Teljes értékű színház inkluzív keretek között

Évadokban gondolkodnak, de félévekben tudnak tervezni: hazánk egyetlen inkluzív teátrumának, a MáSzínháznak nemcsak a színpadon kell használnia a kreativitását. Pályázatokból, adománygyűjtő projektekből, workshopokból tartják fenn magukat. Meg persze annyi lelkesedésből, szívből és elhivatottságból, ami csoda, hogy elfér mindössze százhatvan négyzetméteren.

Az ép és értelmileg akadályozott színészeket foglalkoztató MáSzínház huszonegy éve alakult: akkor még más céllal. Bakonyvári L. Ágnes drámapedagógus és Gölles Csilla gyógypedagógus 2005-ben azért hozták létre, hogy kiderítsék: működik-e a drámapedagógia módszertana az értelmileg akadályozott fiatalok esetében. Pár év után megalkották az „évente egy bemutató” rendszerét, így kiderült: a készség- és képességfejlesztés is hatékonyabb, ha nemcsak az élmény, de a nagy közös cél is adott. „Később, 2014-ben Lackfi János írt előadást nekünk Napok tánca címmel, amit már nyolc-kilenc alkalommal, meghívott helyeken is játszottunk. Végül szintén az ő írásából jött létre az első projektünk, minimális költségvetéssel. Ekkoriban, 2015 körül kezdődött a színházzá válásunk folyamata” – mondja Márton Gábor Csaba, a MáSzínház munkatársa és adományszervezője. Kezdetben csak a foglalkozásokon résztvevő fiatalok havi tagdíjaiból működtek, később azonban az elérhető pályázatokkal igyekezték minimalizálni az anyagi terheket, hogy bárki csatlakozhasson hozzájuk.

Hosszú évek után lett saját helyük

2015-ben még AppArt néven, többfelé ágazó művészeti közösségként szerveződtek egyesületté. Ekkor született meg az első integrációs darab: Az ügyelő. Az előadásban négy ép értelmű és négy atipikus fejlődésű színész játszott együtt. „Talán akkoriban kezdtünk aktívabban nevezni pályázati forrásokra. Ebben az időszakban még könnyebben elérhetők voltak például az NKA forrásai, amiből az utóbbi években számunkra már alig jutott” – mondja Gábor, aki egyébként nemcsak az adminisztratív, kommunikációs és adománygyűjtő munkán keresztül ismeri jól a teátrumot: színészként több előadásban is játszott.

„A színházunk ars poeticája nem a sajnálatra épül. A munkánk éppen arról szól, hogy teljes értékű előadásokat teremtünk inkluzív keretek között. A támogatókat valójában könnyebb lenne megszólítani, ha az együttérzésre építenénk, viszont mi nem ezt az utat szeretnénk járni. Egyszerűen azért, mert az életünket, a működésünket sem ez határozza meg” – hangsúlyozza a MáSzínház adományszervezője.

Márton Gábor Csaba (forrás: MáSzínház)

Az elmúlt évtizedben sokat költöztek. Kezdetben a Jurányi Házban béreltek termet, majd miután 2017-ben már heti hét foglalkozást tartottak, úgy döntöttek: itt az idő saját helyet keresni. A Wesselényi utcai bérleményt – amely már negyven fő befogadására alkalmas színházi tér volt, és ahol több darabot is játszottak – végül a Covid vitte el. A koronavírus-járvány után Ferencváros önkormányzatánál pályáztak meg egy ingatlant, így nyerték el a jelenlegi, a korábbihoz hasonló méretű teret a Ráday utcában, amit maguk újítottak fel – saját erőből és közösségi finanszírozásból.

Autodidakta módon tanult profizmus

A MáSzínház munkája elképesztően sokrétű. Évekkel ezelőtt például létrehoztak egy csoportot a gyerekeiket váró szülők számára, ami a foglalkozások idején a másik teremben „üzemelt”.  De említhetjük a Bakonyvári Krisztina drámapedagógus, rendező szervezte inkluzív középiskolás csoportot is, amelyben értelmileg akadályozott fiatalok és ép társaik dolgoztak együtt. Ahogy Gábor mondja, 2020 előtt már egészen stabil forrásokkal vághattak bele egy-egy évadba – persze akkor is rövid távon és óvatosan tervezve. A járvány óta azonban talán még nehezebb a fennmaradás, ezért is fordultak a professzionális adománygyűjtés irányába. Gábor több tanfolyamon is részt vett, oktatásokra járt, és tapasztalatot szerzett az Amnesty International Magyarország gyakornokaként is.

Próba a MáSzínházban (fotó: Polyák Attila)

„Mindannyian tudtuk: kell a jó stratégia, de nincsenek olyan anyagi lehetőségeink, hogy leszerződtessünk egy multinál tapasztalatot szerző profit – sales vagy kommunikációs pozícióra. Így mi igyekszünk képezni magunkat mindenben. Fontos célunk volt, hogy egyben tartsuk a kommunikációt és az adományszervezést. Egy éve kezdtük el tudatosan mérni a hatásunkat, de ezek alapján is egyértelműen látszik: évről évre szélesedik azok köre, akik észrevesznek minket, akár az adó 1 százalékkal, akár a támogatói jegyek vásárlásával, vagy a célzott projektkalapú adományozásra létrehozott felületeken” – osztja meg tapasztalatait a MáSzínház munkatársa. A tanulás, a kíváncsiság, a lelkesedés képes elérni a professzionális gondolkodást – bizonyíték rá, hogy a csapat 2026-ban a NIOK Civil Díj Legjobb Kommunikációs kampány elismerését vehette át. Ezzel a húszéves jubileumukra készült #jóarc kampányukat díjazták, amelyben többek között Csoszó Gabriella fotóművésszel is együtt dolgoztak.

#jóarc party a Budapest Parkban, 2025-ben (fotó: Csoszó Gabriella)

Az adottságból lehet előny

Miközben a fő irány az inkluzivitás, készült néhány olyan előadás is, amelyben nem léptek színre értelmileg akadályozott színészek. Ilyen volt például az Anya-e vagy című darab: Huzella Júlia egyszemélyes előadását Bakonyvári Krisztina állított színpadra. A rendező Róbert Júlia dramaturg segítségével, saját élményei alapján írta meg az anyasággal megérkező identitáskeresés folyamatát. Hasonlóan erős lett a KÖT-EL-ÉK: a darab az anya–lánya–unoka kapcsolódást dolgozza fel Egri Márta, Urbanovits Krisztina és Nagyabonyi Emese szereplésével. Bár a társulat is nagyon szerette, illetve szereti játszani ezeket az előadásokat, ahogyan Gábor mondja: a következő időszak arról is szól, hogy határozottabban megfogalmazzanak egyetlen irányt. „Tapasztalatunk szerint a nézőket egységes arculattal és kommunikációval hatásosabban lehet megszólítani, ezért új, nem inkluzív darabba már nem kezdünk, az előzők sikere ellenére sem” – fűzi hozzá.

Inkluzív workshop (fotó: Palotás Ágnes)

A MáSzínház kapcsán fontos megérteni a következőt: az integratív darabok nézői teljesen érvényes és valódi színházi előadást kapnak. Az előadások nem „ahhoz képest jók”, hogy ép és értelmileg akadályozott színészek is játszanak benne: nagyhatású, átgondolt rendezői vízióval készült alkotások, amelyeket nézve az embernek eszébe sem jut, hogy a színpadon állók közül ki ép és ki nem. Egyszerűen színészeket látunk a színpadon. Saját tapasztalat alapján írom mindezt – sok előadást láttam már a MáSzínházban. Közülük leginkább a Szalontay Tünde és Demeter Orsolya főszereplésével készült FeLeMás című előadás, a magányába zárkózott, demenciával küzdő nagymama és unokája története hatott rám. Miután Rozi néni húsz éve nem látott lánya meghalt – két hétre megkapta lakótársként Down-szindrómás unokáját: az ő kapcsolódásukat kísérhettük végig a MáSzínháztól megszokott humoros, szívszorító és intim keretek között. Utóbbi egyébként adottság, nem döntés: kis térben közel kell lenni a közönséghez, és egész más lesz a levegő. Ahogyan Gábor is fogalmaz: megtanultak jól élni ezzel a körülménnyel, és az előadásokban előnnyé formálni az egészen kicsi teret.

Szalontay Tünde és Demeter Orsi a FeLeMás című darabban (forrás: MáSzínház)

Egyedülálló tervekkel néznek a jövőbe

Ezzel együtt sem egyszerű megszólítani az embereket, hiszen a fővárosi színházak, társulatok kínálata hatalmas. Emellett meg kell küzdeniük a sztereotípiával, miszerint fogyatékos ember nem adhat kulturális élményt ép értelmű nézőnek. A MáSzínház alkotói azonban úgy látják, ha valaki már egyszer járt náluk, annak nem nehéz elköteleződni: többségük visszatér hozzájuk, akár támogatja is a működésüket. „A nagy feladat elérni, hogy valaki jegyet váltson előadásainkra. De ha ez megtörténik, utána a munkánk már magáért beszél” – mondja Gábor. 

Jelenleg is több előadásuk fut, és népszerűek a művészetet és az önismeretet összekapcsoló workshopjaik. A bevonás jegyében ezeken az eseményeken mindig részt vesznek MáSzínház-tagok is. Nagy terveik is vannak: Grisnik Petra és Temesvári Péter közreműködésével képzésbe kezdtek: konferálni tanítanak értelmileg akadályozott vagy autizmusban érintett fiatalokat. Céljuk, hogy különböző rendezvényeken, fesztiválokon ép és fogyatékkal élők párban konferálhassanak, új szintre emelve a sokszínűséget. A MásFeelKonf és az ehhez hasonló lehetőségek ugyanis nemcsak az érintettek számára fontosak, hanem az egész társadalom szempontjából előre mutatók.

MásFeelKonf képzés (fotó: Grisnik Petra)

Gondolkodj magadon, így másokhoz is közelebb kerülsz

Május végén méh csak decemberig látják a biztos jövőt, próbálják megedzeni a társadalmi vállalkozási lábukat, de továbbra is függenek az esetleges, időközben elnyert pályázatoktól. Bíznak a kulturális szférának ígért változásokban, azonban tisztában vannak vele, hogy ezek bevezetéséhez idő kell. Tudják, a következő fél-egy évben még nem ér el hozzájuk annak hatása, ezért ugyanúgy hónapról hónapra kell gondolkodniuk. Néha nagy meglepetések is érik őket, amik segítenek új lendületet venni. Nemrég például Ember Márk színész a Jászai Mari-díjjal kapott honoráriumát a Baltazár Színháznak és a MáSzínháznak ajánlotta fel. „Két fantasztikus független csapatról van szó, akik fogyatékossággal élő társainkkal közösen csinálnak nagybetűs, igazi Színházat. Az ő kitartásuk, elhivatottságuk, számomra folyamatos inspiráció. Kérlek, ha tehetitek, nézzétek, támogassátok őket!” – írta Facebook-bejegyzésében a művész.

Ezek a gesztusok nemcsak jólesnek, de talán többeket meg is szólítanak. Márkkal közös munkát is tervez a MáSzínház: a forrásokhoz szükséges pályázatot már beadták, és bíznak abban, hogy megvalósulhat az előadás.

Grisnik Petra, Halmágyi Gábor, Mesés Gáspár (fotó: Kovács Henrietta)

„Már önmagában az emberek színházba csalogatása is nagy kihívás – inkluzív társulathoz talán még inkább, de bízunk a folyamatos változásban. Látjuk, hogy a fiatalok között nő az önkéntesek száma, illetve egyre nagyobb a nyitottság a hozzánk hasonló színházak felé. Sokan keresik a családias, közeli kapcsolódási lehetőségeket” – mondja Gábor. Hozzáteszi: előadásaikban igyekeznek hangsúlyozni, hogy az önismeret fontos része a fejlődésnek – mind egyéni, mind társadalmi vonatkozásban. Úgy érzik, az új generációk egyre inkább rezonálnak ezzel a szemlélettel, és készek magukon gondolkodni, mert értik: ezzel mások megértéséhez is közelebb kerülhetnek.

Nyitókép: Közösségi program a MáSzínházban (fotó: Polyák Attila)

Lásd még:

A MáSzínház is bekerült az Edison100-díjasok közé – A szervezet az Edisonplatform versenyén a Világ és én kategória győztese lett – adta hírül az intézmény a Facebook-oldalán.