
„A sokféleség az egyik legnagyobb erősségünk”
– Interjú Oszkó-Jakab Natáliával, a díjnyertes Művészetek Völgye fesztiváligazgatójával
A legelső fesztiválra Kapolcsi Művészeti Napok néven került sor 1989-ben. Azóta sok minden változott. Mára – ahogy azt Oszkó-Jakab Natália, a Művészetek Völgye fesztiváligazgatója mondja – elérték az egyensúlyt: a programsorozat országos jelentőségű, mégis emberléptékű. A jövőt illetően sem a növekedés a kulcsszó, hanem a tudatos és fenntartható fejlődés. Ezt értékelte az Art is Business Díj zsűrije is, amikor a projektnek ítélte a Fenntartható művészeti kategóriájának első díját.
„Van egy hely már Európában, de még Magyarországon, ahol nyaranta tíz napig megfér egymás mellett mindenféle-fajta ember és mindenféle-fajta művészet.[...] Van egy hely már Európában, de még Magyarországon, ahol az egy főre eső jóérzés évről évre gyarapodik” – mondta Galkó Balázs, a Völgy társalapítója és „ötletigazgatója” 2001-ben. Mi a véleménye erről a gondolatról?
Szép és találó. Ma is ugyanúgy érvényes, mint egykor – talán még inkább. A Művészetek Völgye lényege mindig is az volt, hogy teret adjon a sokszínűségnek: műfajok, gondolatok, emberek és generációk találkoznak egymással egy olyan közegben, ahol alapérték a nyitottság és a kíváncsiság. Ez a szellemiség több mint három évtized alatt sem változott, sőt, megerősödött. A Völgy egy tíz napig élő utópia.
Ami viszont más, az a körülöttünk lévő világ – a rendezvény mindig igyekezett lépést tartani vele. Sokkal tudatosabban gondolkodunk a fenntarthatóságról, a közösségépítésről, a társadalmi felelősségvállalásról és arról, hogyan tudjuk a kultúrát a mindennapok részévé tenni. A fesztivál nemcsak tíznapos nyári ünnep, hanem egész éves közösségi és kulturális jelenlét: a MűvészVölgy Kúria programjai, a helyi közösségekkel való együttműködések, a fiatal alkotók bevonása mind ezt a folyamatot erősítik. A „jóérzés”, amiről Galkó beszélt, ma is a Völgy egyik legfontosabb mércéje. Talán másképp nevezzük – élménynek, kapcsolódásnak, feltöltődésnek vagy inspirációnak –, de ugyanarról szól: itt mindenki megtalálhatja azt a pillanatot, amikor valóban jól érzi magát a saját bőrében, mások között. Ez az érzés az, ami 1989-ben elindította a Völgyet, és ami ma is összetartja.
Fesztiválozók a Művészetek Völgyén (fotó: Kriza Márton)
2013-ban lett a Művészetek Völgye program-marketing igazgatója, 2015-től tölti be a fesztiváligazgatói pozíciót. Az akkori fiatalos arculatváltás, a könnyűzene felé történő nyitás és a fesztiváltömeg nem minden völgybarátnak nyerte el a tetszését. 2019 májusában úgy fogalmazott: „Emberléptékűek szeretnénk maradni, igazi családbarát fesztivál, ahol az utcai nyüzsgést gyerekekkel, kutyákkal is ugyanúgy lehet élvezni”. Hogyan vélekedik most, kell még tovább növekedni?
Elértük azt az egyensúlyt, ahol a fesztivál egyszerre tud nagy, országos jelentőségű esemény lenni, de képes megőrizni a közvetlenségét, a személyességét, az „emberléptékűségét” is, ami mindig is a védjegye volt.
Három településen egyre nagyobb távolságokra kerülnek a helyszínek. Például a Kaláka Versudvar Vigántpetendre költözött, ennek köszönhetően nem alakul ki nagyobb tömeg a látogatószám növekedése ellenére sem. Már sokkal inkább a minőségi fejlődésről, a programstruktúra tudatos építéséről, a fenntarthatóságról és a közösségfejlesztésről beszélhetünk.
A könnyűzenei nyitás idején valóban sok vita volt arról, hogy az mennyire fér össze a Völgy szellemiségével. Mára bebizonyosodott, hogy a sokféleség az egyik legnagyobb erősségünk. Bizonyítottuk, hogy a jazz, a komolyzene, a színház, az irodalom, a képzőművészet és a popzene egymást erősítve van jelen – és ettől lesz a fesztivál valóban mindenkié. A cél sosem az volt, hogy a Völgy tömegrendezvénnyé váljon, hanem az, hogy megmaradjon a közönség és az alkotók közötti közelség, ahol van helye a crossover határátlépéseknek és a sokszínűségre való rácsodálkozásnak. Azt hiszem, mára én lettem a legkonzervatívabb csapattag a programszerkesztésnél, továbbra is őrködöm a kialakult sokszínűség és „völgyérzés” arányai felett.
A jövőt illetően az érdekel, hogyan lehet még zöldebben, még inkluzívabban, még több generációt megszólítva működni. A Völgynek egyre mélyebbnek kell lennie: több tartalommal, kapcsolódással, helyi értékkel. Ha ez sikerül, akkor a Művészetek Völgye a következő évtizedben is az maradhat, amiért elindult – egy inspiráló találkozási pont ember és művészet között. Egy igazi közösség.
Fesztiválozók a Művészetek Völgyén (fotó: Kriza Márton)
Mit gondol, a versenytársak szerint is jó és fontos dolog fenntartható módon működni?
A nemzetközi fesztiválok körében már régebben elterjedt ennek a fontossága, a sok konferencialátogatással pedig a hazai szcénába is beszivárgott. Ez például egy olyan terület, amelyben menő és előremutató „versenyezni”.
Milyen híre, presztizse van a Művészetek Völgyének a művészek körében?
Nagyon szeretik. Sokan valamelyik kisebb vagy nagyobb színpadunkon adták első koncertjüket, illrtve vettek részt egy előadásban. De vannak olyanok is, akik a kezdetek óta a Völggyel együtt lélegeznek és a DNS-ük részévé vált. Szinte meg is sértődnek, ha egyik-másik évben valaki kimarad, amikor színesíteni próbáljuk a programot.
Az Art is Business Díj pályázati anyagában azt írták, tudatos és értékalapú kapcsolati stratégiával építik partnerhálózatukat, amely a fesztivál hosszú távú fenntarthatóságának egyik alappillére. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Tagjai, egyben aktív szereplői vagyunk az Európai Fesztivál Szövetségnek (EFA), ezáltal a nemzetközi kulturális diskurzusnak, folyamatos kapcsolatban állunk más európai fesztiválokkal és szakmai szervezetekkel is. A fesztivál 2024-ben és 2025-ben is megvalósított egy-egy előadást a Kreatív Európa program támogatásával, ami fontos előrelépés a nemzetközi jelenlét és a művészeti sokszínűség terén. Emellett több programelemünket is nemzetközi kulturális intézetek és szervezetek támogatják – ezek az együttműködések új perspektívákat hoznak a Völgybe, és lehetőséget biztosítanak külföldi művészek és alkotócsoportok bemutatkozására. A jövőben is tervezzük pályázatok benyújtását különböző európai forrásokra, hogy tovább bővítsük nemzetközi együttműködéseink számát.
A kapcsolati tőke építésének fontos része a szponzorokkal való hosszú távú partneri viszony kialakítása is. Támogatóink nemcsak jelen vannak, hanem aktívan részt vállalnak a fenntarthatósági, edukációs és közösségépítő törekvésekben. 2024-es fő támogatóinkkal, a Continesttel és a Gösserrel 2025-ben is együttműködtünk. A 2025-ös fesztivál kiemelt támogatója, a VISA saját helyszínnel, programokkal és pénzösszeggel is patronálta a rendezvényt. Hello, Szülő programjával bekapcsolódott a Telekom csapata is.
A Művészetek Völgye kapcsolati hálója nemcsak stabil, hanem folyamatosan bővülő, élő ökoszisztéma, amelyben a kultúra, a közösség és a környezettudatosság kéz a kézben halad előre – lokális gyökerekkel és egyre erősebb nemzetközi ágazatokkal.
A Magyar Turisztikai Program Alapítvány vezetőségi tagja. Mi a feladata ebben a szervezetben, és mit gondol, hogyan hat ez a Művészetek Völgye márkájára?
A Magyar Turisztikai Program Alapítványban szakmai feladatot látok el: a kulturális, sportrendezvényes, üzleti rendezvényes és fesztiválszektor fejlesztésén dolgozom, azon, hogyan lehet a hazai rendezvényszakmát fenntarthatóbbá és nemzetközileg versenyképesebbé tenni. Ez a munka nem üzleti jellegű. Abban segítek, hogy a kulturális szereplők – köztük a vidéki, független fesztiválok – is erősebb szakmai háttérhez jussanak. A Művészetek Völgye szempontjából ez kifejezetten előnyös: a fesztivál értékei, a fenntarthatóság és a közösségépítés így országos szinten is láthatóbbá válnak.
Úgy gondolom, a két szerep jól kiegészíti egymást – mindkettő célja, hogy hitelesen és hosszú távon értéket teremtsen a magyar kulturális életben. Nem is beszélve arról, hogy így nem marad túl távoli és túl elméleti egy-egy szakmai javaslat.
Mit jelent önnek az Art isBusiness Fenntartható művészeti kategóriájának díja?
Elsősorban visszajelzés arról, hogy a Művészetek Völgyében képviselt értékrend – a tudatos működés, a közösségépítés és a környezeti felelősségvállalás – valóban példaértékű lehet mások számára is. Ezt nem csak én, de a csapatunk is így gondolja. Nálunk a fenntarthatóság nem kampánytéma, hanem szemlélet: a döntéseinkben, a partnereink kiválasztásában, a programjaink felépítésében nap mint nap megjelenik. A díj azt is mutatja, hogy lehet egy vidéki, kulturális kezdeményezést úgy fejleszteni, hogy közben hűek maradjunk az alapértékekhez.
Ugyanakkor felelősséggel is jár a díj – arra ösztönöz, hogy továbbra is hitelesen, hosszú távon gondolkodva építsük a Völgyet, és megmutassuk, hogy a kultúra és a fenntarthatóság karöltve járhat.
A cikk a 2025 decemberében kiadott, nyomtatott Art is Business magazinban jelent meg.
Nyitókép: Oszkó-Jakab Natália (fotó: Kelemen Gergő)
Lásd még:
Mecénások, vállalati támogatók és kulturális finanszírozás 2025-ben is – Hetedik alkalommal adtuk át az Art is Business Díjakat
Művészetek Völgye – Harminc éve a kortárs kultúra szolgálatába
Oszkó-Jakab Natália művészeti menedzser – Hoztam kávét, 1. évad 7. rész
„A művészet nem a gazdaság peremén, hanem a szívében él” – Interjú Blaskó Nikolett-tel, az ACG Reklámügynökség vezetőjével
„Szeretek magam körül értéket látni” – Interjú Heimann Zoltánnal
A WING Zrt. és a felelős építészet – Interjú Noah Steinberggel
„Szeretek magam körül értéket látni” – Interjú Heimann Zoltánnal
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, legyen ön is mecénás és támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelent meg A mecenatúra magyarországi története 1900–2025 című kiadványunk, egy könyv azokról, akik fontosnak tartották, illetve tartják a művészet pártolását.
A kötet megvásárlásával a munkánkat támogatja.


Kő Boldizsár, az Art is Business Fenntartható művészeti kategória díj 2024-es győztese, Balogh Máté András, az Art is Business elnöke és Oszkó-Jakab Natália a 2025-ös Art is Business díjátadón (fotó: Mohai Balázs)
