt próbákra, 700 eurótól a nyomtatott felületeken hirdetési kedvezményt kapnak, 1500 eurótól pedig az évadot bemutató nyomtatott füzetben is kedvezményesen hirdethetnek.

Nyitókép: A Grazi Filharmonikusok és vezető karmesterük, Vassilis Christopoulos (fotó: Oliver Wolf)

Lásd még:

Ausztriában az energiaszektor adja a legtöbb pénzt a kultúrára – Az osztrák vállalatok negyvenhárom százaléka elkötelezett a kultúra szponzorálásában

„Vándorlások a tudat jeges gerincén” – Salzburgi Ünnepi Játékok