A kortárs művészet élmény, amit meg kell élni

A modern művészet egyszerre inspirál és kikapcsol, az életem erős hatású, elengedhetetlen része volt mindig. Fiatalkoromban volt egy időszak, amikor sok kérdés, bizonytalanság, értetlenség és düh volt bennem, feldolgozásukhoz ösztönösen nyúltam az alkotáshoz. Akrillal kezdtem vászonra festeni nonfiguratív absztraktokba öntve nyomasztó gondolataimat, félelmeimet és frusztrációimat. Minden elkészült kép után óriási megkönnyebbülést éreztem, olyan volt, mintha letettem volna egy hátizsákot. Sokáig néztem ezeket a képeket, és figyeltem, ahogy közben változnak az érzéseim. Ez körülbelül másfél-két éves szakasz volt az éltemben, amikor szinte folyamatosan festettem. A képekből később pár bekerült Goda Krisztina épp akkor forgatott népszerű filmjébe, majd egy kortárs galéria szervezett kiállítást belőlük, de amikor ajánlatok érkeztek rájuk, rájöttem, hogy képtelen vagyok eladni őket, hiszen mindegyik a részem. Aztán beindult az ügynökség, férjhez mentem, jöttek a gyerekek, és valahogy elmúlt a késztetés, és időm sem maradt, hogy fessek. Helyette valódi kortárs művészek alkotásait kezdtem gyűjteni.

Műalkotások vásárlásakor mindig azt választom, amelyik megérint, nekem szól, és sohasem az értékét nézem elsőre. Attól, hogy követem, szeretem, sokszor személyesen is ismerem a művészeket, gyakran az alkotásuk mögötti érzéseket és gondolatokat is ismerem, amitől a megvásárolt mű még különlegesebb számomra. Amikor egy művész létrehoz egy alkotást, megoszt velünk egy darabot magából, és amikor valaki ezt nemcsak nézi, de képes látni, átélni is, mélyebb szinten tud kapcsolódni az alkotóval. Ez a különleges kapcsolat nekem egyike a művészetben rejlő erőnek.

A kortárs alkotások arra késztetnek, hogy legyek kreatív, feszegessem a korlátaimat, ne féljek „out of the box” gondolkodni, merjem megkérdőjelezni a status quót. Sokszor előfordult velem, hogy egy-egy műalkotást látva beindult a fantáziám, és új ötletek jöttek egy aktuális projekthez. Legutóbb Nemes Márton formabontó festménye volt rám ilyen hatással, amibe még félkész állapotában szerettem bele a műtermében. De az is előfordult, hogy azért választottunk egy nagy méretű képet Kucsora Mártától otthonra, mert lenyűgözött, milyen megnyugtató, mint egy meditáció, képes teljesen kikapcsolni. Amikor Márta elhozta hozzánk a képet, és együtt feltettük a falra, ő is meglepődött: mintha oda készült volna. Azóta észrevettem, hogy a gyerekek is sokat állnak előtte, és nézik. A kisebbik lányom, aki kifejezetten kreatív, folyamatosan alkot, azt mondta, amikor fáj a hasa, ha a képet nézi, elmúlik a rossz érzése. Azóta Márta segítségével találtunk egy festőszakkört 6-12 éveseknek, Kusovszky Bea vezetésével, amit már el is kezdtünk. Fontosnak tartom, hogy a gyerekekkel már kiskorban megismertessük a művészetet, hogy általa új és izgalmas módon láthassák a világot; hogy az életükbe beépülve, annak részeként segítse kreativitásuk fejlődését, kiteljesedését.

Ezt a hatást látom a kollégáimon is, akiknek többségét egyébként is áthatja a művészet. Kreatív részlegünkön számos fiatal kortárs alkotó dolgozott és dolgozik ma is. A kreatív iparág meghatározó szereplőiként felelősségünknek tartom, hogy minden lehetséges eszközzel támogassuk a tehetségeket. Hívjuk fel rájuk a figyelmet azzal, hogy kiválasztjuk őket, vásároljuk munkáikat, hogy hivatkozunk rájuk, ajánljuk, mentoráljuk őket. Nagyon szeretek együtt lenni velük: a tehetséges kortárs ékszer-, ruha- és formatervezőkkel, festőkkel, grafikusokkal, alkotókkal. Nálunk dolgozott például Asztalos Zsolt, amikor a velencei Biennálén Magyarországot képviselte, de nagyon figyelünk a pályakezdőkre is – ilyen volt Unger Fanni, akinek Peak dizájnlámpakoncepciójára egy kiállításon figyeltünk fel. Akkor rendeltünk tőle irodatereinkbe világítótesteket, amikor még gyártási technológiája sem volt rá. Ma már menő dizájnernek számít, lámpái sok elegáns lakásban és szállodákban láthatók.

Az ACG új székházában egész falakat adtunk szabad alkotásra az akkor még szárnyait bontogató Labrosse Dánielnek, aki azóta nemzetközileg is egyre népszerűbb, befutott alkotó. Egy másik falunkat Mondik Noémi pixel art művész munkája díszíti, recepciós terünkben pedig havonta két-három estén Bakonyi Alexa PopUp színház formációja látható. Büszkeséggel tölt el, hogy ilyen tehetséges, fiatal művészeknek adhattunk teret a kibontakozásra, munkáik folyamatosan inspirálnak minket.

Meggyőződésem, hogy a kortárs művészet autentikus integrálása az ACG működésébe a kezdetektől, sikerünk egyik kulcsa. Amellett, hogy megkülönböztet, segít kitűnni a versenytársak közül, lehetővé teszi, hogy egy üzenetet vizuálisan feltűnő és elgondolkodtató módon kommunikáljunk. Segíti, hogy mélyebb szinten lépjünk kapcsolatba egy adott célcsoporttal és tartósabb hatást érjünk el. Hiszem, hogy a kommunikáció feladata és felelőssége értéket teremteni. Ha a művészet része egy kampánynak, akkor az már önmagában is értéket közvetít a fogyasztóknak. Fontosak persze a jó kapcsolódási pontok, a hitelesség, ami a művészt szakmailag és anyagilag is tudja erősíteni. Több kampányunkban dolgoztunk fiatal kortárs alkotókkal egyedi csomagolásokon, key visualok fejlesztésében, speciális tartalmak megjelenítésében olyan nagy márkáknak, mint a Heineken és a Samsung, így adva lehetőséget, hogy nagyobb nyilvánosságnak is megmutassák magukat.

Azt tapasztalom, hogy ha a művészet iránti elkötelezettség beépül a vállalati kultúrába, rengeteg inspirációt és energiát képes adni az üzleti és a menedzsmenti gondolkodáshoz. A modern művészet hatékony eszköz a kreativitás előmozdítására, képes megkérdőjelezni a feltételezéseket, felrúgni a paradigmákat, új ötleteket inspirálni, kitolni vagy lerombolni a határokat.Cégvezetőként a művészetet inspirációs forrásként használva innovatívabb és hatásosabb üzleti megközelítéseket hozhatunk létre. Segít a sokszínűség és az inkluzivitás elfogadásában, általa befogadóbb, dinamikusabb munkahelyi környezetet teremthetünk. Mivel gyakran megkérdőjelezi a normákat, feszegeti a határokat, vezetőként segíthet nyitottabbá válni, jobban alkalmazkodni és reagálni a folyamatosan változó üzleti környezetre.

A kortárs művészet mellett engem mindig vonzott a dizájn, a formatervezés, az építészet, a belsőépítészet. Rendszeresen figyelemmel kísérem a trend forecast-fórumokat, nyomon követem a hazai kortárs képzőművészek mellett a bútor- és formatervezők munkáit is. Az egyik legnagyobb hazai reklámügynökség vezetőjeként természetes módon inspirál, hogy csaknem húsz éve folyamatosan a legjobb kreatívok között dolgozom. Abban, hogy folyamatosan lépést tudjak tartani velük és az aktuális kreatív irányzatokkal, a művészet mellett a divat is segít, ami számomra az egyedi dizájnon keresztül az önkifejezés eszköze az öltözködésben.

Rajongok a hazai divat- és ékszertervezőkért, elképesztő tehetségek vannak köztük. Legtöbbször hazai tervezők, mint például Áron Eszter, Szegedi Kata, Bódis Bogi Elysian ruháit, Reményi Éva, Illyés Juli vagy a frissen, a Mosoly jótékony célú aukción felfedezett Kocsor Eszter Sára ékszereit hordom. Személyesen ismerem mindegyiküket, így a kollekciók, a bennük lévő alkotások történetét is. Sok egyedi darabom van, amit kifejezetten nekem készítettek, ezeket szeretem a legjobban. Mindig büszkén viselem őket. Minden nyilvános fellépésemen, fontosabb tárgyalásomon kizárólag magyar divat- és ékszertervezők munkáiban jelenek meg. Ezzel egyrészt megmutatom, milyen eredetiek, jó minőségűek és hordhatók a darabjaik, másrészt nem burkoltan hirdetem: ha mi, a gazdasági élet szereplői nem támogatjuk a hazai divatipart és szereplőit, vajon ki teszi ezt meg helyettünk? Hogyan lenne képes segítségünk nélkül – akárcsak a kortárs művészet – a dizájn iparág itthon fejlődni, kiemelkedni?

Mindenki a maga módján választ és cselekszik, a fontos az, hogy megtaláljuk az utat, amit önazonosan, tiszta szívvel, elvárások nélkül tudunk járni. A kultúra és a művészet rengeteg inspirációt és energiát képes adni az élet minden területén. Használjuk, éljünk vele, aztán adjunk vissza belőle! Így fair.

Blaskó Nikolett az ACG Reklámügynökség tulajdonosa, ügyvezető igazgatója

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

A képeken: Blaskó Nikolett (fotó: Pejkó Gergő)