A film mint műtárgy

Csaknem ötven év filmtörténeti kuriózumait mutatja be a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) új tárlata a MűvészetMalomban. Az élet vendégei című kiállítást Szabó István Oscar- és Kossuth-díjas filmrendező nyitja meg október 26-án. A tárlat egyik kurátorával, az FMC igazgatójával, Prosek Zoltánnal beszélgettünk, aki azt is elárulta, mely filmnek köszönhetően szeretett bele ebbe a műfajba. 

Jancsó Miklós, Halhatatlanság, 1959, 20' (forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum)

Legutóbb 2021-ben A kísérletezés szabadsága címmel rendeztek filmes tematikájú kiállítást a MűvészetMalomban, amely több mint kétszázötven rövid-, dokumentum-, animációs- és játékfilmből nyújtott válogatást. Miért érezték úgy, hogy ismét szükség van egy filmes tematikájú kiállításra?

Itthon még mindig ritkaságszámba mennek a filmeket bemutató tárlatok a múzeumokban. Mondhatni, nem rendeznek ilyen jellegű kiállításokat. Külföldön ugyanakkor léteznek filmmúzeumok, amelyek életművekkel vagy az életművek különböző aspektusaival foglalkoznak. Noha többször is próbálkoztak egy filmmúzeum létrehozásával a Pasaréti úton, végül ez nem valósult meg. Egy-egy alkalommal előfordult például a Ludwig Múzeumban filmes tematikájú kiállítás [A Minden mozi! – Válogatás a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum film- és videogyűjteményéből című kiállítást 2008-ban rendezték. Itt mutatta be Fliegauf Benedek Tejút című nyolccsatornás videóinstallációját először – a szerk.] Emellett a Paksi Képtár is rendszeresen szervezett ilyen tematikájú tárlatokat, ám a múzeumok soha nem törekedtek arra, hogy filmes gyűjteményt hozzanak létre, miközben a film nem elválasztható a képzőművészettől. Nagyon sok rendező „képzőművészaggyal‟ dolgozik. Ezekre a párhuzamokra is felhívjuk majd a figyelmet a tárlaton.

Terveznek filmes gyűjteményt létrehozni? 

Igen, a Ferenczy Múzeumi Centrum részéről ez az első kísérlet erre. Az Inforg Stúdió A kísérletezés szabadsága című kiállítása végigkövette azt, ami a kilencvenes évek első felében történt a filmezés terén. Akkortájt szűnt meg a Balázs Béla Stúdió (BBS). Az Inforg Stúdiót Muhi András vezette egykor: hiánypótló kísérleti műhelyt hozott létre. Meg kell említeni Durst Györgyöt is, aki a BBS-nél szervezőként és ügyvezető titkárként dolgozott. Ők ketten mindig befogadták a kísérletező művészeket, ráéreztek, kikből lehetnek később nagy rendezők. 

Külföldi múzeumi példák alapján tervezik létrehozni a gyűjteményt? 

Tanulmányozzuk a külföldi filmmúzeumokat is, de nem tudunk mindent adaptálni. Többnyire az amerikai múzeumok rendelkeznek jelentősebb filmgyűjteménnyel, ami a képzőművészeti gyűjtemény szerves részét képezi. Mi nem nagyon tudunk szerves részt létrehozni, ez egy különálló gyűjteményi egység lesz a múzeumon belül. A rövidfilmekkel kezdjük, elsősorban az Inforg Stúdiótól vesszük át a filmeket. Sok mindent meg kell azonban oldalni, kezdve a tárolási nehézségektől a jogi problémákig. Hosszabb időszak, amíg egy ilyen gyűjtemény megszületik, legalább négy év. Korábban már próbálkoztam ezzel, de csak az informális státuszig jutottam, vagyis csupán pedagógia célzattal vetíthettem – ez az első lépés, hogy egy egyéni gyűjtemény felépülhessen. A kísérleti gyűjteményemben számos külföldi alkotó szerepelt, Bill Violától kezdve Valie Exportig. Más szempontok szerint gyűjtöttem, kiállítási minőségben kaptam meg a filmeket, de esélyem sem volt engedélyt szerezni nyilvános vetítésre. 

Hajas Tibor, Öndivatbemutató, 1976, 17' (forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum)

Ezen kívül milyen személyes kötődése van a filmekhez?

2003-tól az Új Dialóg Filmstúdió forgatókönyvírói műhelyét vezettem, másfél évig. [Az Új Dialóg Stúdiót a magyar filmszakma nemzetközi hírű képviselői, úgy mint Bacsó Péter, Jancsó Miklós, Kovács András és Makk Károly, a Mokép Rt. közreműködésével alapította 1995-ben – a szerk.] A munkám során Makk Károly Egy hét Pesten és Budán című filmjének marketingjében is részt vehettem. Ott szerettem bele igazán a film műfajába. Ráéreztem arra, milyen történeti jelentőséggel bír, ha egy film gyűjteménybe kerül, hogyan lehet kanonizálni magát a filmet, hogy az múzeumba kerülhessen, és hol húzódik a határ a múzeum és a galériában bemutatott film műtárgy között, hogy ne csak egy instruktív elem legyen, hanem annál több.

Mások mellett Jancsó Miklós (Halhatatlanság, 1959) Szabó István (Várostérkép, 1962)  Hajas Tibor (Öndivatbemutató, 1976) Tarr Béla (Családi tűzfészek, 1977) Maurer Dóra (Keressük Dózsát, 1973) és Enyedi Ildikó ((Flirt)Hipnózis, 1979) első filmjei is bekerültek a kiállítás anyagába. Mi alapján válogatták a filmeket? 

Fontos szerepet játszott, hogy mi a film témája. Jancsó méltatlanul elfeledett első rövidfilmje, a Halhatatlanság Goldmann György szobrászművészről szól. A filmben szereplő műtárgyakat is kiállítjuk. Ugyanakkor nem elvárás a látogatótól, hogy megnézzen minden filmet, az képtelenség lenne. Egy ilyen tematikájú kiállításon műtárgyként tekintek a filmekre. Így nem az a cél, hogy hat órán keresztül ott legyen a látogató, hanem mint egy múzeumban a műtárgyakat, úgy nézze a filmeket, ezen keresztül pedig benyomást szerezzen erről a korszakról.

Tarr Béla, Családi tűzfészek, 1977, 108' (forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum)

Készülnek kísérőprogramokkal? 

Igen, tervezünk kiegészítő vetítéseket, ahol részletesebben taglalni fogjuk, hogyan készültek a filmek. Ehhez társulnak még filmtörténeti előadások, például, november 30-án, 18 órától Gelencsér Gábor lesz a vendégünk, aki a Balázs Béla Stúdióról tart előadást. Ezen kívül szervezünk egy nagy beszélgetést, filmrendezők részvételével. Emellett Szabó István filmrendező nyitja meg a kiállítást. Ő úgy ítéli meg, hogy a képzőművészet minimális szerepet játszik a filmkészítésnél, így erről fog majd beszélni. A tárlaton egyébként Szabó István is az első, kísérleti jelleggel megvalósított filmjével szerepel.

Egyetért azzal, hogy a képzőművészet kevesebb szerepet játszik a filmezésnél?

Vívódom magamban ebben a kérdésben, de hajlok afelé, amit Szabó István vall. A kiállítás anyaga egyébként egy erősen szubjektív válogatás, amit egyeztettem filmesekkel. Úgy fest, hogy nem lőttem mellé, talán két filmet felejtettem ki, amelyeket később beemeltem. A kiállításon látható huszonnyolc alkotás lefedi ezt a korszakot. Érintjük a 2000-es éveket is, mások mellett Fliegauf Benedek, Forgács Péter, Nemes Jeles László és Szemző Tibor is bekerült a válogatásba. 

Enyedi Ildikó, (Flirt)Hipnózis, 1979, 28' (forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum)

Milyen filmes tematikájú tárlatokat terveznek még a jövőben?

Jövőre retrospektív Forgács Péter-kiállítást rendezünk, 2025-ben pedig Tarr Béla- és Krasznahorkai László-tárlatot. Régi álmom teljesül, ha ez valóban létrejön. Évekkel ezelőtt elkezdtünk szervezni egy kiállítást Tarral, azonban a Torinói ló forgatása közbeszólt. 2025-ben pedig pont a hetvenedik születésnapját ünnepli majd, így ez jó alkalom egy nagyszabású kiállításra. Jó lenne, ha a filmes kiállításokkal és az azokhoz kapcsolódó rendezvényekkel a fiatalabb, már a Netflixen nevelkedő generáció tagjait is sikerülne bevonzani, hogy rálássanak a mostani filmek alapjaira. 



Szabó István, Várostérkép, 1962, 11' (forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum)

Lásd még:

A kísérletezés szabadsága
– Videóriport egy rendhagyó tárlatról

A test is költészetet szül
– Ladik Katalin fotó- és videótárlata A Gyűjtemény kiállításban

A múzeum továbbgondolása 
– A Ferenczy Múzeumi Centrum megújult gyűjteményes kiállításáról

Nyitókép: Prosek Zoltán (fotó: Deim Balázs)