A lassítás ajándéka

Az alábbi történet nyomokban igazságot tartalmaz. Attól ironikus, hogy komoly, illetve komoly részekből alakul ki. De az ember olyan, hogy néha magán is tud nevetni. Nem tudsz megállni, pihenni. Képtelen vagy fékezni. A környezeted, munkahelyed, baráti köröd, családod az oka a folyamatos rohanásnak? Dehogy! Te vagy a felelős. Gyere, szállj fel nagyon gyorsan a robogóra és kapaszkodj meg!

5:45, kelés, a „szundit” nem nyomom meg, indulnék, de inkább már bent mosnék fogat, vagy mit lehet még a reggeli készülődésből lespórolni, máskor előkészítem már este a ruhát, kiteszem a cipőt, miért nem figyeltem erre már előző este, de nem baj, szállok a kocsiba, egyből röffen a vas, na ugye, hogy ezért kell ilyen megbízható kocsi, nem hagy ott, ívesen tolatok az utcára, a fedélre kicsit rámegyek, akkorát szól, mint egy ágyú, de nem baj, mert én most sietek, pont nem jön senki, meg hát ugye a dugó előtt be kell érni, a felhajtónál pont kifogom a zöldet, és csont nélkül már a sztrádán hajtok, belső sáv, de azonnal, 130 a limit, de vinné a 170-et is, jó, mindegy, most legyen a szabályos kilóharminc, nem szívok én más miatt, egy videó belefér a nagy sebességű szakaszba, a városban az első kútnál egyből balra le, nincs idő a sárgára, a sorompó miért nem olvassa gyorsabban a rendszámot, nem értem, tolatva állok a parkolóba, csattan a pléh, hol marad már a lift, amúgy is ki liftezik ilyenkor, irány a folyosó, de nem most jön a WC, előbb be a szobába, csippan az asus, az első kávé is pont lefő, na ugye, így kell szépen átlapolni mindent, és most jöhet a WC, kész, és még három e-mailt is meg tudtam röviden válaszolni, mert azt egy kézzel is lehet, és már rég nem kétperces szabály, hanem negyedperces a menő, de mindegy, mert készen is lehet állni a piszoárnál, a google így is beveszi a diktálást, kész a kávé, villany fel, indul az outlook, 7:05, elsőnek indítom a napot.

És akkor mi van?

Indul a meeting, ugye hoztad az agendát, de mondd el, mivel megyünk ki innen, ne szúrjuk el egymás idejét, totál tele a napom, nem akarok láncban késni, nem is fogok, gyere, haladjunk és csináljuk, hol a prezi, mutasd egyből a javaslatokat, de azért ez ugye egy e-mail is lehetett volna, miért nem küldted el előre, most itt nyúlik mindenki ideje, mint a rágógumi, hú, szétvet az ideg, lemegyek egy kávéra, a zakót hozzad már, légyszi, nem fogok érte visszajönni, persze, gyere velem és beszéljük meg az ajánlatot, de egy telefont lenyomok a liftig, mert belül, tudod, nincs térerő, ott meg nem akarok már, ahol a kávé lesz, inkább termeljünk, hozzál azért gépet, várjál, ez egy golden call, gyorsan felveszem, amúgy hívtam volna én is őt, gyorsan megrendeljük lefele menet az ebédet, mondjad, te mit kérsz, a levest én is csípem, legyen ugyanaz kétszer, te is azt választod akkor, fú, de jó, nyertünk vagy fél órát ezzel az egész művelettel.

És akkor mi van?

Hol az ashwaganda tablettám, bedobok inkább kettőt, nincs időm türelmeskedni, arcoskodni, szétrak az ideg, idióta egy délután lett, minden emberem engem keres, az utolsó kanál levest már a pirosnál nyelem le, de meghajt ez a meleg lötty, az ügyfélnél is lesz WC, a kocsiból tudlak hívni, persze, teams is mehet, de nem kapcsolok kamerát, dehogyis veszélyes, mert olyan, mint egy telefonálás, de tudod, ha hívnak, akkor leszakad a data, akkor majd újra bejelentkezem, mindegy, ezt a hívást gyorsan felveszem, tudom, hogy az ajánlat miatt hív, tegnap küldtem, a sárgán még átérek és simán megválaszolok négy e-mailt, amíg más elcsámcsog egy darabon, ugye milyen alacsony a kerítés, figyelj, írd meg Viberen, ékezetet ne írj, nem várom el, csak mondd a lényeget, illetve ne is a lényeget, hanem problémát, azt mondjad, jó, de szerinted mi legyen ezzel, látod, megint reaktívak voltunk, nem mentünk előre, visszanyal a fagyi, ezt utálom az egészben, miért nem lehet előre gondolkodni, viszont figyu, ma 15:25 sharp, indulnom kell, mert a gyereket kirakják, tudod, de amúgy is megbeszéltük, amit akartunk, ugye, azért lent dobjunk be egy kávét, fú, de fáj a hasam, a sorban válaszolok két e-mailre, várjál, ügyfél hív, basszus, hol a töltőm, van benne USB, nincs benne USB, most már tényleg leverem a láncot, viszont tökre időben vagyunk.

Fotó: Renfer Péter

És akkor mi van?

Az izgága sofőr, aki kövér gázzal tolakszik, elsőnek ér a piroshoz. Nehéz örülni az ilyenfajta tartalmatlan elsőségnek. Egyszer mindenki felsorakozik majd Szent Péternél, és amíg vár a forgóajtónál, bánhatja meg visszamenőleg az évtizedeket:   szuperül rohantam, de minek? Addigra már pont mindegy lesz.

Tövig nyomni a gázt nem művészet. Arra bárki képes, nem kell hozzá sem ész, sem különösebb elkötelezettség. A világ eleve túl gyors, és el is várja az azonnali reakciót. Piszok egy öngerjesztő rendszer ez.

Szuperképesség lett a pillanatnak való örülés, a jelen nyugodt és tudatos megélése. Reziliencia mindfullness – kitartásról stabilitásról, befelé fordulást tanítanak. Fluxuskondenzátor* – ez is fontos, de másról szól. Nem véletlen, hogy tanfolyamok épülnek erre – úgy értem, az első kettőre. Hiány van, de vajon igény is?

Hajlamosak vagyunk együtt rohanni a tömeggel és rácsatlakozni türelmetlenségi szokásokra. Ahogy egy hópehely sem érzi magát felelősnek a lavinában, úgy könnyű felzárkózni a pörgéshez.

Adott egy türelmi gyakorlat, próbáld ki! Nézz hosszan valakit, aki nyugodtan végez egy feladatot! Lehet egy YouTube-videó vagy egy türelmesen játszó gyerek. Figyeld, mit csinál. és te is belassulsz kicsit! Ezt a lassulást ismételgesd!

A legenda szerint egy multicéges topvezetőtől származik a mondás, hogy aki negyvenéves korában nem járt kétszer kórházban bypass-műtét miatt, az nem dolgozott elég keményen. Ez egy nagyon, de nagyon jó mondás, mégpedig azért, mert gyakorlatilag egy etalon, alaphülyeségnek vehető, és semmi más dolgod nincs, csak észben tartani minden sűrű napodon. Az ellenkezőjét.

Te mikor éled az életed?

Forrás: Midjourney

-------------

*Fluxuskondenzátor: A Vissza a jövőbe filmsorozatból ismert szerkezet, amely lehetővé teszi az időutazást.

A szerző, Renfer Péter, a Nordconn HR tanácsadó cég egyik vezetője.

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Renfer Péter (fotó: Renfer Péter)