A hatodik érzék szerepe a befektetésekben

Az Equlior Fine Art műtárgy-befektetési tanácsadással és gyűjteménykezeléssel foglalkozó üzletágat húsz éve alapították az Equilor szakemberei. Céljuk az ügyfelek támogatása olyan műalkotások kiválasztásában, amelyek egyszerre képviselnek befektetési és esztétikai értéket, de legalább ilyen fontos számukra a vállalati gyűjteményépítés. Példát is mutatnának: a cég a Magyarországi Vállalati Gyűjtemények Szövetsége alapítóinak egyike. A kollekciót a kezdetektől formáló Gereben Katalin műtárgypiaci szakértőt és Dobó Istvánt, az Equilor Wealth Office vezetőjét kérdeztük.

Meséljenek az Equilor Wealth Office-ról!

Dobó István: Az Equilor Wealth Office (EWO) az Equilor Alapkezelő Zrt. égisze alatt létrehozott professzionális, új szemléletű vagyonkezelési, úgynevezett wealth management szolgáltatás. Partnereink életcéljaikra épülő stratégiát kapnak tőlünk. Sikerdíj-orientált modellünk biztosítja, hogy mindig egy csapatban játszunk: akkor nyerünk, ha a partnerünk is nyer – portfóliókezelési módszertanunk szerint a befektető és a szolgáltató érdekei azonosak. Hozzáférést adunk a leginnovatívabb befektetési lehetőségekhez, a magántőke-alapoktól a fine art világáig. Mindezt holisztikus szolgáltatásokkal egészítjük ki: az EWO Concierge generációs vagyontervezéssel és corporate finance tanácsadással jár együtt. Ez nem banki kiszolgálás: partnerség, amely a jövő értékeit építi.

Egyre hangsúlyosabban képviseljük abbéli meggyőződésünket, hogy a vagyonkezelés nem csupán számokról és hozamokról szól. A valódi értékmegőrzés és -teremtés túlmutat a pénzügyi mutatókon: kultúrát, közösséget és jövőképet is jelent. Értékpapír-befektetések specialistájaként, professzionális vagyonkezelőként a kultúra és művészetek területén is megjelenünk támogatóként. Hiszünk abban, hogy a fenntartható jóléti társadalom alapját a vagyon mellett a kultúra is meghatározza, ezért mindkét területen aktívan és innovatívan vagyunk jelen. 

Dobó István (forrás: Equilor Wealth Office)

A céges arculat formálása, befektetés vagy a művészet támogatása volt a cél a vállalati gyűjtemény létrehozásakor?

Gereben Katalin: 2006-ban határoztuk el, hogy vállalati műgyűjteményt hozunk létre, akkor alapítottuk az Equilor Fine Art Kft.-t is, az Equilor Befektetési Zrt. leányvállalataként. A cég szerepe, hogy irányítsa az anyavállalat műgyűjteményének építését és segítse azokat az ügyfeleket, akik a pénzügyi befektetéseik mellett érdeklődnek a művészet, a műtárgyvásárlás, netán a műgyűjtés iránt is. 

2006-ban az országban elsőként hoztunk létre olyan webes felületet, amelyen Magyarország vezető galériái, aukciósházai különleges, egyedi ajánlatai közül válogathattak kizárólag az ügyfeleink. Ma már a műkereskedelem 20 százaléka zajlik online, de a kétezres évek közepén ez még nagyon új dolog volt – nemcsak Magyarországon, de külföldön is.

A gyűjtemény létrehozásával egyrészt az irodai környezetet, az ügyfelek fogadótereit szerettük volna emelni, másrészt célunk volt a fiatal kortárs művészek támogatása is. Műtárgyakkal körülvéve jó dolgozni, tárgyalni: az alkotások igényességet, kreativitást sugároznak, a közelségük a megszokottól eltérő, árnyaltabb gondolkozásra ösztönöz.

Az első műtárgyaink között volt Kupcsik Adrián Hat érzék című festménye, amely régimester képek kompozícióját idéző, realisztikus stílusban, szimbólumokkal utal az öt érzékre, és persze arra a bizonyos hatodikra, amely a munka és az élet egyéb területein is jól jön mindannyiunknak. A kedvenc részem a képen egy régi elem, ami nyilvánvalóan az ízlelés érzékére utal – ma már ezt bizony magyarázni kell a fiatal kollégák többségének. De pont ez a jó a művészetben: párbeszédet indít. Az első gyűjteményi darabok megvétele óta sok idő eltelt, és persze figyeljük, hogyan változik a piaci értékük, de nem a befektetési értékük volt a legfőbb szempont a vásárlásnál, sokkal inkább a minőségük, a mélységük.

Gereben Katalin

Van-e valamilyen külön központi koncepció, tematika, amit követnek műtárgyvásárláskor?

G. K.: Kortárs, már befutott vagy még feltörekvő magyar művészektől vásárlunk. Különösebb stílusbéli irányt nem jelöltünk ki, inkább minél több gondolati, esztétikai területről igyekszünk begyűjteni festményeket, fotókat – természetesen a minőséget szem előtt tartva.  Igyekszünk olyan művészektől választani, akik jól szerepelnek a műtárgypiacon, vagy azt gondoljuk, hogy később növekszik majd a műveik értéke. De, mint említettem, nem ez az elsődleges szempont. A cégvezetők között nincsenek gyűjtők, csak a kultúrát, vizuális művészetet szerető emberek, tehát maga a gyűjtés nem „felülről” zajlik. Általában én javaslok festményeket, de a vásárlást a döntéshozókkal, és akár a kollégákkal is megvitatjuk. Közepes méretű cég vagyunk, ahol nem vált le a gyűjtés, műtárgyvásárlás a cég általános döntéshozási folyamatairól. Szerintem ez egy ekkora közösségben fontos is: ne csak a gyűjteményért felelős embernek okozzon örömet a válogatás, hanem legyen ez közös élmény! Előfordult, hogy egy fiatal végzős festő képét nagyon érdekesnek tartottam, megvásároltuk, és bizony levetették a falról a kollégák. Fontos figyelembe venni a munkaközösség esztétikai befogadó küszöbét. Építhetnénk rendkívül progresszív, provokatív gyűjteményt is, de valószínűleg ellenkező hatást érnénk el vele: elijesztenénk a kollégákat – és akár az ügyfeleket is – a kortárs művészettől. Finoman kell tágítani a határokat. 

Kupcsik Adrián: Hat érzék 2007, olaj, fa, 40x50 (forrás: Equilor Kortárs Művészeti Gyűjtemény)

Miért éri meg az Equilornak a gyűjteményépítés? Milyen szerepet játszik a kollekció befektetési eszközként? Mennyire fontos vásárláskor az értéknövekedés, a likviditás és a piaci szerep?

D. I.: Gyakran mondom (szinte már szállóigém): „kevés dolog van ingyen a világban, de a diverzifikáció igen”. A tágan értelmezett diverzifikáció nem kizárólag egy értékpapírszámlán levő különböző instrumentumok összességét jelenti. Beletartoznak többek közt az ingatlanok és a műtárgyak is. A három kategóriát egymás mellé helyezve megállapítható, hogy likviditás, adó- és költségvonzat, transzparens értékmegállapítás tekintetében és élményben is mást nyújtanak. Míg egy értékpapír árfolyama minden nap általánosan megállapítható, és azon az értéken alacsony költség mellett azonnal, vagy pár napon belül tranzaktálható, addig az ingatlan adásvétel akár fél-egy évet is elhúzódhat, magasabb a tranzakciós költség és illetékvonzat, valamint a vételárat áralku alapján határozzák meg, amely akár lényegesen is eltérhet a kívánttól. Az eladó és a vevő közötti árkülönbségnek számos oka van, és megjelenik már az érzelmi faktor is: sok esetben az eladók túlértékelik az ingatlanjaikat, például azért, mert oda születtek, vagy ők húztak meg minden csavart. Erre az analógiára építve mondjuk, ha képzőművészetbe fektetünk, hogy elsősorban az élményt vásároljuk meg, a hozamvárakozás háttérbe szorul, mert jellemzően nem társítanak a kisbefektetők éves áremelkedést egy festményhez. Mindemellett az általános vélekedés szerint – akárcsak az arany – biztonságos és értékálló befektetésnek számít a műtárgy, az esztétikai élmény és azok pozitív hatásaival együtt. A diverzifikáció a kockázatcsökkentés leghatékonyabb eszköze, de nem lehet az eszköztípusoktól ugyanazt elvárni. A korlátozott likviditás, valamint a tűpontos és mindenki által elfogadott értékmegállapítás hiányában hazánkban nem nagyon ismerek olyan pénzintézetet, aki elfogadna műtárgyat hitelfedezetül, ellenben az értékpapírfedezetes lombardhitel általánosnak számít idehaza is. 

Mi éppen ezért úgy tekintünk a műtárgybefektetésekre, mint időtálló, magas esztétikai élményt biztosító, a munkahelyi környezetre pozitív hatást gyakorló befektetési eszközre, a portfólió részeként, amivel kapcsolatosan elfogadjuk a korlátozottabb likviditást.

Tárgyaló az Equilor Wealth Office-ban (forrás: Equilor Wealth Office)

Változott-e a gyűjteményhez való belső céges hozzáállás az elmúlt húsz évben, s ha igen, milyen evolúciót járt végig?

D. I.: Jelentős változáson ment keresztül: a kezdeti dekorációs és gyűjtői szerepből mára stratégiai értékké vált. Ma már nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem inspirációs forrás és identitáselem is. Mint arról korábban szó esett: a művészeti alkotások jelenléte a mindennapi munkában kreatívabb gondolkodást, nyitottságot és magasabb szintű koncentrációt hoz. Egy ilyen környezetben dolgozni nemcsak motiváló, hanem segít megőrizni a hosszú távú szemléletet: a művészet időtállóságára és arra emlékeztet, hogy a döntéseinknek értéket kell teremteniük – generációkon át. A hozzánk érkező vendégek, ügyfelek, partnerek mind pozitív energiával felvértezve hagyják el tárgyalóinkat. A miliő, mintegy láthatatlanul is, de rendszerint gyümölcsöző együttműködést eredményez.

Vállalati gyűjteményünkkel kapcsolatosan a legnagyobb visszacsatolást az jelenti, hogy többször szeretnék megtekinteni a teljes kollekciót, bejárni a székházunk minden szegletét, belélegezni az atmoszférát az igazán különleges kortárs műalkotások között. Előfordul, hogy a kollekció több darabját valamely nagyobb képzőművészeti vásáron is megismerhetik az érdeklődők. Ezzel is példát kívánunk mutatni más vállalatoknak: a gyűjtemények a képzőművészet támogatásán túl egyéb előnyöket is biztosíthatnak a felelős munkaadó számára. Büszke vagyok rá, hogy az egyik ilyen, a budapesti Bálnában tartott vásáron Lajta Gábor Éjszakai színpad című képe óriási érdeklődést keltett. A mű ma az Equilor Wealth Office irodájának falát díszíti.

Lajta Gábor: Éjszakai színpad (forrás: Dobó István)

Hány darabból áll jelenleg a kollekció, és milyen arányban van benne klasszikus, modern és kortárs mű?

G. K.: Közel nyolcvan kortárs műalkotás szerepel az Equilor gyűjteményben, ez a szám a cégcsoport méreteivel arányos. Folyamatosan gyarapítjuk: hol több, hol kevesebb művet veszünk, de az utóbbi időben igyekeztünk legalább négy-öt alkotást vásárolni évente. Idén például Horváth Lóczi Judittól vettünk néhány alkotást, és előfordul, hogy jótékonysági aukción is vásárlunk: legutóbb a novemberi Mosoly Aukción Szentgróti Dávid egyik festményére csaptunk le.

Hogyan viszonyulnak művészeti támogatásokhoz, kezdeményezésekhez, mennyire szeretnék publikálni a gyűjteményüket?

G. K.: Az utóbbi néhány évben szorosabbra vontuk a cégcsoporton belül az Equilor Alapkezelő Wealth Office üzletága és az Equilor Fine Art közötti együttműködést. Nemcsak az ügyfeleknek adott művészeti tanácsadás szempontjából gyümölcsöző ez, de az Equilor Gyűjteményt is sikerült jobban a vállalati működés részévé tenni, azzal, hogy a Wealth Office által szponzorált műtárgyvásárok alkalmával mindig egy-egy kiállítást szervezünk részben a gyűjteményünk darabjaiból. A saját gyűjtemény megmutatásán kívül igyekszünk más kezdeményezések mellé is odaállni. 2025-ben a Billufesztet (Budapesti Illusztrációs Fesztivál) támogattuk: a szervezettel közösen nyáron, a Füred Art Weeken közös illusztrációs kiállítást is rendeztünk. Patronáltuk Tombor Zoltán fotográfus Lost & Found (Elveszett és megtalált) című kiállítását és Jásdi Juli illusztrátor Tintaló című könyvének megjelenését is. A fotókiállítás és a könyv az alkoholizmus témáját járja körül, így a művészet támogatása mellett kivettük a részünket e szorongató problémáról szóló társadalmi párbeszédből is. 

A Magyarországi Vállalati Gyűjtemények Szövetségéről bővebben ITT olvashatnak.

Nyitókép: Az Equilor Wealth Office standja a 2025-ös Füred Art Weeken. A falon (balról jobbra): Rátkai Kornél, Korodi Helga, Bíró Anna, Kárpáti Tibor, Jásdi Juli és Németh Orsolya művei (forrás: Dobó István)

Lásd még:

A kultúra támogatása maradandó érték – Interjú Dobó Istvánnal, az Equilor Wealth Office igazgatójával

Elsősorban az élményt vásárolják meg – Az Equilor Befektetési Zrt. több mint harmincéves pénzügyi tanácsadó cég, amely az elmúlt évtizedekben a hazai tőkepiac egyik vezető befektetési szolgáltatójává vált.

Nemes és racionális értékvállalás – Elindul a Magyarországi Vállalati Gyűjtemények Szövetsége