A kísérletező, provokatív megközelítések visznek előre

Az Art is Business évek óta támogatja a művészeti és az üzleti világ szereplőinek együttműködését. E tevékenységünk egyik sarokköve az Art is Business Díj. A 2019 óta évente meghirdetett eseményen minden alkalommal az adott év kiemelkedő cégeit, magánembereit és művészeti szereplőit díjazzuk. A zsűri idén is meghozta a döntését: ők már tudják, kik vehetik át az elismerést 2025. december 10-én, a 7. Art is Business Díjátadón, a Nemzeti Táncszínház színpadán. Megkértük őket, avassanak be, miként zajlott a nyertesek kiválasztása. Elsőként Fehér Zsuzsanna válaszait olvashatják.

Milyennek találta az idei pályázatokat? Könnyű volt döntést hozni?

Sokrétű pályázatokat láttunk idén, ami inspiráló volt, ugyanakkor kihívást is jelentett. Az összehasonlítás szinte lehetetlen, hiszen mindegyik projekt más értéket képviselt: volt, amelyik komoly kulturális beágyazottsággal bírt, más inkább kreatív együttműködésekre épített. Én elsősorban azokat a pályázatokat kerestem, ahol valódi kulturális értékteremtésre törekedtek, és nemcsak támogatóként, hanem aktív szereplőként jelent meg a vállalat a kulturális életben. Természetesen az is nagyon pozitív, ha egy cég bármilyen formában nyit a kultúra felé, és erre forrást is biztosít.

A mindennapi munkájában és a pályázatok alapján hogy látja, mennyire tudatosan építik ma a magyar vállalatok a kortárs művészeten keresztüli márkaidentitást?

Úgy látom, hogy ez a fajta tudatos gondolkodás még gyerekcipőben jár. A magyar vállalatok többsége egyelőre nem használja stratégiai eszközként a kortárs művészetet a márkaépítésben. Szerintem ez hosszú folyamat, amihez idő, szemléletváltás és komoly ráfordítás is kell. Pozitívum viszont, hogy egyre több jó példa jelenik meg, és látszik, hogy a kulturális kapcsolódás iránti nyitottság nő.

Balogh Máté András, az Art is Business elnöke, Fehér Zsuzsanna és Erik DiPaolo, a KPMG globális adó- és jogi szolgáltatási hálózatának vezetője a 2022-es díjátadón, amikor a cég elnyerte az Art is Business Díjat Vállalati művészeti projekt kategóriában (fotó: Mohai Balázs)

A kortárs művészet sokszor provokatív vagy kísérletező. A zsűriben hogyan mérlegelte az ilyen típusú „merészséget”?

A zsűriben mindannyian otthonosan mozgunk a kortárs művészet világában, így nekünk már nem is feltétlenül tűnik fel a „merészség” mint külön kategória. Sokkal inkább azt néztük, hogy az adott vállalat hogyan tudott hitelesen kapcsolódni egy-egy művészeti koncepcióhoz, és mennyire volt értelmezhető ez a saját márkaidentitásán belül. A kísérletező, provokatív megközelítések szerintem nagyon fontosak, mert új gondolkodásra ösztönöznek – ez viszi előre mind a művészeti, mind az üzleti világot.

Mi motiválja abban, hogy évről évre részt vegyen a zsűrizésben? Mit ad önnek ez a folyamat szakmailag, emberileg?

Nagyon inspiráló számomra ez a folyamat, mert betekintést ad abba, milyen kulturális és kreatív kezdeményezések születnek itthon. Jó látni, hogy mennyiféle módon lehet kapcsolódni a művészethez: van, ahol nagy költségvetésű, látványos projektek születnek, máshol inkább közös gondolkodás és kölcsönös inspiráció a kulcs. Mindkettő értékes. Szakmailag sokat tanulok belőle, emberileg pedig mindig feltölt ez a fajta kreatív közeg és a zsűriben zajló közös gondolkodás.

Volt olyan pillanat, amikor a zsűrizés során ön is újraértelmezte, mit jelent a művészet és az üzlet kapcsolata?

Igen, szinte minden évben van ilyen pillanat. A pályázatok sokszor rávilágítanak arra, hogy a művészet és az üzlet kapcsolata nemcsak támogatásról, hanem valódi párbeszédről is szólhat. Amikor egy vállalat nemcsak pénzügyi támogatóként, hanem együttműködő partnerként vesz részt egy kulturális projektben, akkor jön létre az a közeg, ahol a művészet és az üzlet tényleg kölcsönösen inspirálhatja egymást. Ezek azok a pillanatok, amikor újra és újra megerősödik bennem, miért fontos ez az összekapcsolódás.

Nyitókép: Fehér Zsuzsanna (forrás: Ludwig Múzeum)

Lásd még:

A fenntartható kultúra prioritás – Átadtuk a 2024-es Art is Business Díjakat

Szélesre tárt ajtók a bezárkózás idején – „Nyitott ajtókat döngettünk”

Különbözőségükben egyek – Mi a közös Szinyei Merse Pálban és a kávéban? A kortárs képzőművészetben meg a telekommunikációban? Hogyan találkozik az improvizációs előadó-művészet és az életbiztosítás?