A művek által közvetített üzenetek összekötik az embereket

A vállalati műgyűjtemények nem csupán műalkotásokat rejtenek magukban, hanem egy teljes világot is, amely szervesen kapcsolódik a vállalat identitásához. Erről a világról kérdeztük dr. Réczicza Istvánt, a Dentons Ügyvédi Iroda Andrássy úti épületében található vállalati műgyűjteménye kapcsán.

Mi motiválta arra, hogy saját vállalati műgyűjteményt építsen?

Olaszországi útjaim során rengeteg galeristával, gyűjtővel és művésszel találkoztam, ezek a találkozások indítottak el a gyűjtés felé, illetve Baki Péterrel való ismeretségem is ebbe az irányba terelt. A 2010-es évek közepéig még inkább azon galeristák ízlését tükrözte a gyűjteményünk, akikkel kezdetben együttműködtünk. Mára azonban már a saját ízlésünk és érdeklődési körünk szerint célzottan vásárolunk műtárgyakat. A gyűjteményünkben megtalálhatók André Kertész, Brassai, Rodchenko, Sugimoto és Nobuyoshi Araki fotói, Párkányi Raab Péter, Igor Mitoraj, Manolo Rodriguez Vazquez, Carla Tolomeo, Emanuele Giannelli és Kerényi Jenő szobrai, valamint Lakner László, Bak Imre, Batthyány Gyula és Baska József festményei is.

Attól, hogy a személyes ízlése dominál a gyűjteményben, igénybe veszi szakértők segítségét?

Igen. Leginkább Baki Péterrel konzultálok, de Zsikla Mónika kurátor is sok ötletet ad. Nagyon sokat tanulok Spengler Katalinéktól is. Alapvetően az ajánlások mentén indulunk el. A vásárlások a szakértői tanácsokat és a személyes preferenciáimat is tükrözik.

A gyűjtemény mennyiben befolyásolja a partnerekkel való kapcsolatot?

Amikor a gyűjteményhez kapcsolódó művészeti eseményeket szervezzük, legyen az egy mű vagy egy művész bemutatása, érdekes módon sokkal felszabadultabb és kötetlenebb a kapcsolatteremtés. Egy ilyen eseményen sokféle érdeklődési körhöz köthető társaság gyűlik össze különböző területekről, magyarok, olaszok, angolok, befektetési bankárok, ingatlanbefektetők, partnerek. A művészet és a művek által közvetített üzenetek összekötik az embereket, és olyan közös témát teremtenek, amelyen keresztül könnyen megnyílnak egymás felé. A művészetnek hatalmas ereje van a párbeszéd és az együttműködés előmozdításában. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy mélyebb és tartósabb kapcsolatokat alakítsunk ki üzleti partnereinkkel és az üzleti közösséggel. A gyűjtemény építésének köszönhetem számos külföldi kapcsolatomat is. Nagyon sok embert ismertem meg kiállításokon, művészekkel való találkozások során, ahol az üzleti érdekek mellett a művészet iránti fogékonyságunk is közös alapként szolgált. A művészetek által közvetített élmények és kapcsolatok egyre fontosabb részét képezik az életemnek, mondhatjuk úgy is, hogy a DNS-emmé váltak. 

Wagner János, Esti hangok (forrás: Dentons Ügyvédi Iroda)

Mondana egy példát arra, hogy a hétköznapokban hogyan segíthet a műgyűjtemény megnyitni egy üzleti partnert, vagy hogyan járulhat hozzá egy sikeres üzleti megállapodáshoz?

Amikor az ügyfelek bejönnek ebbe a gyönyörű Andrássy úti palotába, gyakran körbevisszük őket az épületben, és ilyenkor találkoznak azzal a sok műtárggyal, ami minket körbevesz. A gyűjtemény így már önmagában is egy értékkifejező eszköz. Sokat mesélünk a műtárgyakról, mert minden mű mögött van egy sztori. A kortárs műveket nagyon kevesen tudják értelmezni és szeretni, de a hozzá kapcsolt történetek segítenek az ügyfeleknek és a partnereknek mélyebben megérteni és élvezni őket. Ez el tudja varázsolni őket, és pozitívabb képet alkotnak rólunk. 

Amikor elmegy más vállalatokhoz, akkor figyeli, hogy ott milyen tér veszi körül? Önt is befolyásolja, ha egy cégnél műtárgyakkal is találkozik?

Abszolút! Ahol gyönyörű gyűjtemény van, ott az ember irigykedik, hogy milyen tudatosan és jól csinálják. 

Az irodában dolgozó munkatársak is értékelik a gyűjteményt?

Igen. A visszajelzéseik alapján elképesztően inspiráló számukra, hiszen nemcsak a vendégterületeken vannak művek, hanem az irodákban is. Gyakran felteszik a kérdést, hogy miért éppen ez a kortárs festmény vagy fotó van a falon, és hogy mi lehet annak az üzenete. Ezen kívül az ügyfelekkel is nagyon jó kapcsolódási pont. 

Befektetésként tekint a gyűjteményre? Számon tartja, hogy mennyit ér, illetve hogy mennyit nőtt az értéke?

Nálunk egyáltalán nem ez a szempont, de másoknál sem, akiket ismerek. Még soha nem hallottam senkit arról beszélni, hogy most akkor ez mennyi volt, és most mennyi lett. Mindenki kizárólag a műről beszél. Én lehetőségként tekintek rá, ami új világokat nyit ki nekünk. Tulajdonképpen élményeket gyűjtünk általa. Találkozhatunk olyan művészekkel, akik érdekesek, olyan ügyfelekkel, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi. Élmény látni azt is, amikor például hajnali négy órakor egy iszonyat hosszú nap után lejövök, és azt látom, hogy a kollégáim egy kőkemény munka után még ott állnak egy mű előtt, és beszélgetnek. Nemcsak értékes műalkotások közé jövök be, hanem nagyon értékes kollégák közé is. Ez a gyűjtemény egyfajta közösségi teret is teremt számunkra, ahol megoszthatjuk a gondolatainkat, tapasztalatainkat, és ezáltal még szorosabbá válik a csapatmunka.

A gyűjtőszenvedély egyfajta függőség is?

Van, akinél igen. Én azért itt még nem tartok. Vannak, akik sokkal tudatosabban, akár egy téma köré építik a gyűjteményüket, és elképesztő kutatómunkát fektetnek bele. Ehhez nyilván társul már egy kis megszállottság is. A mi tevékenységünk jelenleg sokkal szerteágazóbb, és kevésbé tudatos; olyan egy kicsit, mint maga az iroda, ahol sokféle ember és sokféle ízlés találkozik. 

Lakner László, Sárga, kék, 1994-95 (forrás: Dentons Ügyvédi Iroda)

Van olyan pont, amikor azt mondja, állj, ne tovább?

Nincs. Amikor az ember találkozik egy új műtárggyal és beleszeret, akkor nem mondja azt, hogy ezt nem veszem meg, mert már nem fér sehova. Olyan nem nagyon létezik, hogy az ember elmegy egy galériába, és ne szeressen bele egy újabb műbe, vagy találkozik egy művésszel, aki olyan érdekesen mesél a műveiről, hogy beleszeret a világába, és egyből haza akar vinni belőle egy darabot.

Hogyan képzeli el a vállalati műgyűjtemény bővítését a jövőben?

A kortárs magyar művészetre szeretnénk tenni a hangsúlyt, melybe bevonjuk az Artizán alapítványunkat is. Célunk a fiatal magyar képzőművészek támogatása, és egy olyan gyűjtemény létrehozása, amely az elkövetkező években ezeknek a tehetséges alkotóknak a munkáit mutatja be.

Ez felfogható a vállalat társadalmi felelősségvállalásának is? 

Ha nagy szavakat szeretnénk használni, akkor igen, de számomra ez egy újabb élményszerző alkalom, hogy fiatal művészekkel találkozzunk. A műtárgyvásárlással persze támogatjuk őket, de a valóságban ez inkább örömforrás.

Csak a képzőművészetek felé köteleződtek el, vagy támogatnak egyéb művészi tevékenységeket is?

Elkötelezettek vagyunk az alkotói kreativitás széles skálájának támogatásában, és sokféle művészeti kifejezésre nyitottak vagyunk. Régóta támogatjuk a Georg Solti Accademiát, ahol fiatal pályakezdő operaénekeseknek szerveznek mesterkurzusokat. Jövőre, az akadémia születésnapján egy nagy koncertünk lesz az Operában.

Milyen tanácsot adna azoknak, akik vállalati gyűjtemény építése előtt állnak? 

Azt, hogy minél előbb legyenek tudatosak. Igazítsák a maguk ízléséhez, de csakis úgy, hogy legyen mellettük valaki, aki ezt irányítja, és mederbe tereli. Ne csak egy kupac műtárgyat gyűjtsenek, hanem hozzanak létre egy összehangolt és egyedi kollekciót, mert ez rengeteg örömet fog adni nekik.

Lásd még:

Zsolnay és Egry a nagyközönségé

Budapest egyik legszebb szecessziós villájában nyílt Zsolnay-kiállítás

A kortárs művészet szépsége épp az, hogy az adott korban talán fel se ismerjük a jelentőségét

Credit, Debit – és művészet minden mennyiségben

Egy tájképtől Európa egyik legnagyobb magángyűjteményéig

„A művészet a társadalom tükre”

„Büszke vagyok arra, hogy a Külügyminisztérium számára a művészet jelentősége változatlan”

„Újra kellett definiálnunk magunkat”
– Villáminterjú Remco Mollal, az Amsterdam Museum gazdasági igazgatójával

„Arra törekszünk, hogy a munkánkat a lehető legszélesebb körben elérhetővé tegyük”
– Interjú Antje Hundhausennel, a Deutsche Telekom művészeti gyűjteményének vezetőjével

Variációk gyűjtésre

Nyitókép: Réczicza István (fotó: Dentons)