Az MI kárvallottjai
A plágium jogi problémája érthető és orvosolható is: a fejlesztőket kéne megbüntetni, akik adatbányának tekintették a világhálót.
Az alkotók, művészek világa forrong a mesterséges intelligencia megjelenése óta felvetődő, igen váratlan kérdések miatt. Akadnak ugyan, akik legyintenek a problémákra vagy agyon akarják hallgatni őket, „divatnak” nevezik a téma felvetését is – rajtuk nem lehet segíteni, ők azok utódai, akik negyven éve a Commodore 64-re is legyintettek, gyermekjátéknak nevezték, amivel komoly ember nem foglalkozik.
Azokon viszont lehet is és kell is segíteni, akiket kár ért az MI használata révén. Nem csak arról van szó, hogy munkahelyek szűnnek meg, a Bild magazinnál például több száz munkatársat bocsátottak el, hanem azokról is szót kell ejtenünk, akiket a furmányos nagy nyelvi modellek megloptak, netán el is temettek! Ne higgyék, hogy ez nagy ritkaság: én, e sorok írója is úgy jártam a ChatGPT-vel folytatott első beszélgetésem során, hogy az algoritmus közölte: sokat írtam, míg éltem, de 2016. április 10-én autóbalesetben elhunytam. Nem érdekelte, hogy élek, hogy velem beszél, ragaszkodott a – szaknyelven szólva – „hallucinációjához”, így aztán hagytam, mondjon amit akar, elmentettem a beszélgetést, és másnap megírtam egy lapba. Legalább keressen valamit az ember a tulajdon halálán.
A londoni Parlament MI által generált képe Vincent Van Gogh stílusában (fotó: Elvisio / Guardian)
De azért nem ennyire szórakoztató ez, mert ha mondjuk egy pénzintézet vagy egy személyzeti osztály mesterséges intelligenciával nézi meg a hozzá fordulók előéletét, és az MI elkezd kicsit „hallucinálni”, soha nem fognak hitelt vagy állást kapni a jelentkezők. És ott van még a plágiumok esete is, ami jogilag nagyon szépen, tisztán szabályozott, büntethető és büntetendő cselekmény, mármint amennyiben az elkövető jogalany, tehát jogi vagy természetes személy. De micsoda az MI? Még személynek sem lehet nevezni... Nemrég megjelent írásában az ilyen eseteket, sérelmeket járta körül a Guardian.
Ők úgy találják, hogy a művészek, tervezők, fotósok, írók, színészek és zenészek már nem tudnak nevetni az olyan mesterségesintelligencia-programokról szóló vicceken, amelyek egy napon kevesebb pénzért fogják elvégezni az ő munkájukat. Annak a kornak a sötét hajnala már a nyakunkon van.
Leonardo és Mona Lisa (forrás: Qubit)
Már eddig is milliónyi alkotást töltöttek le a világhálóról – olyan munkákat, amelyeket klasszikusok és kevésbé klasszikusok készítettek, akik egykor úgy hitték, védve vannak a technológia fenyegetésétől –, hogy aztán algoritmusok segítségével átdolgozzák, egyesítsék és anonimizálják a műveket kereskedelmi célokra. De amikor nemrég büszkén bemutatták a GPT-4-et, az MI generatív szövegmotor továbbfejlesztett változatát, a művészek, írók és szabályozók komolyan elkezdték fontolgatni a visszavágást.
„A képkönyvtárakból mostanában gyűjtik össze a tartalmakat, és óriási adatmennyiség halmozódik fel” – mondja Isabelle Doran, a túlnyomórészt brit és európai, de a világ más tájain élő professzionális fotósokat is tömörítő Fotóművészek Szövetségének elnöke. – Tehát ha biztosítani akarjuk az emberi kreativitás megbecsülését, új módszerekre és okosabb törvényekre van szükségünk a tartalom nyomon követésére és védelmére.”
Variációk egy témára, különböző stílusokban (forrás: New York Post)
Nemzetközi szabályokat követelnek, közösségi kampányok, perek, hackerakciók zajlanak a kreatív ipar és az alkotóművészeti ágak érdekében, hogy ha megnyerni nem is tudják a csatát, legalább – Dylan Thomas walesi költő szavaival élve – „dühöngjenek a fény haldoklása ellen”.
A költészet még mindig kemény dió lehet a mesterséges intelligencia számára, a fotósoknak és a tervezőknek azonban a megélhetésüket érintő valódi fenyegetéssel kell szembenézniük: a generatív szoftverek gombnyomásra készíthetnek képeket, az olyan oldalak, mint például a népszerű NightCafe, néhány egyszerű szóbeli utasításra „eredeti” műalkotásokat állítanak elő. Az első védelmi vonal a képzőművészek és képügynökségek egyre növekvő mozgalma – most már megtiltják, hogy munkáikat MI-szoftverek segítségével dolgozzák fel (ezt a folyamatot „adattréningnek” nevezik). Ennek eredményeképpen több ezren tették ki közösségimédia-fiókjaikra és webgalériáikra a „Do Not AI” feliratot, ami annak a rövidítése, hogy az ott található tartalmak felhasználása mesterséges intelligencia oktatása céljára tilos.
Forrás: Simone Noronha / NBC News
Nick Cave egyik dalszövegének szoftveresen generált feldolgozása az év elején kivívta az előadó haragját. Úgy fogalmazott, hogy ez „az emberi lét groteszk megcsúfolása”. Eközben a Jukeboxhoz hasonló mesterségesintelligencia-szoftverek a zenészeket és zeneszerzőket is fenyegetik. A digitális hangklónozási technológia pedig valódi narrátorokat és színészeket foszt meg a rendszeres munkától. Februárban egy Gary Furlong nevű texasi veterán hangoskönyvnarrátor észrevette, hogy az Apple az egyik szerződésében jogot kapott arra, hogy „hangoskönyvfájlokat használjon fel gépi tanulási tréningekhez és modellekhez”. A SAG-AFTRA szakszervezet azonban felkarolta az ügyét. Az érintett ügynökség, a Findaway Voices, amely ma már a Spotify tulajdonában van, azóta beleegyezett az ideiglenes leállásba, és a szerződésekben szereplő „visszavonási” záradékra hivatkozik. Az Apple viszont idén hozta ki az algoritmusok által narrált első könyveit, bár ilyeneket már két éve kínál a Google.
A művészek előtt álló újabb kihívások elkerülhetetlensége még a közönség számára is igazságtalannak tűnik. Ahogy Susie Alegre, a nemrégiben MI-plágium áldozatává lett, díjnyertes brit írónő kérdezi: „Tényleg olyan dolgok művelésére kell más módokat találnunk, amely dolgok sikerélményt adnak, mint például a versírás? Miért nem azokat a tevékenységeket pótoljuk gépi munkával, amelyeket nem szeretnek, nem élveznek az emberek?”
Variációk egy témára, különböző stílusokban (forrás: New York Post)
A nemzetközi emberi jogi ügyvédként is jegyzett Alegre szerint az autentikus gondolkodás értéke máris megingott: „Ha a világ a mesterséges intelligenciában bízik, akkor mi értelme van? Az eredeti munkáért járó bérek jelentősen csökkentek. Ez a szellemi vagyon automatizált fosztogatása.”
Az MI behatolása a kreatív világba mindenképpen a címlapokra kerül. Végül is szórakoztató egy számítógéppel megálmodott dalról vagy díjnyertes műalkotásról olvasni. A biztosítási kockázatvállalás területén alkalmazott szoftveres innovációról szóló beszámolók kevésbé keltenek figyelmet. A képzelet szimulálására irányuló tudományos erőfeszítések azonban mindig is a jobb minőségű mesterséges intelligencia iránti törekvések élvonalába tartoztak, éppen azért, mert a feladat nehéz. Vajon a szoftverek valóban képesek lennének-e olyan festményeket vagy történeteket létrehozni, amelyek vonzzák a közönséget? Eddig a válasz nemleges.
Variációk egy témára, különböző stílusokban (forrás: New York Post)
Mégis, a kreatív karrierek lehetősége a tét. A ChatGPT – a Google Bard és a Microsoft Bing mellett – csak az egyik legújabb MI-termék, amely alapjaiban rázta meg a szerzői jogi szabályozást. A mesterséges intelligenciával szemben vesztes alkotók általában szomorúan beszélnek a „badarságokat”, „ostobaságokat” fecsegő programokról, valamint a jogsértésről. Bár ez a pillanat inkább a titkos adatgyűjtés céljából rendelkezésre álló információtömeg miatt érkezett el a világhálón, mintsem valamilyen rosszindulatú törekvés miatt, az MI áldozatai aggódnak.
A februárban kirobbanó problémáról készült elemzés szerint a tervezők és illusztrátorok munkája a legveszélyeztetettebb, hiszen az olyan szoftverek, mint a Midjourney, a Stable Diffusion és a DALL.E 2 másodpercek alatt készítenek képeket, amelyeket a stílusok és színpaletták adatbázisából válogatnak össze.
Variációk egy témára, különböző stílusokban (forrás: New York Post)
Doran felmérést végzett a Fotósok Szövetségénél, hogy megállapítsa a támadás mértékét. „Egyértelmű bizonyítékunk van arra, hogy a kereskedelmi MI-képgeneráló programok alapjául szolgáló adatbázisok nyilvános webhelyekről származó képek millióiból állnak, amelyeket engedély vagy fizetés nélkül szereztek meg” – mondja. A Have I Been Trained nevű oldal segítségével, amely hozzáfér a Stable Diffusion adathalmazhoz, a szövetség „sokkolt” tagjai azonosították saját képeiket, és gyászolják szellemi tulajdonuk értékének csökkenését.
Az „opt out” (kilépés) mozgalom egyre terjed, az elmúlt hetekben több tízmillió műalkotás, illetve kép felhasználását tiltották meg. A nyomok követése azonban nem könnyű, mivel a képeket az ügyfelek trükkösen, módosított formában használják fel, és az opt out záradékot nehéz megtalálni. Sok fotós arról is beszámol, hogy munkái stílusát próbálják utánozni – olcsóbb módszerrel. „Mivel ezeket a programokat gépi tanulásra tervezték, vajon mikortól képesek könnyedén létrehozni egy elismert, profi fotós stílusát, és kiszorítani emberi kreativitását?” – kérdezi Isabelle Doran.
Mona Lisa másképpen (a képet a szerző készítette MI-programmal)
Susie Alegre a múlt hónapban fedezte fel, hogy Freedom to Think (A gondolkodás szabadsága) című díjnyertes könyvének bekezdéseit a ChatGPT hitelesítés, forrásmegjelölés nélkül kínálja fel: „Ez azt jelenti, hogy teljesen kiiktatnak a történetből, és ez egy nő szerző számára problematikus. A ChatGPT azt mondta, hogy nem létezem, bár idézte a munkámat. Ezt az írói egóm sérülésén túl is sértésnek érzem; létezem, az interneten is. Később egy elég pontos szinopszissal állt elő a könyvemről, de azt mondta: a szerző egy névtelen fickó. [Alegre munkáit az MI tévesen férfi szerzőnek tulajdonítja, de tegyük hozzá: a férfi szerzők sem örülnek az ilyesminek – Sz.T.] Vicces módon a könyvem arról szól, hogy a félretájékoztatás hogyan csavarja ki a világképünket” – nyilatkozta Alegre. Hozzátette: szeretné, ha a mesterséges intelligencia fejlesztésére szánt forrásokat szerzői jogvédelmi célokra irányítanák át.
Az MI rajongói azt remélhetik, hogy az eszköz segít jobban megérteni a jelent, kiszámítani a jövőt – túl az intellektuális korlátainkon. De a plagizált művészek, írók számára most úgy tűnik, a legjobb abban reménykedni, hogy az emberek ismét megtanulnak kételkedni, és a jövőben mindig ellenőrzik, amit látnak és olvasnak.
Az utolsó vacsora kubista stílusban (a képet a szerző készítette MI-programmal)
A plágium jogi problémája érthető és orvosolható is: a fejlesztőket kéne megbüntetni, akik adatbányának tekintették a világhálót. Elmúltak már azok az idők, amikor a nyilvánossá váló képeket szabad prédaként kezelték, és a szerkesztők odabiggyesztették alájuk: „Forrás: internet”. minden képnek, minden írásnak van szerzője és ily módon gazdája is. A „hallucinációk” viszont nem jelentéktelenek: nagyon komoly károkat okozhat, ha valakit halottá nyilvánítanak.
Amúgy meg egyet érdemes tenni az MI-vel, ha a munkánkat fenyegeti: előzzük meg, használjuk fel mi a munkánkban, keressünk rajta mi, még mielőtt „ő” keresne rajtunk vagy a helyünkbe ülne!
De legalábbis próbáljuk meg!
* Lásd még:
MI, üzlet, művészet
------------
Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.
A nyitókép forrása: Microsoft Team
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
