Az emberiség honoráriuma
Manapság elterjedt vélemény – és nem is tévednek nagyot a hangoztatói –, hogy mivel a mesterséges intelligencia (MI) nem kreatív, az általa készített képek sem tekinthetőek alkotásnak.
Ez az út rossz irányba vezetne, mert lássuk be: a közönség legnagyobb részét egyáltalán nem érdekli, milyen úton jött létre a kép, ha tetszik neki, ha „képként hat”, akkor elfogadja, és nem kérdi meg, ki festette, mi módon, hol és mikor.
Persze a heti vásárban árult, gombolyaggal játszó kiscicákat vagy patak partján álldogáló szarvast ábrázoló termékek vásárlóinak nincs nagy szükségük művészi élményre, és igényeik kielégítésére bőven elég az eddigi nyomdatechnológia is. De több szempontból is fontos, hogy ki tekinthető az MI-kép szerzőjének, például nem megkerülhető a kérdés: kinek jár érte a honorárium?
Alkotói válság (a képet a szerző készítette képgenerátorral)
Louis Rosenberg, PhD., a VR, az AR és a mesterséges intelligencia területének úttörő tudósa, aki munkáját több mint harminc évvel ezelőtt kezdte a Stanford és a NASA laboratóriumaiban, érdekes választ ad a VentureBeat hasábjain megjelent írásában: szerinte az egész emberiség kollektív alkotásait látjuk, így kollektív kompenzáció illeti a teljes emberi kultúrát.
Különösen hangzik? Pedig az okfejtése logikus. Mint írja: „Mielőtt egyetlen szót is írtam volna ebből a cikkből, létrehoztam egy képet egy új típusú mesterségesintelligencia-szoftverrel, amely »generatív műalkotásokat« készít. A folyamat körülbelül tizenöt percet vett igénybe, és nem használt festéket vagy vásznat. Egyszerűen csak beírtam néhány sor szöveget, hogy leírjam a kívánt képet – egy ecsetet tartó, festőállványnál álló robotot.
Néhány ismétlés, módosítás és átdolgozás után olyan eredményt értem el, amellyel elégedett voltam. Számomra a fenti kép egy lenyűgöző eredeti műalkotás. Végül is megragadja a képzeletet, és olyan érzelmi reakciót vált ki, amely nem tűnik kevésbé hitelesnek, mint amit az emberi művészet okoz. Ez azt jelenti, hogy a mesterséges intelligencia ma már ugyanolyan kreatív és szuggesztív, mint az emberi művészek? Nem."
Bizony nem. A generatív MI-rendszerek egyáltalán nem kreatívak. Valójában hiányzik belőlük minden valódi intelligencia. Az eszköz kapott egy kérést egy ecsetet tartó robot képére, de a mesterségesintelligencia-rendszernek nem volt tényleges fogalma arról, hogy mi is az a „robot” vagy „ecset”. A műalkotást egy összetett statisztikai folyamat segítségével hozta létre, amely a képeket a kérés szavaival és kifejezéseivel hozza összefüggésbe.
Balthus (a képet Bagossy László készítette képgenerátorral)
Az eredmények emberi műalkotásnak tűnnek, mivel a rendszert emberi műalkotások – rajzok, festmények, nyomatok, fotók – millióin „képezték ki”, amelyek nagy részét valószínűleg az internetről gyűjtötték össze. Nem lehet azt mondani, hogy ezek a rendszerek nem lenyűgözőek. A technológia valóban lenyűgöző és rendkívül hasznos. Csak éppen nem „kreatív” abban az értelemben, ahogyan az emberek a kreativitásra gondolnak.
Végtére is, az MI-rendszer nem érzett semmit, miközben létrehozta a művet. Nem remélt érzelmi reakciót a nézőtől. Nem merített semmilyen eredendően művészi érzékenységből. Lényegében semmit sem tett úgy, ahogy egy emberi művész tenné. Mégis figyelemre méltó művet hozott létre.
Hopper (a képet Bagossy László készítette képgenerátorral)
Ha nem a mesterséges intelligencia a művész, akkor ki az?
Ha a fenti darabokat eredeti műalkotásnak tekintjük, akkor ki volt a művész? Biztosan nem az, aki a képet kérte. Ő mindössze annyit tett, hogy beírt egy szöveges utasítást, majd különböző választásokat és módosításokat végzett. A legjobb esetben is csak közreműködő volt. A szoftver szintén nem a művész volt, hiszen nem érti, hogy mit alkotott, nem rendelkezik a gondolkodás és az érzelem képességével. Ki volt tehát a művész?
Louis Rosenberg véleménye szerint mindannyian alkottuk a képet – vagyis maga az emberiség.
Az emberiséget kell az alkotás szerzőjének tekintenünk. Nem csak a ma élő emberekről van szó, hanem minden emberről, aki hozzájárult ahhoz a több millió kreatív műalkotáshoz, amelyre a generatív MI-rendszereket képezték.
Magritte (a képet Bagossy László készítette képgenerátorral)
Sőt, nemcsak a számtalan művészről van szó, akiknek eredeti műveit felszívták és megemésztették ezek a rendszerek, hanem a közönség tagjairól is, akik megosztották a műalkotást, leírták azt a közösségi médián keresztül, vagy egyszerűen csak feljebb szavazták, hogy még előkelőbb helyet kapjon az internetnek nevezett hatalmas adatbázisban.
Hogy alátámasszuk ezt a gondolatot, képzeljünk el egy távoli bolygón egy ugyanilyen mesterségesintelligencia-technológiát, amelyet egy másik intelligens faj fejlesztett ki, és saját kreatív műalkotásai millióin képzett ki. Ennek a rendszernek a terméke számukra művészi lehet – felidéző és hatásos. Számunkra valószínűleg érthetetlen lenne. Kétséges, hogy művészetként ismernénk el.
Másként szólva: ha a mai MI-rendszereket nem az emberiség kreatív műalkotásainak adatbázisán képeznék ki, akkor nem hoznának létre semmi olyat, amit mi érzelmekre ható műalkotásként ismerhetnénk fel. Ezért állítható, hogy az emberiséget kellene a generatív művészet művészének, szerzőjének tekinteni.
Kandinszkij (a képet Bagossy László készítette képgenerátorral)
Kompenzáció
Ha egy egyéni művész hozná létre a robotképeket, akkor kompenzációt, honoráriumot kapna. Hasonlóképpen, ha egy művészekből álló csoport hozta volna létre a művet, ők is kapnának kompenzációt. A nagy költségvetésű filmeken gyakran több száz művész dolgozik, sokféle szakterületen, akik együtt járulnak hozzá a műalkotáshoz, és mindannyian díjazásban részesülnek. De mi a helyzet a kreatív emberi alkotások millióin kiképzett mesterségesintelligencia-rendszerek által létrehozott generatív műalkotásokkal?
Ha elfogadjuk, hogy az emberiség a művész, kinek kellene honoráriumot fizetni? Nyilvánvaló, hogy a generatív MI-szoftvereket, illetve a számítási teljesítményt biztosító vállalatok jelentős kompenzációt érdemelnek. Kevesen bánják meg, ha kifizetik a műalkotások létrehozásához szükséges előfizetési díjat. De abban a hatalmas mennyiségű eredeti tartalomban, amellyel a mesterséges intelligenciát „felvértezték”, rengeteg ember korábbi munkája fekszik, az ő műveik is hozzájárultak a végeredményhez.
Egy vállalkozó szellemű idegenekkel teli úrhajó (a képet a szerző készítette képgenerátorral)
Az emberiséget kellene díjazni?
Jelen helyzetben észszerű volna megfontolni egy „emberiségadó” bevezetését az olyan generatív rendszerekre, amelyeket emberi műalkotások hatalmas adatállományain képeztek ki. Ez lehetne egy szerény tranzakciós díj, amelyet esetleg egy központi „emberiségalapba” fizetnének be, vagy a blokklánc segítségével decentralizált számlákra osztanának szét.
Ez furcsa ötlet lehet, de gondoljunk csak bele: ha egy vállalkozó szellemű idegenekkel teli űrhajó felbukkanna, és megkérne minket, az emberiséget, hogy kollektív munkáinkat gyűjtsük össze egy hatalmas adatbázisban és adjuk át nekik, hogy profitszerzés céljából úgynevezett származékos emberi műtárgyakat hozhassanak létre, valószínűleg ellentételezést kérnénk.
Nos, ez már most is megtörténik itt a Földön. Anélkül, hogy hozzájárulást kértek volna tőlünk, mi, emberek kreatív műalkotások hatalmas gyűjteményét adtuk át a bolygó valaha látott legnagyobb vállalatainak – olyan vállalatoknak, amelyek most generatív MI-rendszereket építhetnek, és ezeket felhasználhatják származékos tartalmak profitért történő értékesítésére.
Chagall (a képet Bagossy László készítette képgenerátorral)
Ez azt sugallja, hogy az „emberiség adója” nem őrült ötlet, inkább egy észszerű első lépés egy olyan világban, amely az elkövetkező években valószínűleg egyre több és több generatív MI-eszközt fog használni. Hozzájárulásainkat nem csak arra fogják felhasználni, hogy gyorsan képeket készítsenek a sajtóban megjelenő írások illusztrálására. A generatív módszereket az írott esszék és blogbejegyzések készítésétől kezdve az egyedi videók, a zene, a divat és a bútorok, sőt a falra akasztott szépművészeti alkotások létrehozásáig mindenre fel fogják használni. Mindezekben benne lesz – a legnagyobb, az abszolút művész – az emberiség kollektív műveinek nagy része.
Az abszolút művész (a képet a szerző készítette képgenerátorral)
Érdekes gondolat, nem kéne félresöpörni, ugyanis pont azt a kérdést oldaná meg, amire eddig senki sem volt képes választ adni: hogy ki a szerző, kit kell végső soron megfizetni az alkotásért?
Ha az emberiséget magát tekintjük egyfajta szuperalkotónak, és a saját javunkra fordítjuk a befolyó összeget, mindenki jól jár.
Csak az a kérdés, hogyan fogják majd elosztani a pénzt – és kik?
------------
* Bagossy László színházi rendező, költő, író, kritikus, az SZFE Színházművészeti Intézetének egykori vezetője. (Az egyetem alapítványi átalakulása és autonómiájának korlátozása elleni tiltakozásként lemondott pozíciójáról.) 2022 szeptembere óta Németországban él, a stuttgarti Theater Tri-bühne társulatának rendezője, 2023 szeptemberétől az intézmény művészeti igazgatója.
A cikkben szerepelő képeket Facebook-oldalán tette közzé. Bejegyzésében azt írta, szereti a macskákat, szereti az MI-t, és van néhány kedvenc festője – így készültek ezek a képek.
------------
* Lásd még:
MI, üzlet, művészet
------------
Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.
Nyitókép: Kreatív emberiség (a képet a szerző készítette képgenerátorral)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
