
„A komolyzene a lehetőség, hogy kis időre magam mögött hagyjam a számok szürke birodalmát”
– Interjú Varró Szilviával, a Zeneakadémia Baráti Körének alelnökével
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem – közismert nevén: Zeneakadémia – nem csupán a magyar zenei élet egyik legfontosabb központja, hanem nemzetközi szinten is meghatározó intézmény. A patinás épület falai között a legtehetségesebb muzsikusokat oktatják, akik pályáját nem ritkán egy-egy ösztöndíj, hangszer- vagy utazási támogatás indítja el. E háttértámogatások megszervezésében kulcsszerepet játszik a Zeneakadémia Baráti Köre, amelyhez vállalatok, mecénások és magánszemélyek egyaránt csatlakozhatnak. A Baráti Kör munkáját Varró Szilvia koordinálja. A kulturális szférába a gazdasági és pénzügyi világból érkező szakember feladata, hogy hidat építsen az intézmény és a lehetséges támogatók között: megmutassa, miért értékes befektetés a kultúra, és miként tudja a Zeneakadémia hosszú távon viszonozni a bizalmat.
– A Baráti Kör számomra társadalmi munka, miközben a Concorde Értékpapír Zrt. vezető privát bankára vagyok – meséli mosolyogva Szilvia, aki mindig is a kultúra, a művészetek szerelmese volt. – A munkahelyemen a kollégáim folyton tőlem kértek tanácsot, hogy milyen előadásokra, koncertekre érdemes elmenni, ebből nőtte ki magát egy, a cégen belüli kulturális ajánló. Rendszeresen írok élménybeszámolókat filmekről, színházi előadásokról, könyvekről, koncertekről a több mint száz tagot számláló csoportnak. Ezek szubjektív írások, nem vagyok végzett kultúraszakértő, bár a fiam szerint egy bölcsész veszett el bennem – nevet.
Varró Szilvia a Zeneakadémia Baráti Kör Szalonjának eseményén (fotó: Menyhárt-Török Adél)
A gazdasági szakemberre több mint tíz éve Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt tulajdonosa figyelt fel, és úgy vélte, az elnökséget éppen frissítő Zeneakadémia Baráti Köre jó hasznát venné a kultúra iránt elkötelezett bankárnak. – Akkor már kamaszok voltak a gyerekeim, én pedig önzetlenül szerettem volna valami jót és fontosat tenni. Először elnökségi tag lettem, három éve pedig dr. Batta András zenetörténész professzor elnök mellett vagyok alelnök. Fundraisinggel foglalkozom, minden pillanatát élvezem – mondja.
A Baráti Körben betöltött feladatát adománygyűjtésként fordíthatnánk magyarra, de Szilvia kerüli ezt a szót. Vallja, a célja inkább, hogy megtalálja azokat, akikre számíthat az intézmény, akikkel együtt támogathatják a tehetségeket. Ebbéli törekvésébe igyekezett már a legelső pillanattól üzleti szemléletet csempészni, és olyan koncepciót kialakítani, amely alapja a rendszeresség, a folytonosság, a lendület és a proaktivitás. Hangsúlyt helyez a cégek mellett a magánszemélyekre, és máig bennük hisz igazán. Mint mondja: – Az emberek érzelmek mentén kötődnek, köteleződnek el a Baráti Kör mellett. Évente több szaloneseményre invitáljuk őket. Közösséget építünk, a tagok pedig megérzik, hogy a fiatal tehetségek támogatása milyen jó ügy. Az évi négy zenei szalon mellett – amelyek nagy része a támogatandó fiatal tehetségek koncertje – unikális eseményekre is meghívjuk őket, például a Zeneakadémia születésnapi nagykoncertjeire. Időről időre kulturális különleges csemegékkel kedveskedünk, legutóbb Bruno de Sá, a világhírű brazil kontratenor estjét ajándékoztuk a Baráti Kör tagjainak. Ezeken az eseményeken személyesen várjuk és fogadjuk őket, igyekszem minden taggal szót váltani. Év közben is tartjuk a kapcsolatot, levelezünk, valódi figyelemmel fordulunk feléjük, és nem csupán azért, mert segítik a munkánkat, hanem személy szerint is kötődünk hozzájuk. Év végén pedig újra megkeressük őket, és feltesszük a kérdést: számíthatunk-e továbbra is személyes jelenlétükre és anyagi támogatásukra – sorolja a a feladatait.
A Zeneakadémia születésnapi nagykoncertje 2023-ban (fotó: Csomos Attila)
A kérdésre, hogy miként talál hosszú távra támogatókat, Szilvia mosolyogva feleli, hogy sokan eleve az üzleti világból kötődnek hozzá, tehát alapvetően saját kapcsolati tőkéjéből építkezik. De ebben a kérdésben fontosnak tartja a munkájában rejlő női potenciált is, hiszi, hogy a precizitás, az érzékenység, a kitartás, a türelem, az odafigyelés kulcsfontosságú a Baráti Körben betöltött pozíciójában. – Hálás vagyok Batta Andrásnak, amiért olyan jellegű feladatokat is rám bíz, amelyek nem kifejezetten kötődnek a támogatókkal való kapcsolattartáshoz, így több alkalommal is háziasszonya lehettem a szalonesteknek. Beszélgettem például Gulyás Emesével, a Budapesti Fesztiválzenekar hegedűsével, akivel női narratívák mentén hangolódtunk egymásra és Erdős Róbert fiatal operaénekessel, akit szintén jól ismerek. Andrásnak köszönhetően sokkal közelebb kerültem a zenetörténethez, a klasszikus zenéhez – korábban ez a műfaj szürke folt volt számomra. Akkor érzem igazán jól magam, ha hasznos lehetek, segíthetek, és mivel a hivatásom négy-hat szem között zajlik, a Baráti Kör pedig óriási család, számomra igazi szívügy. Arról nem is beszélve, milyen jó, amikor korábban támogatott tehetségek fogadják el a meghívásunkat, mint Várdai István csellóművész, Balázs János zongoraművész és sokan mások. Az ő példájukon keresztül mutathatjuk meg, hová lehet eljutni, mit lehet elérni, ha sok ember összefog. És persze ismeretségek, barátságok is köttetnek, hiszen minden a kölcsönösségen alapul, és ez biztonságot ad mindenkinek – nekem is – teszi hozzá.
Gulyás Emesével a Zeneakadémia Baráti Kör Szalon eseményén 2024-ben (fotó: Csomos Attila)
A Baráti Kör rendkívül fontos szerepet tölt be a Zeneakadémia életében, célja minél több fiatal tehetséget támogatni. Ösztöndíjrendszerben hangszervásárlás, és -javítás, külföldi workshopokra, tanulmányutakra utaztatás és nemzetközi kurzusokon való részvétel patronálása tartozik a szervezet profiljába, de lényeges szubvenció a vidéki hallgatók budapesti lakhatásának támogatása is – minden esetben szakmai döntés alapján, egyetemi oktatók felterjesztésével.
– Fontos, hogy inkább több fiatalt támogassunk, mint egyetlen tehetségnek juttassunk sokat – meséli Szilvia. – A Baráti Kör támogatása nélkül ezekre a lehetőségekre nem lenne anyagi keret. A Zeneakadémia remek hívószó, maga az épület is vonzó, különleges, méltóságteljes, az pedig, hogy egyszerre egyetem és koncerthelyszín, külön szerencsés, hiszen kézzel fogható a „produktum”. Egy-egy szaloneseményre nem egyszer az illető fiatal művész tanárát is meghívjuk – ő műhelytitkokat mesél, a művészi és művészoktatási kulisszák mögé vezeti a hallgatóságot, a koncert után pedig a fiatal művészekkel lehet beszélgetni, majd lehet örülni a viszontlátásuknak – mondjuk a Zeneakadémia születésnapi hangversenyén, a nagy zenekarban. Így ezek az események egyszerre szolgálnak visszaigazolásként és közösségi élményként – meséli.
Dr. Batta Andrással 2023-ban (fotó: Csomos Attila)
A Baráti Kör leginkább magánmecénásokra épít, de éppen Szilvia munkahelye, a Concorde Értékpapír Zrt. is támogató: évente osztják ki Tehetségdíjukat. Arra a kérdésre, hogy az ügy pénzügyi, társadalmi vagy inkább presztízs értékékkel bír, Szilvia egyértelműen az utóbbit jelöli meg, mint az elsődleges motivációt. – A mecenatúrának természetesen társadalmi hozadéka is van, de szerintem az unikális élményeket nem lehet „forintosítani”, tehát a pénzügyi értéke véleményen szerint nem releváns. Hozzánk például csak meghívással, ajánlással lehet bekerülni. De azt tapasztalom, hogy az élmény mindenkit meggyőz, szinte nincs olyan, aki ne szeretne bele első pillanatban a közös ügyünkbe. Azt látom, hogy van egy olyan társadalmi réteg, amely tagjai szinte bármit megvásárolhatnak maguknak, és akikben idővel megérik a társadalmi felelősségvállalás gondolata, miszerint jó lenne jót tenni. A Zeneakadémia Baráti Köre ennek lehet katalizátora – mondja.
Új Baráti Kör tagokat keresve a legnagyobb kihívás talán az, hogy a sport támogatása még mindig nagyobb hangsúlyban van jelen a cégeknél – a kultúra rovására. Másrészt változatlanul akadnak olyanok, akiknél áttörhetetlen falat jelent a komolyzene, de az is gyakori, hogy az érdektelenség, a szoros időbeosztás az oka a távol maradásuknak. – Nehézség továbbá, hogy szűkül a megszólítható emberek köre: a különféle koncerteken, kulturális eseményeken, támogatói körökben mindig ugyanazokat az arcokat látjuk. Ugyanakkor hiszek abban, hogy figyelemfelkeltéssel, érzékenyítéssel, jól elhelyezett üzenetekkel tudjuk szélesíteni és gazdagítani ezeket a köröket. Igazi sikerélmény, amikor valaki, akit nehezen sikerül elrángatni egy koncertre, fél év múlva már ráérez a klasszikus zene ízére, és Baráti Kör-tagként egy izgalmas, jó dolog részesévé válik – vélekedik a szakember.
A legek mindig izgalmas kérdések, így van Szilvia életében is, alig tud választani a számára kedves és fontos pillanatok közül. – Legutóbb Paládi Máté zongorista sikere ütött szíven. A húszéves művész Kárpátaljáról, a háború elől menekült. A családja nélkül, egyedül, pusztán a tehetségére támaszkodva próbált a fővárosban szerencsét. Concorde Tehetségdíjjal segítettük, amelynek köszönhetően némi nyilvánosságot is kapott – mindez meghívásokat, a további lehetőségeket jelentettek. Az odaadás és a kitartás, a lendület és az elköteleződés végül mindig meghozza a gyümölcsét, és ez hálás szívvel tölt el – mondja. Arra a kérdésre, hogy miként látja magukat a következő öt-tíz évben, Szilvia így felel: – Célunk a növekedés és a fiatalok bevonzása az eseményeinkre. Remek lenne, ha a Solti-termet (amely az erkéllyel együtt nagyjából kétszáz fő befogadására alkalmas) meg tudnánk tölteni – e pillanatban körülbelül nyolcvan vendéget számol egy-egy Szalon eseményünk. Szeretnénk szorosabbra fűzni a kapcsolatot a Zeneakadémia nemrég kinevezett rektorával, Farkas Gáborral is, új ötleteket vinni a közös együttműködésbe, több programmal jelen lenni a Zeneakadémia épületében is, nem csak a Bartók Emlékházban – sorolja a terveket.
Paládi Máté a Zeneakadémia Szalon estjén a Magyar Zene Házában (fotó: Csomos Attila)
A patinás Zeneakadémia a hazai koncertélet egyik fellegvára, zeneművészek alma matere, legendás mesterek otthona, a Baráti Kör tagjai számára pedig zsinórmérték, viszonyulási pont, sziget a mindennapokban. Szilviának pedig a kreativitás, a kikapcsolódás, a töltekezés helyszíne. – Számomra a Zeneakadémia a tradíciók, a klasszikus értékek jelképe – falai között muzsikával, termeiben mesterekkel és tanítványokkal, fantasztikus koncertekkel, homlokzatán Liszt Ferenc életnagyságú szobrával, főbejárata előtt a Solti György emlékére készült térkompozícióval –, ezekben hiszek és próbálom népszerűsíteni. A komolyzene a lehetőség, hogy kis időre magam mögött hagyjam a számok szürke birodalmát.
Nyitókép: Varró Szilvia (Csató Zsuzsanna / Jouca Portraits)
Lásd még:
„Nyarat csinálunk a Magyar Zene Házával” – Interjú Batta Andrással és Horn Mártonnal
„Az ország legboldogabb családja” – Beszélgetés Deák Zsuzsannával, a Budapesti Fesztiválzenekar forrásteremtési vezetőjével
A legjobb együttműködések a közös pillanatokból születnek – Beszélgetés Varga Zsófiával, a Danubia Zenekar partnerkapcsolati menedzserével
„Itt valóban kiszakadhatunk a valóságból” – Beszélgetés Gyüdi Melittával, a Magyar Állami Operaház protokollfőnökével
Befektetés, szenvedély és misszió – Beszélgetés Einspach Gáborral és Jaksity Györggyel
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelentetjük meg A mecenatúra 125 éve 1900-tól napjainkig című kiadványunkat.
Támogassa a kiadvány létrejöttét, legyen Ön is mecénás!