„Abból inspirálódom, hogy élni jó”

Táncművész, koreográfus, rendező, látványtervező, ötletgazda: a kortárs tánc- és mozgásművészet, színház besorolhatatlanul sokoldalú, kreatív, újító jelensége Ladányi Andrea. A Barcelonában élő alkotó nem mellesleg a veszprémi Kabóca Bábszínház művészeti tanácsadója, látványos, hol tükörjátékra, hol óriásbábokra épülő darabok, a Táncoló festmények-sorozat megálmodója, rendezője és látványtervezője egy személyben. Költségkímélő módon gyakran a saját gyűjteményéből kölcsönöz tárgyakat, parókákat, jelmezeket a kabócás előadásokhoz is. A Fernando Botero festményei ihlette előadást 2025. szeptember 20-án mutatták be Veszprémben.

Miként kezdődött a kapcsolata a Kabóca Bábszínházzal, hogyan lett a társulat művészeti tanácsadója?

Messziről kezdem: 2002-től hét évig vezettem a Mozgástanszéket a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE). Valamivel később visszahívott Meczner János, a bábszínész osztály vezetője, hogy készítsek táncelőadást Markó-Valentyik Annának. Anna nagyon elégedett volt az eredménnyel, majd felkért, alkossak szólóestet Polcz Alaine életéről a győri Vaskakas Bábszínházban. Anna férje, Markó Róbert volt ott akkor a művészeti vezető és elhívott koreográfusnak a darabjaihoz. Két éve Robi a Kabóca Bábszínház igazgatója lett, a kapcsolatunk így folytatódott. Nagyon szeretek vele dolgozni, azt gondolom, ő is velem. Összefoglalva: hosszú múltú, hosszú távú együttműködés köt egy nagyon jó alkotói csapathoz.

Milyen átfedéseket, párhuzamosságokat lát a tánc- és a bábművészet között?

A bábozásnak elég sok stílusa, formája, tradíciója van. Mindkét művészeti ághoz kell egyfajta koordináció, erő, ritmus. Tapasztalatom szerint azok a színészek, akik tanulják, nagyon komoly szinten művelik a bábozást, ami mindig is érdekelt, ezért edukáltam magam a műfajban oktatóként. A Színművészetin inkább a kézre, a kéz ügyességére, koordinációjára tevődött a hangsúly.

Egyre nagyobb figyelmet, érdeklődést fordítok arra, hogy a Kabóca Bábszínház rendkívül magas szintű alkotásokat hozzon létre. Önállóan, rendezőként leginkább ifjúsági és felnőtt előadásokat viszek színre. A Táncoló festmények második darabjában, a Boteróban nagy fókuszt helyezek két óriásbábura – ezzel is erősítve a színház bábszínházi vonulatát.

Markó-Valentyik Anna és Czéh Dániel a Táncoló festmények II. című darabból

Milyen inspiráció, ötlet nyomán született meg a 2024-ben útjára indított Táncoló festmények-sorozat?

Az egyik évben egy magyar, a másikban egy külföldi képzőművész alkotásai adják a sorozat tematikáját. Az első darab A. Tóth Sándor képei nyomán született, akit Markó Róbert ajánlott a figyelmembe, részben a veszprémi kötődései révén. Megtaláltam a munkásságban azt a hat figurát, amit létrehoztam a színpadon.

Az idei témát, Fernando Botero kolumbiai művész festményeit én választottam. Megtetszettek a telt, gömbölyű figurái, rendkívül sok pozitívumot, humort, kedvességet sugároznak. Azt gondoltam, izgalmas lehet Botero világának a megelevenítése két hatalmas bábuval, meg két élő színésszel – akiket szintén hatalmasra, gömbölydedre tömnek ki. Először Botero vicces, kedves, bájos figuráit ismertem meg, majd az életrajzában elmélyülve szembesültem vele, hogy mély drámák, tragédiák övezték az életét. Egészen döbbenetesnek találom, hogy ugyanannak a női és férfi arcnak a kedves és kerek világát alkotta meg kitartóan. Bízom benne, hogy izgalmas előadás született a rendkívül tragikus élet és a pozitív festmények kontrasztjából.

Milyen szöveges és vizuális világot képzelt el Botero festményeihez? 

Nincs számomra élvezetesebb az alkotómunkában, mint amikor A–Z-ig kitalálom a darabot. Jönnek a képek, az ötletek, gyártom a videókat, tervezem a díszletet. Borlai Gergő pedig zenét szerez hozzá. Jelen esetben a díszlet egy fantasztikus aréna – Botero egyik képe nyomán –, ahol zenészek állnak. A Kabóca Bábszínház szcenikai részlege lélegzetelállító hitelességgel alkotta meg a „zenész-szobrokat”. A képeket mesterséges intelligenciával megmozgatom, a festmények alakjai átalakulnak mai emberekké és hirtelen megmozdul a kép. A két szereplő „lejön” a festményről, a telt idomú figurák beszélgetnek, merengenek a színpadon. Boteróról elmélkednek – hol piknikezős hangulatban, hol a gyerekének a halála kapcsán. 

Borlai Gergő zenéjében Latin-Amerika zenei világa elevenedik meg?

Gergővel idestova több mint tizenöt éve vagyunk kapcsolatban Spanyolországgal, a spanyolos életérzéssel, emberekkel. Ismerős számunkra a mindennapi élet, az étkezések, a hatalmas vacsorák, a családcentrikusság. Ennek megfelelően Botero kolumbiai–spanyol művészvilága a flamencótól az autentikus spanyol és kolumbiai népzenéig szólal meg. A két szereplő fantasztikusan énekel spanyolul is.

Jelenet a darabból

Barcelona jobban inspirálja összművészeti, színházi témákban?

Nem annyira művészileg, színházilag, mint az élet szintjén. Abból inspirálódom, hogy élni jó. Nem mintha eddig ne imádtam volna élni, ne imádtam volna a hivatásomat. A spanyol közegben körülöttem mindenki egészséges, kedves, szép, az ottani életforma, az emberek hatnak rám életkedvben, abban, ahogyan a világra tekintek. Ezáltal kissé máshogy fogalmazok a koreográfiáimban, a rendezéseimben, több bennem a pozitivitás, a játékosság. Ez persze nem jelenti azt, hogy mellőzöm a drámai, mély pillanatokat az előadásaimból. Az A. Tóth Sándor-darab végén rendesen „megcsavarom” az érzelmeket: a képeit mesterséges intelligenciával szétfolyatom, a művészet bizonytalan jövőjéről monológ szól. A Botero-darabnál sem hagyhatóak el olyan drámai történések, minthogy 1995-ben a kolumbiai Medellínben huszonhárom ember halálát okozta, amikor felrobbantották az egyik bronzszobrát, a Madár címűt. Senki nem vállalta magára a robbantást. Vagy: autóbalesetben meghalt a négyéves gyereke, de ők a feleségével túlélték a karambolt.

Jelenet a darabból

„Mit ér a művészet?” témában készül speciális zenés színpadi kalandra rendezőként, látványtervezőként, ötletgazdaként az Örkény Színház mostani évadában. A 2026 tavaszára tervezett Sub-harmónia alapkérdése, hogy egy funkcionális világban lehet-e még létjogosultsága a kultúrának, a művészeteknek.

Napi szinten foglalkoztat – ahogyan Borlai Gergőt is –, hogy mi lesz a művészettel, ha a mesterséges intelligencia átveszi az uralmat. Ha nem lesz az embereknek munkája, hogyan vesznek jegyet, meg egyáltalán szükség van-e az emocionális művészetre? Amikor az Örkény Színház részéről Gáspár Máté igazgató és Polgár Csaba művészeti vezető felkértek egy ősbemutató létrehozására, rendezésére, az első pillanatban egy jelenet jutott az eszembe: 2300-ban véletlenül lehívják XIV. Lajos fájljait. És a király megjelenik avatár formában Molière-rel és annak társulatával. Elkezdenek beszélgetni, a darab végén pedig kiderül, hogy megnyomják-e a törlés gombot vagy sem. Abszolút drámai helyzet. Jelenleg még van lehetőségem egy olyan kultúrát megmutatni, amit a mai tinédzserek már nem ismernek. Sem étkezésben, sem táncban, sem zenében, sem életformában – sem Molière-ben. Egy gazdag, briliáns kort szembesítünk a jelenséggel, hogy az emberi lét koordinátái megszűnnek. Nagyszabású előadás készül, tizenöt dallal: Gergő fantasztikus zenét írt a színészek hangnemére Markó Róbert szövegkönyvével.

Ladányi Andrea

A Kabóca Bábszínházon és az Örkény Színházon kívül más szabad szellemiségű hazai kulturális közegek is igényt tartanak Ladányi Andrea eredeti témáira, művészi szemléletmódjára?

Mivel nem itt élek, nincs közvetlen kapcsolatom színházakkal, kulturális közegekkel. Nem vagyok benne a köztudatban olyan formában, mint azelőtt. Ha a kabócás és az örkényes munkák jól sikerülnek, remélhetően hírük megy és újra hívnak olyanok is, akiket érdekel ez a fajta gondolkodás, vizualitás, színházcsinálás.

A FB – Táncoló festmények 2. előadás legközelebb 2025. október 4-én látható a Kabóca Bábszínházban. További információ ITT. 

Nyitókép: Ladányi Andrea (a nyitókép és a cikkben szereplő képek forrása a Kabóca Bábszínház)

Lásd még:

„A világszínvonalú dolgok érdekelnek” – Interjú Ladányi Andrea táncművésszel

Híd a generációk között – Ilyen lesz a 2025/2026-os évad a jövőre 25 éves Kabóca Bábszínházban

Ellinger Edina: „A minőség a legjobb brandépítés” – Interjú a Budapest Bábszínház igazgatójával

„A báb csodálatos absztrakció” – Interjú Szikszai Rémusz színész-rendezővel

Kockázatos zsilipévad korszakváltással és kérdőjelekkel – Beszélgetés az Örkény István Színház ügyvezető igazgatójával, Gáspár Mátéval és művészeti vezetőjével, Polgár Csabával