Az ukrán kultúra sebei

Mint azzal lapunk már korábban foglalkozott, a New York-i Metropolitan Múzeum (Met) és a Smithsonian Cultural Rescue Initiative (SCRI) közösen segíti az amerikai hadsereg Monuments Officer Training and Military Programs (MOTM) katonáinak kiképzését. Ennek az alakulatnak komoly hagyományai vannak, a második világháború alatt jött létre Monuments Men néven, és Európa számos kultúrkincsének megmaradását köszönhetjük nekik.

Nem kétséges, hogy most is kiválóan fogják tenni kötelességüket, de lássuk: mekkora kár érhette a háború elmúlt majdnem ötszáz napja alatt Ukrajna kultúrkincsét? 

Röviden: felmérhetetlen. 

A beözönlő orosz alakulatok már a támadás első néhány napjában (sőt, főként akkor) megrongálták a legtöbb útjukba kerülő történelmi műemléket, látszólag értelmetlenül, de rövidesen kiderült: oka volt ennek. A hivatalos orosz sajtó és a Kreml álláspontja ugyanis az, hogy ukrán kultúra nem létezik, csak orosz, így kétfajta magatartás volt megfigyelhető a megszállók részéről: a kevésbé eladható, ám nagyon jellegzetesen ukrán műtárgyakat, épületeket, könyveket és alkotásokat megrongálták, ha tehették, el is pusztították, az értékes és könnyebben szállítható vagy pénzzé tehető kincseket viszont azonnal magukhoz szólították. 

Komoly listák készülnek ezekről a károkról, melyeket rendszeresen frissítenek: a legtöbb kulturális veszteség a harcok első három hónapjában és később a kakhovkai gát átszakadása után érte Ukrajnát, de a fosztogatás és a rongálás lényegében véve folyamatosan zajlik a megszállt területeken, néha egészen abszurd eredménnyel. 

Elárasztott templom a kakhovkai gátszakadás után Golaja Prisztanban (forrás: Meduza.io)

Például tavaly november végén történt, hogy eltűnt Herszon városában Alekszandr Szuvorov generalisszimusz köztéri mellszobra és Fjodor Usakov admirális emlékműve. Ennek azért volt némi előzménye: korábban Szergej Grigorov, az „Oroszok, Előre” portál vezetője Potemkin, Usakov és Szuvorov emlékműveinek, valamint a múzeumi kiállítási tárgyaknak, a könyvtárak legértékesebb könyveinek és Grigorij Potemkin-Tavricskij herceg maradványainak evakuációjára szólított fel Herszonból. Mint írta: „Nem tudok a katonai parancsnokság terveiről, hogy elhagyja-e Herszon városát vagy erőddé alakítja. De mindenképpen szükségesnek tartom, hogy a város elhagyása vagy a városért folytatott harcok esetén elvégezzék a kulturális kincsek kiürítését Herszonból, amelyek megőrzéséről ebben a háborúban sokan megfeledkeztek.” 

Nos, ez amolyan fordított kincsmentés volt: Ukrajna nem ragaszkodott különösebben az 1950-ben, illetve 1957-ben felavatott szobrokhoz, ahogy Potemkin herceg sírjához sem, a herszoni múzeumok többi kincseihez annál inkább, de a kivonuló orosz csapatok vittek mindent, legyen az admirális, generalisszimusz, herceg vagy műtárgy. 

Akhtirka, kultúrház (forrás: Meduza.io)

De a herszoni eset csak groteszk epizód a Nagy Rombolás és Fosztogatás történetében. Nézzünk meg néhány pontos adatot! Tavaly május 23-án – ne feledjük, akkor még csak három hónapja zajlottak a harcok! – Alekszandr Tkacsenko kulturális miniszter felbecsülte az addigi károkat. Ezt nyugodtan tekinthetjük hivatalos közlésnek, mely szerint, mint a miniszter elmondta: „Már 353 támadást jegyeztünk fel kulturális örökségünk ellen. A legnagyobb pusztítást a Harkivi Terület kulturális öröksége szenvedte el. A régióban 94 esetet jegyeztek fel, ebből 78-at Harkivban és környékén. Az ágyúzások és rakétatámadások 21 országos jelentőségű műemlék és 88 helyi jelentőségű műemlék megsemmisítéséhez vezettek.”

Tkacsenko ugyanekkor emlékeztetett arra, hogy a megszállók eltalálták a felújított kultúrházat a Harkivi területen lévő Lozovában, leromboltak egy iskolát, amelynek helyreállítását a japán kormány támogatta, és lerombolták a Szvjatohorszki Lavra remetekolostort a Donyecki területen. (A remetekolostort több alkalommal bombázták, először március 12-én, akkor 520 menekült tartózkodott benne, aztán május 4-én, végül május hónap folyamán egyenként lőtték rommá a templomokat, kápolnákat). 

A mariupoli Drámai Színház és a feliratok felülnézetből (forrás: Euronews)

A mariupoli Drámai Színház esete nem csak kulturális, de humanitárius tragédia is. A 62 éves épületet március 16-án légicsapás érte, eddigi ismereteink szerint két, repülőgépről indított bomba találta el. Az épületben akkor asszonyok és gyermekek számára kialakított óvóhely és szükségkonyha volt, eléje és mögéje több méteres betűkkel, a levegőből is jól láthatóan kiírták, hogy „дети”, vagyis „gyermekek” – az áldozatok számát megbecsülni sem lehet, valahol 300 és 1200 között lehet. A színház helyén pár hónap múlva az orosz hatóságok moszkvai és helyi művészek részvételével (Moszkvából például Ivan Oklobistyin orosz színész érkezett) szabadtéri musicalt adtak elő, később tartottak ott revüt és gyermekelőadást is Aranycsirke címmel. A tömegsír fölött.

A mariupoli Drámai Színház a bombázás után (forrás: Meduza.io))

A Meduza című, Rigában, tehát emigrációban megjelenő orosz ellenzéki lap szintén tavaly májusi adatai szerint a műemléképületek között, amelyeket Mariupol a bombázások következtében elvesztett, volt egy 1902-ből származó szecessziós stílusú kúria, amely az elmúlt 12 évben a Kuindzsi Mariupoli Művészeti Múzeumnak és Vaszil Korencsuk művész műtermének adott otthont. Konsztantyin Csernyavszkij, az Ukrán Képzőművészek Országos Szövetségének vezetője elmondta, hogy március 21-én reggel az épület egy közvetlen gránáttalálat következtében teljesen elpusztult. Kuindzsi eredeti festményei nem voltak ott, de Ivan Ajvazovszkij, Mykola Hluscsenko, Tetyana Jablonszkaja, Mykhailo Deregus és más festők festményei igen. Ezeknek a műveknek a sorsa ismeretlen.

Mariupol, Tatjána-kápolna (forrás: Meduza.io)

Ugyancsak Mariupolban pusztult el a Kommunikációs Ház, a Drámai Színház közelében, a Proszpekt Mira sugárúton. Az épületben korábban Mariupol főpostája működött. Nem sokkal a háború előtt a mariupoli lakosok kampányt indítottak Viktor Arnautov A világűr meghódítói című mozaikjának megmentéséért, amely a Kommunikációs Ház oldalhomlokzatán volt. A mozaikot a monumentális művészet emlékműveként akarták elismertetni. Az aktivisták 2022 januárjára szereztek engedélyt a restaurálására, és kerestek egy céget a restaurálás elvégzésére. A mozaik jelenlegi állapota ismeretlen.

A Docomomo International jelentése szerint Harkivban legalább 30 kulturális örökségi helyszínt pusztítottak el. Leégett például a Karaszin Nemzeti Egyetem közgazdasági kara, amit Szerhij Timosenko építész, az ukrán szecesszió atyja tervezett. A Harkivi Művészeti Múzeum és a Korolenko-könyvtár is megsérült a lövések következtében. A könyvtár ablakai betörtek (egy egyedülálló színes ólomüveg ablak is megsérült). Anton Bondarev harkivi történész az NV ukrán kiadványnak nyilatkozva megemlíti, hogy az egykori Igazságügyi Intézmények épületét súlyosan megrongálták a lövések. Az épületet Alekszej Beketov építész tervezte, akiről az egyik központi harkivi metróállomást nevezték el. Bondarev szerint az épület az Orosz Birodalom egyik legnagyobb igazságügyi intézménye lehetett – és minden bizonnyal a legnagyobb az ukrán tartományokban. Március 12-én gránátok találták el a Harkivi Nemzeti Operát és Balettszínházat. Az épület ablakai és tetőablakai betörtek (a szovjet modernizmus idején ezeket az elemeket gyakran használták a kulturális és oktatási intézményekben – nemcsak a színházakban, hanem például a könyvtárakban is). 

Harkiv, Karazin Egyetem (forrás: Meduza.io)

Kijevben a lakónegyedek mellett műemlékek is megrongálódtak: többek között a kijevi kisopera és a kijevi tévétorony, amelyek a Babij Jar területén, a Holokauszt-emlékhely közvetlen közelében állnak. Az operaház a XX. század elején épült Mihail Artyinov szentpétervári építész tervei alapján, aki sokat dolgozott Harkivban és Kijevben. Március 15-én egy robbanás kidöntötte az összes ablakot és ajtót, és megrongálta az előcsarnok burkolatát. Az 1968-ban épült tévétornyot március 1-jén szándékosan lőtték. Az építmény megmaradt, de az egyik felső helyiség, ahol az ukrán televízió felszereléseit tartották, összedőlt.

Ugyanekkor az Avangard sportbázis épülete, amely a Babij Jarral közvetlenül szomszédos területen található, szintén megsérült. Az épületben Kelet-Európa első holokauszt-emlékközpontját tervezték létrehozni. Az Avangardtól tíz méterre gránátok találtak el egy XIX. század végi emlékművet, a Lukjanov zsidó temető egykori irodáját, ahol a tervek szerint múzeumot nyitnának a Babi Jar-i tragédia áldozatainak emlékére. A Manuel Hertz német–svájci építész által tervezett fa zsinagóga, a Marina Abramovics művész által tervezett kristály Siratófal-installáció és a Babi Jar emlékkomplexum építészirodája által készített Tükörmező nem sérült meg.

A Kijevi terület északi részén, Ivankiv faluban leégett az Ivankivi Regionális Történeti Múzeum, amely Anna Veresz és Maria Primacsenko festőművészek egyedi darabjainak adott otthont (Primacsenko egyik festménye alapján készült szobrok állnak Kijevben az elnöki hivatal közelében). A festmények nem sérültek meg – azokat a helyi lakosok kimentették a múzeumból, de az épület teljesen megsemmisült.

Maria Primacsenko: Oroszlán, 1947 (forrás: Raw Vision)

A szumi régióban a trosztyaneci Kerek Udvar, Északkelet-Ukrajna legrégebbi, XVIII. században létesített középülete szenvedett károkat. A szumi területi közigazgatás vezetője, Dmytro Zsivszkij szerint az orosz katonaság harckocsival rombolta le a kaput – és megrongálta a közeli Golicin-palota képzőművészeti galériáját is.

A Zaporizzsjai Terület Vasziljevszkij járásában található, 1894-ben épült Popov-birtok múzeum-kastélyát, egy építészeti műemléket nemcsak tüzérséggel lőtték, hanem ki is fosztották. Anna Golovko múzeumigazgató azt állítja, hogy az orosz katonák „mindent elpusztítottak, ami az útjukba akadt”, és kivittek az épületből „mindent, ami a kezük ügyébe került és be lehetett zsákolni” – különösen egy márvány WC-csészét, amely Popov gróf idejéből származik. Vlad Moroko, a Zaporizzsjai Regionális Államigazgatás Kulturális és Információs Politikai Főosztályának vezetője hozzátette, hogy ezt a csészét először a bolsevikok lopták el, de aztán valaki visszaadta a műtárgyat a múzeumnak – és most ismét eltűnt. Az orosz fél nem kommentálta az epizódot.

Csernyihivben március 11-én a gyermekkönyvtár XIX. századi épülete pusztult el. 

Az idei év legnagyobb pusztulásait a Nova Kakhovka-i gát átszakadása után regisztrálták. Az ukrán Kulturális és Információpolitikai Minisztérium szerint – magát az erőmű épületét nem számítva – az árvíz 11 nemzeti és helyi jelentőségű műemléket érintett Herszonban és Nova Kakhovkában. Június 13-án összesen 147 kulturális és művészeti oktatási intézmény volt veszélyben Herszon és Mikolajiv megyékben. A HeMo ukrán örökségvédelmi megfigyelő szervezet számításai szerint az érintett helyszínek többsége Nova Kakhovkában és Herszonban található – 10 könyvtár, 5 múzeum, 22 régészeti lelőhely és 18 építészeti műemlék, köztük maga a vízerőmű neoklasszicista együttese. A gát és a turbinacsarnok épülete megsemmisült, a hajózsilip tornyai és boltívei pedig, amelyeket az 1950-es évek elején a moszkvai építész, Georgij Orlov tervezett, súlyosan megrongálódtak.

Mariupol, Kommunikációs Ház (forrás: Meduza.io)

Az ukrán kulturális minisztérium számításai szerint 2022. február 24. óta az országban 623 kulturális műemlék szenvedett kárt. Hangsúlyozzák azonban, hogy ezek a számok a 2023. május 15. előtti időszakra vonatkoznak, vagyis a kakhovkai vízerőműben történt katasztrófa előttire. 

Az Ukrán Kulturális Megfigyelőközpont 2023 márciusában közzétett egy jelentést, amelyből kiderül, hogy az ukrajnai 28 618 kulturális örökségi helyszín közül 1595 a háború első évében a potenciális károk zónájában volt.

Említést kell még tennünk a múzeumi fosztogatásokról. Melitopolban a helyi múzeum 2300 éves szkíta aranykincsét rabolták el, ráadásul szakszerűen, fehér köpenyes, csipeszt használó szakértő segítségével, tehát  gondosan eltervezett műveletről lehetett szó. Elloptak ezen kívül még 198 aranytárgyat, köztük virág alakú díszeket, aranytányérokat, ritka régi fegyvereket, 300 éves ezüstérméket és különleges kitüntetéseket.

Szkíta aranykarkötő (forrás: Meduza.io)

Ez a szkíta aranykincs nem azonos azzal a másikkal, ami 2014-ben, a Krím megszállása idején Amszterdamban volt egy kiállításon és ami körül komoly jogi vita alakult ki, ugyanis Oroszország magának követelte, Ukrajna szintén – a holland legfelsőbb bíróság végül 2023. június 9-én Ukrajna javára döntött.

A lista távolról sem teljes, és nap mint nap bővül. A MET eddig huszonegy tisztet képzett ki a kulturális károk helyreállítására, a pusztítás elleni küzdelemre, a műemlékek és műtárgyak védelmére, de valószínűleg sokkal többre lesz majd szükség. Még csak nem is műértők hadteste, hanem egész hadserege kell majd ahhoz, hogy minden kárt helyreállítsanak, amit az ukrán kultúrának okozott a háború. Csak előbb ahhoz is sereg kell, hogy véget érjen. Egy másféle sereg. 

Egyszer vége lesz, és akkor nekiláthat a világ a helyreállításnak. Titáni munka lesz. 

------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Harkiv, műemlék városháza (forrás: Meduza.io)