Az újturizmus és az osztrák mesterterv
Bódis Gábor turisztikai vezetővel beszélgettünk arról, miért érdemes a korábbitól eltérő szemlélettel gondolkodni a turizmusról.
Milyen változásokat generált a koronavírus-járvány a turizmus területén? Mit takar az „újturizmus” kifejezés? Miért érdemes lelassulniuk az utazóknak, valamint melyek az érdekesebb magyarázatok a stonehenge-i kövek rejtélyére: a tudományosak vagy a látogatók által kitaláltak, és miért rokonszenves az osztrák turizmus mesterterve? Egyebek mellett ezekről beszélgettünk Bódis Gábor turisztikai szakértővel, a Budapesti Metropolitan Egyetem adjunktusával, a Hungary NEXT ország-márka műhely alapítójával.
Bárhol lehet turizmust csinálni?
Turizmust mindenhol ki lehet alakítani, de csak ott érdemes, ahol van valamiféle gazdasági, kulturális vagy ökológiai hozadéka. Esetleg olyan helyen, ahol az ott élők számára korábban fel sem tűnt, hogy milyen értékeket tudnak megmutatni másoknak. Mert, ha egy turisztikai fejlesztés ezt fel tudja tárni, és be tudja mutatni az odaérkezőknek, akkor a helyi közösség fejlődésnek indul, elkezdi a múltját, kultúráját még jobban megismerni és becsülni, az ott élők nyelveket tanulnak, végül jelentősen nő a közösség megtartó ereje, kohéziója.
Turisztikai szakemberek szerint a koronavírus-járvány egyik szövődménye a turizmus átalakulása.
A turizmus a világ számos helyén elérte a fenntarthatósági plafonját. Az egyik helyen megjelenik a túlfogyasztás, a „túlturizmus”, miközben a másik helyen elhanyagolhatóan kevés a vendégek száma. Ezt a problémát különösen felszínre hozta a koronavírus-járvány. Beszélhetünk Covid előtti és Covid utáni turizmusról. A járvány a felszínre dobott tehát számos problémát, amelyekre megoldást kellett keresni. Már csak azért is, mert a turizmus a gazdasági és társadalmi élet nagyon sok területére kihat.
Bódis Gábor (fotó: Hungary NEXT)
Milyen választóvonalat jelentett a Covid-járvány?
Egészen addig gazdasági szemléletű, növekedéscentrikus, egyesek szerint már iparágként felfogható szektor volt a turizmus, és bár gazdasági, valamint fogyasztói oldalról is erős a kényszer, hogy ez visszatérjen, a járvány rávilágított arra, hogy úgy is lehet utazni, hogy nem nagykanállal fogyasztjuk az értékeket.
Hanem hogyan?
Más szemlélettel kell gondolkodni a turizmusról, mint korábban. Egyrészt rájöttek az emberek, hogy úgy is lehet utazni, hogy lelassulunk. A korábbinál jobban elmélyedünk bizonyos részletekben, sőt. Saját környezetünk értékeit is elkezdtük jobban becsülni. De a Covid hozott egy technológiai váltást is a turizmusban. Megmutatta, hogy nem is muszáj elutazni valahová, hiszen ma már a virtuális szemüvegeken keresztül is bejárhatunk egy múzeumot vagy egy várost, de a technológia segítségével még időutazást is tehetünk. A kapcsolódó lehetőségek jobban segítik a történetmesélést is. A kalandturizmus, azon belül is a zarándokturizmus ugyancsak kisléptékű, és lehetőséget kínál a lelassulásra. Ezen nemcsak az út fizikális nehézsége a zarándoklat célja, hanem a spirituális épülés is. Ez program talán kevesebb szolgáltatást kínál, de ezzel több teret hagy az embereknek, és lehetőséget ad arra, hogy az út során felmerülő nehézségek miatt több tapasztalatot szerezzenek. Végül a Covid-járvány hívta elő az újturizmus fogalmát is.
Amely miben különbözik a korábbitól?
Az újturizmus lényegében a fent említett léptékváltás, ami azt jelenti, hogy a látogató kevesebbet akarjon megismerni, de azt mélyebben, átéltebben tegye. Az emberekben van erre igény, és az folyamatosan nő. A szakemberek mostanában a kis léptékű szolgáltatóhálózat felé orientálják a fejlesztéseket és a látogatókat is. Valamint fontos lenne az is, hogy az egyik település ne a másikkal versenyezzen hasonló szolgáltatással, hanem olyat nyújtson, ami kiegészíti a szomszéd település szolgáltatását, az ott szerezhető élményeket. Vagyis hálózatos együttműködésre van szükség.
Ez logikusnak tűnik.
Valóban az, de eddig nem így volt. Újdonság például a D4-es kezdeményezés, amelynek az a lényege, hogy a Dunakanyar négy meghatározó települése, Visegrád, Esztergom, Vác és Szentendre, bár korábban versenytársak voltak, hasonló időben, gyakran hasonló programokat, élményeket kínáltak, némi szakmai segítséggel rájöttek arra, hogy a programokat, fesztiválokat érdemes összehangolniuk, amiből nagyon jól profitálhatnak. Az Ipoly mentén is zajlik egy hasonló fejlesztés. Ezt egyébként határok mentén a legkönnyebb megvalósítani, legyen a határ egy hegy, egy folyó vagy egy valódi államhatár.
Szentendre (fotó: Pixabay)Miért?
Mert az ember fokozottan kíváncsi arra, hogy mit talál annak a bizonyos határnak a túloldalán. A határon átívelő programok azért is jók, mert az említett kisebb léptékű megoldásokat részesítik előnyben, sőt, az EU még támogatást is ad ezekre. Ha a program helyszínei vizek vagy kerékpárutak mellett vannak, akkor még a mobilitás is más: lehet például kerékpáron kezdeni az utat, kenuban folytatni, a kenuból átülni lóra vagy átszállni közösségi közlekedésre, és mindez még a turizmus zöldítését is segíti.
Milyen példák akadnak a határon átívelő turizmusra?
A határon átívelő turizmus egyik legerősebb példája a Duna menti turizmus. Itt már nem arról van szó, hogy az utazni vágyók beszállnak egy szállodahajóba Németországban, aztán lecsurognak Magyarországig vagy még tovább, miközben a fedélzeten megkapnak mindent, kiszállniuk is alig-alig kell. A Duna menti turizmus lényege, hogy az utazó úgy ismeri meg az érintett országok kultúráját, hogy kisebb távolságokat tesz meg, és ez alatt többet mozog a Duna környékén. A Duna menti országok egy európai uniós projektfejlesztés kapcsán a Dunával kapcsolatban új narratívákat is megfogalmaztak. Ennek keretében hat nagyobb, tematikus túraútvonalat hoztak létre, amely nemcsak a vízhez köthető. Bejárható kerékpárral, vasúttal, közösségi közlekedéssel, egyebekkel. Mind a hat túraút a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig tart, és a Duna a teljes kulturális örökségét felfűzi. Van az utak között például spirituális tematikájú, van egy olyan, amely a történelmet járja be az út során, és olyan is, amely azt mutatja be, hogyan jutunk el az ősi értékektől a legújabb értékekig.
Duna (fotó: 123RF.com)Magyarországon miféle programok várják a Duna menti turizmus résztvevőit?
Nálunk a turista eltávolodik a Duna medrétől keletre és nyugatra is. Többek között azokat az emlékeket mutatjuk be, amelyeket a törökök vagy a rómaiak hagytak nálunk, és érzékeltetjük, hogy a magyarok olykor a Kelet, máskor a Nyugat felé orientálódtak. Az út során valamennyi országban nagyon jól ki lehet emelni a kultúrák találkozását is, az egyes nemzetek konfliktusait is, és ezekből is sokat lehet tanulni.
A turizmus területén születnek még meglepő újdonságok, erős innovációk?
Mindig születnek ilyenek. Köztük sok csak helyi értékű, de ez nem baj. Mondok néhány példát. Párizsban olyan turisztikai szolgáltatást kínálnak, amelynek során a helyi mesterek megtanítják a látogatót a legmodernebb divat szerinti táskát elkészíteni. Lehet, hogy nem ez lesz a legszebb táskája, de az élmény biztosan maradandó lesz. Vagy ott van a Stonehenge, amelynek híres köveiről létezik persze tudományos magyarázat, ám a menedzsment elképzelése az volt, hogy megkérdezik a látogatókat is: vajon ők mit gondolnak erről a nevezetességről? Különleges írások születtek, amelyek közül a legérdekesebbeket folyamatosan kivetítik a látogatóközpontban. A látogatók által írt meghökkentő, fantáziadús történetek sokszor érdekesebbek, mint a tudományos magyarázatok. Franciaországban kialakítottak egy tanösvényt, amely húszféleképpen járható be. Máshol érdemes megállnia egy gyereknek, mint egy felnőttnek, egy szakértőnek, mint egy kevéssé hozzáértőnek, egy idősebbnek, mint egy fiatalnak. Vagy említhetném Linzet is, ahol tortát lehet készíteni. Különben érdekes és innovatív a teljes osztrák turizmusfejlesztési stratégia is.
Linz (fotó: Pixabay)Amennyiben?
Az osztrák turizmusfejlesztési mesterterv (Plan-T) azt szeretné, hogy Ausztria a jó gyakorlat országa legyen. Nem azt tűzték ki célul, hogy ennyi meg annyi bevételt és látogatót generáljanak, hanem azt, hogy jó turizmust csináljanak. Befogadható és humánus cél. Új indikátorokat vezettek be a turizmus megértésére. Nem a megmérésére. A megértésére. Ezek szerint nemcsak az a fontos számukra, hogy hány látogatót regisztrálhatnak, hanem az is, hogy a látogató mennyire elégedett, vagy a szolgáltató mennyi megújuló energiaforrást használ fel, milyen környezettudatos. Minden évben megkérdezik a bécsieket, hogy mennyire zavarják őket a turisták. És ha a felmérés során az derül ki, hogy akárcsak minimálisan zavarják őket, akkor beavatkoznak. Edukációval, különféle programokkal, amelyekben elmagyarázzák, miért fontos a turizmus. Mert azt szeretnék, ha a helyiek pozitívan élnék meg a turizmust, nem pedig zavaró tényezőként. Az osztrákoknál a turizmus szereplői között sok a családi vállalkozás, ami sokkal személyesebbé teszi ezt a szektort. Összességében elmondható: a turizmusnak új utakon kell járnia.
A nyitóképen: Bódis Gábor (fotó: Horváth Márton, Hungary Next)
Lásd még:
„A múzeumlátogatót ne hívjuk turistának!” – Interjú Oskar Hintereggerrel, az Osztrák Nemzeti Turisztikai Hivatal közép-kelet-európai piacokért felelős vezetőjével
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
