„A támogatásban sosem én vagyok a lényeg, hanem az, hogy tudok segíteni”

Kaszás Attila marketingszakember és vállalkozó, aki rádiós producerként és műsorvezetőként is dolgozik, mindemellett nagy rajongója a művészeteknek. A Duda Éva Társulatot a járványidőszak óta támogatja. Legelső, anonim adománya láttán összeszaladt a Jurányi Ház: az egy raklapnyi vitaminvizet először a büfébe küldték vissza. A szálak később a Viwa Vitaminwater cégvezetőjéhez vezettek, aki szívesen marad névtelen, elkötelezett mecénás, és akinek a fizikai és a szellemi feltöltődés egyformán fontos.

Mivel és milyen gyakran tud kikapcsolódni?

Odafigyelek arra, hogy hetente legalább kétszer-háromszor szellemileg is tudjak töltődni. Ezt legalább olyan fontosnak érzem, mint a testünk karbantartását, szerintem elengedhetetlen, hogy megőrizzük a szellemi frissességünket és életben tartsuk a bennünk lévő kreativitást. Ezt a hozzáállást a gyerekkoromból hozom. Ének-zenei általános iskolába jártam, ahol olyan tanáraim voltak, akik megszerettették velünk az operát és a különböző zenei műfajokat, így most is minden évben veszek operabérletet. Egyszerre több területen, több munkakörben is dolgozom, és nagyon ritkán sikerül a munkával kapcsolatos gondolatokat elengedni, kikapcsolni. Amikor van időm, főleg kortárs táncelőadásokra, illetve fotó- és festménykiállításokra járok, mert ezek pihentetnek igazán. Szeretem ötvözni is a különböző művészeti ágakat: egy barcelonai Picasso-kiállítást simán végignézek egy Sade-lemezzel a fülemben. [Sade Adu nigériai születésű brit énekesnő – K.M.] 

Van egy férfiakból álló baráti társaságunk is: havonta egyszer találkozunk, és valamelyikünk mindig meglepetésszerűen választ egy művészeti programot a többieknek – mindannyiunk pénztárcájához illően. Ez lehet bármi: tánc, zene, kiállításmegnyitó, színházi vagy operaelőadás. Az a legfontosabb, hogy az illető élményt adjon a többieknek, akik csak egy nappal előtte tudják meg, hogy mikorra és hova kell menniük. Most például én viszem őket az Isteni végjátékra, de csak annyit tudnak, hogy háromnegyed hétkor találkozunk a Margit körúton. Ez a havi egy állandó találkozó nagyon jó mozgatórugója lehet egy vállalkozói közösségnek, ráadásul utána egy vacsora mellett beszélgetünk is arról, amit együtt láttunk.

Úgy tűnik, mintha az önt körülvevő széles kulturális és szociális háló az üzleti döntéseiben is megjelenne. Véletlen volna, hogy a Viwa Vitaminwater szlogenje így szól: love yourself, azaz szeresd magad?

Nem, nem véletlen, hogy ez a termékünk mottója, hiszen ez is az élni akarásra épít. Az online felületeken folyton a sportolásra és a vitaminok szedésére buzdító tartalmak zúdulnak ránk. Olyan vásárlók igényeiből indultunk ki, akik odafigyelnek magukra, a vitamin- és ásványianyag-bevitelükre, és nemcsak szellemileg, hanem fizikailag is aktívak. Rájuk igaz lehet, hogy legalább hetente egyszer mozognak: futnak, bicikliznek vagy egyéb sporttevékenységet végeznek, így próbálnak tenni az ízületeikért, az izomzatukért. Szokták mondani, hogy „az ötven az új harminc”, és ez valóban így van, mert amíg a szüleink generációjára kevésbé volt jellemző, hogy hatvanéves koruk körül edzőterembe jártak, ma már az ilyesmi sokkal inkább hozzátartozik ennek a korosztálynak a mindennapjaihoz is. A termékeink egyre több embernek nyújtanak egészséges alternatívát csapvíz vagy sima ásványvíz helyett. Alapvetően az volt a célunk, hogy az újdonságra nyitott, életigenlő, aktív fogyasztóknak kínáljunk egészséges és elérhető árú terméket. Fontos persze, hogy jó üzlet is legyen, amit csinálunk, de mi a hat deciliteres italainkat – nemcsak itthon, hanem további tizennégy országban is – a nagy multik félliteres üdítőivel azonos áron próbáljuk adni. Az új organikus teánkra pedig akár „fejlesztési fricskaként” is tekinthetünk, mert azt szeretnénk bizonyítani vele, hogy egy termék bio- vagy organikus eredete nem feltétlenül indokolja, hogy öt-nyolcszoros áron kerüljön a fogyasztóhoz.

A Duda Éva Társulat Ramazuri című előadása (forrás: a Duda Éva Társulat Facebook-oldala)

Miért éppen a Duda Éva Társulatot kezdte rendszeresen támogatni? Hogy indult a kapcsolatuk?

A nemzetközi piacon is vannak az aktív kikapcsolódás híveinek és hivatásos sportolóknak szánt termékeink, amelyek a szervezet számára nélkülözhetetlen ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmaznak. A vitaminvizeinkkel rengeteg egyéni sportolót, sportcsapatot, -egyesületet és -szövetséget támogatunk, Magyarországon a Magyar Úszó Szövetség hivatalos innivalója is „mi” vagyunk. Én a táncra is ugyanolyan sportként tekintek, mint egy olimpiai sportágra. Mindig is szerettem a klasszikus és a kortárs balettet, és 2020 tavaszán a járványidőszak lezárásai alatt online láttam egy Duda Éva-előadást, amit az otthon szomorkodóknak vetítettek ingyenesen. Egymás után kétszer is megnéztem, és az fogalmazódott meg bennem, hogy ennek a társulatnak az életében nem csak nézőként szeretnék jelen lenni. Úgy éreztem, hogy akik egy online elérhető táncprodukcióval ilyen sokat tesznek az emberek szórakoztatásáért, azok elismerést, sőt hódolatot érdemelnek. Akkor találtam ki, hogy köszönetképpen név, kísérőkártya nélkül küldök ezer palack vitaminvizet a Jurányiba, ahol Éváék a táncpróbáikat tartják, hátha valamit én is tudok nekik adni: esetleg ezzel segíthetem őket abban, hogy edzés után vitaminokkal, ásványi anyagokkal dúsított innivalóval töltődjenek, azzal hidratálják a szervezetüket. Éva később elmesélte, hogy amikor meglátták a palackokat, leszóltak a büfébe, hogy valaki biztos rossz helyre hozta őket, inkább vigyék vissza a földszintre. Azonban amikor kiderült, hogy nem félreértésről van szó, elkezdtek nyomozni egy kicsit, és végül kiderítették, hogy az ajándék tőlem érkezett. Ezt egy személyes találkozó követte – engem rabul ejtett a társulat kitartása, az, ahogyan a járványidőszak alatt dolgoztak –, és aztán barátság lett belőle. Akkor nem tartottam fontosnak, hogy tudják, ki küldte az ajándékot, csak azt akartam, hogy igyák és élvezzék a vitaminvizeket. A támogatásban sosem én vagyok a lényeg, hanem az, hogy tudok segíteni. Persze akad olyan helyzet is, amikor igenis szerepelni kell, mert fontos, hogy az ember odaálljon a nagyközönség elé, és elmondja, hogy a tánctársulatoknak nincs taója, segítsen, aki tud.

Miben látja a hazai magántámogatói rendszer jelentőségét: életet mentenek vagy a túléléshez segítenek hozzá?

Kereskedőként is azt látom, hogy a vásárlók most sokkal kevesebbet költenek, mint a járvány előtt. Hol húzzuk meg a nadrágszíjat? Sajnos azoknál a kulturális, utazási vagy egyéb olyan kiadásoknál, amiket magunkra vagy a családra szánnánk. Ami a színházi és a táncelőadásokat illeti, úgy gondolom, mindig lesz rájuk igény, hiszen egy internetes felületen elérhető változat nem tudja ugyanazt az élményt adni, mint amikor hallom a színész levegővételét, ahogy dobbant a lábával. Ezt az online formátumok nem pótolják, mégis jó lehetőséget jelenthetnek a művészeknek, amiből bevételük is keletkezhetne. A Duda-társulat előadásai hosszabb utóéletre hivatottak, az ilyesmit nem szabadna csak egyszer, ötven perc alatt megnézni, aztán menni tovább. Más társulatoknál is jó ötletnek tartanám, ha a repertoárról levett, régebbi előadásaikat rögzítenék, és valamilyen kulturális csomag formájában elérhetővé tennék különböző cégeknek – amelyek akár a dolgozóknak adhatnák tovább, vagy vállalati tréningeken, például a szünetekben vetíthetnék le. Én ebben egy új bevételi forrás lehetőségét is látom, ami működhetne akár a mecenatúraprogramokkal párhuzamosan is. Éváék példájánál maradva: biztos vagyok abban, hogy a társulat élni akarása elegendő hajtóerő ahhoz, hogy akár kisebb létszámban vagy egy kicsit más formában fennmaradjanak, ugyanakkor nagyon örülök annak, hogy a mi támogatási rendszerünkkel elindult valami. Abban bízom, hogy a jövő év közepén már arról beszélgethetünk, hogy a költségvetésük ötven százaléka támogatóktól érkezik – mert addigra sokan belátják, hogy ha van miből, akkor igenis hozzá lehet járulni ahhoz a művészeti ághoz, amit szeretnek.

------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Kaszás Attila (fotó: Ritter Doron)