Eldugott képzőművészeti kincsek egy budapesti lakóházban

Kerekasztal-beszélgetésen és különleges tárlatvezetésen vehettünk részt Budapest egyik legtitkosabb galériájában. A Gizella Malom Átrium Galéria meghívásában kivételes képzőművészeti alkotások között Munkácsy-díjas festőművész vezette az Art is Business baráti körét, mi pedig újabb izgalmas példát láthattunk rá, miért is érdemes mecénásként támogatni a kortárs művészetet.

Igazán szerencsésnek mondhatja magát az, aki végigkövetheti egy festmény születését. Ha még ehhez messzire sem kell menni a lakóhelyünktől, mert a művész „házhoz megy”, ráadásul az elkészült művet sem viszi magával – ez az igazán kivételezett helyzet. A Gizella Malom épületében élők számára pedig mindez lassan már megszokottá válik. A Soroksári úton, a Boráros tértől egy ugrásra találjuk a felújított épületet, benne pedig a város egyik legizgalmasabb kortárs galériáját.

Ide invitált minket az Átrium Galéria vezetője, Kállai Katalin, Boros Péter ingatlantulajdonos, a galéria egyik mecénása, Kelecsényi Kristóf művészettörténész és Kordos Szabolcs, az Egy város titkai könyvsorozat szerzője és Balogh Máté András, az Art is Business elnöke. A vendégeket Kállai Katalin és Balogh Máté András köszöntötte. Az est pódiumbeszélgetéssel indult, majd Szurcsik József vezette körbe a hallgatóságot a Galériában.

A Galéria fennállásának ötödik évfordulóján megjelent kiadványban a 2023-ig elkészült alkotások szerepelnek

Ipari történet szerelmi szállal

Mielőtt izgalmas lakóépületté és titkos kortárs galériává vált volna a Gizella Malom, eredeti funkciójának megfelelően szolgálta a tulajdonosait. A XIX. században több malom is működött Budapesten, hiszen az iparhoz szükséges víz, no meg a búzaszállításban fontos szerepet játszó vasút is közel volt. Itt találjuk a Gizella Malmot is, amelyet a bonyhádi származású Krausz-Moskovits család alapított – tudjuk meg a művészettörténésztől. – A fővárost és az ország egyéb részeit összekötő vasúthálózat az 1870-80-as években épült ki, emellett a folyó közelsége is eredményezte, hogy négy-öt nagy malom épüljön a környéken.

– Sokat nem tudunk a Gizella Malom alapítójáról, csak annyit, hogy nem született vagyonos családba, de élelmes ember volt, nagy munkabírással – mesélte róla Kordos Szabolcs, Kelecsényi Kristóf a malom eredetét firtató kérdésére. – Élete vége felé lett annyira módos, hogy jó érzékkel beszállt a felfelé ívelő malomiparba, és felépítette ezt az épületet. Ipari sikertörténet az övé, amelyet később a fiai vittek tovább. De nem csak ipari történetről beszélhetünk, van itt egy szerelmi szál is. Merthogy a malom névadója minden bizonnyal nem egy Habsburg hercegnő volt, ahogyan azt némely urbánus legenda tartja, hanem a család legidősebb fiának, Lajosnak a szerelme. A korabeli pletykalapok gyakran emlegették Dalnoki Gizellát, a gyönyörű fiatal nőt, aki aktív társasági életet élt, de vagyona nem volt. Nem csoda, hogy a fiú kezét tördelve vallotta be az apjának, kit is venne feleségül. Mint utóbb kiderült, az aggodalom felesleges volt, ugyanis a menyasszony nagyapja volt az, aki évtizedekkel azelőtt segített idősebb Krausz Lajosnak, a családfőnek Budapesten letelepedni. Innen tehát a név, ami máig fennmaradt, noha a románc gyorsabban kiégett – ha szabad így mondani –, mint egy malom az 1800-as években – mondta az író.

A Gizella Malom napjainkban

Az épület – csodával határos módon – átvészelte mindkét világháborút, és bár párszor leégett, rendre hamar újjáépítették, így gyakorlatilag az 1960-as évekig „zavartalanul” működhetett. Bezárása után sem bontották le, gabonaraktárként használták. Idővel már nem búzát tároltak benne: a század vége felé a Skála áruház használta raktárhelyiségként, várt itt a boltokba kerülésre mosó- és hűtőgép is. Bár a később üresen álló épület műemlékvédelmet kapott, erősen romlott az állapota, éscsak a 2000-es évek elején kezdődött új korszak. Elindult az átalakítás. Már az akkori tervek szerint is loftlakásokat, irodákat álmodtak oda, ám az akkori építkezés végül pénzhiány miatt leállt, a kivitelező kiszállt. Végül a munkát egy másik építőipari cég fejezte be, az első lakók 2016-ban vehették birtokba a lakásokat.

133 mecénás, 1 galéria

Kállai Katalin, a Gizella Malom Átrium Galéria vezetője, Kelecsényi Kristóf művészettörténész, Kordos Szabolcs, az Egy város titkai könyvsorozat szerzője, Boros Péter ingatlantulajdonos, a galéria egyik mecénása

Ritkán akad olyan lakógyűlés, ahol a tulajdonosok egyöntetűen és jó szívvel szavazzák meg a közös költség díjának emelését. A Gizella Malom tulajdonosai ilyen emberek. A különleges ipari épület már önmagában is vonzó az ingatlant keresők számára, és ez az érték csak növekedett 2018 óta. Ekkor alakult meg ugyanis az Átrium Galéria az épület földszintjén.

A hosszú földszinti folyosó falán 29 üres, nagy méretű keret található, amelyek kihasználatlansága már a beruházónak is szemet szúrt – akkoriban még az volt a terv, hogy kerüljenek ide régi, archív fotók a város, ország malmairól, a malomiparról.

Szurcsik József festőművész, a Galéria kurátora Stark Attila Bird Boat című festménye előtt

– A számvevőszék tagjaként láttam, hogy igény az lenne rá, csak azt nem tudtuk, mivel töltsük meg a kereteket. Ekkor jött az ötlet, kérjünk fel kortárs képzőművészeket, töltsék meg élettel a falakat – meséli Kállai Katalin, aki bár tulajdonos a házban, de nem ott lakik, viszont szívén viseli az épület sorsát, nélküle nem is jöhetett volna létre az Átrium Galéria.

– Egy kedves barátom, – aki egyébként maga is szponzorált már festményt a galériában –, már korábban itt lakott, őt látogattam meg, és első látásra beleszerettem a malom épületébe. Szerencsém volt, már másnap kiderült, van eladó lakás, amire le is csaptam – mondja Boros Péter ingatlantulajdonos, a galéria egyik mecénása. – Büszkeség ide belépni, a művészet közösséget épít a lakókból is. Jó végignézni, ahogy készül egy-egy alkotás. És persze van itt egy win-win szituáció is, hiszen lehet, hogy a közös költség magasabb, a festmények finanszírozása pénzbe kerül, de az Átrium Galéria az ingatlanok értékét is növeli.

A képeket többféle módon finanszírozzák: némely alkotást a közös költség erre elkülönített „zsebéből” fizetnek, máskor egy-egy tulajdonos (legyen az ott lakó magánszemély, vagy cégét ott működtető vállalkozó) szponzorálja az új művet, magyarázza Kállai Katalin.

A falon Gulyás Andrea Katalin Erros című munkája, az előtérben Péter Ágnes Kapu című szobra

Az első művész Verebélyi Diána volt, aki alkotótársával, Görög Lászlóval négy művel is gazdagította az Átriumot.

A lakók ekkor találkoztak először az akciófestéssel, hiszen ezeket a méretes kereteket színekkel, formákkal, új jelentéssel megtölteni nem kis idő. Általában egy hét, mire elkészül egy alkotás – ha az időjárás is engedi –, ezalatt az idő alatt a művész szinte együtt él a lakóközösséggel, akik jönnek-mennek körülötte, intézik teendőiket, és időnként megállnak „bámészkodni”. Szóba elegyednek egymással, megismerik nem csak a készülő festményt, de az alkotót is. Az elkészült műveket bemutatóval ünneplik, amelyen a művészek rendszerint más alkotásaikat is bemutatják – amolyan „pop-up galéria” nyílik ilyenkor az Átriumban.

Tettamanti Ádám: Napnyugta II.

A festmények mellett idővel megjelentek a szobrok is, az első a Munkácsy-díjas szobrászművész, Péter Ágnes Kapu című acélplasztikája 2019-ben „költözött” az Átriumba. Ekkor lett – a szobrászművészen keresztül – kurátora a galériának Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész.

A festőművész magával ragadó lelkesedéssel mesélt a minket körülvevő művekről, ha az Átriumban bámészkodók addig nem, őt hallgatva biztosan beleszerettek az alkotásokba. A 29 keretből 15 már élettel telt meg, látogatásunkkor, szeptember közepén is láthatunk egy készülő művet: Baksai József festőművész munkáját néhány ugyan napra leállította a nagy esőzés, de az már a felálványozott „vásznon” felskiccelt alakokból látszott, hogy újabb izgalmas festményt kapnak a lakók. Sőt ott tartózkodásunk napján jelentette be az egyik tulajdonos, hogy újabb mű elkészültét szponzorálja.

A Kaput nem csak újabb festmények, de szobrok is követték, Magyari Balázs több acélszobrát is láthatjuk a lépcsőházban.

Magyari Balázs és Születés című acélszobra

Az akrilfestmények időjárásállók. A nyitott Átriumban bár közvetlenül nem tűzi a festményeket a nap és nem esik rájuk az eső, de bírniuk kell a vizet, a párát, a hideget és a meleget is. Az Átrium Galéria máig inkább „titkos”, mint nyitott, hiszen többnyire a lakók és a hozzájuk, illetve az ottani cégekhez érkezők élvezhetik az alkotásokat. Igaz, időnként vezetett városi sétákon is betekinthetünk ebbe a titkos kertbe, sőt idén nyár óta virtuálisan is bejárható a galéria. Köszönhető mindez az egyik lakónak, Turcsányi Szabó Mártának. Az egyetemi oktató idén nyáron szabadideje nagy részét azzal töltötte, hogy a virtuális valóságban is bejárható legyen a galéria: ehhez mindössze annyit kell tennünk, hogy az épület körüli táblákon található QR-kódot beolvassuk.

A beszélgetés és a tárlatvezetés résztvevői, szervezői: Szurcsik József, Magyari Balázs, Boros Péter, Kelecsényi Kristóf, Kállai Katalin, Balogh Máté András, Kordos Szabolcs

A galériában tett látogatás kivételes élmény, nem is foglalhatnánk össze frappánsabban, mit jelenthet majd az utókornak, mint ahogyan azt a fennállásának ötödik évfordulója alkalmából megjelent kiadványban olvashatjuk:

„Reményeink szerint, ha valaki száz év múlva belép ide, akkor megtud majd valamit rólunk. Arról, miként éltünk, hogyan éreztünk, mit gondoltunk a körülöttünk lévő világról. Hogy a XXI. század elején is megmaradt bennünk egyfajta ősi hit. Hit abban, hogy ittlétünk törékeny ugyan, de mégsem olyan egyszerű elbánni velünk. Mert képesek vagyunk komolyan venni a létezésünket, ugyanakkor kellő humorral és öniróniával szemlélni magunkat. Képesek vagyunk jeleket hagyni arról, miként kerestük a harmóniát a harmadik évezred eleji, egyre zaklatottabb világunkban.”

Nyitókép: Szurcsik József tárlatvezetése az Átrium Galériában (A fotót és a cikkben szereplő képeket Huszár Dávid készítette)

Lásd még:

Nem csak a rossz példa lehet ragadós – avagy kortárs „szappanopera” a szereplők szemével

„A művészet az emberi önkifejezés eszköze” – Beszélgetés Dr. Ottrubay Istvánnal, az Esterházy Vállalat vezetőjével