„A jövőt hozzuk a jelenbe” 

A turnéikat csúcsra járató Szegedi Kortárs Balett a tavalyi szezonban több mint száz előadást tartott – ez a szám idén sem ígérkezik kevesebbnek. Echéry-Pataki András igazgatót a megnövekedett külföldi jelenlét kihívásai mellett vezetői és színpadi jelenlétéről, ambícióiról és szakmai útjáról is kérdeztük.

Egy korábbi beszélgetésünk során említette, hogy 2022 óta a társulat a korábbiakhoz képest teljesen más útra lépett, ami más munkát is igényel. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Azóta kiemelt táncművészeti szervezeti formában működünk. A hosszú évek óta fennálló kihívások mellett új helyzetre kellett átállnunk: sokkal intenzívebb, a mát érintően a jövőbe erőteljesebben mutató tervezési dinamikát kellett figyelembe vennünk. Mindezt annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb zökkenővel tudjuk teljesíteni az itthoni feladatainkat és a külföldi vendégjátékainkat, amelyek mindig is jelen voltak az együttes életében. Manapság azonban nem random, vagy korábbi szakmai kapcsolatból adódó meghívásokkal, hanem akár nulláról felépített új szituációkkal számolunk. A jövőt hozzuk a jelenbe, és úgy tervezünk, hogy a külföldi fellépések megvalósíthatóak legyenek, ami a tizennégy–tizenöt táncost és négy–öt fős menedzsmentet foglalkoztató társulat esetében nem kis feladat. Ezt is figyelembe vesszük az állandó építkezés közben. Mélyvízbe ugrottunk, már a 2027-es évet tervezzük, és ez lényegesen perspektivikusabb összehangolást igényel a játszóhelyeink között, ami ugyan nem újdonság, viszont ennyire nem volt éles kihívás.

Echéry-Pataki András Magyarország Európai Uniós elnökségének nyitó rendezvényén (fotó: Didier Durieux)

A koronavírus-járványt vízválasztóként emlegeti. 

Lelassult akkor a világ és az otthonülést sokan elementáris élményként élték meg. Úgy vélték, újra magukra találtak és soha nem fog visszatérni a rohanás, amit azelőtt megkívánt az élet. Majd elmúlt a járvány és háromszoros sebességre kapcsoltunk. Nem tudom, hova tart most a világ, de lépést kell tartanunk. Mindenki, az egész szakma keresi önmagát ebben a hajszában. Jók a pozícióink, de ezeket tartani is kell, ami rengeteg munkát igényel. 

A megnövekedett és jelentős sikert arató külföldi jelenlét még több fókuszt helyezett a társulatra. Belgiumban a tavalyi év legnézettebb együttese lett a szegedi.

Valóban. A tavalyi szezonban a külföldi fellépésekkel együtt 108 előadást teljesítettünk. Onnan is érkeznek felkérések, ahol korábban nem feltétlenül gondolkodtak bennünk. Mindenki sokkal izoláltabban működik, emiatt az energiám szinte száz százalékát kimondottan az együttes sikeres működésére fordítom.

Ezalatt nem csupán a bemutatók, a turnék és a repertoárdarabok háromszögének menedzselését érti, hanem gondolom az együttes társadalmi szerepvállalásait és partneri kapcsolatainak ápolását is? 

Igen, például hosszú évek óta partnereink között tudhatjuk a Porsche Interautó M5 és Szeged márkakereskedéseit, amelyek kiváló gépjárművekkel járulnak hozzá mobilitásunkhoz. Kapcsolatban állunk helyi kisvállalkozásokkal is, amik szolgáltatásaikkal jelentősen emelik társulatunk napi komfortszintjét.  Rendszeresen szervezünk továbbá közös aktivitásokat és kampányokat, ezek között szerepel, hogy hátrányos helyzetű embertársainkat is vendégül látjuk az előadásainkon.

Legutóbb a NUBU ruhamárka kollekciójának bemutatóján láttam a társulat rendhagyó előadását. Nem ez volt az első ilyen jellegű felkérés, a Marie Claire magazin divatshow-jának vendégei is voltak korábban, de reklámozták a Skechers cipőit is.   

A NUBU vezető magyar divatbrand, legutóbb a párizsi divathéten állítottak ki, tehát társulatunkhoz hasonlóan nemzetközi jelenléttel büszkélkedhetnek. Garam Judit márkatulajdonossal, főtervezővel már régóta, személyesen ismerjük egymást – a kapcsolat egy korábbi művészi együttgondolkodásból született. Amikor felvetődött, hogy szívesen vennék, ha a társulat a NUBU színeiben fellépne az őszi Budapesti Divathéten, boldogan rábólintottunk. Nagy sikert aratott a kollekció táncmozdulatokba öltöztetése és kutatjuk a további lehetőséges együttműködéseket. Közös fotózásban, formaruhában gondolkodunk, amelyet a NUBU stylistjai terveznének a társulat számára. 

A Pick Szeged is a Kortárs Balett együttműködő partnere.

Fontosnak tartom, hogy két meghatározó, Szeged nevét nemzetközi szintre emelő közösség találjon olyan kapcsolódási pontokat, amelyek mentén erősíteni tudják egymást. Jelenjenek meg közös eseményeken, legyenek közös ügyeik, akár szociális vagy egészségügyi területen. A Pick Szeged kézilabdacsapatával baráti kapcsolatot ápolunk, kijárunk a meccseikre, ők pedig megnézik az előadásainkat. Mindkét szervezet olyan közismertségnek örvend, hogy azok a nemes célok, amelyeket közösen vállalunk fel, sokkal nagyobb tömeghez jutnak el.

Jelenet az Amadeusból (fotó: Tarnavölgyi Zoltán)

Szegedi művészeti szervezetekkel is együttműködnek, gondolok itt elsősorban a Szegedi Szimfonikus Zenekarra és a Vaszy Viktor Kórusra, akik számos projektet követően most az Amadeus című előadásukban is közreműködnek. 

Szegeden fontosak az ilyen együttműködések, mert a saját feladatok mellett új minőséget mutatnak fel a művészeti szervezetek életében, így hatványozott eredményeket hoznak. Izgalmas munkák, melyeket mindig óriási érdeklődés övez. Ha egy városnak ilyen potenciálja van, evidens kihasználni a lehetőségeket, és mi rendre élünk is ezzel, hiszen évek óta színesítjük és erősítjük egymás programját. Annak is nagyon örültem, hogy sikerült a Müpát az Amadeus előadás partneréül bevonni. Nyilván ennek is van előképe, hiszen sok közös produkcióban vettünk már részt. Az Amadeus ötletének születése egyébként érdekes történet. Az alapgondolat két éve Liège-ben egy városi séta alkalmával vetődött fel, amikor összefutottam Didier Durieux turnémenedzserünkkel. Beültünk egy étterembe, beszélgettünk az előadásról. Mivel az ő zenei menedzseri pályájának éppolyan fontos eleme Mozart Requiemje, ahogyan az együttesünknek, így került a zenemű fókuszba. Érdekes, mert Liège Szeged testvérvárosa, és rendkívül jó zenekart működtet. Az ottani szimfonikusokat abban az időben ráadásul Madaras Gergely karmester vezette, aki jó ismerősünk, hiszen évekkel ezelőtt ő dirigálta az egyik Bartók-előadásunkat a Müpában.  Az ötlet másképp valósult meg ugyan, de a tervek között most is szerepel egy Liége-i vendégjáték. Jó érzés látni a kész darabot, hogy Juronics Tamás rendező-koreográfust milyen erőteljesen inspirálta a téma, és miként valósul meg a produkció.

Didier Durieux turnémenedzserrel Belgiumban

Hogyan érezte magát az Amadeus-bemutató előtt?

Izgultam. Azért is, hogy tetszik-e majd a bemutatóra érkező belga menedzserünknek és azért is, hogy miként tudjuk az előadást a már rendelkezésünkre álló nemzetközi színpadokra adaptálni. Most, a bemutató után kijelenthetem: nagy sikert arattunk. Repertoárunk három produkciója, a Carmina Burana, a Lear és a Diótörő mellett az idei évad fő attrakciója lesz Brüsszelben, a Cirque Royalban, ahová gyakorlatilag hazajárunk. December 5-én Mozart halálának évfordulóján mutatjuk be, majd 2026-ban elsődlegesen ezzel az előadással utazunk Európa számos városába.  

A Lear című Juronics-koreográfiában is izgul, mielőtt Gloster báró szerepében a deszkákra lép? Az Amadeus mellett a Shakespeare-műből készült táncjáték is meghódítani a készül a határon túli színpadokat.

Jó időben kapott el Tamás felkérése. Pont akkor végeztem egy kutatást a szegedi táncélet kialakulásáról, az együttes múltjáról, és sokat foglalkoztam régi táncos megjelenésekkel, színpadi létezéssel, köztük a sajátommal is. Lelkileg megfiatalodtam ebben a munkában és eközben szólított meg Tamás. Beleegyeztem, utólag gondoltam csak bele, mire bólintottam rá, de nem éreztem magam idegennek a színpadon, jól esett a sok fiatal táncos odafigyelése, segítsége és hogy ugyanolyan otthonosan mozoghattam ebben a közegben, mint harminc évvel ezelőtt. A kérdésre válaszolva: nem izgulok. Színpadra lépni minden erőfeszítés mellett egy játék, amit mai napig szeretek, hiszen ezt választottam szakmámnak. Örömmel tölt el, a munkám másik szegmensének sikerélménye, hogy Glosterként is és nem kizárólag igazgatóként veszek részt a produkcióban. Belgiumba visszük, de a Londoni Liszt Intézettel is tárgyalásokat folytatunk. Régi vágyunk Shakespeare hazájában bemutatni a Leart. Igazgatóként irányítani egy társulatot sokkal felelősségteljesebb kihívás. Más keretrendszer a szereplés: kiszámíthatóbb, mint a jövő tervezése és az abba vetett elképzelések megvalósítása. 

Glosterként a Lear című előadásban (fotó: Tarnavölgyi Zoltán)

Visszatérve a kutatásra: milyen eredménnyel zárult? 

Bevallom, meglepett, amit találtam. Rájöttem: annak ellenére, hogy a napfény városában élek, töredékes képem volt a szegedi táncéletről. A munkám címe: „Szeged balettélete a II. világháború után”, ám kiderült, hogy a tánc már az 1700-as években különféle formákban megjelent a városban. Folytonosságot fedeztem fel, amelyben hullámvölgyek és hegyek váltották egymást. A balett régebben mindig akkor jutott kiemelt szerephez, kapott lendületet, amikor a színházat erős zenei igényű igazgató vezetette, gondolok itt elsősorban Vaszy Viktorra. Sok progresszív táncforma jelent meg Szegeden akkor is, amikor máshol nem. Ezt az örökséget igyekszünk tovább vinni. 

Nyitókép: Echéry-Pataki András (fotó: Lakatos János)

Lásd még:

Echéry-Pataki András: „Próbáljuk az ujjbegyünket a kor elvárásain tartani” – Interjú az idén harmincöt éves Szegedi Kortárs Balett menedzser igazgatójával

Videóbeszélgetés Juronics Tamás művészeti igazgatóval – Hoztam kávét, 3. évad 6. rész

Ami Liège-t a magyarokkal rokonítja: Madaras Gergely karmester, a St. Hubertus és Szeged

Szeged: A megnézemtől a megélemig – Szeged enged bennünket a színfalak mögé nézni, sőt maguk a falak is egyedülállóak.