A documenta fifteen fő üzenete: javítanunk kell a világon
A documenta nemcsak a kortárs művészet aktuális trendjeinek fóruma, hanem olyan platform, ahol új, innovatív koncepciókat próbálnak ki.
A németországi Kasselban június 18-án nyílt meg és szeptember 25-éig látogatható a kortárs képzőművészet legnagyobb hatású rendezvénye, a documenta 15. A nemzetközi művészeti színtér kiemelkedő jelentőségű eseményén az OFF-Biennále Budapest csapata két projektet mutat be, sőt a szervezésben is aktív szerepet kaptak.
A documenta fifteen kurátora idén nem egy művészettörténész, hanem egy művész kollektíva, az indonéziai ruangrupa. A csoport az 1990-es évek közepén Jakartában alakult egy főként művészetet tanuló baráti társaságból, de csak 2000-re sikerült összegyűjteniük akkora indulótőkét, hogy bérelni tudtak egy közös alkotóteret, és az ötletelésen túl hivatalosan is megkezdték működésüket. A ruangrupa indonéz szó, „kreatív teret" jelent, és tudatosan kis kezdőbetűvel használják. Működési praxisuk a lumbung elvén alapul, ami kollaboratív és alternatív erőforrás- és tudásfelhasználást jelent. Főként ötletekkel, tudással, programokkal és innovációkkal segítik egymást, és minden projektjük ökológiai, társadalmi és gazdasági értelemben egyaránt megfelel a fenntarthatósági szempontoknak. Ez volt a legfontosabb kritériumuk a kiállításrendezésnél is, a documenta 15 a lumbung alapértékeire és gondolataira épül.
Megnyitó a kasseli stadionban
De mi is az a lumbung? Az indonéz szó rizsraktárat jelöl, ahol az összegyűjtött termést közös felhasználására tárolják, és a szétosztásáról közösen döntenek. Kasselben a lumbung egy gyönyörű metafora a kollektivitás, az erőforrás-gazdálkodás és a méltányos elosztás elveinek figyelembevételével.
A ruangrupa hivatalosan így kommunikált erről: „Globális orientáltságú, együttműködésen alapuló és interdiszciplináris művészeti és kulturális platformot szeretnénk létrehozni, amely a documenta száz napja után is hatékony marad.” A művészcsoporttól nem idegen a közösségi művészeti projektek szervezése, nagy gyakorlatuk van kiállítások, fesztiválok, művészeti laborok, workshopok, kutatási projektek létrehozásában, bár kétségtelen: ekkora léptékben még sosem dolgoztak. Emellett könyveket, magazinokat és online kiadványokat is megjelentetnek. A ruangrupa munkája holisztikus társadalmi, térbeli és személyes gyakorlaton alapul, amely erősen gyökerezik az indonéz kultúrában, ahol a barátság, a szolidaritás és a közösség központi jelentőségű.
Közösségi tér, ahol gördeszkázni is lehet
A documenta, mint progresszivitásra sokat adó intézmény, gyakran generál vitákat, de az idén különösen sok kérdést vetett fel mind a szakmai közegben, mind a német közéletben. A rendezvény programja még sosem vált el annyira a tradicionális művészeti piac szempontrendszerétől, mint 2022-ben. Ezerötszáz művész vesz részt az idei documentán, és csak töredéküknek van galériás képviselete. Kasselben idén alig szerepelnek nagy nevek, befutott művészek, többnyire kollektívákat hívtak meg, a perifériáról, azaz a jelenlegi művészeti világ kapcsolati és érdekhálózatán kívülről. Ennek eredményeként olyan kiállítás jött létre, amely a rendezvény száz napja során többször is megváltozik, tulajdonképpen nem megtekintésre, hanem részvételre és szemléletünk megváltoztatására ösztönöz. A documenta művészeti vezetését most először bízták ázsiai művészekre, és az esemény, történetében először kizárólagosan a „globális Délre” néz. Ez a documenta azt szeretné megmutatni, hogy a művészet segít a hátrányos helyzetűek kompetenciaérzésének kialakításában, gyógyító hatású, ha arra van szükség, és közösségeket összetartó erővel bír.
A központi kiállítás a Fridskul címet viseli. A múzeumban művészek és kollektívák mutatják be az oktatás különböző modelljeit, és úgy tekintenek a másikra, mint együttműködésre méltó szomszédra.
Friedicanum oktatási tér
Érdemes néhány szót ejteni a Fridericianumról is: ez a világ egyik első nyilvános múzeuma, a documenta központi tere. Arnold Bode kasseli festő és akadémiai professzor itt rendezte meg az első documentát 1955-ben. Az volt a célja, hogy a második világháború után újra párbeszédre alkalmas szituációba helyezze Németországot a világ többi részével, valamint újra bekapcsolja a nemzetközi művészeti vérkeringésbe. A nácik által degeneráltnak tartott művészetet és Németországban még soha nem látott klasszikus modern alkotásokat mutatott be az akkor még háborús károkat viselő Fridericianumban.
Az első documenta meglepetésszerű sikert aratott, százharmincezren zarándokoltak el Kasselbe művészetet nézni, a közönség azt jelezte vissza, hogy nagyon is érdeklődik a kortárs irányzatok iránt. Ezen felbuzdulva Bode 1959-ben egy második kiállítást is megrendezett, azóta is az általa beállított ötéves ciklushoz igazodnak. A kiállítást 1959 óta egy korlátolt felelősségű társaság szervezi, a documenta und Museum Fridericianum GmbH, amelynek részvényesei Kassel városa és Hessen tartomány, valamint a Német Szövetségi Kulturális Alapítvány is támogatja. Arnold Bode 1968-ig a documenta 4-ig vezette a rendezvényt, ezalatt egyre inkább a progresszív kortárs művészet szeizmográfjává vált.
A kiállítás új szervezeti formája 1972-ben alakult ki, amikor Harald Szeemann, neves svájci művészettörténészt nevezték ki „főtitkárnak”, akinek a nevéhez a kurátori szakma újradefiniálása fűződik. Innentől a documenta GmbH kuratóriuma összeállít egy nemzetközi zsűrit, amely kiválasztja az esemény művészeti vezetőjét, aki felel majd a művészeti tartalomért, az adott documenta karakteréért. 1997-ben rendezett először nő documentát, Catherine David, a Pompidou egyik vezetője, ráadásul ő volt az első nem német ajkú szakember ezen a poszton. 2022-ben pedig először bízták ázsiaiakra és művészkollektívára a művészeti tartalom meghatározását.
A documenta nemcsak a kortárs művészet aktuális trendjeinek fóruma, hanem olyan platform, ahol új, innovatív koncepciókat próbálnak ki. Minden egyes kiadása fontos szerepet játszott abban, hogy új nézőpontokat emeljen be a művészetről szóló nemzetközi diskurzusokba, és az elmúlt évtizedek során olyan intézménnyé nőtte ki magát, amely messze túlmutat azon a száz napon, amikor Kasselban műveket mutatnak be. Idén a tanulási folyamatok mellett a dekolonizáció és a különböző társadalomkritikus művészeti archívumok (Black Archives Amsterdam, Asia Art archive Hong Kong, Archives des Luttes des femmes des Algérie) anyaga adja a központi kiállítás magját, csupa olyan téma, amely aktuálisan átformálja és tematizálja a globális művészeti közeget, de sok ellenállást is kivált. Egyre erősebben hallatszik az a hang, hogy a művészeti világ a nagy carbon lábnyomú art fairekkel és bockbuster kiállításokkal fenntarthatatlan luxus, ugyanakkor abban nem (sem) alakul ki egyértelmű konszenzus, hogy a művészet legfontosabb feladata az aktivizmus vagy a társadalomjobbító szándék lenne.
Richard Bell aboriginal művész festménye, amely a központi kiállításon látható
Bármilyen szép szimbólumok és elvek mentén rendeződött a documenta fifteen, nem lehet elhallgatni, hogy alig nyílt meg, máris viták és botrányok kereszttűzébe került. Az indonéz Taring Padi nevű kollektíva nagy méretű, People’s Justice című köztéri munkáját, melyet a Friedrichplatzon állítottak fel, antiszemitizmus vádja érte. Kifogásolta Hessen tartomány, a szövetségi kormány kulturális minisztere, a németországi zsidó közösség legnagyobb szervezete, a Zentralrat der Juden in Deutschland, és a Zöld Párt. A több mint tizennyolc méteres alkotást amit számos helyen bemutatták már, politikai karikatúrákat ábrázol, és szerepel rajta egy ortodox zsidó férfi, aki fekete kalapot visel a náci „SS” jelzéssel, valamint egy disznófejű Moszad-katona is. A német Monopol magazin zsidó gúnyrajzként értelmezte az alakokat. A documenta vezetése először letakarta, majd eltávolítja a művet. A Taring Padi kollektíva nyilatkozatot adott ki, amiben hangsúlyozták, hogy a mű a Suharto-rezsim ellen készült, ábrázolásmódja Indonéziában semmilyen antiszemita jelentést nem hordoz, és nem állt szándékukban senkit sem megbántani.
Mindenki bocsánatot kért mindenkitől, minden szinten. A documenta igazgatója Sabine Schormann közleményt adott ki arról, hogy a frankfurti Anne Frank Oktatási Központ vezetőjének, Meron Mendelnek a segítségével minden kiállítást átvizsgálnak, és egy antiszemitizmussal, rasszizmussal foglalkozó testület dönt majd a vitatott esetekben. Az antiszemita ábrázolásokat pedig eltávolítják a documenta anyagából.
Forrás: spiegel.de
A ruangrupa arról nyilatkozott, hogy megragadják az alkalmat, mélyebben tájékozódnak az antiszemitizmus borzalmas történetéről és elfogadhatatlan jelenéről. Ez a két ügy egyébként nemcsak azt húzta alá, mennyi feszültség van világunkban alig elrejtve a felszín alatt, hanem arra is rámutatott, milyen sokat kell még tanulnunk egymásról, a különböző kultúrkörökben mennyire nem értjük egymás zsigeri mozgatórugóit.
A ROMA projekt megnyitója
Az OFF Biennále Budapest két projektet mutat be Kasselban, a Lesz még egyszer ünnep a világon című csoportos kiállítás az OFF-Biennále Budapest és a European Roma Institute of Arts and Culture (ERIAC) közös, hosszú távú művészeti projektje, a RomaMoMA verziója. A helyszín, az európai kontinens első nyilvános múzeumépülete, a Fridericianum szimbolikus, rávilágít a roma művészet intézményi reprezentációjának hiányára és annak szükségességére, hogy a roma identitás komplexitása a jelenleginél szélesebb teret kapjon.
A Fridericianumtól kis sétányira, a Fulda partján található Ahoi csónakház a másik OFF-os helyszín, itt épült fel az OFF-játszótér, Milennehák és miértnék címmel, ahol mindenkit arra biztatnak, hogy lebontsa és újraalkossa a szabályokat, és tapasztalja, éle át a játék teremtő erejét.
A ROMA projekt alkotásai
Az OFF-Biennále Budapest részvétele a documenta fifteenen az Ammodo és a Goethe Institut nagyvonalú támogatásával valósult meg.
További támogatók:
Acción Cultural Española; Christian AUTENGRUBER; BENCZE Péter; CONCORDE Értékpapír Zrt.; Czech Centre Berlin; DÉNES Andrea & BALÁZS Árpád; EINSPACH Fine Art & Photography; Everybody Needs Art és Longtermhandstand, Budapest; FARKAS Ádám; HORVÁTH Művészeti Alapítvány; Hunt Kastner Gallery, Prága; Kisterem, Budapest; Meyer Riegger, Berlin; NOSZEK Péter; PŐCZE Attila; RESZEGI Judit; Slovak Arts Council; Slovak Institute Berlin; SPENGLER Katalin & SOMLÓI Zsolt; STREITMANN Norbert; TÓTH Csaba; White Night Slovakia
Képek: Jankó Judit
A cikk alatt (kattintásra) fotógaléria nyílik.
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!