Elsősorban az élményt vásárolják meg

2006-ban alapította leányvállalatát, az Equilor Fine Art Kft.-t, azzal a céllal, hogy bátorítsák az ügyfeleket: vásároljanak műtárgyakat is, azokkal is bővítsék befektetési portfóliójukat. 

Az Equilor Fine Art Kft. befektetési tanácsadással foglalkozik a művészetek, elsősorban a képző- és az iparművészet területén. Kvalitásuk és befektetési értékük alapján is figyelemre méltó műalkotásokat ajánlanak ügyfeleiknek. Segítenek gyűjtemények létrehozásában, építésében, valamint a műtárgyakkal kapcsolatos feladatok elvégzésében. Bárki fordulhat hozzájuk, ha szeretné a gyűjteményét kiegészíteni, szeretne műtárgyat eladni, annak eredetiségét vagy az értékét megállapítani, ha kell, segítenek a műtárgy restaurálásában, szakszerű szállításában is. 

Chilf Mária, Terhelt helyek 01, 2004, papír, akvarell, 70x100 cm, Equilor-gyűjtemény (forrás: Equilor Fine Art Kft.)

A cég ügyvezetője dr. Gereben Katalin műtárgypiaci szakértő, aki, amint az a cég honlapján is olvasható: karrierjét ügyvédként kezdte, majd művészettörténészként dolgozott Londonban a Sotheby’s nemzetközi aukciós háznál, Magyarországon pedig egyebek között a Kieselbach Galéria és Aukciósház kommunikációs igazgatója volt.

Az Equilor Fine Art Kft. feladata lett később az is, hogy az anyacégnek építsen egy kortárs gyűjteményt. És ennek nemcsak kulturális, de anyagi indíttatása is volt. Akkoriban ugyanis létezett egy olyan adómegtakarító konstrukció, amely szerint, ha valaki zsűrizett kortárs műtárgyat vásárolt, annak értékét levonhatta az adóalapból, végső soron adót takaríthatott meg vele. Ez nagyon sok céget bátorított arra, hogy a kortárs művészet felé forduljon, támogassa azt. Ám a jogszabály adta lehetőséggel nem minden cég élt a törvény szándékával összhangban, így ezt az adómegtakarító formát a kormány később visszavonta. 

Gábor Áron, Természet és szellem, 2001, olaj, vászon, 70x50 cm, Equilor-gyűjtemény (forrás: Equilor Fine Art Kft.)

Nemcsak a történet elgondolkodtató, hanem az is, hogy mennyire kockázatos lehet akár befektetési vagy üzleti célból műtárgyat, pláne kortárs műtárgyat vásárolni. – Amikor elkezdtem ezen a területen dolgozni, bennem is élt egy elképzelés arról, hogy a művészet milyen jó befektetés, és mennyire fontos erről meggyőzni az embereket – említi a kezdeteket Gereben Katalin. – Aztán azzal szembesültem, hogy azok, akik műtárgyakat vásárolnak, gyűjteményt építenek, mégsem így gondolkodnak. Ők elsősorban az élményt vásárolják meg. Azt az érzést, hogy egy-egy olyan tárgy birtokába jutnak, ami túlmutat az átlagos lakásdíszeken, amitől elegánsabb, tartalmasabb lesz az életterük. Azt az életérzést vásárolják meg, hogy a gyűjtővé válás során bizonyára kifinomult ízlésre tesznek szert, valamint élvezik, hogy kiállításokra, aukciókra járhatnak, az alkotóktól, tanácsadóktól és művészeti szakemberektől rengeteg érdekes dolgot tanulhatnak a művészetről. Nagyon ritka, hogy hideg fejjel, pusztán anyagi megfontolásból, befektetési célból vásárolnak műtárgyakat. Persze megtörténik, hogy valaki tényleg azért kezd a gyűjtésbe, mert jó befektetésnek gondolja a műtárgyakat, de ez a gondolkodás általában nagyon gyorsan megváltozik. Beleszeret ebbe a világba, és rájön, arra is, hogy a befektetése nem napok alatt térül meg, sőt. Ezek inkább hosszú távon hozhatnak nyereséget – magyarázza a szakember.

A kortárs művészet területén különösen így van ez, hiszen az még inkább rizikós terep. Ám a művészettörténész úgy tartja, más nézőpontból szemlélve a gyűjtést, könnyebb kortárs műalkotásokból építkezni, mint olyanokból, amelyeket már beárazott a művészeti piac, amelyek már megtalálták a helyüket a művészetben. – A kortársak gyűjtéséhez ugyanis nem kell feltétlenül nagy szakértelem – véli. – Kevesebb ismeret is elég, kevésbé fontos a több év tanulással, valamint sok-sok tapasztalattal megszerezhető művészettörténeti tudás. Viszonylag gyorsan felhalmozható akkora ismeretanyag, ami ahhoz már elégséges, hogy valaki eligazodjon ezen a területen. Nincs annyi összefüggés, a kortárs művészeti munkák viszonylag könnyen és szabadon értelmezhetők, a kiállításmegnyitókon pedig igyekeznek mindenről tájékoztatni a közönséget: ki a művész, milyen indíttatásból csinálja azt, amit éppen csinál, honnan jött. hová tart…

Stark Attila, UJ, 2007, farost, vegyes technika, 65x97,5 cm, Equilor-gyűjtemény (forrás: Equilor Fine Art Kft.)

Amint Gereben Katain mondja, a műtárgyvásárlás kapcsán sokan megvetik azt a szempontot, hogy a falra akasztott festménynek van egy nagyon is hétköznapi funkciója: dekorál. A lakás vagy egy munkahely berendezése, a belső terek kialakítása is a tulajdonos ízlését, gondolkodásmódját tükrözi – miért ne lehetne felvállalni azt, hogy a kifüggesztett képek is részei ennek? Erősítik a harmóniát. Szerinte tehát igenis fontos és egyáltalán nem lebecsülendő egy festmény, egy szobor dekorációs értéke. 

És ezen a pontos erősítsük meg a tényt: az Equilor Befektetési Zrt. kortárs gyűjteménnyel rendelkezik, az ínyencek kedvéért néhány név az alkotók közül: Bullás József, Chilf Mária, Farkas Antal Jama, Kopasz Tamás,  Kupcsik Adrián, Stark Attila. Ahogy az a találomra kiválasztott alkotók listájából is kiderül, a kollekció nem határozott irányokban keresgél, minden alkotás más, mindegyikben van valami egyéni. A képek a cég tárgyalóiban, közösségi tereiben és irodáiban egyaránt megtalálhatók. A kollégáknak pedig lehet beleszólásuk abba, hogy mi kerül irodájuk falára. Túl rózsaszínű lenne viszont a kép, ha azt mondanánk: valamennyi munkatársnak tetszenek a kortárs alkotások. 

Kareni, 2009, olaj, lakk/vászon, 90x110 cm, Equilor-gyűjtemény (forrás: Equilor Fine Art Kft.)

Csakúgy, mint a művészeti szakemberek általában, Gereben Katalin sem szereti, amikor az absztrakt műveket lekicsinyli valaki, különösen, amikor azzal a közhellyel teszi ezt, hogy „ilyet én is tudnék festeni, de még a macskám is”.  Korábban még az is megfordult a fejében, hogy edukációs céllal tart egy előadássorozatot arról, hogy miért nem ugyanaz egy óvodás pacázása és Miró festészete, továbbá lehet-e ugyanolyan hatással elhelyezni egy vásznon két négyzetet, mint ahogy például Malevics tette azt. Egyébként nem lehet. Mindezekkel szemben van olyan is, aki a munkahelyén található gyűjtemény hatására kezdett kortárs művészettel foglalkozni és gyűjtő lett maga is, sőt: pénzügyi tanácsadóként az ügyfeleit is igyekszik bevonni ebbe a világba. Amúgy pedig a munkahely – ez esetben az Equilor Befektetési Zrt. – a gyűjteménytől otthonosabbá válik, oldja a pénzügyek komolyságával járó hangulatot, és az ügyfelek, valamint a kollégák számára is jelzi, hogy a cég igényes, és ezt várja el a munkatársaitól is.

Az Equilor Fine Art Kft. kezdetben számos kiállítást rendezett kortárs művészeknek, szervezett továbbá műhelykonferenciákat, amelyek során meg lehetett beszélni, hogy például miért és milyen alkotásokat érdemes gyűjteni. Mennyit ér egy gyűjtemény, és tartja-e értékét? Egyáltalán, mérhető-e pénzben a művészet értéke? Van-e kölcsönhatás a művészet és a piac között, befolyásolják-e a piaci trendek a művészet történetének alakulását? Mikor és hogyan válik árucikké egy műtárgy? Lehet-e pusztán befektetési szándékkal műtárgyakat gyűjteni?

Vízcsere, 2010, olaj, vászon, 140x160 cm, Equilor-gyűjtemény (forrás: Equilor Fine Art Kft.)

– Amikor műtárgyat választunk a gyűjteménybe, fontos figyelembe vennünk, hogy az alkotás értéket is képviseljen, de a cég munkatársai is szeressék. Ha nem csak az a cél, hogy egy értékes kollekció álljon össze, hanem az is, hogy a képek dekorációként szolgáljanak az irodában, akkor többnyire nem figurális, hanem absztrakt művekből válogatunk. Ennek ellenére előfordult, hogy kiválasztottam egy figurális alkotást, amit nem nagyon szerettek a kollégák, úgyhogy el is kellett rejteni egy kevésbé szem előtt lévő falra. Idővel aztán az is eltűnt a művészeti életből, aki festette. Ez a klasszikus esete volt annak, amikor az ember egy impulzív döntés alapján vásárol meg egy művet, ahelyett, hogy megvárná, hogyan alakul a művész további pályája, kiforrja-e magát. 

A szakszerű döntés nemcsak egy vállalati gyűjteménynél szempont, hanem a magángyűjtemények esetében is. Gereben Katalin szerint ehhez remek szűrők a galériák és azok a művészeti tanácsadók, akik nagyobb rálátással bírnak a kortárs irányzatokra, az alkotókra, egyáltalán, a kortárs művészettel kapcsolatos folyamatokra, mint azok, akik információk nélkül, pusztán a megérzéseikre hagyatkozva építik a kollekciójukat. 

Lásd még:

A művek által közvetített üzenetek összekötik az embereket

Zsolnay és Egry a nagyközönségé

Budapest egyik legszebb szecessziós villájában nyílt Zsolnay-kiállítás

A kortárs művészet szépsége épp az, hogy az adott korban talán fel se ismerjük a jelentőségét

Credit, Debit – és művészet minden mennyiségben

Egy tájképtől Európa egyik legnagyobb magángyűjteményéig

„A művészet a társadalom tükre”

„Büszke vagyok arra, hogy a Külügyminisztérium számára a művészet jelentősége változatlan”

„Újra kellett definiálnunk magunkat”
– Villáminterjú Remco Mollal, az Amsterdam Museum gazdasági igazgatójával

„Arra törekszünk, hogy a munkánkat a lehető legszélesebb körben elérhetővé tegyük”
– Interjú Antje Hundhausennel, a Deutsche Telekom művészeti gyűjteményének vezetőjével

Variációk gyűjtésre

Nyitókép: Gereben Katalin (fotó: Fürjesi Viktória)